Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. február 21., szombat ■ i u 1,—*: ÁRSADALOM 3. Mi a munka mércéje? JKrsek Zsolt vitaindítója (Fotó; Farkas Lászlót A szocialista társadalomban minden dolgozónak joga van arra, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjon. Ne legyen — azonos munka esetén — bérben különbség nő és férfi, öreg és fiatal, fehér és fekete között. Ezt ma is természetes dolognak tartjuk, de az elv most már kicsit mást jelent. Felvetődik például a kérdés, hogy eltérő munka- körülmények között végzett azonos munkáért vajon azonos bér jár-e? Hiszen a munkakörülmények eltéréseit a bérben érzékeltetni kell. Mai felfogásunk szerint áru- és pénzviszonyok között az eredmény: kollektív, vállalati eredmény, amely teljes pontossággal nem bontható vissza egy-egy ember teljesítményére. A munka szerinti elosztás elvét már vállalati szintre is alkalmazni kívánjuk: amelyik vállalat — létszámához és eszközállományához képest — nagyobb mértékben járul hozzá a nemzeti jövedelem termeléséhez, az rendelkezzék több lehetőséggel személyi jövedelme növelésére, a kapacitás bővítésére. a műszaki fejlesztésre. A szocialista egyenlőség lényege Évtizedek óta hangsúlyozzuk, hogy csak egyenlő munkáért jár egyenlő bér. különböző munkáért nem. Harcolunk a „kispolgári egyenlősdi" ellen, mert ez gyengíti a dolgozók anyagi érdekeltségét, sérti igazságérzetüket. A szocialista egyenlőségnek nem az egyenlő elosztás a lényege, hanem az, hogy minden dolgozó megszabaduljon a kizsákmányolástól, azonos legyen a termelési eszközökhöz való viszonya, mindenkinek egyformán kötelességévé váljon a munka. A munkadíjazásban az egyenlőség: mérceegyenlöség. Mindenkit azonos mércével kell mérni, hogy a különbségek világossá váljanak. Aki nagyobb mértékben járul hozzá a javak termeléséhez, a nemzeti jövedelem előállításához, az ebből nagyobb mértékben is részesedjék. Lehet-e az elvet „idődimenzióban" és reálértelmezésben (vásárlóerőként) felfogni? Ha romlanak az ország cserearányai, kell-e romolnia a dolgozó „cserearányainak"? Ügy tűnik, igen. Lényegesen többet, jobban kell ma dolgoznunk azért, hogy ugyanazon a szinten n.rradhassunk, mint régebben. Végéemkázunk, taxizunk, maszekolunk, túlórázunk szertelenül. Kialakult a „több munkáért azonos reálbért” elve, de főként gyakorlata. Nem fér ez bele a szocializmus ideológiájába. A bérezés igazságossága „Különböző munkáért különböző bért" — így is meg lehetne fogalmazni a bérezés igazságosságának tételét. És úgy is, hogy „egyenlő bérért egyenlő munkát". Mindenki termelje meg azt a pénzt, amit kap. Mindezek az igazságok csak akkor konkrét igazságok, ha helyes kereseti arányok mellett valósulnak meg. Azt egyelőre nem tudjuk jól megfogalmazni, melyek a „helyes kereseti arányok" jellemzői. De a hozzájuk való közelítés könnyen felismerhető néhány kétségtelen jelből. Ilyenek: a korábbinál jobban szolgálják a munkaerő szükséglet szerinti elhelyezését; erősebben ösztönöznek a nagyobb mennyiségi és minőségi teljesítményre, ezen belül a termelési, a technológiai, a minőségi és a munkarendi fegyelemre, az anyag- és energiamegtakarításokra, az állagmegóvásra stb.; a kereseti arányok jobban szolgálják az elosztás „igazságosságát”, jobban megfelelnek az emberek általános munkaértékelésének; nagyobb segítséget nyújtanak a dolgozók nevelésében, tudatalakításában, értékrendjük formálásában; egyértelműbben szolgálják a társadalom egységét, belső békéjét, konszolidáltságát. Jól díjazott szabadidő-áldozat Az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elve általános igénnyé vált napjainkban annak hatására, hogy a kisvállalkozásokban ugyanezért a teljesítményért többet fizetnek, mint az állami vállalatban főmunkaidőben. Ez egyébként természetes is. hiszen a túlmunka mindig is túl volt fizetve 25, 50, illetve 100 százalékkal. A többletmunka díjának konkurálnia kell a hét végi maszekbrigádokban elérhető óradíjjal. A nagyüzemben pedig abba kell hagyni egyes dolgozócsoportok „kiemelt kezelését'*. Égnek állt a hajuk a vállalati vezetőknek, amikor megkapták az irányelveket: a bérfejlesztéskor előnyben kell részesíteni a pályakezdő fiatalokat, a nőket. az alsó tarifahatárhoz közelieket, a többszakmásokat, a többműszakosokat, az alkotó műszakiakat. A vállalat pedig a kiemelt kezelést nem alkalmazza. Ha van pénze, inkább nivellál: nagyobb emelést ad azoknak, akik saját kategóriájukban — és nem munkájukhoz képest — alacsony be- állásúak. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elve érvényesülésének sok feltétele van, így a kiegyensúlyozott munkaerőhelyzet, a vállalatok, vállalkozások nagyjából azonos jövedelmezőségi szintje, adóterhelése, közteherviselése. Del feltétel az is, hogy a mindenki számára igazságosnak tartott elvet a mai helyzethez igazodó tartalommal töltsük ki és ne engedjük, hogy pusztán jelszó maradjon. Dt. Pirityi Ottó HATVANI KISZ-FÓRUM . . . Segítőkész partnerekkel Alig egy esztendeje vonták össze a Mátravidéki Cukorgyárak Vállalatnál a hatvani KISZ-bizottságot és a selypi KISZ-alapszervezetet. Időközben megalakult mindkét üzemben a szakszervezet ifjúsági tagozata is! A napokban ezek tagjai, küldöttei közös fórumon vettek részt, amelynek legfontosabb célja az ifjúság helyzetének, közérzetének feltérképezése, illetve az ifjak problémáinak szembesítése volt a vállalat gazdasági vezetésével, továbbá a KISZ irányító szerveivel. Mindenképpen hasznos volt a találkozó. Közel száz kérdést vetettek föl a fiatalok, s szinte valamennyire érdemi választ is kaptak. Ebből Vra- becz Mátyás igazgató például épp úgy részt vállalt, mint Bajzát Albert, a vállalati pártbizottság titkára, vagy Horváth Vimos szak- szervezeti titkár. Ami pedig a KISZ-munkát illeti: elsősorban Lisztik István városi titkár, valamint Bánszky Zsuzsa megyebizottsági munkatárs és Bagi László, a KISZ KB képviselője hallatta véleményét. ★ Amikor Érsek Zsolt vállalati KISZ-titkárral összegezni igyekeztünk a gyári művelődési otthonban lezajlott esemény epizódjait, kitűnt: leginkább a jelen gazdasági helyzettel összefüggő nehézségek foglalkoztatták a fiatalokat. Úgy is lehet mondani, hogy a miként tovább érdekelte őket. természetesen saját vállalatuk szintjére bontva. Különben Vrabecz Mátyás ennek kapcsán úgy vélekedett, hogy a cukorgyárakban dolgozó fiatalok helyzete jobb, bérszintjük magasabb, mint a környező üzemekben, s eltúlzott borúlátásra semmi ok- Ami a KISZ presztízsének általános növelését szolgálhatná? E témakörben Bajzát Albert azt a véleményét hangoztatta, miszerint az ifjúkommunista szervezetek képviselőire, vezetőire bizonyos döntési fórumokon valóban épp úgy oda kell figyelni, mint a párt, vagy a szakszervezet által delegáltak véleményére. 'k Ma egyre inkább vitatott kérdés a munkaidőalap védelme! Nos, ez így önmagában szépen hangzik, különösképpen ha sikerül hatékonyan érvényre juttatni a célkitűzést. Ám ennek kapcsán szintén fölvetették a cukorgyári fiatalok a bér- színvonal kérdéskörét. Elmondták, hogy a főmunkaidőben megkeresett jövedelem a napi megélhetéshez még csak elég, de a jövőjük megalapozását — legyen az egy lakásvásárlás — már nem fedezi. Emiatt kényszerülnek vgmk-ba, ami aztán elvonja őket a társadalmi szerepvállalástól. a mozgalmi munkától és a kulturálódás lehetőségétől egyaránt. És az erre adott válasz — meg kell jegyeznünk — nem volt éppen megnyugtató. Versenyben maradni . .. ! Gazdaságosság szempontjából ez a jelszó, ez a vezérelv összefügg az újítómozgalommal, az innovációval, amelynek a kérdésköre szintén vitatéma volt a hatvani fórumon. És mint kitűnt, a fiatalok úgy látják, hogy a munka szervezése tekintetében vannak inkább gondok, mintsem annak minőségi elvégzésében. Ami szorosan véve magukat az újításokat illeti? Gyakran nincs lehetőség egy-egy mozgalom kibontakoztatására, egy-egy ésszerűsítés elismertetésére, alkalmazására. Értelmes munka .... ? A KISZ Központi Bizottságának „Jövőnk a tét" című felhívása is csak akkor juthat érvényre. ha a fiatalok a napi nyolcórás munkaidőt valóban maradéktalanul kihasználják. ★ Mindezek után hogyan összegezhetjük Érsek Zsolt véleményét a lezajlott eseményről? összességében sikeresnek vélte a vállalkozást, amelyben az olyan kérdésfelvetők is osztoztak, mint Kardos László, Békés Tamás, Szabó Rudolf, Kunság Csaba, s a Selypről érkezett Kéri Albert. Vagyis a befektetett munka ezúttal megtérült! A fiatalok minden kérdésben bátran elmondták véleményüket, megfogalmazták a jövőjükkel összefüggő gondjaikat A gazdasági és a társadalmi vezetőkben pedig segítőkész partnerekre találtak. A találkozó ugyánekkor kezdetnek is felfogható a vélemények közelítése felé. ám további hasonló összejöveteleket feltételez. Amikor már regisztrálni lehet az igazi eredményeket. valamint azon tényezőket, amelyek az előrelépést gátolják. Moldvay Győző „AMIT TETTEM - AZ ÉLET IGAZOLTA” Alkotó évtizedek az egri borokért Beleszületett a szakmába. Édesapja jó hírű bor- kereskedő volt Egerben a háború előtt, akitől életre szóló indítást kapott. Küzdelemre, kemény harcra, kitartásra nevelte fiát. Szinte tizenévesen magába szívta ezeket az intelmeket amelyekhez egész eddigi élete során hű maradt. Állunk a megyeszékhelyen, az Árnyékszala utca elején Dancz Pállal, az Eger—Mátra Vidéki Borgazdasági Kombinát nemrég nyugállományba vonult vezérigazgatójával. Azon a helyen időzünk, ahol egy tartalmas életmű kezdődött el. — Harmincnyolc esztendővel ezelőtt itt álmodtam meg néhány segítőkész egri szőlősgazdával azt a fejlesztési elképzelést — szövi az emlékek fonalát —, amelyet az elmúlt közel négy évtized alatt megvalósítottunk. Persze sokan megmosolyogtak érte 1949-ben. Azt mondták, hogy álmodozó vagyok. Szerencsére nem így lett. Folyamatos tenniaka- rással létrehoztunk egy olyan vertikumot, amely a szőlő- és bortermelés egymást követő szakaszain alapuló folyamatok együttesét jelenti és ma határainkon túl is elismert. Ez felöleli a lájtermelést, a minőség- és eredetvédelmet, nemkülönben az önálló külkereskedelmi jog megszerzését. Tulajdonképpen a semmiből kezdtük. Negyvenkilencben, amikor még az akkori egri .Jogakadémiára jártam, egy nap üzenetet hoztak a lakásomra. Felkértek, szervezzem meg az állami pincészetet. Örömmel vállaltam, hiszen élt bennem a vágy, hogy apám hagyatékát folytathatom. így aztán félbeszakítottam tanulmányaimat, amelyet jóval később, máshol, a Kertészeti Egyetemen folytattam és fejeztem be. Lényegében pincéről pincére, hordóról hordóra, gépről gépre haladtunk előre, a máig. A felszabadulást követően ugyanis leromlott, tönkrement szőlőkultúra maradt. Nemcsak a háborús károk miatt, hanem mert, elöregedett. Az akkori helytelen agrárpolitika miatt a mező- gazdaság alig kapott valami támogatást. A jelszó: a túlzott iparosítás volt! A körülményekbe mégsem nyu- ^godtam bele. Ahol csak tud- ’ tam. hirdettem az újratelepítés fontosságát, a történelmi hagyományok feltámasztását. Rengeteg visszahúzó erő volt, a gazdák nagy része menekült a szőlőtől akkoriban. Mégis tudtam, hogy Egerben és Gyöngyös környékén is sok olyan ember él. aki ragaszkodik a szőlőhöz. a borhoz, éppen az évszázados hagyományok alapján. Dancz Pál vállalta a harcot és arra törekedett, hogy a nehéz helyzetben is példára serkentsen. — 1953-ban sokak idegenkedése ellenére — folytatja gondolatait —, úttörőként az országban vállalatunk egerszóláti gazdaságában a magasművelést meghonosítva telepítettük az első nagyüzemi szőlőket. Törekvésünket látva a gazdák ismét az ültetvények felé fordultak és miután kivívtuk az állami vezetők támogatását is, kezdtek hinni abban, hogy a rekonstrukciónak van értelme. Bozótot, gazt irtottunk az Eged-hegy oldalában és visszavittük oda a szőlőt, ahol korábban annyi elismerést szerzett a városnak, a megyének. A példa jó hatással volt a Mátra alján is, ahol felélénkült a telepítési kedv. a sok direkt termő szőlő felszámolására. Mindez is hozzájárult ahhoz, hogy a hatvanas években egymás után jöttek létre a szőlőstermelőszövetkezetek jelentős állami segítséggel. Persze párhuzamosan szükség volt arra is, hogy a borgazdasági létesítményeket is kialakítsuk, ugyancsak példát, mutatva vele. Pincevárosról álmodtam itt. az Arnyéksza- la utcában, olyan összefüggő rendszerről, amely méreteiben, sajátosságaiban, az alkalmazott technikában és felszereltségében együttesen szolgálja az egri történelmi borvidéket. (Fotó: Szántó György) 1958. újabb nevezetes dátum volt a vállalat életében. Szüretkor kezdte meg működését az ország első vidéki szőlőfeldolgozója — Olyan vollit ez, mint a kombájn megjelenése a mezőgazdaságban — magyarázza Dancz Pál. — Idegenkedtek tőle a parasztok úgy mint először a magasművelésű szőlőtől. Amikor viszont meglátták működés közben a hidraulikus préseket, másként vélekedtek. Sokat beszélgettünk a szőlősgazdákkal, hogy hozzák termésüket a feldolgozóba, átvesszük és jó minőségű borokat érlelünk belőlük. Vtsz- szaállítjuk azok hírét és megjelenünk velük a piacokon. Újszerű gondolkodás volit ez. amely megértőkre talált. Emlékszem, kocsisorok ál- tak itt és szállították a szőlőt a feldolgozóiba. Aztán évről évre tovább fejlesztettük és az ország egyik legnagyobb automatizált szőlő- feldolgozóját, összekötött pincéit. bortárolóit alakítottuk ki. Egész eddigi életem során folyton harcoltam a vállalati önállóságért, de voltak idők. amikor eretnekséggel vádoltak emiatt. Ma nagyszerű dolog látni, hogy országszerte a gazdaságirányítási rendszer az üzemek önállóságát erősíti. 1977-ben elsőként az élelmiszeriparban megalakult az Eger— Mátra Vidéki Borgazdasági Kombinát. Olyan rendszerben. ahal a kutatás, a termelés. a szőlőfeldolgozás, a borérlelés és a palackozás egy helyen valósul meg. Ez jó lehetőséget kínált az önállóság további fokozására. Mindig vallottam, hogy nincs lehetőség az előrelépésre a szőlőtermelő gazdaságok nélkül. Ezért a kölcsönös alapokon nyugvó érdekeltséget valósítottuk meg velük. Erre épül a bikavérprogram a hetvenes években, amikor kétezer hektár kékszőlőt telepítettünk közösen az üzemekkel. Ezzel az export megújítását tűzitük célul, amihez kapcsolódott a külpiaci munkát segítő feldolgozó, tároló és palackozó építése is. 1984 áprilisában kombinátunk megkapta az önálló külkereskedelmi jogot, amely rátette a koronát a már említett folyamatsorozatra. Rengeteg ellendrukkerrel elkezdődött a piacépítő munkánk. Mégis, rövid idő alatt bebizonyítottuk, hogy a sok buktató ellenére, a legigényesebb vevőkörben, mint az angol, az amerikai, a skandináv, a japán, elismerést szereztek az egri borok. Egyre több méltatás jelenik meg róluk a külföldi lapokban. Szeretnénk ezt meg is tartani, hiszen olyan utódoknak adtam át a vállalat irányítását, akik képesek magas színvonalú munkával, fejlesztéssel ezt továbbvinni. Lezárult tehát egy hosz- szú fejlődési szakasz a kombinátnál, amely Dancz Pál. közel négy évtizedes irányító. szervező munkájával valósult meg. Tevékenységét többször is magas kitüntetéssel ismerték el. Így Al- lamj Díjjal és nemrég nyugállományba vonulásakor a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel. — Még nem tudtam elfogadtatni magammal, hogy nyugdíjas lettem — emlegeti —, mert 64 évesen sem érzem igazán, hegy elfáradtam. Ped’g sohasem kíméltem az erőmet. Még nem tartom befejezettnek azt a munkásságot, amelyet 1949- ben elkezdtem, de arra büszke vagyok, hogy amit tettem, az élet igazolta. Nagyon fontos, hogy egy vezető képes legyen prognosztizálni a jövőt, a rábízott vállalat érdekében felelősséggel kockázatot vállalni és következetesen kiállni annak fejlődéséért. Én úgy érzem, ezt tettem, mindig keresve az utat. a módszereket a megvalósításért. Az állandó küzdelemben elért sikerek adtak erőt, hitet a munkámhoz és elviseltem a kudarcokat is. Ván- csa Jenő. mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter megtisztelt, hogy január 1- től a szakmai tanácsadója lettem. Jelentős feladatot kaptam a magyar szőlő- és borgazdaság jövőjére vonatkozó elképzelések, javaslatok kialakítására. Ez felöleli a termelés- és a fejlesztéspoli- kát. a külkereskedelmi tevékenységet. a szervezeti átalakítást. Tehát nincs időm unatkozni, bár ezt soha nem is tettem. Életem szorosan összeforrt az egri kombináttal és ezután is mindent megteszek, hogy tapasztalataim közreadásával is elősegítsem tevékenységüket. Mindig családszerető voltam, a sokszor idegölő munkában jólesett körükben a kikapcsolódás. Most már velük is- több időt tölthetak. Mentusz Károly
