Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-12 / 9. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 12., hétfő 3 Számítástechnika — minden korosztálynak Beszélgetés Paris Györggyel, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet igazgatójával VARÁZSLAT? NEM. KORSZERŰ GONDOLKODÁS Az elmúlt két évtizedben a számítástechnikai oktatást támogató határozatok sora született. A tervezőmunkában, az irányításban, ügyeink intézésénél, a közlekedésben, a termelés valamennyi területén átveszi a „hatalmat” a számítógép. Annyiféle információ áramlik szerte a világból, hogy feldolgozása lehetetlen számítógép nélkül. így azután a jövő generációjának ismeretei közül sem hiányozhat a számítás, technika alap-, illetve felsőfokú tudása. Hogyan tart ezzel lépést az oktatás? Páris Györggyel, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet igazgatójával beszélgetve kapunk a kérdésre választ. — Még két esztendeje is csupán 11 800 számítógép működött a különböző iskolákban, művelődési központokban. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. 1986 végére a közoktatásban már mintegy 15 800 számítógép volt. — Minek köszönhető a jelentős változás? — Az iskolai számítástechnikai oktatási program korábbi szakasza 1985-ben lezárult. A közoktatáson belül eddig a hangsúlyt kifejezetten a középfokú oktatásra helyeztük. Ám egy évvel ezelőtt lehetővé vált, hogy a programba bekapcsoljuk az általános iskolákat is. A jövőben tehát megteremtjük a számítástechnika-, informatikaoktatás feltételeit az alapfokú képzésben is. Hangsúlyozzuk, nem tantárgyként! Felelni nem kell belőle, sőt vizsgázni sem. Viszont ma már az általános iskolák 25 —30 százalékában működnek számítástechnikai szakkörök. — A Vll. ötéves tervben hány számítógép kerül a közoktatásba? • — Terveink között csaknem 50 ezer szerepel. A változás ugyanakkor nemcsak mennyiségi, de minőségi is lesz ... Természetesen az imponáló számok ellenére nem felhőtlen az élet. Gondjaink számosak. Eredetileg az iskolákat azonos típusú gépekkel kívántuk felszerelni, azonban a rendelkezésre álló pénzforrások és gépek nem tették — ma sem teszik — ezt lehetővé. Megértjük, hogy az iskolákban egyfajta egészséges türelmetlenség vált uralkodóvá. Félnek, hogy lemaradnak, nem tudják kellő ütemben követni a számítás- technika fejlődését. Bizonytalanságukban mindenféle fajta gépet megvásárolnak. Ma még nehéz eldönteni, hogy egyforma, vagy különböző típusú számítógépek működjenek az iskolákban. Mindkettő mellett szólnak érvek. A sokféleség azonban nemcsak színesíti a palettát, de nehezíti is a képzést, a programozást, a programkészítést. — Az iskolák kellően ismerik a számítógép-kínálatot? — Nem tagadható, a számítógépekkel kapcsolatos információ gyakran nem, vagy csak körülményesen jut el az iskolákhoz, annak ellenére, hogy az újságok időszakosan ismertetik a gép- beszerzési lehetőségeket, és mi is rendszeresen tájékoztatjuk az érdeklődőket, nyújtunk tanácsokat. A döntésben igyekszünk segíteni, ajánlólistát állítottunk ösz- sze. — Hogyan lehet géphez jutni? — Az első időszakban a központi elosztásból az oktatási intézmények jobbára a Híradástechnika Szövetkezet iskolaszámítógépeit kapták meg. Ez évtől a központi választékból maguk az iskolák választhatnak ... Újdonság továbbá, hogy ha nem „külső cégtől” szerzik számítógépeiket az iskolák, akkor a gépek árának egy- harmadát nem saját kasszából kell kifizetniük, hanem központi költségvetésből, támogatásként kapják. Tapasztaljuk, az iskolák élnek a felkínált lehetőséggel, s bár válogatnak a különféle típusok között, de már nem keverik azokat. — A tábla, a kréta után nem könnyű a tanároknak sem a váltás. Az oktatók hogyan viszonyulnak az új tárgyhoz? — Kezdetben jócskán kellett agitálni, hogy megszerezzék maguk is a számító- gépes alapismereteket. Ma már a többség felismerte szükségességét. Mondhatom, alapvető szemléletváltozás ment végbe a pedagógustársadalomban. Az iskolák szívesen küldik a tanárokat a számítógépes tanfolyamokra. Aki pedig megtanulta a számítógépes nyelvet, készség- szinten elsajátította az anyagot, az mind nagyobb tudásra vágyik. Ezért is hívtuk életre az ELTE-n az úgynevezett „C”-szakot. Itt a már valamilyen tanári diplomával rendelkezők két év alatt magas szintű számítástechnikai, informatikai ismeretekből is szerezhetnek diplomát. Eddig jobbára túljelentkezéssel találkoztunk... — Milyen tantárgyaknál hasznosítható a számitógépes ismeret? — Bármelyiknél, s szerencsére ezt felismerték a tanárok is. Fizika-, kémia-, történelem- és nyelvtanárok érdeklődnek: tantárgyaikhoz milyen pedagógiai módszerrel alkalmazható a számítás- technika. Elértük hát, hogy nemcsak központilag szorgalmazzuk a számítástechni. ka oktatását, hanem maguk a tanárok is igénylik a program széles körű elterjesztését. Varázslat? Nem. Korszerű gondolkodás. — Miből oktatnak? — Tankönyv nincs, viszont léteznek programnyelveket tartalmazó kézikönyvek, kiadványok, tanári segédeszközként példatárak és más jegyzetek. Ezeket azonban nem dotálja az állam, így áruk elég magas. Intézetünk, az Országos Oktatástechnikai Központ, s az Országos Pedagógiai Intézet kiadásában is születtek kiadványok, amelyek ára lényegesen alacsonyabb a többi ilyen kiadványnál. — Számítógép program nélkül nem használható ... — Három éve hirdettük meg azt a nyílt pályázatot, amelyre bárki ötletét szívesen fogadtuk. Eddig nem kevesebb, mint 400 féle program készült, és ezekből mintegy 15 ezer programcsomag állítható össze. Bővítik a kínálatot azok, akik programok eladásával kereskednek, illetve maguk készítenek újabb változatokat. — A szakmában vita folyt: az iskolák milyen programokat vásároljanak. Nem biztos ugyanis, hogy pont a legjobb mellett döntenek. Ma az az álláspontunk, hogy szakemberek zsűrizzék az iskoláknak szánt programokat, s csak utána kerüljön a gyerekekhez. Az OPI egyébként megbízást kapott, hogy gyűjtse össze a pedagógiai tapasztalatokat, dolgozza ki a programok rendszerét. Ez alkalmas lesz arra, hogy általa a legoptimálisabban tanítsák a számítástechnikát, informatikát. — Az informatikát alkotó módon alkalmazhatjuk. Kár lenne — sőt talán késő — csak az egyetemen elkezdeni tanulni. Már kisiskolás korban segíti az alternatív gondolkodást, döntéselőkészítést és ítéletalkotást. Fejleszti az absztrakciós készséget. Ami pedig a legfontosabb: ha a gyerek megtanulja a programnyelveket is, akkor az fegyelmezettebb gondolkodásra ösztönzi. A számító- gépes nyelv egy új írás-olvasás tudásával gazdagít. Aki magas szinten alkalmazza a számítástechnikát, annak a pályaválasztáskor nem lesz gondja. A népgazdaság valamennyi ágazatában nagy a kereslet e területen a jó szakemberek iránt. Sz. Cs. Mit tervez az építőanyag-ipar? Az építőanyag-ipar a mérsékelt hazai keresletnövekedésnek megfelelően az idén összességében 1 százalékkal bővíti termelését. Ezen belül az alapvető építőanyagoknál az átlagosnál kisebb, a szigetelőanyagiparban viszont jóval gyorsabb a fejlődés, hogy kellően megalapozza az energiatakarékos házak és egyéb létesítmények építését. A termelőberendezések korszerűsítésével tovább növelik a kőzetgyapot termelését, a szigorú technikai szabványoknak megfelelő gázbeton falazóanyagokból csaknem egymillió köbméternyit gyártanak az idén. mintegy 250 ezer köbméterrel többet a tavalyinál. A tégla- és cserépipar is öővíti a fokozott hőszigetelő képességű falazóanyagok termelését, hogy ennek aránya az össztermelésben mintegy 20 százalékra emelkedjen. Az iparág az év közepéig négy téglagyárának és két tetöcserépgyá~ rának rekonstrukcióját fejezi be, s tervezi további gyárak korszerűsítését is. Égetett tetőcserépből az igények meghaladják a hazai termelési lehetőségeket, de a tetőfedőanyag-kereslet kielégítéséhez továbbra is jelentős segítséget nyújtanak a betoncserépgyárak, s a minőségi gondok megoldását követően lényegesen enyhítheti a hiányt az eternitgyár is. Betongerendákból és egyéb előregyártott betonszerkezetekből továbbra is bőséges a kínálat. A cement- és mészipar egyik feladata, hogy növelje a nagy kötésszilárdsagú cementfajták minőségét. A magánépítkezések biztonságos kötőanyagellátását szolgálja, hogy az államközi megállapodások alapján az idén is mintegy 750 ezer tonna cementet szállítanak hazánknak a szocialista országok. Az egész építőanyag- ipar legjelentősebb idei beruházási feladata, hogy megkezdje a Váci Cementgyár rekonstrukcióját. A fejlesztés első szakaszában a Vác térségi környezetvédelmet, valamint az energiatakarékosságot és részben a klinkerkemencék teljesítményének növelését szolgáló munkákat végzik el. Az idén folytatják a kőbányák és burkolólapgyártó üzemek korszerűsítését. Az építőanyagipar az idén megközelítően 3 milliárd forintot fordít beruházásokra. A hatvani „aprításoknál” Új esztendő, új exportlehetőségek A raktár előtt a Hungaro- camion kocsija várakozik. Hatalmas szája egymás után nyelj el mindazokat a furcsa alakú, építőgép-alkatrészeket, amelyeket az Aprítógépgyár hatvani egysége a napokban fejezett be, s most Nyugat-Berlinbe, az Oren- stein—Koppel cég címére indulnak. Mindez azt jelzi, hogy a vállalat — a népgazdaság követelményeihez igazodva — jelentős mértékben orientálódik a tőkés piac irányába. Ezt egyébként kitűnően érzékelteti az a mutató. amely szerint a vállalat 1986-ban éves szinten tőkés devizabevételi tervét 120 százalékra teljesítette, a hatvaniak pedig ezen belül megtöbbszörözték hasonló relációjú kivitelüket. Amikor e sikerek kulcsa felől érdeklődtünk Takács Zoltán gyáregységvezetőnél, fölidézve a korábbi nehézségeket, továbbá a tőkés partnerek általánosan ismert, szigorú követelményeire utaltunk, háttérinformációként így fogalmazott: A siker kulcsa — Megváltozott pozíciónk kapcsán alapfeltételként említem. hogy a jászberényi törzsgyárral közösen sikerült olyan technikai és technológiai feltételeket teremtenünk Hatvanban, amelyek e feladatok megoldására alkalmassá tettek bennünket. De ennél lényegesebbnek tartom, miszerint munkáskollektívánk megértette, hogy a fejlődés, ezen belül saját jobb sorsának útja, feltétele a belső szigor, az igényes munka vállalása, magas szintű teljesítése. Hogy menynyire igazat mondok? A berlinieket idézem, akiknél a közelmúltban jártam, s a Hatvanból tavaly érkezett termékeinkről akként nyilatkoztak. hogy azok sok esetben saját cikkeik minőségét, kivitelét meghaladják, ami pedig nem kis szó... Ennyire egyértelműen derűs a közelmúlt, a pillanatnyi helyzet itt, a Mészáros Lázár utca végén létrehozott telepen? Takács Ferenc rázza a fejét, majd a következőket mondja: Kínlódások közepette — A mostani kép mögött sok kínlódás, sok nehéz és különböző természetű munka húzódik meg. Ugyanis amíg oda jutottunk, hogy tőkés piacon is versenyképessé váltunk, először — miként említettem is — a dolgozók szemléletén kellett változtatni, s ez a fajta figyelem, törődés mindmáig feladatunk. Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy gyakorta okoz problémát az alapanyag-ellátás, ami a naprakész kiszállítást mindig veszélyezteti, s alkalmanként túlmunkát követel. Mégis azt vallom, helyes irányban léptünk, mert így tudtuk megakadályozni a fluktuációt, a nálunk meggyökerezett munkásgárdát pedig olyan kereseti lehetőséghez juttatni, amellyel általában ki van békülve. Különben azt is hallottuk az üzemben, miszerint: aki ezekben a műhelycsarnokokban szereti a pénzt, szüksége van rá és ezért hajlandó sokat dolgozni, az itt megtalálja a helyét. Vagyis nem kényszerül feltétlenül különmunkákra, fusizásra. Komoly bérfejlesztések Az előbbieket néhány fontos. jellemző adattal alá is támasztották az üzemben. Például a bérfejlesztést illetően: 1986-ban 13 százalékos volt a növekmény, ami a jobb esztergályosoknál fejenként másfél ezer forintot jelentett, a havi jövedelmük pedig már 10—11 ezer forintot képviselt. De az idei kilátások sem sokkal kedvezőtlenebbek a gazdálkodás szigorodása ellenére. És, hogy milyen termékekkel kívánnak jelen lenni különböző piacokon a hatvani „aprítósok’' 1987 során? — Nos, változatlanul gyártunk törő. és aprítógépeket, vegyipari oldalkeverőket hazai és szocialista exportra, az építő- és földmunkagépek részegységeinek az előállítása terén viszont bővítjük kapcsolatunkat a már említett Orenstein—Koppel céggel — kaptuk az újabb felvilágosítást. — Továbbá új partnerként jelentkezik életünkben egy másik nyugatnémet cég. az EDER is, amelynek „Caterpillar” tolólapokat fogunk előállítani. E nagy értékű alkatrészből tízet e hónapban már el is készítünk, s ezt követően a már szerződésbe foglalt további 390 darabot gyártjuk le. Ennek a jelentőségét egyébként akkor tudom igazán érzékeltetni, ha hozzáfűzöm az eddigiekhez, miszerint csak az EDER-ren- delés értéke 12 és fél millió forint, ami önmagában egyenlő egész tavalyi tőkés exportunkkal, s lényegében megnyolcszorozódik gyáregységünk kemény valutás kivitele . . . Epilógus Úgy vélem, hogy a hallottak. tapasztaltak alapján leszögezhetjük: az új esztendő jól kezdődött a Mészáros Lázár utcai üzemben, és még további jójcat ígér. Ám ehhez következetes, célratörő szakmai irányítás szükségeltetett. Olyan vezetés, amely látószögében tartja mind a gyár, mind az ott dolgozók. érdekeit, s közben az általános gazdasági helyzetre is tekintettel van. Moldvay Győző
