Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-05 / 3. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 5., hétfő 3. Fejlődésünk kulcsa — a műszaki fejlesztés EGYÜTT AZ OSZTRÁKOKKAL Az első, kezdő, de komoly lépés A műszaki haladás meggyorsítása, és ezzel összefüggésben a tudományos kutatás eredményességének fokozása meghatározó fontosságú, tovább nem halasztható feladat. Végrehajtásától alapvetően függ a népgazdaság teljesítményének növelése, a szocialista társadalom további sokoldalú korszerűsítése. Különösen időszerűvé tette a műszaki fejlődéssel kapcsolatos kérdések elemzését az, hogy a gazdasági munka megjavításáról hozott 1986 novemberi központi bizottsági határozat a gazdaságfejlesztési munkák középpontjába helyezte a termék- és technológiai szerkezet korszerűsítését. Az abban megfogalmazott feladatok megoldása megköveteli a technikai-technológiai fejlődés felgyorsítását. Ugyanakkor azok végrehajtása kedvező közgazda- sági feltételt teremt a műszaki fejlesztés számára. Az országban folyó műszaki fejlesztési tevékenység fő irányait és feltételeit a VII. ötéves népgazdasági terv, a központi gazdaságfejlesztési és szervezési programok, valamint az ezekkel összehangolt, országos középtávú kutatási-fejlesztési terv programjai meghatározták. Ezekben a tervekben és programokban — a XIII. kongresz- szus határozatának megfelelően — megtörtént a fő feladatok kijelölése, a források szétosztása, és körvonalazódtak az irányítás korszerűsítésének teendői is. Szükség van azonban a meghozott intézkedések összhangjának megteremtésére és a végrehajtás társadalmi, gazdasági és politikai feltételeinek javítására. Ezért tűzte a Központi Bizottság december 28-i ülésének napirendjére a műszaki fejlődés és a tudományos haladás felgyorsításának feladatait. A tét: leszakadás vagy felzárkózás A felszabadulás óta eltelt idő alatt hazánkban a gazdasági-műszaki színvonal jelentősen nőtt. A technológiai fejlődés főbb nemzetközi tendenciáit lényegében követtük. Egyes területeken olyan technológiák honosodtak meg, amelyek hozzájárultak a korszerű műszaki kultúra kikibontakozásához. A tudományos-technikai fejlődés világméretű felgyorsulásának, a hazai gazdasági növekedés lassulása és a nem kielégítő hatékonyságú munka hatásá. ra azonban, az utóbbi időszakban számos területen fokozódott a nemzetközi élvonaltól való technológiai elmaradás. Olyan helyzet jött létre, mint egy futóversenyen, az élcsoport felgyorsította lépteit. Ilyenkor, ha valaki nem vált ütemet, nemcsak az elöl levőktől szakad le, de megelőzhetik a hátrább levők is. A tét tehát nagy: leszakadás vagy felzárkózás. Kérdés, jelentős erőfeszítéseink ellenére, miért sokasodnak gondjaink? A gazdaság műszaki megújulását mindenekelőtt a teljesítményekre nem kellően ösztönző társadalmi-gazdasági környezet és az igénybe vehető források csökkentése fékezte. A gazdaságirányítás a külgazdasági egyensúly rövid távú stabilizációja érdekében tett nagy erőfeszítést, és kisebb figyelmet fordított a termelési szerkezet javítására, a technológiák korszerűsítésére. Ám a gazdasági szervezetek sem használták ki megfelelően meglevő lehetőségeiket. Az emberi tényező felértékelése A tudományos-műszaki haladás alapvetően társadalmigazdasági folyamat. Eredményességét a közösségek megújulásra való készsége. a gazdasági szervezetek érdekeltsége, az egyének érdekeltsége, motivációja, az emberi tényező minősége szabja meg. Nemcsak a felhasználható források mennyisége, hanem ezek felhasználásának hatékonysága, az új műszaki eredmények alkalmazására való készség és képesség, a munkakultúra az, ami a korszerűsödés lendületét meghatározza. A műszaki fejlesztés döntő mértékben a vállalatoknál, szövetkezeteknél megvalósuló, a verseny- képesség és a jövedelmezőség növelését szolgáló — többnyire a kereslet által vezérelt — tevékenység. A tapasztalatok azt igazolják, hogy azok a vállalatok és szövetkezetek törekedtek szervezetüket és technológiájukat megújítani, amelyeknek kemény piaci versenyben kellett helytállniuk. Jelentős szerepe van a műszaki fejlesztésben a központi irányításnak, amelynek feladata a prioritások meghatározása; a műszaki fejlesztés stratégiai céljainak kidolgozása; a műszaki fejlődést szolgáló társadalmi és közgazdasági feltételek kialakítása. Ugyanakkor az állami irányításban a közgazdasági eszközök, a közvetett módszerek rugalmas alkalmazásának erősítésére van szükség. A fő figyelmet a társadalmi-közgazdasági környezet új műszaki eredményeket befogadó képességének javítására kell fordítani. Fő követelmény: a technológia korszerűsítése A hazai műszaki fejlesztésben az előttünk álló évtizedben a technológia korszerűsítése 'lesz fő követelmény. Általános megítélés szerint ugyanis ezen a területen a legnagyobbak az elmaradások. Korszerűtlen eszközökkel nem lehet korszerű és versenyképes terméket gyártani. A szelektivitás következetes érvényesítése elengedhetetlen. Középtávon elsősorban a tartósan hatékony és versenyképes gazdasági szervezetek, valamint a termelési szerkezet javítását szolgáló, súlyponti területek műszaki fejlesztését kell ösz- szehangolt állami intézkedésekkel felgyorsítani. A gazdasági szabályozórendszer a műszaki fejlődést elsősorban a hatékonysági követelmények következetes érvényesítésével, a versenyhelyzet erősítésével és a gazdasági szervezetek együttműködési készségének fokozásával segítheti. A feladatok megvalósításához a műszaki fejlesztést befolyásoló ár-, bér- és adórendszer tökéletesítése szükséges, ami folyamatban van. A műszaki fejlesztés eredményességének növeléséhez a feltételek kényszere mellett több pénzre is szükség van. Indokolt ezért, hogy a kutatásra és a műszaki fejlesztésre fordítható anyagi eszközök a nemzeti jövedelemnél gyorsabban növekedjenek. Az alapkutatások fejlesztését az anyagi források differenciált felhasználásával, a pályázati és a megbízási rendszer javításával, a versenyeztetés szélesebb körű alkalmazásával kell elősegíteni. A tudományos kutatás gyakorlati hasznosítása érdekében kölcsönös érdekeltségen alapuló, tartós munkamegosztást kell kialakítani a kutató- és felsőoktatási intézmények. illetve a vállalatok között. Ez megkönnyíti, hogy a vállalatok késedelem nélkül hozzájussanak a legújabb eredményekhez. Az oktatási intézmények viszont megérthetik a vállalatok valódi gondjait. Megfelelő feltételek mellett új. integráltan együttműködő szervezetek (például tudományos parkok) is segíthetik a tudományos-műszaki eredmények alkalmazásához szükséges idő lerövidítését. A központi irányításnak is segítenie kell A műszaki fejlesztés felgyorsításában központi szerepe van a szellemi és anyagi tartalékok mozgósítását szolgáló érdekeltségi rendszernek. A műszaki fejlesztésben meghatározó szerepet betöltő szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülésének növelése halaszthatatlan feladat. Az emberi tényező hatékonyságát növelő eszközök számottevő része azonban a vállalatvezetés kezében van. Megkezdődött, bár csak lassan és csak néhány vállalatnál a műszaki fejlesztésben kulcsszerepet játszó, kiemelkedő teljesítményeket felmutató vállalati szakemberek bérszínvonalának az átlagnál erőteljesebb emelkedése. Ezt a folyamatot fel kell gyorsítani, amelyet vállalati jövedelem- és kereset- szabályozással a központi irányításnak is rugalmasan segítenie kell. A műszaki fejlesztés a vállalati kollektíva valamennyi tagjának feladata. Sikerének fontos feltétele, hogy a dolgozók azonosuljanak a célokkal. Ez nemcsak a dolgozók szakmai felkészültségén múlik, hanem a megfelelő ösztönzésen és az újítást pártoló munkahelyi légkörön. Az előttünk álló időszakban ezért a legfontosabb feladat az emberi tudás, a hozzáértés és a leleményesség kibontakoztatása. if j. Marosán György az MSZMP KB munkatársa Ha nem is kerül be a világrekordok könyvébe. de szakmai körökben nem győznek ámuldozni nemcsak a gép méretein, nem is csupán a teljesítményén, hanem azon az átfutási időn is, amely eltelt a tervezéstől a tényleges munkába állásig. Ez az idő pedig alig valamivel több egy évnél. Visontán, a Thorez bányaüzemben, a külfejtésen új felirat jelent meg: Voest- Alpine. A cég osztrák. Ennek zeltwegi gyárában készültek el a fődarabok, aztán vasúton, közúton elindultak a Mátra lábához. A gép üzembe helyezésére megérkezett Herwig Schmiedbauer, a zeltwegi gyár igazgatója is a munkatársai kíséretében. Éltünk a lehetőséggel és néhány kérdést fogalmaztunk meg, amelyekre készséges válaszokat kaptunk. — A Voest-Alpine ismert név Magyarországon. Önök milyen szerepet tulajdonítanak a magyar iparnak? — Mi Zeltwegben főként mélyművelésű bányáknak gyártunk gépeket, de készítünk vasúti kitérőket is. Kapcsolatunk a magyar vállalatokkal nem túl régi. Igaz, több mint két évtizede megvásároltuk a magyar F—5- ös vágathajtó gép licencét, amelyhez mi is hozzáadtuk az elképzeléseinket. Többféle típust gyártotturuk. Van gépünk Egercsehiben is. De a csúcspont az a VABE—1300 jelű marótárcsás kotró, amelyet a Mátraaljai Szénbányák megrendelésére terveztünk meg. Ez az első ilyen méretű és teljesítményű gépünk. amire büszkék vagyunk. Mi úgy véljük, hogy ezzel megtettük az első és komoly lépést, amelynek alapján bővíthetjük a magyar megrendeléseket. — Szokás, hogy az ilyen gépátadások bizonyos ünnepélyes keretek között folyjanak le. Az a tény, hogy itt vannak a munkatársaim is, mindazok, akik részt vettek a tervezésben, a gyártásban és az összeszerelésben, azt is bizonyítja, hogy ezt az eseményt nagyon fontosnak tartjuk, kiemelkedő napnak a gyárunk eddigi történetében. Mi ezt az együttes ünnepségei többnek tartjuk mint a szokásos rendezvénynek. Bizonyos emberi, személyes kapcsolatok is kialakultak az. együttes munka során, amit ugyancsak örömmel hangsúlyoznék. — Népeink a történelmi múltban együtt éltek, ami a mi közvéleményünkben bizonyos hangulati tényező ma is. Mennyire befolyásolja a mostani kapcsolatainkat ez a közös múlt ön szerint? — Ügy igaz, hogy az osztrákok körében is gyakran emlegetett név a magyar. A két ország közötti jó viszony szinte példaszerű Természetes, hogy ez a körülmény befolyásolja a mi lépéseinket is, most már a cégemre js vonatkoztatva a megállapítást. Én is többször jártam önöknél, úgy is. mint magánember. De azt szeretnénk, ha az együttműködésünk fokozódna. A mostani marótárcsás kotró, majd később a teljes géplánc nekünk bemutató üzemként is szolgál. Ide akarjuk hozni a különböző megrendelőket, hogy munka közben győződjenek meg a géplánc tulajdonságairól. Elképzelhető az is, hogy a Mátraaljai Szénbányákkal kooperációban fellépünk harmadik piacon is, amire minden lehetőség adott a mostani közös munkánk nyomán. Kiváló szakembereket találtunk itt, Visontán. Hadd mondjam még: mi mindig jól éreztük magunkat a magyar barátaink, kollégáink körében, remélem, nekik is hasonlóan jó véleményük van rólunk. Ezeket az utóbbi megjegyzéseket lehetne csupán puszta udvariassági fordulatnak is venni, de ... ! Valahogy úgy van ez, hogy az osztrákok „másként" néznek ránk. mint ahogy mi is rájuk, minden egymástól különböző politikai és társadalmi berendezkedésünk ellenére. Ha pedig ebből még jó üzleti vállalkozások is keletkezhetnek, akkor . . . sebaj! Miért ne keletkezhetnének. keletkezhetnek? G. Molnár Ferenc FINNORSZÁGI ÚTIJEGYZETEK 111/1. Nyelvrokonaink ünnepei Régi és új épületek Poriban Reklámok, reklámok hátán ... Ülünk a szállodai szobában, odakint koromsötét van. Nem akarunk hinni a szemünknek, hiszen reggel 9 óra is elmúlt már. Hát igen. Az otthoniak sok mindenre felkészítettek bennünket, amikor Poriba, Eger finn testvérvárosába indultunk. Finnországot járt ismerőseink felvilágosítottak minket arról, hogy nyelvrokonaink általában halat esznek, s nemegyszer nyerset. Nem felejtettek el megijeszteni bennünket azzal sem, hogy a skandinávok főztje ritkán ízlik a magyaroknak, mert nem nagyon használnak fűszereket. Arra is felhívták a figyelmünket, hogy öltözzünk melegen, mert ott jóval hidegebb a tél, azt viszont elfelejtették mondani, hogy nehogy csak akkor ébredjünk fel, amikor világosodik. (Csupán az érdekesség, no és a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a téli napokban náluk már délután háromkor újra sötétedik . . .) Egyszóval ülünk a szállodai szobában. Odakint már pitymallik, s az utcán nyüzsögnek az emberek. A lámpák és az épületeken százával csüngő fényreklámok nappali fényt teremtenek. A Finn Kommunista Párt egyik lapjának, a Satakunnan Työ- nek vendégeként egy hétig tanulmányozhatjuk nyelvrokonaink életét. Karácsonytájt Finnországban is dívik a fenyőfaállítás. Láthatunk itt díszesebbnél díszesebbeket az éttermekben, az üzletekben és a családoknál. A mi szokásainkhoz képest csak annyi a különbség, hogy ők nem kö- tözgetnek rá szaloncukrot. Vendéglátóink csupán azt sajnálják — s ezt gyakran mondogatják is —, milyen kár, hogy nincs hó. Pedig más években ez idő tájt már enyhít valamit csillogó fényével a tizennyolc órás éjszakai sötétségen. Önos eső szitál, amikor Simo Ojanen íróhoz ellátogatunk. Ügy tartják, nincs Poriban más, ki jobban ismerné a finn karaktert, s e nép szokásait. Tíz könyve jelent meg eddig, s ezek nagy részében az emberi közösségek, a családok szerepét hangsúlyozza. Ezek után, nyilván kíváncsian várjuk, hogyan élnek ők? — Nyugodtan kijelenthetem, hogy családom átlagos finn család — mondja. — Elsősorban azért, mert családi házban lakunk, mint a finnek általában, s azért is, mert a feleségem is dolgozik, mint itt a nők nagyobbik hányada. Viszont vannak sajátosságaink is. A legfontosabb, hogy nincs autónk. Ahhoz az ősrégi mondáshoz tartjuk magunkat, hogy boldog az az ember, akinek nincs lova ... Az autó is számtalan nyűgöt jelent. Kerékpárral közlekedünk, ez az egészséges életmód alapja. így tartja ezt a feleségem és két huszonéves lányom is. Legújabb kötetében arról ír, hogy egy tizennyolc éves hajadon karácsony este öngyilkos lesz. Tettének oka: iskoláinak elvégzése után nem tudott sehol sem elhelyezkedni, gyermekkori álmai füstbe mentek. — Ez a tragédia megtörtént — így az író. — Dokumentumok alapján dolgoztam fel a történetet. Ezt meg kellett írnom, hogy a családokat rádöbbentsem: mindenkor, de a szeretet ünnepén különösen szükséges az egymásra figyelés, az elesettek felkarolása. Egyébként mi a karácsonyt az itteni hagyományok szerint üljük. Délben pulykasültet eszünk, majd kimegyünk a temetőbe és gyertyát gyújtunk halottaink sírjánál. Ez itt így szokás. Este elbeszélgetünk a fenyő alatt. Ajándékot viszont nem veszünk egymásnak. A lányaink beszéltek rá, hogy ne tukmáljunk egymásra fölösleges dolgokat, amilyeneket úgysem használunk semmire. Szilveszter éjjelén általában mi is kimegyünk a város főterére, ahol ilyenkor tűzijátékot rendeznek. összegyűlik a. település apraja- nagyja, vidáman, énekelve köszöntjük az új esztendőt. Ha ebben az északi államban egy messzi földről érkezett idegen leül egy társaságban, óhatatlan, hogy meg ne hallgassa a vendéglátók áradozását eredeti és divatos időtöltésükről, a szaunázásról. Simo Ojanen- nél is meg kellett látogatnunk ezt a helyiséget, s elképedve tapasztaltuk, hogy még a szaunakövet is boltban vásárolják, húsz kilós csomagolásban. Követ? Boltban? Hát ez érdekes! — A szaunát minden idegen furcsállja — nyugtat meg Simo Ojanen. — Mi viszont némi túlzással azt mondhatjuk, hogy ezt véresen komolyan gondoljuk. Szinte minden lakásban megtalálható ez a helyiség. A lakótelepeink is ezzel együtt épülnek. Az itt élők enélkül nem tudnák elviselni a sokszor harminc Celsius-fokot is elérő hideget. Mert. amikor az ember összefagy, megváltásként jön ez a meleg Addig izzítjuk a speciális villanytűzhelyre tett szaunakövet, amíg tűzforró nem lesz. Aztán a seprűszerűen összekötött nyírfaágacskákkal vizet locsolunk a kőre, s ugyanezzel a kis vesszőkö- teggel paskoljuk, frissítjük a testünket. A nyolcvan-kilenc- ven fokos helyiségben nagy a pára, izzadunk vagy egy félóráig, aztán kiszaladunk a hóba és meghempergünk Csodálatos érzés. Az ember vérkeringésére is kedvezően hat. A gyerekeket sem hagyjuk kimaradni ebből a jóból, már másfél-kétéves korukban szoktatjuk őket ehhez. Ügy, hogy itt a szaunázás mindenkinek a vérében van... Homa János
