Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
természetes szolgáltatást. Ezzel ugyanis úgy vagyunk, hogy csak akkor tűnik fel, ha nincs. Ezen túlmenően nagy örömet jelentett a községben a közvilágítás korszerűsítése. A főút mellett már nagy fényerejű világítótestek vannak, s tíz mellékutcában is megoldották ezt a gondot. Ahogy az elnök fogalmazott: kivilágosodott a falu. Megyei keretből ugyan, de teljesen átépítették a Május l. úti hidat, aminek költsége 3,7 millió forintot emésztett fel, — A jövőben azonban változik ezeknek a pénzforrásoknak a beszerzési lehetősége. Pályázni kell a megyei támogatásokra. Az idén milyen cél megvalósítása érdekében nyújtották be pályázatukat? — Egyrészt még nem fejeződött be a vízvezeték- építés. Elképzeléseink szerint szükséges lenne az öregek napközi otthonára. Azonban nincs annyi pénzünk, hogy a megyei támogatásra pályázzunk. Magyarul, nincs alaptőként. Ügy ítéljük meg, hogy 1987 ezek* nek a pénzeknek a megteremtésével telik. Persze, kisebb munkákat elvégzőnk. Említhetném a kerti padok kicserélését az iskola mellett, vagy a Rákóczi utca végleges kialakításán is tovább dolgozunk. — Miből, s főként hogyan élnek a mátraballaiak? — Csak megerősíteni tudom a már boltban, illetve a postán hallottakat. Szorgalmasak, dolgosak a közKi vágott disznót? ségbeliek. így jól élnek. A falu egyetlen munkaadójának a termelőszövetkezet számít. Ezért sokan eljárnak a környék ipari üzemeibe. Például a Mátravidé- ki Fémművekhez, a Recski Ércbányába, Salgótarjánba, Egerbe. Iskolabusz kellene — Milyen a közlekedés? — Eger és Salgótarján felé nem lehet panaszunk. Annál inkább kielégítetlen Pé- tervására felé. A legnagyobb gondot azonban az iskolabusz hiánya okozza. A felsötagozatosok Recsk- re járnak iskolába. Utazásra pedig csakis a helyi járat áll rendelkezésükre. Igaz, a termelőszövetkezet mostanság tárgyal a Volánnal, egy szerződéses járatról, ami ezt a problémát is megoldaná. de . .. Ezt az igényt csak alátámasztja Kiss Istvánná, aki egyszemélyben községi párt- titkár, klubkönyvtár- és iskolavezető. — így is kevés a fiatal a faluban — mondta. — Célunk, hogy itthon tartsuk őket. vagy a gimnázium, a főiskola után visszatérjenek hozzánk. Ezzel az aprónak tűnő bosszúsággal már gyerekkorban elvesszük a kedvüket. — Tudnánk szám szerint is illusztrálni azt a tényt, hogy kevés a fiatal? — Mátraballán 1126-an Hoeltakaritas közben ... (Foto; Kőhidi Imre) élnek. Nemrégiben volt egy felmérésünk, ami szerint 167-en már túljutottak a hetvenedik életévükön. A községi párta lapszervezet zöme is nyugdíjasokból áll. Ismerik a nélkülözést is — Az idősebb párttagok hogyan fogadták az MSZMP KB novemberi határozatát? — Az általános véleményük az volt, hogy már korábban kellett volna. Ezek az emberek nagyon féltik a már meglévő értékeinket, ök tudják csak igazán, hogy mit takar a határozat azon 'kijelentése, ami szerint, ha nem sikerül hatékonyabban dolgozni, a kongresszus és az ötévés terv feladatait megvalósítani, akkor az eddigi vívmányaink is veszélybe kerülnek, ök még emlékeznek azokra az időkre, aminek sajnos, részesei voltak, amikor nem volt természetes az autó, s a nagy ház. Ismerik mi az a nincs. — Mennyire él ez a falu közösségi, társadalmi életet? — Nincs szó arról, hogy ez az én váram, ez az én házam. Közös céljaink eléréséhez nagyon sok segítséget kapunk a lakosságtól, a termelőszövetkezettől, valamint az UNIFORM Építőipari és Karbantartó Kisszövetkezettől. A Hazafias Népfront aktivistái is egyre többet tesznek. A nyár folyamán az UNIFORM dolgozói minden iskolást meghívtak egy kirándulásra. Ez volt a gyermeknapi ajándék. S nemcsak egy kipipálandó vállalást teljesítettek, hanem a bográcsban való főzéssel, a vetélkedőkkel, egyáltalán, ahogy együtt el- töltötték azt a napot a gyerekekkel, még ma is emlegetett élményt szereztek nekik. Mindez szinte bizonyítéK volt arra. hogy a látszat néha csal. S valóban — ahogy az egyik eladó is fogalmazott —, csak ünnep utáni csendet találtunk Mátraballán. Mert a hétköznapokon tartalmas, dolgos s pezsgő életet élnek a Dóna patak völgyében... Kis Szabó Ervin Amikor elindultunk, szép csendesen esett a ho. Kollegámmal útközben végig az eget kémleltük, hogy az enyhe. majdnem tavaszias évkezdet után várható-e a tél nagyobb támadása. Az egyébként Is kanyargós hegyi úton ugyanis nagyokat fújtatva kapaszkodott fel az autónk. Eleinte szerencsének vettük, hogy szinte alig találkoztunk járművel, de később már-már zavart bennünket a nagy csend. A behavazott, nyom nélküli kapaszkodók, mintha a végtelenbe vezetnének. Megkönnyebbülve suhan tunk el a Mátraballát jelző tábla mellett. Am. a faluba hasonló forga lomnélküliség fogadott bennünket. Biro Janos tanácselnök: „A legnagyobb eseményt a víz jelentette" Tizennégymilliós postaforgalom Falujárásunkat a boltban kezdtük. A község egyetlen árudáját a parádi áfész üzemelteti. Ahogy beléptünk. akarva-akaratlanul összenéztünk kollégámmal. S bár, nem szóltunk a köszönésen kívül semmit, több mint valószínű, hogy egyre gondoltunk. Mintha az ott tapasztaltak, látottak az eddigieket bizonyították volna. Az eladókon kívül ugyanis egy teremtett lélek sem volt a boltban. — Hiába, ez az ünnepek utáni csend — törte meg tanácstalanságunkat Biró Pálné boltvezető-helyettes. — Nincs ám ez mindig így — tette hozzá mintegy magyarázatként —, havonta 8— 9 százezer forint a forgalmunk. S mert. hogy ez valóban megteszi, szinte adódott a kérdés: — Miből fogy a legtöbb, s milyen az ellátás, elégedet- tek-e ezzel az itt élők? — A napi cikkekből árulunk a legtöbbet — hallhattuk —, miközben fotós kollégám örömmel hozta működésbe masináját az egyetlen vevő megérkezése után. — Hét végére kapjuk a húst, habár az ebben az időszakban nem nagyon kell. Szinte majd minden háznál túl vannak már a hagyományos disznóvágáson. Kiváló kenyeret kapunk naponta Pétervásáráról. úgy érzem, nem lehet panaszuk a nálunk vásárlóknak — Hogyan fogadták a szeszárusitásra január I-vel hozott új rendeletet, ami szerint csak 9 óra után lehet vásárolni az italokból? — Eddig sem volt jellemző a reggeli szeszforgalom. Akadt néhány vevőnk, aki nem ismerte az új szabályt, de nem jelentett problémát. Idővel ehhez is hozzászoknak az emberek. Miután a jó kereskedői invitálásnak, a vásárlásnak nem tettünk eleget. elbúcsúztunk az eladóktól, s a szomszédos iskolában arról tudakolőztunk, kinek mit jelentett az első tanítási nap a vakáció után. Az udvaron csúszkáló, hógolyózó nebulók közül többeket szemmel láthatóan „szíven ütötte" a kérdés. Eleinte nem is nagyon akartak velünk szóba elegyedni, míg végre nagy unszolásunkra Dudás Balázs törte meg a csendet. Igaz, inkább ő is a vakációról beszélt. mint az iskoláról: — Most vagyok másodikos — mondta nem kis büszkeséggel. — Azért még néhány napot kibírtam volna otthon. Sokat játszottam a szünetben, no, meg levágtuk a két malacot is, méghozzá egyszerre. Én fogtam a farkát — majd egy kis várakozás után mintegy helyesbítésként hozzátette —, a pörzsölés után ... Innen aztán társainak is megeredt a nyelve. Mindenki fogta a disznó farkát — pörzsölés előtt vagy után, azt már nem firtattuk —, majd hangos „csatakiáltások” közben kísértek bennünket a kapuig. Élénken érdeklődtek a fényképezőgép működési rendszeréről, aztán visszatértek a már „bejáratott" sinkópályához. A postán — talán már fölösleges is leírni —, az ott dolgozókon kívül szintén nem találtunk senkit. Bíró Gábor hivatalvezető-helyettes mutatta be birodalmát: — Alig tíz évvel ezelőtt épült a hivatal. Az évtized nyomai azonban nem látszanak az épületen, vigyázunk rá. — No, és a tartalom... ? — A forgalom sok mint'sendetet denl elárul. Az elmúlt hónapban 14 millió forint volt a bevétel. Ennek a többségét pedig leginkább a különböző adók tették ki. Ez is jelzi, hogy szorgalmasak, dolgosak itt az emberek. így aztán pénzük is van. — Kornis Pálné kézbesítőtől csak annyit kérdeztünk, hogy mi újság a faluban? Szokták mondani ugyanis, hogy amit egy postás nem tud, azt már nem is érdemes még csak meghallgatni sem ... — Ma már mindenre sok pénz kell — magyarázta —. megnőttek az igények. A fiataloknak új ház, meg természetesen kocsi. Mindez azonban senki ölébe nem hull csak úgy magától. Keményen megdolgoznak érte. Meg aztán olyan is van, hogy túllicitálják egymást az emberek. Ha a szomszéd kocsit cserélt, akkor cserélek én is. Szóval, jó módban élnek Mátraballán, de hangsúlyozom: a munkájukból. Talán nem lényegtelen az sem, hogy ugyanakkor nem zárkóznak el a világtól. Elég, ha csak azt mondom, 94 féle újságot járatnak a faluban. Kivilágosodott a község — Az elmúlt évben kezdődött a vezetékes ivóvíz építése. Ez pedig a legfontosabb feladatot jelentette. S aki minderről beszámolt, az a községi tanács elnöke, Bíró János. S, hogy a szokásosnál miért számított ez még nagyobb eseménynek, az is rövidesen kiderült. Elmondta, hogy a faluban mindössze egy kút, a vasútállomás melletti adott egészséges vizet. A lakosság ezért is vállalta szívesen a 22 ezer forintos telekkénti hozzájárulást, amit tíz év alatt kell befizetni. A kivitelezők munkája is dicséretes. Az eredeti átadási határidő ugyanis 1987. december, de komoly reményük van arra, hogy már az év felétől átadhatják a lakosságnak ezt a ma már szinte Amit Kornis Pálné nem tud. azt már nem is érdemes kérdezni Kiss Istvánné: „Megtartani a fiatalokat..." NÉPÚJSÁG, 1987. január 10., szombat »■■■■■Mai t f 1 , F : r' . . Mótraballai kirándulás Élet a Dóna patak völgyében
