Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-14 / 11. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 14., szerda 3 Egy évezredes per vége Egy minisztertanácsi rendelettel kezdődött, és nem egészen két évve! később egy törvénnyel, a földreform végrehajtását szentesítő 1947. V. törvénycikkel fejeződött be. A két jogi aktus között a gyakorlatban zárult te egy ezeréves per: azé lett a föld, aki megműveli. Kétségtelen, nemzeti történelmünknek valóban az egyik legjelentősebb napja volt 1945. március 17., amikor megszületett a földreformról szóló híres 600 1945. számú minisztertanácsi rendelet, ám ez csak jogi keretet adott egy olyan akaratnak, amelynek a puszta érvényesítéséért is még hosz- szú harcot kellett megvívni. Egy antifasiszta, demokratikus eszmei alapon álló kormány szavazta meg akkor a maga polgári demokratikus erőviszonyainak megfelelő földreformot: teljes egészében elkobzandó a háborús bűnösök, a nyilas és más nemzetiszocialista vezetők, és a Volksbund-ta- gok földbirtoka; megváltás ellenében igénybe kell venni a 100 holdon felüli úri, és a 200 hold feletti paraszti birtokokat; az 1000 holdnál nagyobb birtokok teljes egészükben kisajátítandók; a gazdasági cselédek és a mezőgazdasági munkások mellett birtokuk kiegészítésére a szegényparasztok is földhöz juttatandók. Az események véletlen, ám jelképes egybeesése, hogy a rendelet végrehajtásának ünnepélyes megkezdésére, az első karók leütésére a Csongrád megyei Pusztaszeren, éppen azon a két napon került sor, amikor a „nemzetvezető" Szálasi Ferenc és több mint kétszáz pribékje Kőszegnél eltakarodott az országból. Ma már talán kevesebben tudjuk, hogy az akaratból milyen kemény politikai küzdelmek eredményeképpen lett valóság. A reakciós erőknek a földreform eredményei elleni nyílt offenzívájára a jelt Mindszenty József herceg- prímás 1945 októberi pásztorlevele adta meg: „Nem a földbirtokreformot tesszük itt bírálat tárgyává — írta Mindszenty bíboros —, hanem a benne megnyilvánuló bosszúálló szellemet, mely ígéri ugyan a vagyonukból kiforgatott tulajdonosoknak a jóvátételt, de az ígéretekből aligha lehet valami. Magára a reformra is kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy végrehajtásában nélkülözte a megfontoltságot és méltányosságot, s ennek az elsietett, szenvedélytől fűtött munkának gazdasági következményeit sínyli, és ki tudja, mily hosszú ideig sínyleni fogja az egész lakosság, főleg a városi dolgozók.” A volt úribirtokosok, és sok olyan gazdagparaszt, aki a földreform miatt kénytelen volt megválni földje egy részétől, most pert indított. A Független Kisgazdapárt jobboldali vezetői, továbbá az államigazgatásban meghúzódó reakciós erők pedig támogatták ezt az akciót. A földhöz juttatónak ellenálltak. Küldöttségeket menesztettek Budapestre. Tiltakozó gyűlések ezreit tartották. Járták a bíróságokat, fellebbeztek a reakciós döntések ellen. „Földet vissza nem adunk!" — volt a jelszavuk. A Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt a leghatározottabban támogatta a földhözjut- tatottakat. Helyileg éppúgy, mint a Nemzetgyűlésben és a kormányszervekben. A földreform kezdetétől az 1947. január 14-i nemzetgyűlési ülésig „csupán” a következő változások mentek végbe: A végrehajtott földosztás felszámolta a nagybirtok- rendszert, és megszüntette a nagy- és középbirtokosok gazdasági hatalmát Magyar- országon. A földosztás előtt az ország egész földterületének közel 30 százaléka ezer holdon felüli birtokosok kezén volt. Többek között csupán a római katolikus egyház 825 ezer, Esterházy Pál herceg 223 ezer. Festetich György herceg 69 ezer, és Pallavicini őrgróf 51 ezer hold földdel rendelkezett. Mivel a nagybirtokon tőkés termelés folyt — és a földosztás során kisajátították a bankok és más tőkés vállalatok földbirtokait — ez egyúttal korlátozta a tőkés kizsákmányolás lehetőségeit is falun. A földreform során felosztottak 3 258 738 hold földet 642 342 földigénylő között, akiknek 90 százaléka cseléd, mezőgazdasági munkás, vagy törpebirtokos volt; egy igényjogosult átlagban 5,1 holdat kapott. A változások summázatát így is meg lehet fogalmazni: az alig két esztendő alatt egy történelmi korszak zajlott le. P. G. Az ifjúsági takarékbetétekről Javultak a prémium- és kölcsönfeltételek A KISZ KB titkárságának képviselői és az OTP vezetői között tartott egyeztető tárgyalás eredményeként javultak az ifjúsági takarék- betétek kölcsönzési feltételei, növekedtek az ezek után járó prémiumok. Ez év január 1-től az öt- és hatéves takarékoskodás után az évi 5 százalék kamaton felül évenként 3 százalék, a hét esztendeig vagy ennél hosszabb ideig tartó takarékoskodás után 4 százalék prémiumot ad a takarékpénztár, visszamenő- leges hatállyal az 1987. január elsején élő számlák után. A kamatozáson túl előnyösen változott a hitel igénybevételi lehetősége is. A lakásépítési és -vásárlási hitelfeltételek az alábbiak szerint módosultak: legalább öt év takarékosság setén a kölcsönösszeg felső határa az elhelyezett betét kamattal és prémiummal növelt összegének 120 százaléka, maximum 200 ezer forint, ihat év takarékosság esetén 140 százaléka, maximum 250 ezer forint, 7 év után 160 százaléka, maximum 300 ezer forint. Míg 8 év után 180 százalék, maximum 300 ezer forint, és 9 év takarékosság esetén 200 százalék, maximum 300 ezer forint hitel kapható. A magán lakóingatlan-vásárlásnál öt év után maximum 200 ezer. 6 évi takarékosság után legfeljebb 250 ezer, a legalább 7 évi takarékosság után pedig 300 ezer forint a kölcsön összege, amely azonban nem haladhatja meg a betétnek a kamattal és a prémiummal növelt összegét. Az érdeklődőknek részle- tes felvilágosítást adnak a takarékpénztár fiókjai. Már vágy ötödszörre tárcsázom M egri hóügyelet 13-967-es e * napokban közkedvelt telefonszámát; de hiába. Érdeklődők, bizonytalankodva útnak indulók kérdezgetik előttem Tóth Lajost, a ma reggeli ügyeletest. Kevés biztatót tud mondani. Hevesen tovább romlik a csaknem megoldhatatlan helyzet, az Andornaktálya—Mezőkövesd szakaszt, pedig, — egész éjszakai a munka után — kénytelenek voltak föladni. Már csak kerülő úton lehet megközelíteni a két települést, ami az ellátást nem zavarja — de fölösleges erőfeszítéseket kár tenni a nyolcvan kilométeres szélben pillanatonként újjáépülő hótorlaszok eltakarítására. A Miskolci Közúti Igazgatóság egri körzeti üzemmérnökségén Herendovics István ügyeletes az egyetlen nyugodt pont a melegedőben. Körülötte szorongó arccal a gépkocsivezetők: senki nem tudja, ma este, de akár ma délben is. hol végzi majd ? Ö pedig a telex-, a télefon- és az URH-vonalak közötti szüntelen zsonglőrködésben is megőrzi higgadtságát. A Mercedes hómaró első (és egyben utolsó) nekirugaszkodása Árokban, Mikótalva mellett... — A volt egri járás területén 385 kilométer út tartozik hozzánk, itt nem lehet kapkodni. Csak a fontossági sorrend számít, semmi más! Az üzemmérnökség vezetője, Balázs Géza 1974 óta tölti be ezt a beosztást: — Az elmúlt hét, no meg a következő a legkeményebb az én szolgálati időm alatt! Érdekes. bennünket csak akkor vesznek észre, ha olvad a bitumen a nyári hőségben, vagy ha nem győzzük a havat! Saját gépünk mindössze egy hómaró, hét ekéskocsi, két kétszárnyú eke, meg az Egri Csillagok Tsz-től bérelt két IFA-hó- eke. Szeme vörös, három napja nem aludt, és még csak hétfő reggel van. Eddig Heves megyében nem volt szükség a néphadsereg segítségére, sőt a múlt héten a borsodi kritikus helyzetben még a hevesiek segítettek a szomszéd megyének. Most? — A Volán ma reggel minden segítséget megígért, és megalakult a megyei tanács elnökének vezetésével a koordinációs bizottság is. Majd meglátjuk! Ez már Evellei Ferenc gépkocsivezetőre és rám vonatkozik. Felpattanunk az IFA fülkéjébe, Feri amolyan tétova keresztfélét vet a levegőbe. és megindulunk a Mercedes hómaró mögött. Fehér Miklós és Szajcz Csaba hajtja a tíz éve nem használt — mert nem kellett — gépet, megy is, mint a golyó. Irány: Balaton! Közben persze, ha mái úgyis arra járunk, csak letoljuk a havat Mónosbélig: Tardosnál integet ám a fogadó személyzete, takarítsuk le a parkolót. Szemernyi autó nem jár erre, az emberek talán végre komolyan vették a rádió felszólítását — maradtak otthon, marad a parkoló is. Feri megjegyzi: — Kevés vendég lehet: de az tartós. Amúgy nem túl beszédes, mint a sokat egyedül levő emberek általában. Ám, ha Gőzöl a hiítö, mégis tízpercenként kell lekaparni a tolólapról a szélvédőre fagyó havat megszólal, arra tényleg érdemes odafigyelni: — Nemigen szoktak megelőzni. Ha mégis, általában egy kilométeren belül utolérem a mazsolát. Azt gondolja a kis mulya. hogy előttem is olyan az út. mint mögöttem! Mónosbél után már jókora torlaszokat hordott össze a szél. Ha van is kanyar, már nem a korlát fogja meg az esetleg kisodródó autót, hanem a méteres hófal. Mikó- falvánál a leágazó első számú látványossága egy árokba csúszott busz. Egyedül van. Mentéshez ki kell ásni a torlaszból, a Mercedes— Unimog végre megmutathatja. mit tud. Nekiveselkedik, nekimegy a hófalnak, hatalmas reccsenés; aztán motort állíts, káromkodj! — A kardántengely törött négy darabba, nem is értem hogyan — vakarja a fejét Miklós bácsi. A hómarónak mára ennyi! A munkának persze nem. hiszen Bekölce felé még meg kell kísérelni a kitörést. Végig Miikófalván integetnek a falusiak, általában tisztábbak a falusi porták előtti útszakaszok, mint a városlakók kijárói. Meg is kérdezem a pilótát, hogy áldásba foglalják-e a nevét? — Gondolom? Bár Sírokban egyszer latyakot takarítottam. mentem vagy negyvennel. pont akkor léptek ki a házból. Mire visszafele fordultam, már ruhát váltottak; de vasvillával vártak. Rémséges történet, de ami körülöttünk van, az sem kevésbé félelmetes. Hiába az útkarók. már nemigen tudni, hol az árok. hol az út? Már csak onnan sejthető az utóbbi, hogy középen vesztegel egy busz, tőle kétszáz méterre három teherautó, három különböző irányban lelték meg az árkot. Mint kiderül, a Borsod-Volán autóbusza reggel négy óta birkózik a hóval, és itt. Bükk- szenterzsébet alatt délelőtt 11-kor adta fel. A pilóta enyhén szólva morcos.' — Már a gázolajam is kifogyott, de se tömlőm, se semmim. Most meg vagy három napig hátrafelé fogok nézni, mert tíz kilométert tolattam! ötleteknek nincs híján Evel- lei Ferenc, előkerül egy leszerelt levegőtömlő és egy kanna gázolajjal gazdagabban mehet útjára a munkásszállító busz. Hogy kikerüljük. gyalog próbálom kitapogatni. hol kezdődik azárok? Hamar sikerül: derékig szakadok a hóba, A pilóta kiszól : — Maradj úgy! Aztán nagy nehezen tovább vergődünk vagy száz métert. Itt már majdnem méteres hótorlaszok jönnek, ebben a hóeke tehetetlen. Az első menetben a ferdén álló eke akkorát dob az autón, hogy mindenféle duplaszal- tók jutnak eszembe. Pedig ennél hatásosabb fék, mint a tolólap, nemigen van: akár ha falnak mennénk, úgy áll meg az IFA! Vissza kell fordulni: itt Tél tábornok csatát nyert, ha háborút nem is. Bekölce Csehi felől még megközelíthető. legalábbis most. délben. Jelentjük URH-n a központnak az esetet, az utasítás szerint Balatonba kell tovább mennünk. A határeset a hóvastagság, épphogv elmegy még benne az IFA! De a pilóta arca csak rezzenéstelen. nem feszült. Sőt! — Nézd csak, most zár a kocsma, pedig öt perccel elmúlt már dél. Biztos meghallgatták még a krónikában a hójelentést. A nagy baj akkor kezdődik, ha már a kocsma is bezár. Bár? Lehet. hogy még alagutat is vájnának oda! A megyehatártól szépen visszafordulunk: a megtisztított úton öröm jönni hazafelé. Még a nap is kisüt, és noha éjszakára nagyon-na- gyon hideget mond a rádió, vezetőnket mégsem ez aggasztja : — A telex szerint még negyven centire kell számítanunk. Magam sem tudom, mi lesz? Eltűnődöm azon. hogy egy információ az ilyen rendkívüli helyzetben, hogy felértékelődik. Mégis, aki ezekben a napokban készül megszületni, utólag milyen egyszerűen mondja majd: — Nagy tél volt akkor! Kőhidi Imre HÓMARÓVAL, HÓTOLÓVAL Balatoni utazás Mögöttünk a konvoj bizonyítja: az út járható. Egyelőre
