Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
Tátrai képek Hagyomány, hogy az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola testnevelés szakos hallgatói Galambos Sándor vezetésével sítáborban ismerkednek e szép sport alapjaival a Tátrában. Az idén Ruzsom- berokon, Rózsahegyen tökéletesíthették tudásukat a végzős hallgatók, akik talán sikerrel „fertőzik meg” későbbi tanítványaikat a síelés szeretetével. (Fekete László képriportja) udapesten tavaszias. napsütéses idő volt. Helsinkiben — ahogy megérkeztünk kollégámmal a repülőtérre — barátságtalan, hűvös, nyirkos idő. És sötét. ... — Igen. ez már Észak — gondoltok Ilyen ez az idő és bizonyára a természethez idomulnak az emberek is. Magukba zárkózottak. kevés beszédűek. kicsit mogorvák, emtoerkerülők. Ezen tűnődtem, míg bekászálódtam test- vérlapunk főszerkesztőiének. Timo Pekkola- nak jó tízéves Ford Taunusába. másrészt azon. hogy az elmúlt néhány évtized alatt, miiképpen vált Finnországból Észak-Európa .szegény emberéből" fejlett ipari ország. Egyhetes látogatás után azután rájöttünk, hogy a sztereotípiáktól eltérően a finnek nem olyanok, mint amilyennek mi magyarok többnyire elképzeljük őket. másrészt rá kellett arra is jönnünk, hogy a finn gazdasági csoda megfejtéséhez nem elég néhány nap. Viszont arra jó. hogy némi tanulságokat levonjon az ember. Például azt. hogy a finnek hihetetlenül praktikusak és takarékosak. Több benzinkútnál tankoltunk. Minkéi magyarokat meglepett — a finneknek ez természetes —. hogy minden kútnál egyetlenegy em'ber dolgozik. A kutak többsége papírpénz-automatával működik, annyi benzin folyik ki a csőből, amennyit a fotocella ..leolvas" a bankjegyről. Nálunk, ahol literre vesszük a benzint, ez szokatlan. Meg is kérdeztük kísérőinket, hogy Finnországban vajon nem adnak literre? Dehogynem — hangzott a válasz. A kutas ad úgy is. csak ha ő méri. akkor az tíz százalékkal többe kerül. S derűsen hozzátették: Észak-Európa ..Skótjai" éppen ezért csakis az automatáknál vásárolnak. így aztán minden benzinkútnál bőven elég egy alkalmazott. Ugyanakkor minden szerkezet mellett ott találhatók az autótisztító eszközök, s természetes, hogy nemre, korra és beosztásra való tekintet nélkül mindenki maga tisztítja le a besározod ott vagy beporosodott járművét. S talán még azt is hozzátehetnénk, hogy márkára való tekintet nélkül. Mert Toyotától a Saab-Turbőig. a Nissantól a Skodáig minden megtalálható. Most éppen a Lada Samara reklámozása folyik számunkra hihetetlen méretekben. De a márka bűvölete más. mint nálunk. Talán annyi, hogy azért becsülnek többre egy kocsit a másiknál, mert műszakilag többet tud. De ha valakinek jól szuperál a tíz. vagv annál is többéves kocsija, esze ágában sincs eladni. Még akkor sem. ha nagyon sok a pénze. A takarékosság persze másképpen is tapasztalható. Rauma város tanácstitkár-helyettese vázolja a városi tanács, a végrehajtó bizottság, a különböző bizottságok tevékenységét. A választott testületek, apparátusok munkája hasonló a miénkhez. Beszédének illusztrálásához elmondja, hogy éppen tegnap ülésezett — több fontos témakört áttekintve — az ötvenfős tanács. — Mennyi ideig tartott? — kérdezzük némi iróniával. — Fél óráig — hangzik a tömör válasz S ha még hozzágondoljuk azt is. hogy a tanács tíz párt képviselőiből tevődik össze . . A Puolimatka országos építőipari vállalat egyik vezetőjének kíséretében megtekintjük a Rtöhilinnan épületet. Illetve ez a létesítmény neve, de egy egész háztömbnyi területre ráépülő kolosszust kell elképzelni, amelyben hélyet kap majd a cég irodája, több más cég irodája, egy étterem, cukrászda. más bolt. autószerviz, garázsok és így tovább. Semmi nyüzsgés, rohangálás, nincsenek építőanyag-halmok, deszkák. Csak mindenütt rend és fegyelem. És célszerű munka. A vezető és a munkások kissé értetlenül néznek ránk. amikor a szavatossági javításról és hasonlókról kérdezősködünk. — Nézze. — mondja a vezető — nálunk az a szokás, hogy először felépítünk valamit. és csak azután adjuk el. Ebben az épületben egyelőre csak azt tudjuk, hogy a mi irodáink itt tesznek. De hogy a többi részt ki veszi meg. még nem. S ha el akarjuk adni. akkor az ajtónak, az ablaknak tökéletesen kell záródnia, a liftnek nem szabad elakadnia. a villanynak égnie kell. és így tovább. Az irodahelyiségekben például nem építjük még meg a közfalakat, csak azután, ha a vevő megvette és meghatározza, hogy az adott területen hány helyiség legyen, melyiknek merre legyen az ajtaja és így tovább. — Reklamáció? — Nem lehet. Csak minőség és minőség. — Miket építenek? — Amit kérnek tőlünk. A látogatás után ebédelni megyünk egy közeli kisvendéglőbe. Spanyol vendéglő. Tarka abroszok, a fehérre meszelt falakon tányérok. kitömött fekete bikafej, hatalmas fehér szarvakkal, a konyhai résznél rézedények. csüngő fokhagymakoszorúk, paprika- füzérek. Igazán hangulatos hely. A tulajdonos ízletes ételeket, spanyol borokat kínál. Ki is hoz egy palackot, annak nyakáról kis fekete műanyag bika csüng le — díszként Hiába. Finnországban, ahol az emberek nagyon megnézik, hogy mire költik a pénzüket. mindenre adni kell. A hely légkörére, hangulatára, az ételre, az italra, a kiszolgálásra. a reklámra Hiszen a spanyol vendéglők mellett olasz éttermek, pizzeriák. halászcsárdák és sorolhatnánk tovább, hogy mik csalogatják a vendéget. Abban a szállodában. ahol mi laktunk, az étterem a hangzatos „Papa Charlie" névre volt keresztelve — s természetesen angol módra volt berendezve. Zárt helyen — egv kerthelyiségben kiképezve rengeteg növénnyel. A Pori Rosenlew üzemektől csupán egyet, a kombájngyárat néztük meg. Ez a „csupán egy" persze hatalmas üzemcsarnokát jelent. S végigkövethettük, hogy a különböző anyagokból, a különböző munkafolyamatokon keresztül miként készül el a festetten udvarra kerülő gépezet. Megnéztük a Friitala Bőrgyárat Ulvilában, ahonnan szinte egész Európába elkerülnek a gyönyörű bundák, festői színekben pompázó bőrkabátok. Mindkét cégnél az anyagok zöme külföldi. Amit a finnek tesznek hozzá: a végtelenül precíz, szervezett munka és talán ami még ennél is fontosabb: a szellemi termék. A szervezett, precíz, mindig a lényegre törő munkának persze árnyoldala is van. Különösen most. amikor a világgazdasági válság északi testvéreinket is sújtja. Jó néhány üzemben, gyárban csökkent, vagy megszűnt a külföldi megrendelés, és emiatt nagy a munkanélküliség. Kommunisták, szakszerve. zeti vezetők aggódnak a jövő miatt, különösén azért, mert a fiatalok egy jelentős részének nincs munkája. Egyre több az olyan közülük, aki az iskola elvégzése után még egyáltalán nem dolgozott. Bandákba tömörülnek. isznak, randalíroznak, és szinte senki sincs rájuk hatással. Perspektívát senki sem tud eléjük rajzolni — nagy a fásultság, az elkeseredettség körükben. Ugyanakkor mindenütt csak annyi embert foglalkoztatnak, amennyire szükség van. A finnek kedves vendégek nálunk. De nem annyira, mint fordítva. Nagyon sokan azzal leptek meg minket jártunkban-keltünkben, hogy magyarul üdvözöltek, igen sokan beszéltek nyelvünkön, s egyre többen akarnak magyarul tanulni. Helsinkiben a Kansan Uutiset nevű újságnál járva az ottani levelezési rovatvezető hölgy magyarul beszélgetett velünk, s elmondta, hogy húsz alkalommal járt hazánkban. Az utóbbi években kétszer jött. illetve jön. egyszer a debreceni nyári egyetemre, más alkalommal pedig a/ ország más vidékeire látogat. Természetesen Egerben is járt már. Poriban Simo Ojaneu írónál és feleségénél, aki újságíró, vacsoráztunk egy alkalommal, ők is jártak már Egerben. Pécsen és Budapesten, és csodákat regéltek a látottakról. A finn—magyar baráti társaság a legaktívabb az összes baráti társaság közül. Egyre többen tanulnak közülük magyarul és egyre többen látogatnak is el hozzánk Szó esett természetesen a kapcsolatokról is Amik a két város. Eger és Pori között talán még jobbak is lehetnének. Legalábbis a lehetőségeket tekintve. Annak ellenére, hogy mindkét város vezetői igen sokat tettek azok fejlesztésére. A pori városi szaunában Leo Marmio a tanács elnökhelyettese is arról beszélt, hogy vannak még kiaknázatlan lehetőségek. A beszélgetés a fontos mondandók ellenére nem volt komor, annál sem inkább, mert a finnek — amint tapasztaltuk — nagyon jó kedvű, humorral megáldott emberek. És barátságosak. közvetlenek. Szeretnek jót enni. jót inni, jót beszélgetni. És nevetni. Rendkívül sokat mulattak szaunaiszonyunkon, élvezték, hogy miként küszködünk a számunkra szokatlan 75 fokos hőséggel. És nevettek magukon. „Bolond finn”, mondták, amikor a hőségtől kirohantak a 0 fokos tengerbe, dacolva közben a metsző széllel. Élvezték, ami. kor jót mulattunk azon. hogy a szaunához használatos követ a boltban lehet kapni 20 kilós zsákban, mint mondjuk nálunk a krumplit a piacon. Visszafelé már majdnem megérkeztünk a Helsinki-Vantaa repülőtérre, amikor kísérőnk elmagyarázta, hogy a finn metró a legbutább dolgok egyike a világon. — Képzeljétek el, mindössze öt kilométer, nagyon drága, alig jár — és természetesen a földön jár. — A metró?... — hüled,eztünk... — hál nem a föld alatt...? — Nem értitek? Ez a metró — finn .. . A gép fölszállt, eltűntek alattunk Helsinki párás fényei, s egy kicsit máris visszavágytunk Finnországba. Kaposi Levente Szomszédolás Suomiban
