Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-05 / 3. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1987. január 5., hétfő BÉRVITA ÉS SZÁLLODATÜZ A fej pénz 15 ezer dollár ABIDJAN: Szombaton hajnalban. Abidjan közelében lezuhant a brazil Varig légitársaság Boeing 707-es utasszállító gé­pe — jelentette be a légitár­saság szóvivője. Fedélzetén 39 utas és 12 főnyi személy­zet tartózkodott; A szeren­csétlenségnek csak két — sú­lyos égési sebeket szenve­dett — túlélője van. A gép a Varig Abidjan—Rio me­netrend szerinti járatán köz­lekedett. A pilóta, közvetle­nül a felszállás után, jelen­tette az irányítótoronynak, hogy az egyik hajtóműben tűz ütött ki, és kényszerle­szállást kísérel meg. A gép hajnali két órakor, az ele­fántcsontparti főváros köze­lében egy erdőre zuhant. MOSZKVA: A Bajkál-tó nyugati part­ján mintegy 660 ezer hektár­nyi területet nyilvánított ter­mészetvédelmi övezetté az Oroszországi SZSZSZK Mi­nisztertanácsa. A terület ma­gába foglalja a tó több mint 100 kilométeres nyugati part­ját. a Léna folyó felső sza­kaszát és több mellékfolyó­ját és a környező hegyvidé­ki tundrát és tajgát. amely a világon egyedülálló állat- és növényvilágnak ad ott­hont. A döntés jól illeszke­dik a szovjet környezetvédel­mi politika legutóbbi intéz­kedéseinek sorába, amelyek különös figyelmet fordítanak a Bajkál-tó állagának és kincseinek megóvására. VARSÓ. Az év végi olvadás és eső­zés után. erős havazással, hó­viharokkal és hófúvással, mínusz 15—25 fokos hideg­gel visszatért a tél Lengyel- országba. A közel két napja tartó hóesés nyomán 40—110 centiméteres hó borítja a Tátra és a Beszkidek lejtőit, ideális körülményeket te­remtve a síelőknek. A fő közlekedési utak az ország egész területén járhatók, bár igen csúszósak, mert a nagy hideg miatt a sózás már nem használ A Tátrában a friss hó miatt lavinaveszély van, ami a hegyi mentőknek is ko­moly nehézségeket okoz. A szilveszterkor Puerto Rico fővárosában bekövet­kezett szállodatűz okainak kivizsgálásával foglalkozó nyomozók fontos részletek­re bukkantak, ám a 95 ha­lálos áldozattal járó szeren­csétlenség oka egyelőre nem ismert — jelentette ki szom­baton Carlos Lopez Felicia­no rendőrfőfelügyelő. Szavai­ból nem derült ki, mennyi­vel tart előbbre a nyomozás, bár elmondta, hogy több mint 150 embert, a szálloda lakóit és szemtanúkat hall­gatott ki eddig a rendőr­ség. Rafael Hernandez Colon, Puerto Rico kormányzója szombaton ismét megemlí­tette, hogy bérekkel kapcso­latos vita volt a szálloda vezetősége és alkalmazottai Pretoria nem szándékozik feladni a lakóhely szerinti faji elkülönítés elvét, amely az apartheid építményének egyik tartóoszlopa. „A kormánynak továbbra is az a politikája, hogy Dél- Afrika különféle népeinek saját, kizárólagos lakónegye­dei legyenek” — hangsúlyoz­ta Pieter Botha dél-afrikai államfő az állami rádió és televízió által ismertetett, szombati nyilatkozatában. Az államfő ezt azért lát­ta szükségesnek újólag meg­erősíteni. mert a kormány egyetlen félvér minisztere. Allan Hendrickse állt elő a lakóhely szerinti elkülönítés felszámolásának követelésé­vel pártjának előző napi gyű­lésén. Hendrickse Dél-afrikai Munkáspártja a félvérek (hi­között. Bár e megjegyzésével ismét óvatosan utalt a szán­dékos gyújtogatás lehetősé­gére, név szerint egy gyanú­sítottat sem nevezett meg Egy tévéinterjújában ugyan­akkor azt is lehetségesnek nevezte, hogy a szálloda biz­tonsági emberei gyújtották fel a hotelt, feltételezhetően azért, hogy a szakszervezeti tagokat rossz hírbe hozzák. A szálloda 450 alkalma­zottja közül mintegy 250 tagja a Teamsters szakszer­vezetnek, amely nem sokkal a tragédia előtt úgy döntött, sztrájkra szólítja föl tagjait a béremelés kérdésében ki­alakult vita miatt. Maga a szakszervezet cáfolja, hogy tagjainak köze lenne a tűz­höz, és 15 ezer dollárt aján­lott fel a nyomravezetőknek. vatalos szóhasználattal szí­nesek) szócsövének tekinti magát, de megalkuvó politi­kája miatt nincs valódi tö­megbefolyása, vezetőjét pe­dig Botha kormányában vál­lalt „statisztaszerepe'' miatt, a többség árulónak tekinti. A tárca nélküli minisztert az utóbbi időben már saját párt­jában is egvre több bírálat érte. Bothának már csak azért .is rendre kellett utasítani miniszterét, mert néhány hó­nap múlva választják meg újra a háromkamarás parla­ment fehér házának tagjait és a Bothával szembenálló, az apartheidben való. bármi­féle lazítást hevesen ellenző szélsőségesek a maguk javá­ra használnák ki a színes miniszter „függelemsértését”. FAJI ELKÜLÖNÍTÉS ÜGYÉBEN Botha rendre utasít...! MX-RAKÉTÁK „Silókból indulnak...” Pénteken hivatalosan át­vette az ellenőrzést az Egye­süli Államok Hadászati Légi Parancsnoksága a rendszer­be állított első tíz MX-ra- kéta fölött Wyoming állam­ban. Wyomingban, valamint Nebraskában és Colora dó­ban 1988 végéig összesen ötvenet kívánnak telepíteni ezekből a nagy hatótávol­ságú, egyenként 10 robba­nófejjel ellátott rakétákból. Az első tíz, Minuteman—III típusú rakéták silóiban el­helyezett fegyvert a múlt hét végén állították rend­szerbe a Wyoming állam délkeleti részén lévő War­ren légitámaszponton. A Reagan-kormányzat de­cemberben bejelentette kongresszusi felhatalmazást fog kérni arra, hogy továb­bi ötven MX-rakétát tele­pítsenek sínen mozgatható indítójárművekre. USA: Új nemzet­biztonsági tanácsadó Pénteken letette a hivata­li esküt és megkezdte mun káját Frank Carlucci, Ronald Reagan amerikai elnök új nemzetbiztonsági tanácsadója Kinevezésére azután került sor. hogy elődje, John Point- dexter távozni kényszerült az iráni fegyverszállítási botrány miatt. Carlucci korábban diplomataként, a CIA igaz­gatóhelyetteseként. valamint hadügyminiszter-helyettes­ként is tevékenykedett. A UPI szerint Carlucci sza­bad kezet kapott a nemzet- biztonsági tanács átszervezé­sére, így több új munkatár­sat vesz majd maga mellé Helyettesévé Colin Powell altábornagyot, az Európában állomásozó, 5. amerikai had­test parancsnokát választotta — írta az amerikai hírügy­nökség. —( Külpolitikai kommentárunk Jó hír, rossz hír AZ ÜJ ESZTENDŐ ELSŐ napjaiban egy jó és I egy rossz hírt kopogtak gyors egymásutánban a telexgépek Afganisztánból, a hosszú évek óta polgár- háború sújtotta közép-ázsiai országból. Mivel Afga­nisztánt nyugodtan tekinthetjük a nemzetközi politi­ka egyik válságpontjának, jogos volt várakozó érdek­lődésünk a friss fejlemények után. Nos, az első jelentésben nem is csalódtunk: az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bi­zottságának rendkívüli üléséről tudósitott. ahol a kabuli vezetés nagyvonalú rendezési javaslatot dol­gozott ki és hozott a világ tudomására. Ennek értel­mében január 15-ével tűzszünetet hirdetne, azaz nem harcolna többé azon fegyveres csoportok ellen, ame­lyek csatlakoznának a fegyvernyugváshoz. Az új javaslat, lényeges része az is, hogy az afgán vezetés kész tárgyalni olyan erőkkel is, amelyek nyíltan kor­mányellenesnek vallják magukat. Erre azonban egyelőre még úgy tűnik, hogy várni kell. A második, a rossz hír szerint ugyanis a dúsmanok, illetve a mudzsahedinek képviselői nagy sietve szétkürtölték elutasító álláspontjukat, s ismét korábbi követelésüket hajtogatták. Eszerint addig nem szüntetik be a harcot, amíg nem alakul „tiszta iszlám kormány”, az ellenforradalmárok még ma is azzal tudnak az ország mélyen vallásos lakosságára, a menekülttáborok lakóira a legjobban hatni, hogy Kabulban „gyaurok”, azaz nem igazhitűek uralkodnak Afganisztán új vezetése is felismerte már, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az iszlám tisztele­tére és fokozottabban kell bevonni a közéletbe a törzsi és vallási vezetőket. Éppen az említettek miatt na­gyon is politikai kérdéssé vált, hogy ezentúl többet fordítanak például központi keretekből a szent he­lyek gondozására, felújítására. S az ilyen gesztusok­nak akkor is nagy a jelentőségük, ha tudjuk — még az elfogult nyugati források is ezt támasztják alá — hogy a különböző ellenforradalmi csoportok, csopor- tocskák között közel sincsen összhang. Sőt, éles ve­télkedés folyik a pénzadományokért és fegyverszál­lítmányokért; a belháborút is folytató szervezetek nem képviselnek reális kormányzati alternatívát. AZ AFGÄN VEZETÉS már eddig is többször tanújelét adta jó szándékának: Genfben hosszabb ideje közvetett tárgyalások folynak Kabul és Iszlá­mábád között a békés rendezés lehetőségeiről, a szov­jet csapatkivonás menetrendjéről. Kabulban az utób­bi időben egyre rugalmasabban kezelik ezeket a kér­déseket, ám Afganisztán akarata kevés: Pakisztánnak — vagy inkább a legfőbb támogatást nyújtó Egyesült Államoknak — nem érdeke a rendezés. D. Az NSZK (görbe?) tükre szabaddemokrata igazság­ügyi miniszter alkotmány- ellenes kikapcsolásával kí­sérelte meg a hírmagazint el hallgattatni. A botrány Augstein, főszerkesztői és a cikk szerzőjének letartózta­tásával kezdődött, dokumen­tációs anyagok elkobzásával és a szerkesztőségi helyisé­gek hetekig tartó megszál­lásával folytatódott, de a közvélemény ellenállása, a szabaddemokrata miniszterek lemondása miatt kormány- válságba torkollott. A ha­talmi visszaélés Strauss tár­cájába került, akinek visz- sza kellett térnie Bonnból Bajorországba. Az is kide­rült, hogy a vihart kiváltó cikkben semmi lényeges nem volt, ami máshol már ne je­lent volna meg. Csak éppen a Der Spiegelnek kellett le­közölni ahhoz, hogy feltű­nést keltsen. A hírmagazin mindig is rendkívüli érzékről tett ta­núságot a visszaélések fel­derítésében Leleplező cik­Az NSZK egyik legbefo­lyásosabb politikai lapja, a Der Spiegel (A Tükör) 40 éve, 1947. január 4-én je­lent meg először. A hírma­gazin az óév utolsó, decem­ber 29-i keltezésű számában ünnepelte „érett férfikorát", és a lap közepén megtalál­ható a 28 oldalas, 15 ezer példányban megjelent, ne­vezetes első szám másolata is. A Hannoverből hamarosan a nyugatnémet újságkiadás fővárosába, Hamburgba át­költözött hetilap terjedelme azóta a többszörösére növe­kedett, példányszáma pedig az elmúlt években egymillió körül mozog. A Der Spiegel egyik alapítója Rudolf Augstein ma is a lap kiadó­ja és sajátos arculatának, stílusának meghatározója. Az elmúlt negyven évben min­dig rögzítette és maró, ag­resszív stílusban kommen­tálta a politikai eseménye­ket, majd közvéleményfor­máló befolyásának növeke­désével terelgette is azok alakulását. A Der Spiegel olvasótábo­rának növekedésével nőtt ellenségeinek száma is. Az 1962 októberében Adenauer szövetségi kancellár és Stra­uss hadügyminiszter egy NATO-hadgyakorlatról szóló és állítólag katonai titkokat szellőztető cikk ürügyén a Karikatúra egy régebbi számból kei nélkül a pártadományok­kal kapcsolatos adócsalási üzelmek, illetve a Neue Hei­mat szakszervezeti lakásépí­tési konszern körüli botrány feltehetően jórészt homály­ban maradt volna. A hamburgi hírmagazin, amely a hamisított Hitler- naplót leközlő szintén ham­burgi Der Stern felsülésével nincs igazi konkurenciája, több mint 400 újságírót és dokumentátort foglalkoztat. Fizetésük magasabb a szak­mai átlagnál, ami részben fájdalomdíj azért, hogy a cikkek többnyire a szerző neve nélkül jelennek meg. A Der Spiegel hatásának titkát már sokan nyomoz­ták. A hírmagazin ünnepi száma a „tiszteletet paran­csoló tiszteletlenséget” említi magyarázatául. Általános vé­lemény szerint a Spiegelnek nincs világosan körülhatá­rolható politikai profilja. Augstein egykori kijelentése, „kétség esetén balra”, nem sokat segít. Az ősi bajor el­lenség, Strauss, valamint Kohl kancellár (akárcsak annak idején Adenauer) ugyan a hírmagazin maró kritikájának állandó céltáb­lája, azért a baloldalon sem számíthatnak szolidaritásá­ra, amint azt a szakszerve­zetek és a szociáldemokra­ták legutóbb is tapasztal­hatták. A konzervatív Die Welt egyik korábbi cikkében úgy vélekedett, hogy a Der Spie­gelre az „ellenvélemény mindennel szemben" a jel­lemző, az International He­rald Tribune pedig a „dol­goknak alaposan utánajáró leleplező zsurnalizmusról írt ". A The Time szerint a Der Spiegel „kötelező olvas­mány a kormányban és az üzleti körökben”. A Neue Zürcher Zeitung tekintélyes svájci napilap szerint a hamburgi szerkesz- tőségban a politikai profil­nál sokkal fontosabbnak tartják a piaci sikert. A va­lóban virágzó üzleti vállal­kozásnak számító hamburgi hírmagazin stílusának folya­matosságát hangsúlyozva a svájci lap ma is találónak tartja Hans Magnus Enzens­berger 30 évvel ezelőtt írt esszéjét, a „Der Spiegel nyel­vezetéről". A neves nyugat­német író és publicista eb­ben a Der Spiegelt az „emel­kedett ízlés Bild-Zeitungjá- nak’’ nevezi, amely a szen- zációhajhász bulvárlap szexet és bűnügyeket tálaló mód­szerével szemben a politikai és kulturális pletykák ere­deti, szellemeskedő, szug- gesztív csomagolásával igyekszik a jól tájékozott ember hízelgő érzését éb­reszteni olvasóiban. Ez a módszer a zürichi lap szerint különösen külföldi, az NSZK-beli viszonyokat közvetlenül nem ismerő ol­vasónál hatásos. A Der Spie­gelt számos tekintetben ten­denciózus „görbe tükörnek" tartó svájci nagypolgári na­pilap is elismeri, azonban kimagasló érdemeit a visz- szásságok, vissszaélések le­leplezésében: Augstein' lap­jának már létezése is elret­tentő erejű, s feltehetően nem egy politikus mondott le miatta kétes szándékairól. A Neue Zürcher Zeitung végül leszögezi: A Der Spie­gel, mégha időnként tenden­ciózusan torz képet ad is a nyugatnémet valóságról, az elmúlt 40 évben maga is ennek a valóságnak a része lett. Tóth László FÜLÖP-SZIGETEK Manilái béketárgyalások Manilában, a baloldali ge­rillaszervezeteket tömörítő Nemzeti Demokratikus Front (NDF) képviselői szombaton közölték, hogy folytatni kí­vánják a párbeszédet, jólle­het a kormány elutasította a koalíciós kormány alakításá­ra vonatkozó követeléseiket Az NDF sajtóértekezleten ismertette levelét, amelyben hivatalosan válaszolt a kor­mány gazdasági, szociális és más reformjavaslataira. A front szerint e javaslatok „elfogadhatatlanok”, mert lé­nyegében a fegyverletételre igyekeznek rábírni az Üj Né­pi Hadsereget, az NDF kato­nai szárnyát, cserébe a „re­habilitálásért”. Pénteken a manilai kormány kategori­kusan elutasította az NDF három követelését: egy eset­leges koalíciós kormányban való részvételt, a Fülöp-szi- geteken levő két amerikai támaszpont felszámolását, valamint az Üj Népi Had­sereg feltételezett vezetőjé­nek haladéktalan szabadon bocsátását. A levél hangsúlyozza azt is, hogy a kormány és az NDF küldöttségeinek még nem sikerült „közös nevező­re" jutniuk a béketárgyalá­sokkal kapcsolatban, s né­zeteltérések vannak köztük a tárgyalások menetrendjét il. letően is. A kormány kül­döttségével tartott szombati tanácskozás után azonban Satur Ocampo, az NDF kül­döttségének vezetője, mégis úgy vélekedett, hogy a tár­gyalások folytatódnak; a kö­vetkező ülés kedden lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents