Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1987. február 23., hétfő Pillantás a hétre HÉTFŐ: Az etióp fővárosban meg­kezdődik az Afrikai Álla­mok Szervezete miniszteri tanácsának soros értekezlete. Az Addisz Abebába érkező külügyminiszterek előtt szá­mos súlyos kérdés megvita­tása áll, közülük is kiemel­kedik azonban a kontinens déli részének helyzete. KEDD: Moszkvában összeül a szov­jet szakszervezetek 17. kong­resszusa. A tanácskozásnak ezúttal nemcsak szavakban tulajdonítanak nagy jelen­tőséget: az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi ülé­se után ez lesz az első ko­molyabb belpolitikai ese­ménye — egyszersmind az átalakítás újabb lépcsőfoka. SZERDA: Genfben újrakezdődnek az afganisztáni—pakisztáni tár­gyalások. Ezúttal is Diego Cordovez ENSZ-főtitkárhe- lyéttes közvetít majd a két fél között. Megfigyelők sze­rint az utóbbi hónapokban jelentős haladás történt az Afganisztán körül kialakult helyzetben, s így most foko­zott várakozás előzi meg a megbeszéléseket. CSÜTÖRTÖK: A Szovjetunióba látogat Andreotti olasz külügymi­niszter. A két ország kap­csolatai jók, s a látogatás fő érdekessége az, hogy Andreotti részt vesz egy tu­dományos tanácskozáson is. Ez valószínűsíti, hogy főleg gazdasági és tudományos együttműködésről lesz majd szó a hivatalos tárgyaláso­kon. PÉNTEK: Genfben megkezdődik a Svájci Munkapárt XIII. kongresszusa. A svájci kom­munisták befolyása főleg az ország francia ajkúak lakta körzeteiben jelentős. A leg­felső pártfórum a következő évek irányvonalának kidol­gozását tekinti legfontosabb feladatának. SZOMBAT: Egy éve, hogy Stockholm­ban a nyílt utcán meggyil­kolták Olof Palme svéd mi­niszterelnököt. Ezen a na­pon világszerte megemlé­keznek korunk egyik nagy humanista politikusáról. Ugyanakkor nem szabad el­felejteni azt sem. hogy még most sem tudjuk, ki áll a merénylet mögött. ESEMÉNYEK, KÉPEKBEN Olasz­országban tett hivatalos látogatást Lázár György, s a Vatikánban fogadta őt a pápa is. A képen: megbeszélés vendéglátó­jával. Bettino Craxi kormány­fővel (Fotó: — AP — MTI — KS) Costa Rica fővárosában a közép-amerikai válságról tárgyalt a térség négy államának vezetője, ám a legérdekeltebbet, Nicaraguát nem hívták meg. így nem is meglepő, hogy a megbeszélések eredmény nélkül végződ­tek. A képen: a részt vevő államrők (Fotó. Reuter — MTI — KS) Libanonból állandó harcokról érkeztek je­lentések. Egy jó hír is volt: feloldották a palesztin táborok ostromgyűrűjét. A képen: palesztin nők és gyermekek élelmiszereket hordanak (Fotó: AP — MTI — KS) Az elmúlt héten fejeződött be Moszkvában a nagysza­bású nemzetközi békefó­rum. amelyen beszédet mon­dott Mihail Gorbacsov is. A képen: az ezernél is több résztvevő a Kremlben az SZKP KB főtitkárát hallgatja (Fotó: TASZSZ — MTI — KS) —{ KülpoíitJfa ko— Terrorkörkép PÁRIZSBAN MA REGGEL megkezdődik a legis­mertebb libanoni terrorista, Abdallah pere. A nem mindennapi biztonsági intézkedések közepette indu­ló bírósági eljárás alatt a francia főváros valószínű­leg egy ostromlott várra fog hasonlítani: géppiszto- lyos rendőrök, a központi épületek előtt páncélautók és homokzsákok, a repülőtéren szigorított ellenőrzés És, hogy teljes legyen a kép, még így sem lehet ki­zárni, hogy egy-egy pokolgépet nem sikerül időben hatástalanítani, s újabb áldozatokat követel majd a véres terror. A párizsi merényletek jó részét állítólag Abdallah kiterjedt családja és barátai hajtották végre az utób­bi időben. Ez azonban a dolgok végletes leegyszerű­sítése volna. Aligha hihető, hogy csupán személyes bosszú motiválja a terrorizmust. A háttér legalább olyan összetett, mint amelyien homályos. Nem vilá­gos, hogy kinek a kezében futnak össze a szálak, s az sem bizonyos, hogy egyáltalán összefutnak. Bát az erre utaló jelek valószínűsítik a gyanút, perdöntő bizonyítékok mind a mai napig ne'm kerültek nap­világra. A NEMZETKÖZI TERRORIZMUS leginkább szem előtt lévő ága most a libanoni. Körülbelül 2800 li­banoni szerepel az eltűntek listáján, s közülük egyes becslések szerint 300 még életben lehet. Körülbelül harminc külföldi van az emberrablók fogságában, ám az ő számuk állandóan változik. Az országban dúló zűrzavar remek terepet nyújt a különböző irányza­tok harcos képviselőinek a más nézeteket valókkal való leszámolásra. Ezt a helyzetet nyilvánvalóan ki­használja néhány állami titkosszolgálat — 'gy az izraeli Moszad és az amerikai CIA is. Ugyanakkor néhány átmeneti kudarca ellenére to­vábbra is aktív a baszk ETA és az észak-írországi IRA. Valamelyest visszaszorult az NSZK-beli és ax olasz terrorszervezetek tevékenysége, viszont újult erővel tombol a terror Latin-Amerika néhány orszá- ' gában és Afrika déli részén. Ez utóbbiért főleg a dél-afrikai hatóságok a felelősek, amelyek támogat­nak mindenkit, aki kész fegyverrel harcolni a szom­szédos országok törvényes kormányai ellen. A napokban kiszivárgott, hogy Reagan amerikai elnök jóváhagyott egy tervet, amely szerint az Egye­sült Államok Libanonban „ellentúszokat" szedett vol­na cserébe az elrabolt amerikai állampolgárokért (AZ FBI ellenállása miatt az elképzelést nem valósí­tották meg.) Csak terrorizmusnak lehet minősíteni a Tripoli elleni tavalyi légitámadást is, amelynek cél­ja Kadhafi fizikai vagy politikai megsemmisítésé volt. ám ehelyett nőket és gyermekeket gyilkolt meg. ABDALLAH PERE kétségkívül hosszúnak, nehéz­nek — és jelképesnek ígérkezik. A józan közvéle­mény is nehezen türtőzteti felháborodását az álnok merényletek kapcsán, s bizony olyanok is vannak, akik a „szemet szemért” elve alapján már a bűnös­ség kimondása előtt a riyaktilót kérik számon a bí­róságtól. Horváth Gábor A béke és biztonság őrhelyén A maga módján az amerikai propagandagépezet is felké­szült a Szovjet Hadsereg február 23-i születésnapjára. Az Egyesült Államok televíziós állomásai éppen ezekben a na­pokban kezdték meg az Amerika cíiriü, több. mint 14 órás film sugárzását, amely minden eddigit felülmúló torz és ha­mis képet fest a Szovjetunióról, s kiváltképpen fegyveres erőiről. A film készítői minden bizonnyal az átlagamerikaiak meglehetősen hiányos történelemismeretére alapoznak. Az „utca embere”, s a felnövekvő nemzedékek alig, vagy sem­mit sem tudnak arról, hogy az annak idején éppenhogy vi­lágra jött szovjet hatalom első szava a béke volt. A lenini békedekrétum már 1917-ben mindenki tudtára adta: a mun­kások és a parasztok új típusú államától idegen bármiféle hódító vagy militarista szándék. Bár ez iránt a korabeli császári Németország veze­tőinek sem lehettek igazán kétségei, mégis úgy döntöt­tek, ha lehet, már a bölcső­jében fojtják meg a fia­tal proletárdiktatúrát. 1918 februárjában a keleti front egész hosszában támadást indítottak, s a fő csapás iránya Petrográd, a forra­dalmi vezérkar székhelye volt. A Lenin felhívására szerveződő Vörös Hadsereg­be önként jelentkezők tíz­ezrei — gyengén felszerel­ten, de a győzni akarás el­szántságával — szálltak szembe az állig felfegyver­zett támadókkal. Pszkov és Narva térségében sikerült feltartóztatniuk az előretö­rő német csapatokat, s február 23-án kivívták el­ső nagy győzelmüket. Az­óta ez a nap lett a Szovjet Hadsereg és haditengerészeti flotta születésének napja. Ez a kiemelkedő dátum a Szovjetunióban — és nem­csak ott — alkalmat ad az eddig megtett történelmi út számbavételéhez, egyúttal a jövő tennivalóinak felmé­réséhez. A múltra emlékez­ve, a szovjet emberek so­ha nem felejtik el, hogy 1941 nyarán, amikor a honvédő háború elkezdődött. ismét a német imperializ­mus agressziójával kellett szembenézniük. A szovjet nép és hadserege azonban — óriási anyagi és véráldo­zatokat hozva — nemcsak önmagáért állt helyt, hanem egy olyan egyetemes ügy szolgálatában is. amelynek végső célja a „barna pes­tis megsemmisítése, a világ­uralomra törő náci „harma­dik birodalom” szétzúzása volt. Senki sem tagadja, hogy ebben a közös erőfe­szítésben a Hitler-ellenes koalícióban részt vett más hatalmak is jelentős szere­pet játszottak, a háború fő terheit még sem ők vállal­ták. Nyugaton sajnos. sokan vannak, akik a békeszere­tő szovjet külpolitikáról és az ennek alárendelten vé­delmi feladatait teljesítő Szovjet Hadseregről nem az igazságot terjesztik. Miköz­ben a gyűlölet konkolyát hintik, egyetlen szót sem ejtenek például arról, hogy a szovjet kormány 1982-ben ünnepélyes kötelezettséget vállalt az atomfegyverek el- sőkénti bevetéséről való le­mondásról. Pedig ennek a döntésnek a meghozatala — figyelembe véve az Egyesült Államok, a NATO „megelő­ző” csapásmérésre vonatko­zó elképzeléseit — katonai szempontból egyáltalán nem volt problémamentes. Arról sem beszélnek, hogy a szov­jet katonai doktrína kifeje­zetten védelmi jellegű. s mi sem áll tőle távolabb, mint bármilyen támadó harccselekmény kezdemé­nyezése. Az 1985 augusztu­sában Moszkvában meghir­detett egyoldalú nukleáris robbantási moratórium. az 1986. január 15-én ismerte­tett nagyarányú leszerelési program —, amely lehetővé tenné a világ atomfegyver­mentesítését az ezredfordu­lóig —. vajon nem elég ta­núbizonysága-e annak, hogy a Szovjetunió minden tőle telhetőt elkövet a rakéta- nukleáris katasztrófa elhá­rításáért? A szovjet fegyveres erők­nek — és a szervezetén be­lüli különlegesen nagy fon­tosságú feladatokat ellátó hadászati rakétacsapatoknak — nincs és ezután sem lesz más küldetésük, mint a" lehetséges támadó visszatar­tása á kookázatos katonai kalandoktól. Az új felfogás­ban ehhez a Szovjetunió és az Egyesült Államok, il­letve a NATO és a Varsói Szerződés szervezetének hoz­závetőleges hadászati egyen­súlya, az egyenlő és kölcsö­nös biztonság „elegendőségi foka” megfelelő garanciát nyújt, de ezt az indokolatla­nul magas szintet a jelenle­ginél jóval alacsonyabbra kell leszállítani. A szovjet politikai és katonai vezetés azonban —, amint ez az SZKP KB legutóbbi plénu­mán megfogalmazódott — a jelenlegi bonyolult hely­zetben. amikor az Egyesült Államok uralkodó körei igyekeznek felborítani a ka­tonái egyensúlyt és megpró­bálnak nukleáris előnyre szert tenni, szükségesnek tartja a gazdasági potenciál gyors növelését, az ország védelmi képességének és o. fegyveres erők harckész­ségének megfelelő szinten tartását, az állandó ébersé­get. S. L. Szokolov napiparancsa A szovjet fegyveres erők a Varsói Szerződés tagállamai­nak haderőivel karöltve őr­ködnek a szocializmus vfv- mányai felett. A szovjet nép bizton számíthat arra, hogy semmiféle támadás nem éri készületlenül az országot — hangsúlyozta Szergej Szoko­lov marsall, szovjet honvé­delmi miniszter február 23.. b Szovjet Hadsereg és hadi- tengerészet megalakulásá­nak 69. évfordulója alkal­mából az oiszág fegyveres erőihez intézett napiparan- eáában. ■ • Összeurópai ifjúsági együttműködés Prágában tegnap záróköz­lemény elfogadásával befe­jezne munkáját az összeuró­pai Ifjúsági Együttműkö­dés Keretszervezetének 4. konzultatív tanácskozása. A 21 országból érkezett részt­vevők megvonták a keret- szervezet munkájának fel­újítása óta eltelt nyolc hó­nap közös rendezvényeinek mérlegét és döntöttek az 1987. évi akcióprogramról. Légi deszanl — légi szállítású alakulat — kirakodása az egyik repülőtéren

Next

/
Thumbnails
Contents