Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1987. február 21., szombat Őszintén a prostitúcióról Beszélgetés dr. Kovács Lajos századossal, az ORFK bűnügyi osztályának főelőadójával Voltak évek, amikor tagadtuk azt, hogy létezik. Bekötöttük a szemünket, mert hinni véltük, hogy a prostitúció a múlt társadalmi rend velejárója. Voltak évek, amikor már nyitott szemmel kezdtünk járni, de nem beszéltünk a témáról. Ma úgy érezzük, hogy beszélni kell a prostitúcióról. Ezért kérdeztük meg dr. Kovács Lajos századost, az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának főelőadóját. — Kit nevezünk ma büntetőjogilag prostituáltnak, hányán lehetnek hazánkban, s honnan kerülnek az utcasarkokra és a szállodák halijaiba? — Azt tekintjük prostituáltnak, aki pénzért szexuális kapcsolatot létesít. Több ezerre becsüljük számukat hazánkban, mintegy 90 százalékuk a fővárosban űzi az „ősi ipart". A bíróságokon azonban évente alig száz eljárás indul ellenük. Magyarázza ezt a társadalmi megítélés. amely ma is „bocsánatos bűnnek" tartja a prostitúciót, s természetesen az is. hogy nagyon kevés a bejelentő, hiszen mind az örömlánynak, mind a kuncsaftnak érdeke az. hogy személye homályban marad, jón. Megkülönböztetünk utcai prostituáltat —. nekik általában van valamiféle munkaviszonyuk, hogy elkerüljék a közveszélyes munkakerülésért járó büntetést — „és szállodában „dolgozó", az idegenforgalmat kihasználó örömlányokat, akik bájaikat valutáért árusítják. A női prostitúción kívül őszintén beszélnünk kell a homoszexuális — férfi — prostitúcióról is, amelynek nagyságrendje megközelíti a hagyományos prostitúcióét, szexuális prostitúció címén évek óta nem indult eljárás. — Mennyiben‘bűncselekmény a prostitúció? — Mint tudjuk, a nyugati országok nagy részében legális. Nálunk nem, annak ellenére sem, hogy napjainkban sokan érvelnek amellett: meg kellene engedni. Ezek az érvek hol egészségügyiek, — mondván, hogy így mód nyílna a prostituáltak orvosi ellenőrzésére. s ezen keresztül a nemi betegségek visszaszorítására — hol gazdasági szempontokkal operálnak —, úgymond az illegális valuta az államkasszába kerülne, s nem kis pénzekről van szó. Egyes „jól futó" konzumnők havi százezer forintot is megkeresnek — részben valutában. Mégsem vállaljuk a legalizálást! Ennek egyetlen oka társadalmi berendezkedésünk. s ennek erkölcsi alapja. A prostitúció ugyanis rombol. Nemcsak házasságokat. hanem magukat a prostituáltakat is. Ez az életmód kapcsolódik az éjszakai élethez, a lokálokhoz. a kitartottak védelmet nyújtanak. ugyanakkor kizsákmányolják a prostituáltakat, s kimutatható a kapcsolat a szervezetszerű bűnözéssel is. Ezzel az életvitellel a „kiöregedés" után nagyon kevesen tudnak szakítani. Aki ezt az életstílust választja, kiég: nem igaz az a szólás, hogy a legjobb prostituáltból lesz a legjobb feleség. Tudományos tapasztalat az. hogy nem tudnak a társadalomba beilleszkedni, szocializálódni a prostitúciót abbahagyok, s ez rengeteg tragédiának lesz a forrása. — Mégis, hogyan válik utcanővé valaki? — Rendőri tapasztalatunk, s ezt megerősítik a kitartott és letartóztatott férfiak — a stricik — is, hogy a legtöbb prostituálódó vidékről kerül a nagyvárosba, elsősorban Budapestre. A fővárosba került kislányok számára drága az albérlet, sivár a munkásszállás. Egy részük ezért a csillogó életet keresi, s hamar rá is lel egy-egy discóban, annak törzsközönségében. Hamar akadnak „barátnők" meg ..barátok", akik elmagyarázzák. hogy miként lehet villogni a városban, úgy öltözködni, hogy a barátnők irigykedjenek, egyszóval, hogyan lehet látszólag köny- nyen pénzt keresni. Tény az. hogy a prostitualizálódott lányok és természetesen a fiúk, luxusigényeiket akarják kielégíteni. Ezt tartom a prostitúció fő indítékának. őszintén beszélnünk kell arról is, hogy a prostituáltak között igen sok a cigány származású, ennek az az oka, hogy a hagyományos cigány életmód gyakran a gyors és illegális pénzszerzésre épült és épül. Egy- egy családfő valóságos maffiafőnökként rendelkezik a lányokkal és az asszonyokkal. Ahogy ma már sajnos néhány esetben szervezetszerű bűnözésről kell beszélnünk, a prostitúció területén is fellelhetők a szervezettség jegyei. Gépkocsivezetőt. ügyvédet tartanak, komoly pénzeket fizetnek orvosoknak. Nem felejtkezhetünk meg a külföldi prostituáltakról sem, akik alkalomszerűen, főleg túrista- idényben bukkannak fel hazánkban. Általában szállodákban találhatók, olcsóbbak, mint magyar társnőik. Egy részük illegálisan, évekig — a lebukásig — is itt tartózkodik — Meglepő volt. amit a homoszexuális prostituáltakról mondott. Tudhatnánk erről valami közelebbit? — Ők is pénzért teremtenek homoszexuális kapcsolatot. Számuk, mint említettem. becslésünk szerint megegyezik a női prostituáltakéval, s sok közöttük a fiatalkorú és a cigány származású. Tarifájuk is azonos. Számos nyugati pornó- és homoszexuálisok számára kiadott folyóirat közöl magyarországi címeket, feltüntetve a „szolgáltatás" minőségét is. Ez általában mindössze egy szó: magas szintű. Több olyan „turistáról" tudunk, aki Nyugatról csakis ezért a magas szintű szolgáltatásért utazik hazánkba. Nagy összegű valuta kerül így feketeforga-. lomba, aminek útját alig tudjuk nyomon követni. — A nyomon követésen kívül tehet-e valamit p rendőrség, és általában a bűnüldözés a prostitúció elhara- pózása ellen? — Tulajdonképpen ördögi körben mozgunk. A prostitúció társadalmi megítélése nem egyértelmű, vannak ellenzői, nagyobb réteg szükséges rossznak tartja, s vannak. akik helyeslik. Ez a hamis szemlélet nagyon sok esetben megköti a kezünket, főleg akkor, amikor az állampolgárok együttműködését kérjük. E bűncselekmény-kategória törvényi megítélése is enyhének mondható. A rendőrség ezért ma még javarészt csak a járulékos bűncselekmények ellen tud fellépni: a szobáz- tatás, a közveszélyes munkakerülés, a kerítés, vagy a kitartottság ellen. őszintén meg kell mondanom. hogy a rendőrség ebben a küzdelemben ma még nem egyenrangú fél. Hiszen a prostitúció olyan bűncselekmény, ahol nincsen sértett. vagy nagyon ritkán. Mégis, a bűnüldöző szervek felvették a kesztyűt. Elsősorban azzal, hogy nyíltan tájékoztatunk. Nem akarjuk az ágy alá söpörni ezt a témát. Másodsorban — s ez legalább olyan fontos —. tudjuk azt, hogy a prostitúció nagyon sok szállal kötődik a szervezetszerű bűnözéshez. így a bűnözés elleni harcunk a prostitúció elleni küzdelem is. Mindenekelőtt azonban össztársadalmi szemlélet- változásra van szükség. Minél előbb megtörténik ez, annál eredményesebb lesz a mi munkánk is. R. L. A stúdióban ülve szinte magam előtt láttam a megdöbbent arcokat, amikor a 16 éves Toldi Annamária rezzenéstelenül idézte fel a perceket, amint megölték — megölte — az idős éjjeliőrt, aki beengedte őket a szobájába, hogy megmelegedjenek. Talán nem is az volt a kihívó, amit mondott, hanem ahogyan mondta: minden részvét nélkül. Társait valószínűleg egy kicsit jobban megrendítették a történtek, de tettük súlyát ők is legfeljebb csak abból ismerték fel, hogy most sokáig börtönben lesznek. Ámbár a család hiányát, az otthontalanságot megszokhatták. Megszokták, hiszen majd mind intézeti gyerekként nőttek fel. Távol álljon tőlem, hogy pejoratív értelmezést adjak e megjegyzésemnek, mármint, hogy ezek intézeti gyerekek voltak. Mindig vallottam, hogy százszor jobb erkölcsi, pszichikai, anyagi, emberi körülmények közé kerülnek az állami intézetben azok a gyerekek, akiket azért vesznek állami gondozásba, mert a szülők alkoholizmusa, lumpen élete, uram bocsá bűnöző életmódja, súlyos erkölcsi, fizikai veszélyekkel terheli á gyerek életét. Megalakulása óta figyelemmel kísérem a fóti gyermekváros életét, és tudom, milyen rettentő veszélyes környezetből kerülnek oda pici korukban a gyermekek S amikor 18 évesen elhagyják a fóti intézetet, a saját lábukra tudnak állni, nem sokan vannak, akik összeütközésbe kerülnek a törvénnyel. Sokkal kevesebben, mint a családban élő, hasonló korúak között. Ami arra utal. hogy heroikus pedagógiai küzdelmet vívnak az oda bekerült minden egyes gyermekért — többségében sikerrel. Mindezt azért tartottam szükségesnek megemlíteni. I mert közismert, hogy a fiatalkori bűnelkövetők között nem kevés azoknak a száma, akik intézetből szöktek, úgymond, intézeti gyerekek, De ezeknél pontosan kimutatható az is, hogy valójában nem az intézet nevelte őket. Vagyis nem kicsi korukban kerültek az állami intézménybe, hanem a bűn- cselekmény elkövetését megelőző egy-két évben emelték ki őket káros környezetükből'. Csak azért, nehogy „előítéletem" rabjává legyek, ezúttal is megvizsgáltam az ebben a bűnügyben szereplő öt fiatal családi hátterét. Mind az öten elvált szülők gyermekei. A két lányt egészen kicsi koruktól egy-egy nagyszülő nevelte, a másik hármat az anyjuk. Négyen — az otthoni körülmények miatt — 13—14 éves korukban állami gondozásba kerültek. Ennek a bűnügynek a személyes vonatkozásai is megerősítették azt a tapasztalatomat. hogy a nevelés szempontjából legkényesebb életkorban — 2—14 életév között — a lehető legnagyobb szükség lenne az ép, az egészséges családi háttérre. Itt á viselkedésmintát, az erkölcsi normák kialakítását és „rögzülését" nemcsak az anyától vagy nagymamától kapja a gyerek. hanem az apától, nagyapától is. Nagyon fontos társadalmi kívánalom, hogy a férfi által nyújtható viselkedésminta, a családon belüli és a társadalmi magatartás is — ha ez megfelelő — hasson a gyermekekre, fiúkra és lányokra egyaránt. Ma sok gyereket kizárólag nő nevel. S még figyelmeztetőbb e megállapítás, hatudjuk, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők 1986-ban négyötöd részt fiúk voltak. S ha már adatoknál tartunk, megemlítem — hiszen ide tartozik —. hogy amíg a 60-as években a 18 év alattiak 80 százalékát nevelte két szülő, napjainkban már VJ csak a felét. Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a pedagóguskar nagyrészt nőkből áll. bőven van gondol- kodnivalónk azon. mi a társadalmi háttere annak, hogy az elmúlt öt évben 40 százalékkal növekedett a fiatalkorú bűnelkövetők száma S még mindig számok, tények! A gyerekek 18—20 százaléka nem végzi el időben az általános iskolát, vagyis a társadalmi együttélés legelemibb normáit M gyakran sem otthon, sem az ■ iskolában nem sajátíthatja "* el. S mivel a bűncselek- M mény mindig valami súlyos J személyiségzavart tükröz, a büntetés is csak akkor lehet nevelő hatású, ha a társadalmi együttélés normáinak legalább néhány téglája már beépült a fiatal fiúba, vagy lányba. Rendkívül figyelmeztető, hogy az ösz- szes bűncselekmények kétharmadát 35 évnél fiatalabbak követik el, s az ő „bűnözésük" a korábbiaknál lényegesen erőszakosabb, agresszívabb lett. E sötét képet valamelyest enyhíti annak tudata, hogy az első bűntényes fiatalkorúak — büntetésük letöltése után — zömében talpon maradnak. 60—70 százalékuk nem követ el újabb bűncselekményt. Ez azért is figyelemre méltó, mert ebben az életkorban az ember még rendkívül fogékony, személyisége nem kiforrott. Ha viszont megfordítjuk az arányt, s arra gondolunk, hogy a korábban elítélt fiatalkorúak 30—40 százaléka bűnismét- lő. akkor már szomorúbb helyzetet látunk magunk előtt. Mert ne feledjük. a fiatalkorú, ismételt bűnelkövetőkből, visszaesőkből lesz a felnőtt korú bűnöző. Legalábbis az élet ezt mutatja. . . Toldi Annamária tojásszenet nyomott egy lapátnyéllel áldozata torkába, aki ettől fulladt meg. A többiek durván segédkeztek neki. Ha a Kék fény nézői jól figyeltek, kivehették a képernyőn megjelenő lányok és fiúk szavaiból a korai elvetemültséget. Maguk elé képzelhették azt a szituációt, amelyben ez a rab- iógyilkosság lejátszódott. Hogy ezeknek a fiataloknak az élete hol futott vakvágányra, a filmriportból nem derült ki. De az itt elmondottak talán némi fényt vetnek arra. hogy hol kell keresnünk a fiatalkori bűnözésnek ' a társadalmi és személyi gyökereit. Mert természetesen a környezeti hatások mindig is emberek magatartásában, viselkedésmintáiban öltenek testet. S ilyen értelemben a környezeti . felelősség min-’ dig személyes felelősség is. A fiatal bűnelkövetőnél és a környezetében élő felnőtt esetében is. Múlt századi ballada a „tántorító” italról , Csodálatos dolgok szállnak lel sokszor a levéltárak könnyű porával a polcok rendben sorakozó köteteiből. Egy-egy vármegyei, vagy a város életének hűséges és tömör foglalata. Van abban minden, ami a születés és halál között előfordul, közben néha egy-egy szó felcsillan a tömkelegben valamiért, talán, mert ritka szép vagy különösen kifejező erejű Mint most is, Eger város közgyűlési jegyzőkönyveinek 1815-ös kötetében, a 24. oldalon, annak is 69. tételénél. Idézzük csak: „De- tely Ferenc volt Janitornak Instantiája, mellyben nagy átok és fogadás mellett kötelezvén magát, hogy soha életében semminemű tántorító italt nem fog inni; hibáját megbánván és azok en- gedelméért könyörögvén egyszer még a janitori hivatalba magát vissza helyeztett- m kéri, felolvastatván. elvégeztetett. Lévén már a Janitori hivatalban az Instans helyett más Individuum helyeztetvén, azért e részben kéréssé nem telyeséttetik; hogy ha azonban az Instans az Instantiájában érdeklett erős fogadását meg tartya és magát a tántorító italoktul áta- lyában meg tartoztattya és rendes józan életet él, a Nemes Tanátsnak külön gond- gya lesz az iránt, hogy az Instanst első alkalmatossággal hivatalra alkalmaztassa.” (Instans—kérelmező. Instantia—kérelem. Janitor— kapus, portás, Individuum— egyén.) Élt tehát a múlt század elején egy jellemző erejű kifejezés: tántorító ital, mint összefoglaló fogalom. Mert kezdetben vala a pap- ramorgó, de ez csak az erős pálinkákra vonatkozott, némi történelmi háttérrel a jobbágyi világból. Ma: rövidital. Aztán voltak kedves borok, amikben csendes beszélgetések voltak, meg nótaszó, a pislákoló pincehomályban. Fordult a világ, ma szesz van, meg szesztestvér, még alkoholellenes küzdelem. De ki volt ez az instáns Detely Ferenc? Ki lehetett? Legény a talpán. Valamikor. Ment, amikor beadta kérelmét a Nemes Tanátshoz, már ember se lehetett a talpán. A század elején költözött Egerbe Karinthiából a Dietl nevezetű család. No, ezzel a névvel elbánt az egri nép a magyar nyelv nyugodt, szellős. szótagos szabályai szerint. Először kiemelte és a végére tette az „i” hangot, mert könnyebb kimondani azt, hogy Detli. (Strobl Zsig- mond munkásai Strobli-nak mondták főnökük nevét.) Végül az ^L” hangot lekapcsolták a „t” mellől, s közbeiktattak egy másik „e" hangot. A Dietl családi név végül is addig fészkelődön, forgolódott a nép fogai közt, nyelve hegyén, míg Deteli lett belőle, apu kimondható magyar szájíz szerint. Ferenc apja gazdaggá lett Egerben, mint híres orvos, s nem kis vagyont hagyott fiára, amikor elég fiatalon meghalt. Nem törvényszerű, de gyakori eset, hogy a fiú költekező lesz és munkakerülő ilyen esetben, még akkor is, ha a város tutort (gyámot) rendel ki részére. Ezzel a hivatallal nemes Kilián Istvánt verte meg a magyarok istene. Számlák tömegét kellett fizetnie Kilián tutornak, de mire vége lett a gyámságnak, előkelő gavallér lett Detely Ferenc- bői. nők bálványa, eleven divatlap, baráti társaságok fénye, barátok itatója. Minden idényben legalább három ruhát varratott magának a legdrágább külföldi szövetekből. Tizenhat rajnai forintért téli mentéjének csak nyestprémét varrta fel Stiernadel János, a szűcsök céhmestere, Szemecskey István szabómester készítette tavaszi fehér köpenyét, levendulaszín őszi mentéjét. Díszruhája aranyzsinóros. piros nadrág, aranysujtásos zöld bársonymellény, ezüst gombkötőmunkával gazdagon mívelt sötét kabát, copfját Szalagokkal fonatta át, lábán aranyrojtos ezüst- sarkantyús cipellő, kezében aranybojtos zsinórral díszített pálca, zsebében 10 forintos aranyóra, amelyet Rhein Vunibaldus mester remekelt. Persze mindez nem a közgyűlési jegyzőkönyvekben olvasható. A XIX. század végén Eger városa felkérte Szabó Ignác jogakadémiai tanárt, hogy tegyen rendet a városi levéltárban, mivel rendszerinti levéltárnoka nem volt a városnak, s emiatt nagy vala a rendetlenség. Szabó Ignác neki is fogott a munkának, s eközben egy rendkívül vastag iratcsomóra akadt. Amint kibontotta, több. mint háromszáz számla özönlött az íróasztalra. Azok a számlák, amelyeket Kilián István fizetett ki. s amelyeket a gyámsági elszámoláshoz mellékelt. Deteli, vagy amint ö írta. Detely a tizennyolcadik század gavallérja volt, s amint a század fordult, úgy fordult az ő sorsa is. Miután minden pénze elfogyott a vármegyeházán kopogtatott, ott körmölte az aktákat egy ideig, onnan a tántorító italok eltántorították a városházára, egy lépcsőfokkal lejjebb. Ott is iratokat másolt, míg reszketeggé vált a keze. Akkor lett belőle ju- nitor. azaz kapus. A többi már ismeretes. Mert a tántorító italöktól már nem tudott megszabadulni, s egyre alább szállott, míg „szállá alá a poklokra”, ez esetben a városi szegényházba, ahol megelevenedtek körülötte Gorkij Éjjeli menedékhelyének alakjai, a volt emberek Szalmazsákon halt meg. Nem maradt utána semmi, csak a tanulság, amit oly sokan nem fogadnak meg, meg egv szó, amely már elfakult a? emlékezetben. Kapor Elemér T ojásszén
