Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-08 / 6. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1987. január 8., csütörtök Hét halálos áldozat Merénylet Samun ellen Merényletet követtek el szerdán reggel Camille Samun libanoni keresztény vezető, volt államfő ellen. A 86 esztendős politikus csak könnyebb sérüléseket szenvedett — közölte a bejrúti rendőrség. A jelentés szerint egy autóba rejtett, távirányítással működtetett pokolgép Camille Samun Bejrút keleti részén áthaladó gépkocsija mögött robbant fel, s a konvoj egyik kocsiját röpítette a levegőbe. Samun három testőre és négy járókelő életét vesztette. A robbanás és a keletkezett tűz nyomán negyven ember szenvedett sérüléseket. Camille Samun ellen, aki 1952 és 1958 között volt Libanon államfője, már többször kíséreltek meg merényletet. Csád: „védelmi vonal" A16. szélességi kérnél Jean-Bernard Raimond francia külügyminiszter szerdán a korábbi francia hivatalos nyilatkozatokhoz képest érdesebb formában fejtette ki a párizsi álláspontot a csádi fejleményekről. Raimond szerint Gukuni Veidéinek, az Ideiglenes Nemzeti Egységkormány egykori elnökének csapatai átálltak a Hisszén Habré vezette n’dzsamenai erők oldalára, s ezzel „immár nincs többé polgárháború Csádban ... Csak Líbia külső beavatkozása”. Az Arada «árosa ellen végrehajtott líbiai katonai akciót .,szándékosnak, de korlátozottnak” nevezte, ami „francia választ kíván, de számításba véve a mai helyzet minden elemét, vagyis azt, hogy a helyzet Hisszén Habré elnök javára fordult”. A francia külügyminiszter hangoztatta, hogy Franciaország továbbra is segíti Hisz- szén Habrét a 16. szélességi körnél lévő „védelmi vonal” tartásában. Erre szolgál az egy éve kezdett Karvaly fedőnevű hadművelet, amelynek keretében Franciaország mintegy 1400 katonát és harci repülőgépeket állomásoztál Csádban. A 16. szélességi kör Raimond szerint nem képez demarkációs vonalat, mert attól északra is Csád van, csupán „védelmi vonal” — a „líbiai támadásokkal” szemben. AFGANISZTÁN Hat szovjet ezredet kivontak Kabulban folytatott tárgyalásokat az afgán vezetőkkel Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter és Anatolij Dobrinyin, a KB titkára. A képen balra az afgán, jobbra a szovjet küldöttség (Népújság-telefotó — TASZSZ — AP — MTI — KS) Az afganisztáni fejleményekkel kapcsolatos szovjet álláspontról nyilatkozott szerdán Kabulban, hazautazása előtt a Bahtar hírügynökségnek Eduard Sevard* nadze. Az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn érkezett munkalátogatásra az afgán fővárosba Anatolij Dobri- nyinnal, a KB titkárával együtt. — Nincs igazuk azoknak, akik úgy vélik, hogy a politikai rendezés csak a szovjet csapatok kivonásán múlik. A rendezés elsősorban a külső beavatkozás beszüntetésétől függ. s attól, hogy a beavatkozás később se újuljon fel. A nemzeti megbékélés politikája megteremtheti az Afganisztán körül kialakult helyzet politikai rendezéséhez szükséges belső feltételeket — mutatott rá a szovjet külügyminiszter. — Ügy véljük, hogy a politikai rendezés nem távlati perspektíva, hanem napjaink valósága. Ilyen szellemben foglalkozunk az afgán kormánnyal együtt a szovjet csapatok kivonásának kérdésével. Az első lépést már megtettük — hat ezredet kivontunk. Ez a kérdés tehát tisztázódott. Már csak arra van szükség, hogy a szomszédos országok megértsék, mi áll érdekükben és mi nem. Pakisztánnak és Iránnak az Afganisztán körüli helyzet alakulásában játszott szerepéről szólva Sevardnadze hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mindkét országgal jószomszédi kapcsolatokat tart fenn, és e kapcsolatokat fejleszteni kívánja. A helyzet rendezésével Pakisztán és Irán is nyerne, hiszen érdekük, hogy szomszédjuk el nem kötelezett és független baráti ország legyen. A jövőben visszatérő afgán menekültek elhelyezése, munkába állítása nem kis feladatot jelent. Erről szólva a szovjet külügyminiszter rámutatott: a szovjet—afgán együttműködést rugalmasabbá kell tenni, hogy köny- nyebben alkalmazkodjék az új feladatokhoz. A SZOVJET-FINN KAPCSOLATOKRÓL A bizalom és a jóakarat szellemében A Szovjetunió és Finnország gazdasági kapcsolataiban megszilárdult a legna. gyobb kedvezmény alkalmazásának gyakorlata, a teljes egyenlőség, egymás érdekeinek tiszteletben tartása. Ezt hangsúlyozta Nyikolaj Rizs- kov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke azon az ebéden, amelyet szerdán Kalevi Sorsa finn kormányfő adott a tiszteletére. Az eddigi pozitív tapasztalatokat az együttműködés újabb lehetőségeinek felkutatására kell használni, hiszen a műszaki-tudományos fejlődés új utakat követel az államok közötti gazdasági kapcsolatokban is — szögezte le a szovjet kormányfő. Elégedetten állapította meg: a tárgyalásokon mindkét részről azonosan ítélték meg a napirenden szereplő kérdéseket, 'és az eszmecsere gyakorlati eredményeként több megállapodás született. Megemlítette egyebek között a világűr békés fel- használásában való együttműködésre, és a nukleáris balesetek esetén történő tájékoztatásra vonatkozó egyezményeket. Ez utóbbiaknak — húzta alá — nagy jelentősége van, nem csupán a szovjet—finn kapcsolatok, hanem a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének további bővítése szempontjából is. Nyikolaj Rizskov végezetül újólag leszögezte: a Szovjetunió és Finnország kapcsolatai a bizalom és a jóakarat szellemében fejlődnek, és példaként szolgálnak arra, hogy az egyes államok miként egyesíthetik erőfeszítéseiket a haladás és a bäte érdekében. Válaszában Kalevi Sorsa rámutatott: a szovjet és a finn vezetők legmagasabb szintű találkozói immár ha. gyománnyá váltak a kölcsönös bizalmon alapuló jószomszédi együttműködés során. Irini ágyúzás Teheráni közlés szerint az iráni tüzérség egy iraki ve- gyifegyver-raktárat ágyúzott szerdán, a Satt-el-Arab határfolyó nyugati partján. A robbanáskor felszabaduló mérgesgázak több száz irakit megöltek vagy megsebesítettek. —( Külpolitikai kommentárunk )— Csaták a Capitoliumon A NYITÁNY emelkedett hangulatú, sőt, helyenként kimondottan ünnepélyes volt, elvégre a washingtoni Capitoliumon ezúttal az Egyesült Államok századik kongresszusa kezdte meg munkáját. Sor került az új szenátusi és képviselőházi vezetők eskütételére, a különböző bizottságok hivatalos megalakulására. A folytatás azonban — legalábbis a Fehér Ház szempontjából — korántsem sikerült ilyen fényesen: már az első munkanapon heves összecsapásokra került sor (amint az többé-kevésbé előre látható volt) az „iráni kapcsolat” ügyében. Az amerikai belpolitika jó ismerői a törvényhozás összeülése kapcsán mégsem e konkrét vitatéma buktatóit és kulisszák mögött nap mint nap felbukkanó újabb leleplezéseit említik, hanem azt a fordulatot, ami a tavalyi időközi választások nyomán Reagan elnököt új helyzet elé állította. Kormányzásának hat éve óta ugyanis most első ízben kell, hogy szembenézzen olyan kongresszussal, amelynek mindkét házában az ellenzéki demokrata párt képviselői szerezték meg a többséget, s e megszilárdult pozíció várhatólag erőteljesen kihat majd a hivatali idő- szakából hátralévő két esztendejére is. A nyitó napok felszólalásai, a költségvetési ügyekben megkezdődött kihallgatások és bizottsági ülések máris kirajzolják a jubileumi, 100. kongresszus néhány fő frontvonalát, például az USA kereskedelempolitikáját, a szociális és hadikiadások problémáját, a fegyverzetkorlátozás, a SALT—II egyezmény érzékeny témáját, és az adminisztráció közép-amerikai politikáját. Ami azonban a napi csatározásoknál, nyíltszíni vagy háttérben folyó kötélhúzásoknál is érdekesebb, az a demokraták általános tevékenysége, vagyis az a kérdés, hogyan akarják megmövekedett befolyásukat érvényesíteni, mikor és miben hajlandók határozottabban szembeszállni a republikánus kormányzattal. Hiszen, s ezt az ellenzéki honatyák aligha feledhetik, mindössze két év van már csak hátra a következő elnökválasztási erőpróbáig, így (amennyiben reális esélyt akarnak biztosítani maguknak a Fehér Ház visszahódítására) a hátralévő időszakban érezhetőbb, kézzelfoghatóbb alternatívák kidolgozására és képviseletére lenne szükségük. AZ ELMŰLT Bö FÉL ÉVTIZEDBEN a demokraták nemigen bizonyultak képesnek — mi több, fő politikai vonalukat tekintve nem is igen akartak — szélesebb körű ellenállást tanúsítani a reagani vonalvezetéssel szemben. A mostani capitoliumi csaták tehát az 1988-as versenyfutás előkészületeire és kimenetelére is fényt vethetnek. Szegő Gábor NSZK: FDP-választási harc A nyugatnémet kormánykoalícióban részt vevő szabaddemokraták (FDP) elsősorban az NSZK legutóbbi gazdaságpolitikai sikereire hivatkozva, és az egykor közreműködésükkel megindult bonni keleti politika továbbvitelét igérbe indultak a választási küzdelem befejező szakaszába, Stuttgartban megtartott kétnapos találkozójukon. Az NSZK-ban végső szakaszába jutott a választási harc. A képen: Johannes Raut, a szociáldemokrata párt kancellárjelöltjét párthívei Bdvözlik a kasseli választási gyűlésen (Népújság-telefotó — MTI — KS) Francia munkások az utcán Franciaországban folytatódott több közszolgáltatási ágazat dolgozóinak munkabeszüntetése. A képen: a CGT szakszervezethez tartozó muhkások felvonulása a párizsi utcákon (Népújság-telefotó — EPA — MTI — KS) Martin Bangemann, az NSZK gazdasági minisztere, az FDP elnöke kedden nagy. részt pártja érdemének, az általa szorgalmazott úgynevezett liberális piacgazdálkodás eredményének tüntette fel az ország gazdaságigya. rapodását. Ismét hangot adott pártja régebbi követelésének, hogy hajtsanak végre nagyszabású adóreformot. A miniszter szerint az FDP jó választási eredményére, a parlamenti képviselethez szükséges öt százaléknál minél nagyobb szavazati arányra óhatatlanul szüksége van az országnak. A szabaddemokraták kudarcának esetére ugyanis Ban. gemann hallgatói előtt felidézte nemcsak egy „vöröszöld koalíció”, vagyis a szociáldemokraták és a zöldek pártja közötti szövetség állítólagos veszélyeit, hanem a kereszténydemokraták és a keresztényszociálisok (CDU/CSU) az FDP számára szintén nem kívánatos abszolút többségét. Az utóbbi eshetőséget az FDP elnöke úgy ítélte meg. mint amely azzal járna, hogy Franz Josef Strauss, a bajor CSU elnöke, jelenlegi tartományi kormányfő kerülne a külügyi tárca élére. Bangemann beszédében támogatta a Hans-Dietrich Genscher szabaddemokrata párti alkancellár és külügyminiszter által fémjelzett és általa jövőbe mutató békepolitikaként értékelt irányvonalat. Erről az irányvonalról — mondotta Bangemann — a szabaddemokraták soha nem kívánnak lemondani. Az FDP-vezető szavainak az adta meg az időszerűséget, hogy Gen. schert az utóbbi napokban bírálta a bajorországi CSU két képviselője, Gérold Tandler főtitkár és Theo Waigel, a CSU tartományi csoportjának elnöke. A kormánykoalíció választási győzelmének esetére azt 'követelték a kancellártól, hogy „a hetvenes évek enyhülési politikája” helyett úgynevezett valódi enyhülési politikát folytassanak. Ennek lényegét abban jelölték meg. hogy az eddiginél is egyértelműbbé kellene tenni: az NSZK az Egyesült Államokhoz legközelebb álló partner. Továbbá azt ajánlották, hogy a jövőben „ritkábban üdvözöljék a moszkvai nyilatkozatokat” és „ritkábban bírálják Washingtont”. A stuttgarti találkozón felszólaló Genscher külügyminiszter — miután a napokban visszautasította az őt célba vevő támadásokat — ismét állást foglalt a küL politikai folyamatosság mellett. Hangoztatta, hogy az FDP minden olyan próbálkozásnak ellenszegül, amelyek konzervatív ellenreformok végrehajtására irányulnak. Pártja — mondotta — változatlanul annak az enyhülési és békepolitiká- nak a híve, amely elválaszthatatlan a szocialista országokkal a hetvenes években megkötött keleti szerződésektől és a helsinki záróokmánytól.
