Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-12 / 9. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. január 12., hétfő I ... - - . • """ Egy hét... ’“Bff* Nem probléma A legigényesebbek sem panaszkodhatnak, hiszen a televízió még esztétikai ér* zékük állandó csiszolásáról is gondoskodik. Nincs kérem ebben semmi túlzás. Érvként említhetem például a szombat esti ajánlatlistát. A komoly zenét nem kedvelők csak Tahi László: Nem probléma című vígjátékát választhatták az egyes csatornán. Nos, itt kezdődött a közhasznú ízlésformálás. Készüléke jóvoltából minden néző láthatott már Sardou vagy Feydeau neve által fémjelzett bohózatot. Megcsodálhatta a szerzők tehetségét, sziporkázó ötleteit. fordulatos stílusát, remek szerkesztőkészségét, frappáns, meglepetésekben bővelkedő cselekménybonyolítását, s meggyőződhetett arról, hogy ók kacagta tásból mindig jelesre vizsgáztak. Velük versengeni kétségkívül nem babérral kecsegtető vállalkozás. Honi humoristánk ilyesmire nem is pályázott, de ,hát az önkéntelen összehasonlítás valamennyiünk ösztönös reakciója. Nem tehettünk mást, hiszen unatkoztunk, kevesel- tük a meglehetősen ritka poénokat, hiányoltuk a derűt vagy a harsány nevetést. az életismeretből fakadó, megmosolyogtató karak - tereket. Hiába reménykedtünk, ugyanis zsongított a lassú tempó, kábított az egyhangúság, a vérszegény fogások egymásutánja, a legfeljebb közepes szint. Az alkotó valaha öt percekre jelentkezett a képernyőn. Azt még elviseltük, de ötven már komoly próbatétel. Gaál Albert rendező sze~ rencsére szivvel-lélekkel ko- médiázó színészekre bízta a mű tolmácsolását. Nekik köszönhető, hogy nem any- nyit fanyalogtunk, amennyit kellett volna. Mindnyájan kellemes perceket szereztek nekünk, a legtöbbet mégis a Mama figuráját elénk varázsoló Tábori Nóra nyújtotta. Olyannyira, hogy majd minden mondata tapsot érdemelt. Túlzás nélkül állítjuk, hogy a „vezényletével” munkálkodó csapat mentette meg az előadást, s már az sem zavart bennünket, hogy tanórán ültünk, méghozzá műfaji értékeket minősítve. Nem probléma. Találkozunk még azzal a két francia mesterrel. Kár, hogy e darab írójának nem sikerült... Pécsi István Kéne egy kenguru ... ! Sokan írtak már az Uramisten című filmről. Nagy siker volt két évvel ezelőtt, most a tévénézők is tanúsíthatták: nem véletlenül. Jómagam is készültem szerdai vetítésére, mert annak idején nem jutottam el a moziba, amikor műsoron volt. Sokat tudtam az alkotásról, mert töviről-hegyi- re végigrágták az alaphelyzetet, az elemzői sokfajta szemszögből feltárták a főszereplők arcát. Megtudtam, hogy itt tulajdonképpen a nemzedékek küzdelméről van szó: különböző történelmi okok miatt nem természetes a kapcsolódás. A nagyapák és apák tudásukat nem adhatták át az örökösöknek. Amit ezek a boncolgatások ígértek, azt meg is kaptam: Feleki Kamill és Eperjes Károly játékában ez a konfliktus megelevenedett, olyan alakítást láthattunk tőlük, amely sajnos, ritkaságnak számít. Akinek egyéb gondja nem volt, s bekapcsolódott ebbe az áramkörbe, bizony nem bánta meg. Valami olyasmit adott ez a páros, amely eligazító mindennapi életünkben is. Egy mindenki által érzett és végigszenvedett szituációról kaphattunk éles elemzést. De érdekes módon ezen az estén nem a „jutalomjáték- ra” figyeltem igazából fel. Ki tudja miért, talán éppen az előzetesen megszerzett tudás, a sok értékelés és élveboncolás okozta. hogy némi elégedettséggel vehettem tudomásul, hogy valóban káprázatos Feleki és Eperjes kettőse. A meglepetést azonban Dörner György figurája okozta. Sírni alakjában bizonyította, hogy egy igazán sikerült mű sohasem egyszálú, mindig teljességet közvetít. Az Uramisten című filmben ábrázolt világ egyik legjellemzőbb típusa a kenguruidomár. Nem tervezget magában világszámot, még kétségbe is esik, amikor az öreg Binder rá akarja testálni produkcióját. Megmarad természete szerint „középszerű” artistának, aki megszállottja a maga kis körének. Odaadóan tanulmányozza kedvenc állatának szokásait, s a barátság mindennél fontosabb számára. De még ebben sem végletes, mert cimborája fantaszta terveihez nem áldozza fel a következő erszényesét. Kéne egy kenguru ... ! A film utolsó képsoraiban már frissen vásárolt társát idomítja, s leinti a tanácsokat osztogató Sajeket, azaz Eperjest: „Neked világszámod van. miért beszélsz be* le ... ? ” Sok keserűség szorult ebbe, mert szétválaszthat még egymáshoz tartozókat is. hogy álmaik nagyszabásúak vagy kisstílűek. Gábor László Kádár György jubileuma Organikus alakzatok Most lett hetvenöt esztendős Kádár György Munkácsy- és Kossuth-díjas festőművész. 1912 januárjában született Budapesten. Képességeit hamar felfedezte, így került Gallé Tibor és Bortnyik Sándor szabadiskolájába, ahol a szükséges rajzi stúdiumok biztosították számára az életmű megalapozását. Párizsban, az Iparművészeti Akadémián folytatta tanulmányait. Harminchárom éves, amikor megszületett a béke, s az ő progresszív törekvései, haladó elkötelezettsége szabad pályát kapott. 1946-tól kezdődik művészi pályája, mely négy évtizedes terméssel összegződik, összegződik úgy, hogy új irányokat is megnyit egyúttal. Kádár György közösségi alkat, egyeztetni tudta és akarta is a társadalom várakozását egyéni álmaival. így festette meg Konecsni Györggyel együtt az ötvenes évek elején a Vihar előtt című nagyméretű festményét, amely a Dózsa György felkelés máig legméltóbb képi összefoglalása. Rendszeresen szerepel hazai tárlatokon, számtalan önálló kiállítása volt. (Budapesten, 1962-ben a Csók István Galériában, 1972-ben a Műcsarnokban, 1986-ban a Vigadó Galériában.) Tehetségéhez páratlan munkabírás is járul, rajztudása nem ismer műfaji korlátokat. 1958-ban feleségével, Tury Máriával együtt részt vett a brüsszeli világkiállításon, mindketten kitüntető diplomát kaptak. Kádár György önálló tárlaton mutatkozott be 1964-ben Rómában. Táblaképeinek finomsága, a szerkezet hibátlansága szembetűnő — e két eltérő erény ötvöződik művészetében. Konstruktív érzéke révén számtalan murá- lis munkát oldott meg kifogástalanul: sgraffitóját Budapesten és Seregélyesen, mozaikját a fővárosban, Komlón, Székesfehérvárott avatták fel, faintarziáját Nagykanizsán és Szentendrén helyezték el, gobelinje Bécs- be és Budapestre került. Közben négy földrész huszonnégy országában mutatták be műveit, 1976-ban lett a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze. Jelentős tanári munkássága; 1947—48-ban az Iparművészeti Iskola, 1949-től 74- ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola professzora volt, s nagy gonddal nevelte növendékeit. Valamennyi Kádár-tanítvány megbecsüléssel emlékezik rá, szinte valamennyien képzőművészetünk derékhadához tartoznak. Kádár György munkássága reális képek nyitányával indult, később egy mélyen megfontolt, de a látványjegyeket megőrző konstruktivizmus jegyében bővült festői pályája. Legutóbb erősödött képein az elvonatkoztatás aránya. Organikus szín- áramlásai is gyönyörködtetnek, melyről legutóbb 1986 őszén győződhettünk meg a Vigadó Galériában. Kádár György most hetvenöt esztendős. A jubileum pillanata is alkalom a számvetésre — és valami másra is. Üj művekre, festészetének új állomására készül emberségének és művészetének termő, soha meg nem szakadt folyamatosságával. Losonci Miklós Czeizel Endre új sorozata Dalosverseny Tavasszal rendezik meg a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége első dalosversenyét. A Kórusok Országos Tanácsával közösen meghirdetett verseny területi elődöntőkből, döntőkből és a gálahangversenyből áll majd. A dalosverseny a magyarországi német dalkincs ápolását, terjesztését, az énekesmozgalom fejlesztését szolgálja. A találkozóra jelentkezhet minden eredeti német népdalokat, népdalfeldolgozásokat, német kórusműveket előadó énekkar, népdalkör, éneklő csoport, trió, duó vagy szólista énekes. A produkciókat szakmai zsűri értékeli, a legszínvonalasabb műsorok lemezfelvételét is tervezik. Az énekléshez kedvet érzők január 31-ig jelentkezhetnek a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségénél (Budapest, Nagymező utca 49., pf. 485., tsz.: 1396, telefonszám: 126-259). Új egészségvédelmi ismeretterjesztő sorozatot indít január közepétől a televízió Czeizel Endre „Az élet él és élni akar” címmel ezúttal egészségünk legfőbb ellenségeit kívánja bemutatni, megismertetve ugyanakkor megelőzésük lehetőségeivel. A kéthetente az egyes műsorban jelentkező adások témáit a statisztika szomorú sorrendjére, a leggyakoribb halálokok köré csoportosították. így elsőként — január 14-én, szerdán — szó lesz századiunk „járványáról” az infarktusról, s ezt követi majd a daganatos betegségekről, a rákról szóló műsor. Ezekben az adásokban számba veszik a betegséget okozó örökletes tényezőket, illetve a specifikus környezeti hatásokat is. Külön adás foglalkozik majd az öngyilkossággal, továbbá a gyilkos szenvedélyekkel — a dohányzással és az alkoholizmussal —, valamint az öregség és az optimális családtervezés témaköreivel. A hétrészes ciklus valamennyi darabjában a neves orvosgenetikus közérthető, gazdagon illusztrált előadása mellett egy-egy téma jeles szakértője is közreműködik, hogy felvilágosítást adjanak a betegségei kiváltó okok köréről, megelőzésük, gyógyításuk módjairól és lehetőségeiről. A műsor igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy az egészséges életmód kialakítása. a gyógyítás elősegítése nem pusztán orvos és betege, hanem az egész társadalom közös ügye. A tervek szerint a sorozat anyagát könyvben is megjelentetik. HEU BUSSE Hivatali számtan A meteorológiai intézet megyei hivatalának vezetője gondterhelt arccal nézegette a kezében levő papírdarabot, amelyen ez állt: Irányelvek a következő évi terv összeállításához. Semmilyen új gondolata nem volt ezzel kapcsolatban, ezért hívatta helyettesét, Jürgen Schrö- dert. — Jürgen, ki kellene találnunk valamit — kezdte. A munkánk minőségének emeléséről van szó, de hogyan? — Vezető szaktárs —mondta a helyettes. A minőségen véleményem szerint a meny- nyiség révén javíthatunk. Ha például vállalnánk, hogy naponta nem 1, hanem 2, vagy 3 időjárási előrejelzést készítenénk a megyére, máris növekedne az esélyünk a tényleges időjárás meghatározására. — Első hallásra jó ötletnek tűnik — közölte a hivatalvezető. — De hogyan valósítjuk meg? Hiszen csak egy munkatársunk van, a szegény öreg Klaus bácsi, öt azonban a napi egy előrejelzés is annyira leköti, kimeríti, hogy más munkát már képtelen elvégezni. — Semmi baj, főnök — folytatta Jürgen. Klaus bácsi elkészíti a napi előrejelzést, mi pedig a tényleges időjárásnak megfelelően megváltoztatjuk azt, mondjuk kora délután, illetve kora este. Ha például a délelőtti előrejelzésben nem szerepel eső, bár egész délelőtt szakad, akkor gyorsan átírjuk a prognózist. így esetenként csak egy-egy félmondattal kell kiegészítenünk a jelentést. Kiváló munkát végzünk majd. — S ha még igy sem találjuk el a megfelelő időjárást, akkor mi lesz? — kérdezte a vezető. — Akkor sincs baj — válaszolta hanyagul a helyettes. Nem mi leszünk az elsők, illetve az utolsók, akik nem tudják teljesíteni azt, amit vállaltak. Ha véletlenül előfordulna olyan eset, hegy nem válik be az előrejelzésünk, akkor is tudunk védekezni. Például, ha jelentős mennyiségű esőt jósoltunk a megyére, s ennek ellenére ragyogott a nap, akkor elmondhatjuk: az elöre- jelzett csapadék jelentős károkat okozott volna a mezőgazdaságban, megnehezítette volna a közlekedést... stb.. stb. Tehát igazán mindenki örülhet annak, hogy végül is nem esett! A lényeg az, főnök, hogy mindig alaposan meg tudjuk magyarázni hibás előrejelzésünket! — Hát ez remek — áradozott a hivatalvezető. Azonnal összeállítjuk tervvállalásainkat. Állandóan dicsérnek majd bennünket, s természetesen ennek anyagi von- zata is lesz — gondolta tovább magában. Hivatalunk virágzik majd. Semmiképpen nem hibázhatunk. Egyszerű számtan ez: kevés jelentés — alacsony színvonal; sok jelentés — magas színvonal. Fordította: Szabó Béla
