Népújság, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. február 14., szombat 7 Sárkányölő Vízi Sándor vizsgája Szinészoklevelet szereztek a Harlekin Bábszínház tagjai No, gyere kiskutyám! — mondja hűséges pulijának Vízi Sándor. — Megkeressük és piegöljük azt á fránya hétfejü sárkányt! Neki is indulnak a nagyvilágnak, és sok-sok ka­land után győz az igazság, ahogy az a mesékben meg van írva. A paraván fölött tempósan, precízen folyik február 5- én az előadás. A nézőtér szinte teljesen üres, pedig az egri Harlekin Bábszínház társulata telt házakhoz szokott. A pa­raván mögött serénykedő színészek arcán mégis ott a bizo­nyítani akarás feszültsége. A játék ugyanis iá szokottnál na­gyobb tétre megy: a néhány, mindenre figyelő szempár ugyanis a vizsgabizottság tagjaié. — Kétéves tanulásra tesz most pontot ez a be­mutató — tájékoztat Deme­ter Zsuzsa művészeti vezető. — önálló színház csak pro­fikkal dolgozhat, ezért volt szükség arra, hogy az egész társulat elvégezze a szín- művészeti főiskolának az Állami Bábszínházhoz kihe­lyezett tagozatát. A tanu­lással egy időben folyamato­san működtünk, ezért szin­te már elfelejtettük, mi az a szabadidő. El is fáradt mos­tanára mindenki, de ez sze­rencsére nem látszik az osztályzatokon. Ezekből pedig akad bő­ven, hiszen csak most, a záróvizsgán tizenöt elmék ti és gyakorlati tárgyból krl- lett bizonyítani négy nap alatt. Volt nap, amelyikre hat vizsga jutott. És az egé­szet megkoronázza most ez a vizsgaelőadás, ami la;san véget ér ugyan, de a feszült­ség nem oldódik. Hiszen hát­ravan még az értékelés, addig nem lehet biztosat tudni. Bánd Anna osztályfőnök, az Állami Bábszínház ren­dezője mindenesetre nagyon bízik egri ..gyerekeiben": Balogh Ágnesben, Golev Máriában. Pál Ilonában. Stuth Zsuzsában, Tóth Er­zsébetben, valamint Havas- sy Györgyben, Kiss Árpád­ban és Lénárt Andrásban. — Végig nagyon készsége­sek voltak. nem tudtam olyat kérni, amit ne teljesí­tettek volna — mondja büszkén. — Látszott. hogy valóban tanulni akarnak, és ezért meg is tettek min­dent. Ügy érzem, rengeteget fejlődtek, és most olyan zá- r óelőadás született, ami a fővárosban is megállná a he­lyét! Egyébként a kapcsola­tunk továbbra sem szakad meg. Vendégrendezcként én állítom színpadra a kö­vetkező évad egyik bemuta­tóját Egerben . .. A rendezőnő prófétának bizonyul: dr. Szilágyi Dezső. az Állami Bábszínház igaz­gatója. a vizsgabizottság el­nöke elismeréssel szól az egriek ' teljesítményéről, és a feszültség lassan átadja helyét a felszabadultság- nak. Pezsgősüveg durranása zárja le a kétéves erőfeszí­tést. amikor megtudjuk a végeredményt: az osztályát- lag 4,4! Érthető hát. hogy pilla­natok alatt vidám, zsibongó méhkassá változik az Álla­mi Bábszínház Kamara­színházának előcsarnoka. Itt ‘ Sárkányölö Vízi Sándor veregeti barátságosan a hétfejü sárkány vállát. ott Hófehérke koccint a hét törpével, amott Aladdin beszélget békésen a palack­ból kiszabadult szellemmel. Hazafelé a buszon újra az eltelt két évre terelődik a szó. — Voltak olyan időszakok, amikor az is kevés lett vol­na, ha egy nap 36 órából áll — emlékezik a Golen— Havassy házaspár. — Bár nekünk könnyebb volt a helyzetünk. mert közösen készültünk, és nógattuk a másikat, ha kellett. A sze­repeket például mindig munkába jövet-menet tanul­tuk, fél órát gyalogoltunk oda. fél órát vissza, és köz­ben mondtuk a szövegünket Jól jött a másik segítsége a pantomim- vagy a távtanu­lásnál is. Tekintetbe vették-e a vizsgáztatók azt, hogy közben dolgozunk is? Jóin­dulatúnk, segítőkészek vol­tak mindig. de a szakmai követelményekből nem en­gedtek, és ebben igazuk volt. Tanulás közben jött rá az ember, hogy mennyi min­dent nem tud még .. . — Végre itt egy igazán szabad hét vége. Mit tervez­lek erre a két napra? — Három dolgot: aludni, aludni, aludni . . . Alighanem a legtöbb har- lekinesnél ez lesz most a program, gondolom, miköz­ben a busz lassan befordul az úttörőház udvarára. Nem is árt, ha jól kipihenik ma­gukat, hiszen hétfő újra munkanap, és továbbra is két ember helyett kell dol­gozni mindenkinek. A szí­nészek bábot varrnak. a bábkészítők a színpadon is játszanak. Egyelőre szükség van erre a többletmunká­ra, mert kevesen vannak ugyan, de az igényeikből nem akarnak engedni. Az előadásokat profi módon meg kell tartani — elvégre most már papír is van róla . . Konc/. János Egy kiadó baráti köre Sok szó esik manapság ar­ról, hogy az olvasási kultúra háttérbe szorul más informá­ciós és művelődési, szórako­zási módokkal szemben, s hogy könyvkiadásunk tevé­kenységét is — más gazdál­kodó egységekhez hasonlóan — egyre inkább a minden­áron nyereségre való törek­vés határozza meg. Ezért az­tán bizonyos kiadványok megjelentetését nem annyira a könyv önnön értéke, vagy a művelődéspolitikai szándék, hanem az olvasói igény, pon­tosabban igénytelenség hatá­rozza meg. Bizonyára talál­kozunk ilyen jelenséggel is. Ellentmond azonban ennek, hogy az igazi könyvsikereket gyakran a ténylegesen reve­láció számba menő, értékes kiadványok érik el. Hány­szor előfordul, hogy egy-egy méltán nagy érdeklődést ki­váltó könyvet pár nap múlva a megjelenést követően hiába keresünk már a könyvesbol­tokban! A Gondolat Könyvkiadó sajátos módon kíván gon­doskodni arról, hogy kiad­ványai — a sikerkönyvek is — biztosan eljussanak a komoly érdeklődőkhöz. Ba­ráti Köri alakított, amelynek tagjai len urges „előjogokkal” rendeli,i ,mi. Ez a szerve­zési fonna jó két évtizede működik, nem árt azonban szólni róla. hiszen azóta az olvasóknak új generációi nőt­tek fel Milyen előnyöket élveznek a Baráti Kör tagjai? Közvet­lenül a kiadótól rendelhetnek könyvéket utánvétellel, vagy folyószámlára történő vá­sárlással (a postai szállítási dijat a kiadó vállalja). A Ba­ráti Kör tagjai megkapják a kiadó féléves, illetve egész éves tervét, tehát a később megjelenő könyvekre előjegy­zési lehetőség is van. így bi­zonyos szakterület vagy spe­ciális téma iránt érdeklődők tudatosan válogathatják meg a szakterületükhöz, érdeklő­dési körükhöz kellő könyvet, s azt bizonvosan megkapják. Nem kell részletezni, hogy ez milyen előnyös — különö­sen a kistelepüléseken élők számára, akik differenciált olvasási, könyvvásáriási igé­nyeiket helyben nem tudják kielégíteni. Milyen feltételekkel, köte­lezettséggel jár a tagság? Lényegében semmilyennel, a kiadó kulturális szolgáltatás­nak fogja fel eme tevékeny­ségét. A jelentkezés egyszerű: a körbe belépni akaró olvasó jelezze szándékát a kiadónak (1368 Bp. pf. 225.) személyi adataival (név. lakcím, irá­nyítószámmal), s megkapja a tájékoztató prospektusokat. A Gondolat Kiadó a kia­dáspolitikát illetően is tá­maszkodni kíván olvasó­ira. Rendszeresen közvéle­ménykutató lapot küld a Ba­ráti Kör tagjainak, akik ki­fejthetik véleményüket a kia­dó elmúlt, évi munkájáról, bírálatokkal, utánnyomási és egyéb javaslatokkal élhetnek. A. J. Nyílnak az orchideák Télen is nagyüzem van a Szombathelyi Kertész Tsz-ben, ahol a nyolchektárnyi üvegfelület alatt több mint nyolcvan­féle dísznövényt termelnek. Az üvegházakban most nyílnak az orchideák. Az egy hektáron termelt egzotikus növény több mint száz fajtája bontott virágot, amelyeket hazai és külföldi piacokon értékesítenek (MTI-fotó: Czika László — KS) Mindennapi nyelvünk Ha belegondolunk...?! Közleményünk címe min­dennapi nyelvhasználatunk­nak egy sajátos jelenségére és gyakorlatára hívja fel ol­vasóink figyelmét. Egyre gyakrabban halljuk és ol­vassuk az olyan mondatfor- mákat, mondatfordulatokat, amelyekben szövegformá­lói kulcsszerepet vállalnak a belegondol, meggondol, rá­gondol, elképzel, elgondol igealákok. Hogy milyen bs- szédhelyzetekben és szöveg- összefüggésekben, arról a sajtó hasábjairól szemlézett példáink bizonykodnak. Újabban egyre gyakrabban hallhatjuk és olvashatjuk a mondatformálásnak ezt a divatos módját: „És gondol­jon bele, a tehetséges hege­dűsnek nem mindegy, mi­lyen képességű a tanára" (Népszabadság, 1986. dec. 22.). — „Ilyen jó hangulat­ban rendszerint csupán egyetlen képes levelezőlapra futja. Ha belegondolunk, nem is kevés" (Magyar Nem­zet, 1987. jan. 10.). — „De ha jól belegondolunk, az sem akármi, ha nyugodt lé­lekkel élhetünk" (Népújság. 1987. jan. 15.). — ,,Gondol­junk rá, hogy azok a fiata­lok, akik szüleiktől lakást kaptak, kedvezőbb helyzet­ben kezdik meg pályájukat" (Népszabadság, 1987. jan. 15.). — „Gondolja el. ez a gyár két műszakos" (Nők Lapja, 1987. 3. sz.). — „Kép­zeljük csak el, hogy mennyi­vel gyorsabban jutnánk túl a céltalan megbeszéléseken" (Népújság, 1987. jan. 17.). Van-e elfogadható magya­rázat ennek a mondatformá­lási módnak a gyakori hasz­nálatára? Többféle magyará­zat lehetséges. Először az. hogy az írásban történő szövegformálást közelíteni akarjuk az élőszóbeli fogal­mazás elevenebb nyelvi for­dulataihoz, illetőleg ahhoz a fogalmazásbeli gyakorta thöz, hogy szövegformálásunkban próbáljuk megteremteni a megfelelő szövegrészlet ér­telmi és érzelmi hatásának harmóniáját. A figyelemfel­keltésnek a gondolkozási készség ébrentartásának a szándékával szerephez jut­tatott mondatformák le is rövidülhetnek, s ilyenkor modorosán elszaporodik be­szédünkben és írásainkban a gondolom, úgy vélem, sze­rintem; az a véleményünk.. gondoljuk csak meg stb. nyelvi formák. Ha a sportriporter gyakran kezdi így mondandóját: ha belegondolunk, ha fontolóra vesszük .. . , már nemcsak a figyelemfelkeltés szándé­kával teszi ezt, hanem a megbicsaklott gondolatfolya­mat logikus folytatását akar­ja megtalálni, biztosítani. Az időnyerésnek formális nyelvi eszköztárába is so­rolhatjuk egy közéleti vita­fórumon elhangzott hozzá­szólás üres nyelvi fordula­tokkal telített mondatát: „Gondoljuk és képzeljük el annak átgondolását, hogy mi lett volna, ha a társadalmi munkát alulterveztük vol­na (?). Teremtődik olyan beszéd - helyzet is, arhelyben a gon­dol, a belegondol, mit gon­dol, úgy gondolja nyelvi formák nem jól szolgálják a, nyelvi kapcsolatteremtés cél­jait. Mint ügyfél és bizonyos szolgáltatásokat igénybe ve­vő állampolgár jegyezhettem be füzetembe ezeket az el­rettentő és mindenképpen kerülendő nyelvi alakulato­kat: Csak nem gondolja ko­molyan, hogy magának van igaza? — Gondoljon bele. mi lenne velünk, ha min­denki a zárás előtt tíz perc­cel szeretne vásárolni; gon­doljon arra is. nekünk is van családunk stb. A „gondolko­dásra" való felhívás árada­ta nap mint nap eláraszt bennünket, s akadályává vá­lik annak, hogy az egymás között folyamatos gondolat- cserét biztosítani kénesek legyünk. Annyiszor emleget­jük a gondol, belegondol igealakokat feleslegesen és célszerűtlen szerepvállalás­ban, hogy fogalmi és hasz­nálati értékük csak veszít erejéből: üres, formális nyelvi alakulatokká válnak. Valóban gondoljuk meg. milyen beszédhelyzetekben bízzunk rájuk közlő. kife­jező szerepet. Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents