Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-14 / 11. szám
4. P NFPÚISÁG, 1987 jnnunr 14 szerHn G yógyszerészek Az egészségügy szürke eminenciásai. Nélkülük nem élhet az orvos, nem gyógyulhat a beteg, nem létezhet a társadalom. Ök azok, akik az egészségügy hátországának számítanak, miközben munkájuk elsőrendűen fontos és nélkülözhetetlen. A gyógyszerész a végső kontroll, mármint abban a vonatkozásban, hogy ha az orvos netán — bármily ok miatt — rosszul, vagy rossz gyógyszert írna fel, ő még észreveheti, figyelmeztetheti, javíthat. Heves megyében a Gyógyszertárj Központhoz jelenleg 53 gyógyszertár és egy kisegítő gyógyszertár tartozik, továbbá az üzemegészségügyi szolgálat keretén belül Egerben, — két nagyüzemben — két gyógyszerszoba működik, Gyöngyös városkörnyék jobb gyógyszerellátását pedig a nagyrédei és visontai gyógyszerszoba segíti. A 35 kézigyógyszertár megyénkben szintén a betegek rendelkezésére áll. Az utóbbi másfél évtizedben, — a tanácsi tervekkel összehangoltan — közös pénzforrásokból öt helyen épült új gyógyszertár, illetve szolgálati lakás. Hét községben teljes rekonstrukció valósult meg, de számos helyen végeztetett a vállalat felújítást, korszerűsítést. A hálózat így valójában kiépített, új gyógyszertár építését a hetedik ötéves terv során nem terveznek. A mind nehezebb és bonyolultabb feladatokat Hevesben 123 gyógyszerész és 260 asszisztens látja el. — tegyük hozzá — köz- megelégedésre. A magasabb képesítésű szakgyógyszerészek száma évről évre emelkedik. valamint a szakasszisztensek létszáma is. A vállalatnál működő 34 szocialista brigád nemes célokat tűz maga elé, többségük munkája példamutató. A Gyógyszertári Központ tevékenysége szerteágazó és nagy volumenű; infúziós oldatokat állítanak elő. gyógyászati segédeszközöket és gyógyszereket készítenek. A gyógyszerforgalom nagysága szerin* Heves megye mögt országosan a 15. helyet! foglalja el a gyógyszerfogyasztás 10 százalékos emelkedése mellett. Gyógyszerhiány, az elmúlt időszakban esetenként, úgynevezett járványos időszakban fordult csak elő. A gyógyszerfogyasztásról és -forgalmazásról a hírközlő szervek gyakran publikálnak, annál kevesebb szó esik viszont azokról, akik a gyógyszereket előállítják, forgalmazzák és megbízható módon a lakosság rendelkezésére állnak. Eddigi munkájuk alapján sokkal több figyelmet, anyagi és erkölcsi elismerést érdemelnének meg mind az illetékesek, mind a társadalom részéről. Malay Reginald Sheffield: „We are the World We are the Children” Karen S. Harding: Totem. anya Karen S. Harding: Mohawk indián maszk Messziről jött artisztikum A kortárs kanadai kisplasztika kiállítása az Ernst Múzeumban Nem tudom, hogy a hatalmas Kanada tízegynéhány milliónyi lakosából hány született Kanada területén, de azt a szép és lelkiismeretesen szerkesztett katalógusból meg lehet állapítani, hogy a szobrászok jó kétharmada máshol látta meg a napvilágot. Trinidadon vagy Csehszlovákiában, Francia- országban vagy épp nálunk. Hogy magyar sóik van köztük — Mérei Erzsébet, Na- gay Mária, Készéi József Attila és mások —, az nyilván a budapesti bemutatás miatt is van, de könnyen lehet, hogy a magyar születésű művészek olyan szerepet töltenek be a kanadai kisplasztikában, mint a 30-as évek Hollywoodjában ... Készéi József Attila egy portréja bizonyos mértékig mosolyra késztet: a hajdani baloldali szellemű Európai költők antológiája összeállítója, a népszerű Villon-átültető az utóbbi harminc évben alaposan megváltoztatta nézeteit. Ám, már Engels megmondta, hogy az írói életműben a jó írás sokkal lényegesebb, mint a téves politizálás. E leginkább akadémikusnak mondható portré mellett Készeinek egy másik műve áll: Elsősegély-felszerelés nukleáris szennyeződés esetére. Sikkesen agyusztált akasztófakötél, pontos használati utasítással. „Vegyes technika. 30X20X12,5 cm", közli az adatokat a katalógus, mert a tudomány a morbid tréfát is köteles felleltározni — ettől lesz aztán igazán morbid tréfává a dolog! Készéi két müvét azért érdemes kiemelni, mert mindkettő kivétel az óceánon túlról érkezett anyagban: sem az akadémikus portré, sem a dadaista ötlet nem jellemző. Igaz, Lea Vivőt lírai és anekdotikus figuráival a Képcsarnok boltjaiban Maria Ralmicr S.: Segítség! is találkozhatnánk. Mérei Erzsébet meg mintha Rodin bűvöletében lett volna művésszé, és Marosán Gyula fadobozba komponált tereiben felbukkan egy csöppnyi szelíd dadaizmus, ám az egész kiállítás felett a nagy Brancusi szelleme látszik lebegni. Soha rosszabb őrangyalt! Ez a szellem ilyen bőségesen adagolva elsodorja az alkotóerőt a túlságosan éteri szépség irányába. Szépek és finomak az anyagok. Szintén szépek és finomak a többé vagy kevésbé absztrakt formák. Aranylóan csillog a réz, hófehér a fehérmárvány, meleg barnájával hívogat simogatásra a fa. Ju- di Briggs, Yeon-Tak Chang. Aileen Hopper Cowan, George Foster, Mary Gorrara, Maryon Kantaroff, Edward KoniusZy, Geert Maas, Betty Moss, Cara Popescu, Andrew Posa, Michael Stebih vagy Oliver Tiura egyaránt ennek a lírai, harmonikus formai szépségeszménynek hódol, ami önmagában nem volna baj... Csak hát az ilyen kisplasztika egyedül, egy szép lakás külön zugában vagy kertjében, poszta- menesen állva, a maga körül szervezett térben él igazás; így együtt kevésbé hagyják egymást érvényesülni. Igaz, összességükben kifejeznek valamit a mai Kanada lelkületéből: azt, hogy a merényletek robbanásaitól hangos Nyugat-Európá- hoz meg a zaklatott tempójú Egyesült Államokhoz képest Kanada dinamikus, ám csöndesnek mondható ország. Egyike a Föld kellemes helyeinek — nyilván ezért is keresik ott oly sokan a boldogulást. Ám ebből a szelíd tökéletességből az is következik, hogy a szellemi izgalmat a kevésbé tökéletes, de mondanivalóval küszködő szobrászoknál érezzük — az indián múltat vizsgáló Karen Stoskopf Hardingnál, a környezetvédelem totemisztikus jelét megteremtő Zigfrid Jursevskisnél, a háború emlékeivel birkózó Óra Mark- steinnél... Mert a kisplasztika is lehet több szép szobadísznél. Sz. A. Megjelent az első magyarországi cigány újság „A magyarországi cigányság nyolcvan százaléka képzetlen segédmunkás. és ugyanilyen százalékban nem végezte el a nyolc általános iskolát. Azt mondhatnánk, hogy ettől még lehet segédmunkás. ha szeret dolgozni. Ez most még így igaz. Azt is mondják, hogy az ezredforduló után is szükség lesz a segédmunkára. Lehet. Csak akkor már a segédmunka a vezérlőpultoknál, a számítógépeknél és nagyon bonyolult komputereknél kezdődik. Kérdés, hogy arra a szellemi alapra, amivel a cigányság ma rendelkezik, alapozhat-e a jövő technikája? Nem kell bizonygatnom, hogy nem. Nos. hát akkor mi a megoldás? Sorolhatnám az alternatívákat, de ez mind a múltat és a történe. lem önismétlődését' jelentené, Mi azonban a jövőt vizsgáljuk, a cigányság szellemi szintjének társadalmi szintre való emelését, mert ez az egyetlen, amf megóvhat bennünket a történelem tragikus megismétlődésétől. Ezek a gondolatok késztették a Magyar Szocialista Munkáspártot, a kormány szerveit, valamint a cigányság értelmiségi rétegeit, hogy a közös probléma megoldására létrehozzák a Magyar- országi Cigányok Kulturális Szövetségét, aminek feladata, hogy minden tőle telhetőt megtegyen a cigányság kul- túrszintjének emeléséért.” ... — írja Lakatos Menyhért, a neves cigány író Lenni vagy nem lenni című vezércikkében a most megjelent első magyarországi cigány újság hasábjain. S valóban a cigányság számára sorskérdés. hogy munkájával be tud-e illeszkedni hosszú távon a társadalomba. Magyarországon eddig még nem volt hasonló sajtótermék. A mostani vállalkozás célja, hogy a cigányság életét. problémáit megismertesse a szélesebb társadalommal. másrészt a cigányoknak is tükröt tartson életükről, munkájukról. hagyomány- ápolásukról, jó és rossz szokásaikról. Az első szám lényeges vállalkozása Farkas Pálnak, a lap főszerkesztőjének interjúja a Művelődés- ügyi Minisztérium gyermek- és ifjúságvédelmi osztályának csoportvezetőjével. Az írás a veszélyeztetett gyermekek helyzetét elemzi. Nem véletlenül, hiszen hazánkban a veszélyeztett gyermekek közel 40 százaléka cigány származású. Érdekes írás található a ráckevei pokolhegyi cigány iskoláról, melynek igazgatója Karsai Ervin, aki számtalan kétnyelvű tankönyv társszerzője, valamint a Cigány szótár és nyelvtan című könyv alkotója. Színvonalas az újság kétoldalas irodalmi melléklete, különösen Choli Daróczi József fordítása. József Attila Betlehem című versét fordította cigány nyelvre. Reméljük a következő számok is hasonlóan jól szolgálják majd a cigányok életének bemutatását. (kaposi) MANFRED STRAHL A hasonmás Egy vegetáriánussal ez valószínűleg nem fordulhatott volna elő. Én azonban, őszintén megmondva, nem vetem meg a finom falatokat. Akkor kezdődött ez a különös történet, amikor éppen először vásároltam az újonnan megnyitott ABC- áruházban. Be is álltam annak rendje-módja szerint a húspultnál álló hosszú sorba, mivel szerettem volna valami ínyencséget venni. Egyszer csak feltűnt nekem, hogy az egyik csinos eladó a sor felé tékintget. Sőt, határozottan az volt az érzésem. hogy engem figyel ott a sor végén. Hát persze, ez tulajdonképpen érthető, szerénység nélkül állíthatom, hogy sok nőnek megakadt már rajtam a szeme. Eljátszottam magamban azzal a gondolattal is, hogy esetleg megismerkedek vele. S ekkor hirtelen odalépett hozzám, kezében egy kis csomaggal. — Nem kelj sorba állnia, fiatalember — 'mondta, itt van az a csomag, amelyet az előbb a húspultnál hagyott. — Ne haragudjon — dadogtam, mert hát erre igazán nem számítottam —, itt valaimi tévedés lesz. Én nem ... — De bizony, ez az ön csomagja — ismételte meg újra az eladó, s halkan hozzátette; — nézze csak meg. mi van benne! — Mivel először voltam az ABC-ben, semmiképpen nem lehetett az enyém a csomag. Azt vártam volna magamtól, hogy udvariasan megmagyarázom a helyzetet. De nem így történt. Ugyanis olyan fenséges illat csapta meg az orromat, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Ez a csodálatos borjúhátszín levett a lábamról. Bele sem néztem a csomagba, máris tudtam, hogy az én kedvenc csemegém van benne. Még a nyál is összeszaladt a számban. Az ilyen hús szinte maga a csoda. S persze, óriási szerencse kell hozzá, hogy kapjon az ember. Megköszöntem az eladónak, aki azonban csak ennyit mondott; — néha azért gondoljon rám. tudja, milyen nagyon rossz körülmények között lakom. Sajnos, a célzást nem értettem. mert minden olyan gyorsan történt. Az elkövetkező napokban hasonló esetek fordultak elő velem. Bármelyik környékbeli üzletben jártam, mindent azonnal megkaptam. Természetesen nagyon udvariasak és diszkrétek voltak az eladók. Olyan árukhoz is hozzájutottam, amilyeneket közönséges halandó ember csak úgy egyszerűen nem tud megvenni. Bárhol jártam vásárlásaim után azonban mindenhol hallottam azt az ominózus megjegyzést, amelyet az ABC eladója is a fülembe súgott; ugye azért gondol majd rám, hiszen ebben és ebben szeretnék segítséget kapni valakitől. Ez a VALAKI nagyon megütötte a fülemet. Most már én is elkezdtem gondolkodni. Talán ezek az emberek várnak valamit tőlem, azért olyan kedvesek hozzám. De hát mit tudnék én viszonzásként adni ezeknek az embereknek? Egyszerű könyvelő vagyok egy gyárban. Hacsak nem ismertetem meg őket azokkal a számokkal, amelyekkel nap mint nap dolgozom. Arra azonban nem hinném, hogy kíváncsiak lennének, hiszen még engem sem érdekelnek különösebben. Sajnos, a gyanúm az ABC-áruházban történő újabb vásárláskor beigazolódott. Éppen a hússorban álltam ismét, amikor ezeket a szavakat hallottam: „Nem kell újra sorba állnia fiatalember, itt van ez a csomag, amelyet az előbb a pultnál hagyott”. A legnagyobb megdöbbenésemre azonban nem nékem szóltak, hanem a kettővel mögöttem álló személynek. Alig hittem a szememnek, úgy hasonlítottam rá, mintha az ikertestvérem lett volna. S ez az úr alig hallhatóan suttogta az eladó fülébe: holnap 9-kor keressen fel az irodámban, majd meglátjuk, mit lehet tenni az ügyében. Amikor az eladó engem is megpillantott, elcsodálkozott kicsit. Azonban csak nyelt egyet, s' tovasietett. Valószínűleg hasonmásom sokkal nagyobb segítséget jelent majd számára, mint amilyen én voltam. Így ért véget, sajnos, rövid ideig tartó kivételezett helyzetem a környékbeli üzletekben. Most már én is visszasüllyedtem a közönséges vásárlók szintjére. Nem baj, hátha összetévesztenek még valahol újra, s akkor ismét felragyog a csillagom! Fordította: Szabó Béla Betty Moss: Főnix