Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-07 / 5. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 7., szerda — Nem tudom, megfigyeltem már, hogy a portások munkaidejük tetemes részében — esznek? — Ez is eszik! — nevet Laposa Lajos, a Gagarin Hőerőmű Vállalat műszaki vezérigazgató-helyettese —, de csak: áramot! A „megkártyázott” munkaidő Talán a munkafegyelem elmúlt évtizedbeli rohamos lazulása hozta, de a munkaidő veszteségeinek elemzése is ez idő tájt vált divatossá Magyorországon. Habár? Ha belegondolunk, Tabi László klasszikus frontharcosa — aki egy szál vödörrel tért haza a Dontól, miközben mindenki azt vélte róla, hogy megy vízért — is azt bizonyítja, hogy a „lógás” igencsak régebbi keletű. Mint ahogy a vezetők törekvése is, amely gátat vetne ennek az emberi szándéknak. Nagy Albert munkaügyi vezető kimutatásokat vesz elő: — Nem volt év 1980 óta, amikor ne kellett volna elemeznünk a pártbizottságok, a népi ellenőrzés, a szak- szervezet kérésére a munkaidőalap veszteségeit! Így, mondjuk 1985-ben 1009 napot tettek ki a különféle kikérések: például 450 napot a munkásőrség, 390-et a szakszervezet, a KISZ, az MHSZ számára kellett kiadnunk. Már olyan javaslatot is tettünk, hogy a kikérő szerv biztosítsa a dolgozó alapbérét — de hát ez illúzió. A valódi megoldás a saját hatáskörünkben bekövetkező veszteségek csökkentése: erre lehetünk hatással. Van persze mód a környezet befolyásolására is. A tanácsok, az OTP, a szolgáltató vállalatok már igazodtak a termelő vállalatok munkarendjéhez; és a különféle gyűléseket, szakmai továbbképzéseket is sikerült a műszakok utánra átvinni. Laborczy György szervezési és számítástechnikai osztályvezető azonban elégedetlen: — Alapvető realitás, hogy az ezer embert foglalkoztató nagyvállalat nem a városban van: a közlekedési nehézségek miatt egy tízperces elintéznivaló emiatt félnapos is lehet. Sokan állandó kilépővel, minden ellenőrzés nélkül járhattak ki-be — lehet, hogy nem indokolatlanul, de mindenesetre nem tartva ellenőrzéstől. Ezért gondoltunk arra. hogy a ki- és belépések ellenőrzését mindenkire azonos követelményekkel, gépi módszerrel oldjuk meg. — Eddig is voltak rendé- szek. Miért a gép? — Nemcsak a rendészek álltak feladatuk magaslatán, de a szigorú szabályzataink is jól vizsgáztak! — folytatja Nagy Albert. — A kollektív szerződés például egyetlen igazolatlan hiányzás esetén 25 százalékkal csökkenti a részesedést. Kieső munkaidő — ha bizonyítható — eleve kizár a prémiumból. Nem itt volt a baj! Az erőmű most folyó rekonstrukciója legalábbis megduplázza a személyforgalmat, igen sok külső cég dolgozóinak kell ki-be járnia. A mi embereinknek is gyakrabban kell anyagért, tárgyalásra vagy épp az erőmű kerítésein kívüli munkavégzés céljából kilépnie. A hagyományos ki'lépőírás sok munka, ugyanakkor a vezető számára nehezen kezelhető információt ad. Egy vezetőnek csak a kivételekkel kelljen foglalkoznia, őt nem a szellemi rabszolgamunkáért fizetjük! Le kellett vennünk vállukról a kilépőírás nyűgét. Rumrabló? A vezetői testület ezért döntött arról, hogy a számítógépesített személyforgalom-ellenőrzést be kell vezetni. A szakembereknek az elvi megoldás tisztázása mellett gyakorlati megvalósítást is keresniük kellett. A BVK- ban látott. igen jó nevű „RUMRABLÖ” rendszer, és a Vertikum Kisszövetkezet kínált megoldást: az utóbbi mellett döntöttek. Ennek lényege egy fényképpel ellátott kártya, amelyet tulajdonosa minden ki- és belépéskor bedug egy szerkezet nyílásába, és a hat lehetséges gomb valamelyikének megnyomásával jelöli meg áthaladásának célját, sőt a másnapi kiküldetést, vidéki utat is. A koncentrátor ekkor az illetőt a kártyáról felismeri, és nevéhez gyűjti a kilépés-belépés tényét — tehát adminisztrál, emberi beavatkozás nélkül. A koncentrátor által összegyűjtött tényeket az M08X számítógép minimum kétnaponként beolvassa és elemzi. — A Gagarinban erre az évre, már most, mindennapra tudja a dolgozó, hogy hányra kell bejönnie dolgozni — világosít fel engem is Laborczy György. — Ezt a gép is „tudja”, ezért a műszakba érkezés tényével veti össze először a munkarendet. Ha túl korai vagy késői érkezést tapasztal, vagy azt, hogy az illető egyáltalán nem jön be, azt kigyűj- ti. Ugyanígy a kilépéseket is — tehát csak a kivételekkel foglalkozik. Tíznaponként — eddig bízhatunk az emlékezetben — a munkahelyi vezetők 20—30 emberükről egy nyomtatott listát kapnak e kivételekről. Aztán intézkedjenek belátásuk szerint! — Ez az adatgyűjtés a bérkifizetéshez is alapadat? — Ma még nem, hiszen alig negyedéves a rendszer. Ma még a régi módszerrel együtt, összehasonlítva üzemeltetjük. De a cél — mondja Nagy Albert — a bér és a valós teljesítmény összekapcsolása. Sőt! Egyes adminisztratív beosztásokban már korábban terveztük a rugalmas munkaidő bevezetését, de ezt a nyilvántartás nehézkessége miatt elhalasz. tottuk. Meggyőződésem, hogy most már lesz létjogosultsága annak, hogy saját munkaidejét a dolgozó maga osz- sza be! A fondor lelkületű rendszer — Tegyük fel, hogy én vagyok az a „lógos típusú” dolgozó, aki miatt e rendszer kétmillió forintos ára másfél év alatt megtérül! Kérem, győzzenek meg, hogy e kártyát használjam, és ne „vesztísem” el! — Nézze, én érzem magáról, hogy szeret a fal mellett maradni; és amikor a szerszámostáskával legutóbb a felvonulási területre indult, azt is láttam, hogy a „kocsmahivatalt” is felkereste. Most. hogy ezt a belépőrendszert bevezetjük, a brigád előtt fogom ismertetni a használatát — ott nyíltan szólhat ellene! Érveljen nyugodtan! De én azt gondolom. hogy a tisztességes dolgozók nemigen lesznek e megoldás ellen, így hát csak felhívná magára a figyelmet! Ha pedig azt gondolja, hogy mindez csak a „melósok ellen” van, elmondanám, hogy a hat első számú vezetőt kivéve mindenki „blokkol" és mindenkinek a főnöke átnézi a listát tíznaponként! — érvel Nagy Albert. Laborczy György még hozzáteszi: — Ha pedig elveszítené a kártyát, akkor olvassa el a minden dolgozónak kiadott használati utasítás szankcióit ! A lelki ráhatás, és a rend természetes, minden emberben meglévő igénye együtt hozta a rendszer sikerét. Semmi ellenkezést nem tapasztaltunk! Azt viszont igen, hogy már az első tíz napban egyes munkaterületeken hetven (!) százalékkal csökkent a kilépések száma ... Hát igen! Hiába mondanánk, hogy a rendszer programját a GHV szervezői munkája alapján készítették, hogy igazából az ellenőrző állomásokat még közelebb kéne tenni a valódi munkahelyekhez; hogy egyedileg is le lehet kérni egy dolgozó adatait — nemigen van még olyan fontos tudnivaló, mint a kilépések számának drasztikus csökkenése! És hogy mégsem okozott alapvető törést ez az új szervezés a GHV életében, azt a kilépésemkor látom. A portásfülkében ugyanis — tovább eszegetnek ... Kőhidi Imre Vegyes vállalati klub alakult a Magyar Kereskedelmi Kamarában A Magyar Kereskedelmi Kamarában Joint Venture Club néven megalakult a külföldi részvétellel Magyarországon működő vállalatok érdekképviseleti szervezete. A klub a Kamara szervezetén belül önállóan működik, saját alapszabállyal rendelkezik. Gondoskodik arról, hogy a vegyes vállalatokat érintő, előkészületben lévő, illetve már megjelent jogszabályokról és intézkedésekről a tagok megfelelő tájékoztatást kapjanak. Találkozókat szervez más típusú gazdálkodó szervezetek vezetőivel, illetve a gazdaságirányítás képviselőivel, hogy minden olyan kérdést megvitassanak, amely a vegyes vállalatok működését érinti. Lehetőség van arra is, hogy a vegyesvállalatok működését nehezítő gondok orvoslására javaslatokat dolgozzanak ki, s azokat a Ka. mara segítségével az illetékes minisztériumokhoz, illetve főhatóságokhoz továbbíthatják. A klub ülésein rendszeresen részt vesznek a Pénzügyminisztérium és a Magyar Külkereskedelmi Bank képviselői is. A klub tagjai a magyar- országi székhelyű, külföldi részvétellel működő gazdasági társulások és egyéb, külföldi tulajdonú. önálló jogi személyiségű szervezetek, valamint külföldiek Magyarországon létesített közvetlen képviseletei lehetnek. A tagok — amellett, hogy működésükhöz szakmai segítséget kaphatnak —, hozzájutnak a Kamara összes kiadványához is. Az alakuló illésen a klub elnökének Menyhárt Józsefet a Sphero- Evig, az első termelő vegyes vállalat igazgatóját választották meg. FINNORSZÁGI ÚTIJEGYZETEK 111/3. A magyar kultúra Poriban A pori színház egyik sikerdarabja: Jussi Parviainen művéből készült, s a végére mindenki ledobja magáról a ruhaneműt... A Pori Könyvtár és Szabadegyetem a város egyik népszerű találkozóhelye, ahol bőségesen szerveznek szabadidős programokat, tanfolyamokat. Itt kapott helyet a Magyar Irodalmi Központ is. A hatalmas bibliotéka egyik szárnyának polcait szemelték ki erre a célra. Ott helyezték el a mintegy kétezer magyar nyelvű könyvet, a több mint száz hanglemezt és a jó néhány filmet. A kiadványok magyar nyelvűek, avagy Magyarországról szóló idegen nyelvűek. — Satakunta járásban több magyar klub is működik, de nemcsak azokból, hanem egész Finnországból kérnek tőlünk postán könyveket, lemezeket — dicsekszik Maar- jana Karjalainen, a könyvtár igazgatója, a Finn—Magyar Társaság satakuntai szervezetének titkára. — A legnépszerűbbeknek Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye, Mikszáth Kálmán és Jókai Mór művei, valamint Petőfi Sándor versei számítanak. De a Magyar Néprajzi Lexikon is kézről kézre jár. Egyébként a budapesti Széchenyi és Gorkij könyvtár jóvoltából rendszeresen megkapjuk a legfrissebb magyar kiadványokat. Sokan érdeklődnek nálunk Magyarország iránt, sokan tanulnak magyarul, s ehhez azt hiszem, most már jelentős segítséget tudunk adni. Ez az irodalmi központ ahhoz is hozzájárul, hogy az önök országáról ne csak annyit tudjanak honfitársaim: az a csárdás, piros- paprika és a cigányzene hazája ... A Városi Könyvtárhoz nincs túlságosan közel a Szépművészeti Múzeum. Viszont ennek az intézménynek a szelleme is a magyarokkal, az egriekkel való kapcsolattartásról árulkodik. Ezt igazolja: ezekben a napokban éppen az egri ak- varellbiennálé anyaga látható a több mint százéves épület tágas kiállítócsarnokában. — Nagyon tetszett a látogatóknak a kortárs magyar művészet — mondja Hilkka Kuusijarvi művészettörténész, miután végig vezet bennünket a tárlaton. — Mintegy hatezren tekintették meg eddig. Különösen iskolások jöttek el szép számmal és sokat tanulhattak a sokoldalú alkotóktól. Engem különösen lenyűgözött Orosz János és az egri Herczeg István néhány alkotása. A Pori Színházban ezen a délutánon lázas készülődés folyik. Ma este lesz a premierje Agatha Cristie Egérfogó című darabjának. A színház vezetőivel együtt tekintjük meg a díszletet, amely egy hagyományos angol szobabelsöre emlékeztet. Egyébként a theátrum falait 1884-ben emelték, s homlokzatán az újreneszánsz jegyei fedezhetők fel. Az itteniek arra is büszkék, hogy Poriban tartották az első finn nyelvű előadásokat. A folyosón egy régi ismerőssel, Kari Suvalo művészeti vezetővel futunk ösz- sze, aki két és fél évvel ezelőtt az Agria Játékok egyik darabját, a Csipkerózsikát vitte színre. Jó alkalom, hogy megkérdezzük, miként emlékszik vissza Egerre. — A népek és a nyelvek lehetnek különbözőek, de a színház ugyanaz a világ minden pontján. Jól kijöttünk a magyar kollégákkal, bár az első időkben nehezen fogadtak el. Ugyanis olyan tempót szerettem volna diktálni, mint itthon, aztán rá kellett jönnöm, a magyar színészek ehhez nincsenek hozzászokva. Szeretnénk, ha itt Poriban egy magyar rendező színre vinne egy magyar darabot. Mi is keressük ezt a művet. Sajnos, eddig még nem találtunk ilyet, amely vonza- ná a közönséget. Napjainkban nálunk is a könnyedebb művek iránt mutatkozik érdeklődés. Minden esetre várjuk ezzel kapcsolatban Egerből a színház illetékesét, hogy a részleteket tisztázhassuk. Reijo Levander, a Finn— Magyar Társaság satakuntai szervezetének elnöke, a Pori Színház igazgatója busznak minden zegzúgát, s azt fejtegeti, hogy mint színházi szakember mit kívánna tenni a két város <közötti együttműködés érdekében. — Szorgalmazom a színházak közötti kapcsolatot. Jó lenne, ha például sor kerülne újra az egri Harlekin Bábszínház vendégjátékára ... Nemrégiben járt nálunk a budapesti Katona József Színház az Übü királlyal, s hatalmas volt az érdeklődés. Még messzi városokból is eljöttek. Igaz, akadtak nyelvi nehézségek, de ezeket is le lehet győzni. Jó példa erre, az a néhány évvel ezelőtt bemutatott Kalevala, amelyben magyar színészek játszották el nagy nemzeti eposzunkat. S maradjunk még egy pillanatra a nyelvnél. A finnek közül nagyon sokan ismerik a legfontosabb társasági magyar kifejezéseket. Így gyakran hallhattuk, hogy köszönjük, hogy jó napot kívánok, vagy azt, hogy egészségére. így a színházban már szinte természetesnek tűnik, amikor Reijo Levander így búcsúzik tőlünk: „Viszontlátásra, s köszönöm, hogy eljöttek, remélem, máskor is találkozunk." Homa János Az Egerben is ismert Kari Suvalo rendezte a Hó úr című mesejátékot
