Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-07 / 5. szám
4» NÉPÚJSÁG, 1987. január 7., szerda EMLÉKEZÉS VERES PÉTERRE Számadás Veres Péter író születésének 90. évfordulója alkalmából kedden koszorúzási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temetőben. A művészparcellában lévő sírnál Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár méltatta Veres Péter munkásságát, majd elhelyezték a kegyelet, a tisztelet virágait a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, a Veres Péter Baráti Kör, valamint a Veres Péter Gimnázium képviselői. Sírját megkoszorúzták családjának tagjai is. A megemlékezés a Himnusz hangjaival ért véget. Részlet Veres Péter önéletrajzából Szerelemgyerek vagyok. Ezt csak azért mondom meg, hogy tudjuk, mert eldönthetetlen ma még, sem a régi, sem az új lélektan nem állapította meg feltétlen bizonyossággal, hogy ennek mennyiben és milyen mértékben van az egész életre, de főleg a tehetségre és a jellemre kiható jelentősége. Azt. amit itt-ott mondottak már a régi időkben is, hogy az ilyen emberből okvetlenül társadalomellenes egyéniség, tehát vagy rablóvezér vagy forradalmár, rendkívüli erkölcstelen vagy rendkívüli erkölcsös ember lesz, azt, úgyhiszem, nem kell komolyan venni. Ezrekkel találkozunk a mindennapi életben, akik szintén ilyen származásúak, de éppen olyan emberek, mint a többi. S talán onnan van az egész, hogy az ilyen emberek éppen a születésük miatt az életben sokkal nehezebben boldogulnak, tehát siker esetén ezt mindenki számon tartja. Annyi tény, hogy rengeteg hántást, megalázást kell az ilyen gyermeknek elviselnie, amíg eljut, ha ugyan eljut, a cinikus semmibevevésig. Mert bizony én nem tudtam eljutni soha. A cinikus kölykök visszaütnek és vissza- trágárkodnak a többinek, néha a társadalomnak is; a nem cinikusak meg elvonulnak sírni. S ha tehetségesek, az akaratuk feszülni fog, hogy csak azért is megmutatom, hogy különb vagyok nálatok, azért, hogy nektek igazi apátok van. Valószínű, hogy nálam is megvolt ez. mert ha végigvizsgálom a múltamat, a tudatomban mintha végighúzódna ez a „különb akarok lenni”. Lehet, hogy rendes házasságból születve más ember lettem volna, de mivel ez eldönthetetlen, mivel az a lényeges, ami vagyok, ezt felesleges tovább vizsgálgatni. Az osztálysors, az egyéni sors és a testi-lelki alkat összetevődéséből, hogy mi jut az egyikre vagy a másikra, ma még eléggé ismeretlen. Az anyám egy gazdag parasztnál, egy afféle parasztbasánál szolgált, akinek legényfia volt. Tavasz volt, (januári születésű vagyok), házassági ígéret volt, s amikor a baj meglett, felmondás. Sírás, szülői átkok és üt- legek. Szerencséjére nem kellett sokáig a szülei nyakán élnie. A nagyapámnak, äks csikós- és gulyásszámadó volt, az egyik bojtára, egy már nős, de a feleségétől, egy rosszéletű gazdalánytól különélő ember, elvette. Tíz évvel volt idősebb nála. s az a tulajdonsága volt, hogy a pásztorkodás mellett, leg- aláDbis télidőben kupecked- ni szokott és szerette a pálinkát. Vadházasság volt biz ez. de azért holtig éltek együtt, ámbár igen-igen sokat veszekedtek. De ennek nem az eskühiány volt az oka. hanem a kupeckedés meg a pálinka. Ö lett a mostohám. No, nem volt vele sok bajom, de mindig féltem tőle, pedig szeretett a maga módján, sőt néha italos állapotban arcpirító módon dicsért fűnek-fának. sokszor fülem hallatára is, ami nekem nagyon kellemetlen volt. Első feleségétől volt ugyan egy saját fia, de avval nem nagyon érintkezett (egy párszor volt az első feleségénél, ilyenkor nagy bajok, napokon át sírás és veszekedés volt itthon), és mert a kisöcsém. aki énutánam született, meghalt, így én magam maradtam, ami elég ritka eset volt mifelénk még abban az időben. Korai gyermekkoromból csak kevés dologra emlékszem. De hogy amire emlékezem, az mint emberre jellemző-e rám, vagy csak az akkori pillanat rendkívüli benyomásának tulajdonítható-e, azt ma nem tudom megmondani. Csak azt tudom. hogy néhány jelentéktelenebb gyermeki baj és öröm után, amik megragadtak az emlékezetemben, az első, ami már jellemző rám, négyéves koromból való. Éves cselédnek szegődött a mostohaapám egy Vókonya nevű tanyára, amely a falutól 7—10 kilométernyire, a Hortobágy-folyó partján volt. Mindenes kocsis, s egyben kerülő volt. ami így meglehetősen bonyolult foglalkozásnak látszik. Valójában nappal kocsis volt, éjszaka kerülő, már amennyiben őrizni kellett itt valamit, mert túlnyomórészt birka, és gulyalegelő volt a határ. — Csak arra emlékszem a költözésből, hogy éjszaka vitt bennünket a szekér, s én bebugyolálva jó meleg cond- rákba, a szekéren aludtam, a szüleim meg gyalog jöttek a szekér után, mert igen-igen hideg volt. S biztosan még azért is, hogy a setétben el ne szóródjék valami a holmiból. Hajnalfelé, amikor már közeledtünk a tanyához, felébredtem és kidugtam a fejem a pólyából. Felettem vaksötét ég, alul végtelen fehér hómező. És ekkor hirtelen, a fekete éjszakával letakart hósivatagból, a rejtelmesen üres térből felhangzott a kakaskukorékolás. az élet ismerős és meleg hangja. A fa szerelmese volt... Több, mint fél évtizede hunyt el az országhatáron túl is neves népi iparművész fafaragó. Asztalos Joachim. A holt farönköket életre keltő művész érzékeny, fogékony emberként szemlélte és örökítette meg a nemes, természetadta anyagba az őt körülvevő színes világot. Kitűnő parasztkarakterek, portrék sokasága, anya és gyermekkapcsolat, a mindennapok életképei s néhány remekbeszabott paraszt- bútor és egy megszállott alkotni vágyó ember emléke az ö tiszteletre méltó hagyatéka. Parádi lakóházának alkotóműhelyének egyik része ma állandó kiállítás. Érdemes megtekinteni. (Fotó: Perl Márton) KONCZEK JÓZSEF: Legalább II/2. Legjobb lett volna be sem jönni, hanem a csarnokban kezdeni. Zöldpaprikával, uborkával, almával teli a piac, kilencig, tízig meglett volna az ötös. Több is. Most már? Mindjárt tizenegy. A segéd áthívta egy sörre a szomszédba. Megitták. A kávéra nem esett jól. Ha Lulu beállítana tőle még lehetne. Ezek itt mind tudják, hogy a gyárat otthagyta Semsey kedvéért, előttük ő valaki. Balajkót, a csapost, esetleg. Á, az úgy sem ad. A franc vigye el, de szerencsétlen tud lenni az ember. Csak beállítana valami nyúl. Egyből előleget kérne tőle, gondolta, amikor már ismét a padnál állt. Senki. A macska az udvarról fél tizenkettő körül odafeküdt a felső lépcsőre, ahová már besütött a nap. Vagy jönne a művésznő a térelválasztóért, kész egy hete. Az is elment nyaralni. A fúrófej a jobb hüvelykujján kapta el a körmöt. A vér azonnal elborította az ujját, ,de nem történt különösebb baj. A segéd bekötözte az elsősegélyládából. Azért sajgott, lüktetett. Delet harangoztak a rádióban, amikor a blekendekkert becsavarta egy szombati Népszabadságba. Majd jövök — mondta a segédnek, az meg fintoros mosollyal nézte, amint a csomagot az oldalához szorítva felmegy a fénybe. Ezerkettőt adott érte a becsüs. Két ötszázast meg két százast. A piac sarkán talált szabad gépkocsit. Négyet ígért. Egy forduló, nem kell segítség. Annikor a drótkerítéses kaput kinyitotta, odébb kellett dobálnia az orgonabokrok mellett embermagasan felhalmozott nagy keménypapír dobozokat. Amióta meghalt az öreg, nincs aki összelapítsa, és a kiskocsira drótozva hordja át a műszaki boltból. Azok meg csak bedobálták a kerítésen át. Mennyi olajkályhát, bojlert, tévét adtak el a tavasz óta. A sofőr először azt hitte, ezekben a nagy dobozokban van a szállítani való, de amint látta, hogyan dobálja befelé őket, majd a fordulás után észrevette a falnak támasztott két szekrényt, a heverőket, a konyaszékeket, nem kérdezett többet. Beszállt az asszony a sofőrhöz, ő meg hátul üldögélt az egyik szekrényen. Az edények egy zsákban zörögtek, a dunnák lepedőbe kötve a heverőkön himbálóztak. A lakótelepen majdnem mindegyik lépcsőház előtt autók álltak, rakták le róluk a bútorokat. Előtte cirádás, keretes festményeket helyezett egymásra egy pizsamás- ballonkabátos asszony. Akkor öntötte el agyát a düh. amikor felnézett az ablakokra. A harmadikon meg a negyediken cigarettázó, itt-ott kávéscsészékből iszogató nők nézegettek lefelé. Hogy mit beszélgetnek, azt nem lehetett hallani, de viselkedésükből látta, hogy az újonnan érkezettek holmiját nézegetik. „Kiértékelik a nyomorúságunkat!" — gondolta. Persze nem lett völna ezt olyan könnyű bebizonyítani, ha teszem fel, valaki megkérdezte volna, hogy hát mivel is bántották meg. A nézelődők nem tettek rá hangos megjegyzést, nem mutogattak, nem, még a gyerekek sem, sőt, az ő feleségénél sokkal csinosabb, igen, még így, az ablakban cigarettázgatva, tehát ott- honiasan is sokkal csinosabb asszonyok arcán sem lehetett volna egyértelműen felfedezni lenéző gúnyt. azt meg végképp nem lehetne mondani, hogy valaki is lebiggyesztette volna szája sarkát. Talán csak az a kontyos, amint a kávéscsészét emelve visszalépett a függöny mögé, és egy másik nőnek, talán a szomszédasszonyának valamit a fülébe súgott, emez pedig elhúzta száját, és bólintott, talán csak az ... Amint ott állt a szép járdán, a frissen vakolt falak és a ragyogóan tiszta ablakok előtt a rozzant ágynál, maga is eltűnődött rajta, hogy talán inkább szégyellni való az egész, de mégis inkább dühöt érez. Felesége az egyik ágyat próbálta beljebb húzni, hogy szabad eljárást hagyjon a járdán, ő meg csak nézte. Nézte az asszonyt, és tudta, hogy tulajdonképpen rá dühös. éppen azért, mert az láthatóan nem érzett túl a motyójuikon, teljesen elfoglalta a dolog, nem hogy valamiféle vetélytársakat nem vesz észre az ablakban né- zelődokben, hanem az egész helyzetet sem érzékeli. S mivel a sofőrrel úgy egyezett, hogy nem kell segíteni, az kezét zsebre dugva ráérősen sétálgatott a járdán, benézett a távolabb lévő lépcsőházba, várta, mi lesz. „Hagyd!" — mordult az asszonyra. — ,,Mindjárt hozom a többit is!" Az asz- szony utániafordult. kérdezte volna, hogy mit akar még hozni. A gázrezsó ott marad, azon kívül meg itt van minden. De ő csak ment a sofőrhöz. „Végeztünk?" —kérdezte tőle a sofőr. „Úgy alakult, hogy még lesz két forduló." Szótlanul hajtattak vissza. Közben a kisfiú meg a kislány megjöttek az iskolából, a nagymama levest mert nekik az utolsó, ott maradt fazékból. Paradicsomlevest. Aztán odaállt az ajtóba, kezében a szedőkanál, nézte, nőit csinál az üres dobozokkal. ö pedig rakta, rakta, tologatta a kocsi platóján, fölé tornyozta a második, a harmadik sort is. A sofőr még az előbbinél is nagyobb csendben maradt, amikor már-a forgalmas utcán haladtak a fuvarral. SZEGEDEN Elkészült az 1987-es Dóm téri program A Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatóságán összeállították a Dóm téri előadások 1987. évi programját. A tervek szerint négy olyan produkció előadását tervezik, amelyek eddig nem szerepeltek hazánk legnagyobb szabadtéri színpadán. A műsornaptár szerint július 17- én, 18-án és 19-én Shakespeare Antonius és Kleopátra című tragédiáját láthatják a nézők. Az előadás rendezője Lehel György, a két főszerepre Almási Évát és Koncz Gábort kérték fel, a díszletek Fehér Miklós, a jelmezek Mialkovszki Erzsébet tervei alapján készülnek. Július 24-én és 25-én a Dóm téren tartják meg a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál gálaestjét Boszorkányok, varázslatok címmel. A több mint félezer, hazai és külföldi néptáncos közreműködésével színre kerülő álarcos, maszkos kaval- kád szövegkönyvét saját néprajzi gyűjtéseit is felhasználva Polner Zoltán költő írta, a koreográfus Nordic Ferenc, a zenei vezető Rossa László lesz. Verdi több művének sikeres Dóm téri előadásai ezúttal a Rigoletto kerül színre július 31-én, augusztus 1-én és augusztus 3-án. Az opera színpadra állítására Békés András rendezőt és Oberfrank Géza karmestert kérték fel. A főbb szerepekre neves külföldi énekeseket kíván szerződtetni a játékok igazgatósága. Az elmúlt évek sikerei bizonyítják, hogy a rockopera és a musical is kedvező fogadtatásra számíthat a szegedi szabadtéri színpadon. Ezért tűzték műsorra Victor Hugo regénye nyomán készült. a Nyomorultak című musicalt. A külföldön nagy sikerrel játszott darabnak ez lesz a magyarországi ősbemutatója. A művet a Rock- színház társulata adja elő Szikora János rendezésében A nézők öt alkalommal láthatják a darabot: augusztus Í4-én. 15-én, 16-án, 19-én és 20-án. A szabadtéri játékok 1987 évi nyári programjához az újszegedi liget szabadtéri színpadán, a szegedi tanácsháza udvarán és más helyszíneken rendezett kulturális programok, köztük orgonahangversenyek, folklór, és könnyűzenei műsorok, képzőművészeti kiállítások társulnak.
