Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-08 / 6. szám
4* NÉPÚJSÁG, 1987. január 8., csütörtök KIS CIGARETTA. HABOS SÜTEMÉNY::.? Életmódunk, kultúránk Egy sikeres egri kezdeményezésről Sok-sok évvel ezelőtt a betegségek, az emberek korai halálának okát mindenekelőtt a fertőzésekben, a kóros testi elváltozásokban keresték. Az utóbbi időkben viszont megnövekedett a tudomány érdeklődése a táplálkozási ártalmak, a környezeti hatások, a káros szenvedélyek egészséget és életet befolyásoló szerepe iránt. Hiszen javultak a higiénés feltételek, a fertőző betegségeket hatásos gyógyszerekkel lehel megelőzni, gyógyítani. Ara mindezek ellenére sem Javulnak számottevően az ember „életkilátásai’’. Éppen ezért terelődött a figyelem ezekre a kérdésekre. Az egészség, a betegség egyensúlya nagyon sok szempontból összefügg az életmóddal, .mindez pedig az élet tartamával. Mértékkel? örvendetes, hogy hazánkban is mind több tudományos munka tárja föl az általános műveltség és az egészségkultúra összefüggéseit. Bágyoni Attila Szenvedélyek rabságában című könyvében például négy, igen érdekes ellentmondásra hívja fel a figyelmet. Megvizsgálja, mit tesz a ma embere — egyszerre, egy időben — saját örömére és kárára. Kiderül: száműzte az éhséget, ugyanakkor betegre eszi magát. Száműzte a fáradságos fizikai munkát, miközben betegre üli, heveré- szi, autózza magát. Városokat épít, nyaralót, gépkocsit vásárol, gépeket üzemeltet — s az örökös időhiány, az egyéni érvényesülés hajszájában betegre idegesíti magát. Egészsége és hosszú élete érdekében fantasztikus mennyiségű gyógyszert fogyaszt, miközben dohányozva és mind több italt fogyasztva betegre mérgezi magát. Elsősorban a mértéken, az egyensúlyon van hát a hangsúly. Közművelődés Az egészségnevelés szerves része a közművelődésnek. Kettős a cél: emelni a lakosság egészségkultúráját és segíteni az orvosok gyógyító munkáját. Ma még nem általános, de helyi kezdeményezéseknek már örülhetünk: a művelődési házak helyet adnak e tevékenységnek. Vagyis: mindinkább beilleszthető művelődéspolitikai terveinkbe. A közelmúltban részt vettem Egerben, a Megyei Művelődési Központban egy találkozón. A Heves Megyei Köjál egészségnevelési csoportja szervezésében alakult meg nemrégiben a testsúly- csökkentő, valamint a dohányzásról leszoktató klub. E két kis közösség hívott aznap estére érdeklődőket, hogy kedvet ébresszenek másokban is arra, hogyan védheti meg valaki az egészségét. miként küzdhet rossz szokásai ellen. Huszonhárom hetes a kurzus. Speciálisan képzett pszichológus vezeti a foglalkozásokat, s ahogyan tapasztaltuk, jó eredménnyel. Nézzük először a fogyni vágyókat. A Kölni Egészségnevelési Intézet dolgozta ki a módszert, s hazánkban az Országos Kardiológiai Intézet adaptálta a magyar viszonyokra. Mínusz két kiló De szóljanak — név nélkül — a foglalkozások résztvevői : — Gyakorlott fogyókúrázó vagyok. Ez azt jelenti, hogy „hirtelen felindulásból” egy-két hónap alatt képes voltam tetemes kilókat leadni. Aztán, ugyancsak dühből visszaszereztem a mennyiséget. Képtelen voltam arra, hogy egészségesen, ha tetszik, módszeresen egyek ... — Nekem már addig is sokat segítettek a foglalkozások. Tudom, ez elsősorban a nagy tudású, aranyos pszichológusnőnek köszönhető. De nagy hatással van rám a közösség is. Hogy miért? Itt időről időre találkozunk. Egyszerűen presztízskérdés, hogy elegendő kilótól szabadultunk-e meg. — Nem ámítás, higgye el, sokkal könnyebb így. Az első két hétben ugyanannyit ettünk, mint addig. Csakhogy számolni kellett a Joule-okat. Elképesztő nagy szám jött ki. Nos, utána kezdtük a valódi fogyókúrát. Fokozatosan kellett, hogy csökkentsük a „bevett” mértékegységet. Ma már négy-ötezer Joule-ig jutottunk el, szinte valamennyien. — Ne gondolja, hogy ön- sanyargatás áldozataivá lettünk. Tulajdonképpen mindent ehetünk, nem vagyunk monodiétára ítélve. De szigorúan megválogatjuk a táplálék minőségét és meny- nyiségét. S ami a legfontosabb: a „megvonás" miatt nem leszünk idegesek, nincs egyszerűen hiányérzetünk. Hét kilótól szabadultam meg. Koporsószegek — Borzasztó nagy dohányos voltam. Negyven cigarettánál Is többet szívtam naponta. Aztán eljöttem a dohányzásról leszoktató programra. Itt az úgynevezett önkontroll módszert tanuljuk. Fokozatosan szoktam le, előbb huszonöt, majd húsz cigaretta ... — Azt vettem észre, mind jobban ura vagyok magamnak. Ha kocsiba ültem Egerben, előbb csak Hatvanig, majd Pestig nem gyújtottam rá. Most már ott tartok: az autóban tilos a dohányzás. S ahogy mind több foglalkozásra járok, egyre inkább betartom: holnap nem gyújtok rá, ha holnapután ideges vagyok, nem veszem elő a cigarettásdobozt ... A vallomásokból is kitűnik: a cél, hogy maradandóan át kell alakítani a megrögzött rossz szokásokat. Mindezt úgy, hogy közben ne szenvedjen az ember, ne essen „hiánybetegségbe”. Tény, egyelőre magatartásról van szó. Ám később a magatartás életmóddá alakul. Egészségessé, helyessé. S ha valaki fölteszi a kérdést, hogy lehet-e tudatosan hosszabbítani az életet... Ma már kimondható: igen. Példánk is azt igazolja, hogy az egészségért és a közművelődésért felelős vezetők, aktívák, s a saját érdekükben tenni akaró emberek kezdeményezésükkel hozzájárulnak ehhez. Mikes Márta Avantgárd művészet Hollandiában tedelyk museum I AMSTERDAM A század eleji művészeti avantgárd-mozgalmak máig ható törekvései közül a holland eredetű De Stijl laza társulása döntően befolyásolta korunk építészetét, formatervezését, de képző- művészetére is hatott. Nyoma felfedezhető mai látásmódunk egészén. A csoport az első világháború alatt alakult meg. Kezdetben három festőből, két építészből, egy szobrászból és egy költőből állt. A csoport lelke Theo van Doesburg volt. A fő esztétikai elvek kialakításában Piet Mondriannak jutott döntő szerep. Mellettük Gerrit Rietveld, a magyar származású Huszár Vilmos, J. J. P. Oud Bart von der Leck, Georges Vantongerloo hajtották végre a művészi gondolkodásmód teljes struktúraváltását. Esztétikai képük a modern kor emberének szükségleteit fogalmazta meg. Ezért nagy élmény a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán végigsétálni, és a „tiszta forrást” közelről tanulmányozni. Ezek a művek és a makettek először láthatók Magyarországon. A csoport szerveződése óta eltelt csaknem hetven év történelmi távlatot ad a kiállított alkotásoknak. Ma már a közelünkből ismerős mindaz, ami akkor botrányosnak tűnt: a lényeget feltáró, elvont művészi formálásmód. amely a festészetben is gyökereket eresztett — ma épp új reneszánszát éljük a mértani absztrakciónak —, de teljes sikerre a környezetformálásban, a modern városképek, lakónegyedek kialakításában jutott. A házgyárak unalmas épületei miatt azonban nem tehetők felelőssé az ősök. Ok sokkal változatosabb, fantáziadú- sabb konstrukciókat formáltak — még most se lenne késő példát venni róluk, Az absztrakt művészet a De Stijl folyóiraton keresztül töltötte be tudatosító szerepét. hajtotta végre az új művészeti szemlélet elterjesztését. A Mondrian-festmények letisztult geometrikus harmóniája, Rietveld színes bútor- konstrukciói. Van Doesburg belső tereinek mozgalmassága, Huszár Vilmos neoplasz- ticista szellemű absztrakt képei, üvegablaktervei, ma is friss cigarettareklámja, a Rotterdam főépítészeként városrendezési terveket készítő J. J. P. Oud Kiefhoek lakótelepe. Robert van’t Hoff családi házai, Gerrit Rietvald ma már klasszikussá vált Huszár Vilmos: Kortárs Iparművészeti Kiállítás plakátja 1923—24-es utrechti Schrö- der-háza. mely a CIAM építészcsoportosuláson keresztül nálunk is hatott. Piet Zwgrt konstruktív tervei, Georges Vantongerloo matematikai szabályok alapján szerkesztett szoborkunstruk- oiói egy szebb, jobb, értelmesebb emberi élet profetikus víziói, mai életformánk első ideái voltak. A művészek hittek az individuális érzelmeket és vad indulatokat kikapcsoló, tiszta objektivitásra törekvő geometrikus absztrakció rendteremtő értelmet megtisztító erejében. Ebben látták az egyetemes humánum zálogát. Mint a De Stijl első. 1918-as manifesztuma megfogalmazta: „Létezik egy régi és egy új kortudat. A régi az individuálishoz kötődik. Az új az egyetemeshez, Az individuális és az egyetemes küzd a világháborúban és a mai művészetben. A Háború lerombolja a régi világot tartalmaival együtt: a mindent átfogó individuális uralmát. Az új művészet fogalmazta meg az új kortudat tartalmát: az egyetemes és individuális kiegyensúlyozott viszonyát. Ez az új tudatosság kész meghódítani belső és külső világunkat.” A készség ugyan megvolt, de a művészek a hagyományosan gondolkodók széles táborában epős ellenállásba ütköztek saját hazájukban is. Műveik csak hosszú évtizedek múltán — elsősorban a Bauhaus működése révén — váltak a korszerű építészet és környezetformálás előképeivé. A mozgalomban részt vevő művészeket is nézeteltérések osztották meg. de lényegében 1931-ig, Doesburg haláláig fennállt a csoport. Piet Mondrian: önarckép A De Stijl művészei értő szemmel fedezték fel az új társadalmi átalakulás jeleit, az ipari termelés túlsúlyba jutását, a munkásság fokozódó szerepét, a világvárosok létrejöttét. Igen modern koncepciójuk alapja az volt, hogy az önkényes döntéseket átfogó tervezésnek kell felváltania, amely általánosan érvényes szabályrendszeren alapul. Ily módon vált a tervrajz a művészi alkotás modelljévé. „A tiszta viszonylatok művészetének" első számú apostola Piet Mondrian volt, aki 1920-as pamfletját a „jövő emberének dedikálta. Szerinte a művészet képes megszabadulni a hétköznapok szorításától, az élet előtt jár, ezért az a feladata, hogy utat mutasson a harmónia megvalósítása felé. A művészet képes elvezetni az emberiséget egy fényesebb jövőbe, egy Új és forradalmi utópiába. B. I. TÓDOR JÁNOS: Világot jelentő deszkák tiliAlighanem a Terézia című meglehetősen középfajú színmű volt a tavaszi évad legkönnyebb darabja. Mi, színpadi diszietezök legalábbis azt szerettük legjobban. A színpadképet egy több emelet magasságba kígyózó ódon falépcső uralta, amelyet pillanatok alatt felállíthattunk vagy lebonthattunk aszerint, hogy éppen mit kívánt a soros jelenet. Persze a magyar szerző darabja vonzalmunkat nem elsősorban emiatt érdemelte ki. A második felvonás elején volt benne egy felejthetetlen „esemény” — visz- szaidézésekor most is pajzán izgalom vesz rajtam erőt —, amikor is a Terézia unokahúgát alakító, csodásán ingerlő combokkal megáldott fiatal színésznő felállt az ebédlőasztalra, és mélyen a közönség irányában előreha- jolt. Ilyenkor kilátszott a teljes berendezés, úgyhogy ml, színpadi segéderők a háttérfüggönyök mögül egymást taposva kukkoltunk, s szokásunkkal ellentétben, minden este áhítattal vártuk a vörös kis dizőz jelenését. Utólag belegondolva már biztos vagyok benne, tudott arról, hogy hátul is van közönsége. A tizedik előadás után már valóságos szivárványt láttunk a pimasz kis popsit elfedni hivatott, minden este más és más színű, aprócska fehérnemű helyén. A színképelemzés, alantas beosztásunk folytán, természetesen hiú, ám örök ábránd maradt mimdannyiunk számára. A Teréziából így azután csak a falépcső és a művésznő feneke maradt meg emlékezetemben. A Carment viszont kifejezetten utáltuk. Nem csupán a nehezen mozgatható, otromba díszletek míiatt, amelyeket, forgószínpad híján, félóránként ide-oda kellett mószerolnunk; elsősorban az idipta statisztéria borított ki bennünket, akik úgy nyüzsögtek a színpadon, mint legyek a vágóhídon. Rekkenő kora nyárban játszottuk a Carment, majd százan, hangyaként kerülgetve egymást, miközben előfordult, hogy a nézőtéren mindössze tizennégyen ültek, mivel a helyi focicsapat éppen a Fradival mérkőzött ... A meccset a tévé is közvetítette. így azután a társulat drukker tagjai ingajáratban közlekedtek a társalgó és a színpad között. Egész 'jelenetek maradtak ki, mert az ügyelő képtelen volt rábírni Don Jósét, hogy hagyja ott a második félidőt. A Don Carlos már jóval simább ügy volt, abban csupán egy háromméteres keresztet kellett beállítanunk, és máris jók voltunk három hosszú felvonáson át. A hülyeség netovábbját (úgy vélem, nem csupán díszletezői szempontból) a Gül Baba című nagyoperett képviselte, amelyben életemben először és utoljára, reflektoroktól megvilágítva a világot jelentő deszkákra léptem. Alkalmanként negyven forintért statisztáltunk, fényes, török bugyogóban, hosszú kaftánban, piros turbánban; Gül Baba leányát hordszékben hurcolásztuk, Gábor diákot rácsos cellájában smasszerképt vigyáztuk. Egyszer, előadás előtt, alaposan felöntöttünk a garatra a színház mögötti István pincében, s elérkezvén jelenetünk, "a diák tömlöcét szimbolizáló vasaikba kapasz" kodva szunyókáltunk, mint valami felcicomázott cirkuszi lovak, eközben pedig Gáborunk, a rácson túli világnak, sanyarú sorsáról miákolt. Nekünk az lett volna a dolgunk, hogy a színpadra érkező cigánylánnyal (lehet ám, hogy halászlány, Gábor diák ex-barátnője) egyirány- ban elkezdjük tolni a sínekre szerelt zárkát, lassan, komótosan, mintegy kifejezve ezáltal is minden vágyakozás szemünk előtt elsuhanó reménytelenségét. Mi ehelyett azonban beárnyékolt szemekkel (és tudattal) bóbiskoltunk nem véve észre az ügyelő sürgető integetését, Gábor diák kétségbeesett pisszegését. Mikorra is felismertük, hogy ránk vár mindenki, felriadva az állapot nélküli állapotból, hatalmasat taszítottunk a kerekeken gördülő börtönön. A mezétlábas szub- rett elhaló sikolyát a dugig telt há? vastapssal jutalmazta — mint egyébként mindent ebben a művi és kretén népszín művészetben —, azt gondolván, hogy az még a könnyfakasztó produkció része, holott csak brutális akciónk-amputációnk elleni fájdalmas tiltakozás volt. Lábát még az előadás alatt begipszelték minket pedig csak azért nem rúgtak ki, mert amúgy rendes gyerekek voltunk. Csupán egyhavi munkabérünk bánta a „műtétet”, akárcsak Gül Babáé, aki láthatóan és hallhatóan ugyancsak maxosan kornyikálta végig rózsás szerepét. (Folytatjuk) Felsőoktatási felvételi tájékoztató A napokban kerül a könyvesboltokba az 1987. évi Felsőoktatási Felvételi Tájékoztató, valamint a Felvételi feladatok és lehetőségek a felsőoktatási intéznyények- ben 1986 című kiadvány. A tájékoztató a felvételi eljárás általános tudnivalóin kívül tartalmazza az egyes felsőoktatási intézményekkel kapcsolatos ismereteket, valamint a felvételi tantárgyak követelményeit. A fölvételi feladatokat magába foglaló kiadvány az 1986. évi tételeken és javítási útmutatókon kívül közre adja a különböző felsőoktatási intézmények 1985. és 1986. évi keretszámait, jelentkezési arányait és ponthatárait. E két kiadvány — a nyom- tatványboltakban kapható jelentkezési lappal együtt — — lehetőséget és megfelelő segítséget ad ahhoz, hogy az érdeklődők felvételi jelentkezésüket az 1987. március elsejei határidőig beadhassák.
