Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. január 31., szombot 5. Közel 26 éve tör­téni: kőolaj után kutat­tak a szakemberek Kgers/.alók határában. Dem jenhez is közel. Csodák csodájára, a fú­rás nyomán olaj helyett magas nyomású forró víz tört a magasba. Ku­tat szereltek rá. s dön­töttek: mielőbb haszno­sítani kell . . . GYÓGYFORRÁS- NÉZŐBEN EGER- SZÁLÓKON GŐZ Elindulunk, hogy szemre­vételezzük a terepet A fa­lu végén egy idős nénitől érdeklődünk: ilyen havas időben be lehet-e kocsival hajtani a dombok között csordogáló gyógyvízhez. A fejkendős asszony el­képedve néz rám. — Jól nézne ki, ha nem lehetne — emeli fel a hang­ját. — Akkor, hogy menné­nek be a turisták?! Tegnap is jártak itt. még busszal is. — Ilyen hidegben? — Hát miért ne? — kér­dez vissza. — A víz ugyan­úgy gyógyít, mint nyáron. Tovább nem firtatjuk a dolgokat. Folytatjuk utun­kat a Demjén—Egerszalók közötti úton. amely itt-ott jégbordázott. Mígnem oda­érünk a bekötőúthoz. Mit mondjak? Olyan tiszta, mintha soha nem esett volna rá hó. Letisztították. Micsoda alapossággal. Aki már járt erre. tudja, hogy az út nem vezet egé­szen a forrásig, fgy hát egyedül ereszkedem le a völgyön át. a tükörsima, lej­tős ösvényen. Óvatosan csúszkálom végig azt a 100—150 métert, amely a domb másik oldalán levő medencéhez vezet. Sok-sok befagyott víztócsán keresz­tül. Látszik a jégen, hogy régebben valaki alatt besza­kadt. de az azóta csonttá fagyott lábnyomokból arra lehet következtetni. hogy eljutottak céljukig. A kútból kibomló párá­tól szinte semmit nem látni Hangot sem hallani. s mint kiderül: rosszkor jöt­tem. nincs senki a mintegy szobányi nagyságú vízme­dencében. Közelében egy tábla, felirattal: Természet- védelmi terület. Minden úgy néz ki, mint ahogy ősszel láttam. A havat leszámítva. mert­hogy most ez takarja a domb oldalát, igaz csak fol­tokban, mivel a feltörő, szétfolyó meleg víz megol­vasztja, ahol csak tudja. Emiatt itt-ott nagy a sár. a latyak. A medencébe egymáshoz illesztett lemezcsatorna-da- rabokon csordogál a kút egyik sugarának vize, a töb­bi pedig szétfolyik a domb­oldalon, le a völgybe. Pazarlás? Mindenkép­pen. De hát ez a megoldás is több. mint a semmi, hi­szen egy-egy nyári napon nem ritka. hogy száznál többen is megfordulnak itt. Nemcsak környékbeliek, sőt még nem is csak hazánkbe- liek. Időnként csehszlovák, lengyel. sőt. nyugatnémet autók is megjelennek. Ugyanis úgy hírlik, hogy a gyógyvíz kedvezően hat az izületi fájdalmakra, a gyo- morbántalmakra, s ki tudja, hogy még mire. Mindeneset­re. akik kipróbálták, esküsz­nek rá. Alighanem lassan mar egy kötetet lehetne összeállíta­ni azokból a publikációkból, amelyek erről a természe­ti adományról láttak nap­világot. Lapunkban nem is olyan régen a megyei kór­ház reumaosztályának osz­tályvezető főorvosa írt cik­ket gyógy hatásáról. Ebben amellett tett hitet — té­nyekkel is alátámasztva —. hogy az országos gyógyvizek­kel összevetve számtalan te­kintetben is a legfontosab­bak közé sorolható. Illetve sorolhatnánk, ha k'használ- nák A Népszavában az elmúlt év októberében egy füzes­abonyi nyugdíjas körzeti or­vos arra hívta fel a figyel­met. hogy ennek a termál­vizes forrásnak a környé­kén az elpárolgó, elillanó víz után. több méter ma­gasságban gyűlt össze az egyik legértékesebb fürdő- só. Mint irta: a reumában szenvedőknek nem kell spó­rolniuk, hiszen itt ingyen juthatnak hozzá, akár kiló­nyit is tehetnek otthon a fürdővizükbe egy-egy alka­lommal. Ezt követően sokan kezd­ték el kapával, csákánnyal kapirgálni a domboldalt, s fél mázsás fóliazsákokban szállították haza a nem lebecsülendő „zsákmányt" Jóllehet, már ezelőtt elkez­dődött a terület védetté nyilvánítása, de ezután ha­laszthatatlanná vált. fgy került ki a már említett Természetvédelmi— terület táblácska. Természetesen a fürdésnek továbbra sincs semmilyen akadálya ... ★ Huszonhat év még egy hőforrás életében sem kis idő. Erről nemcsak a meg­dézsmált mészkőlerakódás tanúskodik. Első perctől foglalkoztatta a szakembereket hasznosí­tásának gondolata. A helyi tsz például a folyadék hő­jét melegházi növényter­mesztésre kívánta alkalmaz­ni. A próbálkozást nem ko­ronázta siker. A fellendülő idegenforgalom arra sarkall­ta ezt a mezőgazdasági nagyüzemet, hogy afféle tá­bori illemhelyet eszkábál- tasson dolgozóival. Azt vi­szont lebontották. Az egri és a megyei ve­zetők is fáradoztak egy üdü­lőparadicsom létrehozásán. Saját erőből nem tellett, országos támogatást nem kaptak. Svéd és finn part­nereket kerestek, olyano­kat. akik hajlandók lenné­nek beszállni tőkéjükkel. Több skandináv üzletem­ber is eljött, megtekintette a terepet. sőt. olyan is akadt, aki lubickolt a mond­hatni kacsaúsztató nagysá­gú „lavórban". Tetszett ne­ki a fenyvesekkel ékesített, vadregényes „háttér”. Pén­zét viszont nem áldozta a szűz területre. •k Hiszen az nem lehet, hogy ez a természeti kincs, mely egy véletlen során ta­lált utat a fény felé. csak úgy. majdhogynem értel­metlenül vesszen el. Ez a gondolat foglalkoztat, ami­kor az Egri Városi Tanács elnökével, dr. Varjú Vil­mossal beszélgetek. — A mi anyagi eszköze­ink kevesek az előrelépés­hez — mondja dr. Varjú Vilmos. — Ehhez milliók szükségesek . .. S ezzel véget is ér d:s- kurzusunk. A kérdés egyik legava­tottabb szakértőjétől. Zám- bőri Ferenctől, a megyei ta­nács építési és vízügyi osz­tályvezetőjétől újabb rész­leteket tudok meg az ügy­ből A VII. ötéves terv elején el­készült a terület rész­letes rendezési terve — vi­lágosit fel, miközben elém rakja az említett dokumen­tumot. — Ezt az egerszalóki tanács is jóváhagyta. Ez­után a Középülettervező Vállalat egy tanulmányter­vet állított össze 1986-ban. amelyből választ kaptunk arra a kérdésre, hogy a kör­nyék alkalmas gyógyászati, üdülési létesítmények építé­sére. Megvizsgálták a gyógyvíz mennyiségét, s ki­derült. hogy az ásványiisó- lerakódás miatt a kút víz­hozama az idők során felé­re csökken. Olyan döntés született, hogy újat kell fúrni, amelynek vízhozama 1500 liter lesz percenként, azaz háromszor annyi, mint a mostanié. A Heves Me­gyei Vízmű Vállalat febru­ár végén lát hozzá a mun­kához. s április végére át­adja az új kutat. A régi ez­után már csak csökkentett hozammal üzemel. Annyi­val. hogy biztosítsa a me- dencényi vizet az ide za­rándoklóknak. Ez a részle­ges elfojtás azt szolgálná, hogy v'sszaálljon a régi vízszint. Az Országos Köz­egészségügyi Intézet a minő­séget elemezve megállapí­totta. hogy ez a hévíz al­kalmas gyógyászati célokra. A gyógyvízzé nyilvánítást elkezdte a megyei tanács. A végső szót az Országos Gyógyfürdő Vállalat mond­ja ki. — Az elmúlt év őszén egyeztető tárgyalást hívott össze a megyei tanács elnö­ke. hogy segítsen ezen az áldatlan helyzeten. Lett-e ennek eredménye? — Az értekezleten a me­gyei tanács érintett osztá­lyai mellett többek között részt vett a választókerület országgyűlési képviselő­je, valamint a MEBIB. a Volán és az Egri Áfész egy- egy vezetője, s arról tár­gyaltunk. hogy valamilyen közös társulást kellene lét­rehozni az építkezések el­kezdéséhez. A megvalósítan­dó létesítmények két ütem­ben készülnének. Az össz­költség — múlt évi árszin­ten — 597 millió forint len­ne. Az első ütemben — melyhez 73 millió forint szükséges — egyebek mel­lett a kétezerszemélyes strand egy része, azaz né­hány medence, valamint a nyári fürdőzéshez nélkülöz­hetetlen öltözősor és a par­koló készülne el. Emellett sor kerülne területrendezés­re. a szennyvíz elhelyezésére alkalmas medence létrehozá­sára és az elektromos há­lózat bevezetésére is. A má­sodik ütemben történne a strand befejezése, valamint a gyógyászati épületek. a gyógyfürdő, a téli öltöző, továbbá a fedett uszoda, a kemping, a sportpálya. a játszótér és a szabadtéri színpad kialakítása, étterem, csárda, s egy négyszázsze­mélyes üdülőfalu megterem­tése. — A tervek csodálato­sak. De lesz-e erre anyagi fedezet? — Az említett egyeztető­tárgyaláson azt ecseteltük, hogy az összehívott cégek­nek körülbelül mennyit kel­lene adni ahhoz, hogy az él- ső ütemhez hozzákezdhes­sünk. Kértük az érintette­ket, nézzenek utána, képe­sek-e biztosítani a reájuk eső részt. Azóta újabb meg­beszélés még nem volt. — Bízhatunk abban, hogy végre összejön a szükséges indulótőke? — Felelőtlenség lenne elő­re bármit is kijelenteni. Az viszont tény, hogy a nyolcvanas években nagyon nagy szellemi erőket fektet­tünk be mindebbe. Jelenleg fnem arról van szó, hogy rendelkezésünkre áll a pénz és valakinek a hanyagsága, nemtörődömsége akadá­lyozná a gyógyvíz méltó felhasználását. A megyei tanács nagy feladata ebben az ötéves tervciklusban a lakásépítések támogatása és az egészséges ivóvíz biztosítása a településeken. Ezen túl, lehetetlen bizto­sítani a szalóki létesítmény­hálózat kialakításának fede­zetét. Országos támogatásra pedig nincs különösebb re­mény. — De mi lesz, ha nem gyűlik össze most sem az első ütemhez szükséges 73 millió? — Ez is előfordulhat. Ak­kor még elképzelhető, hogy valamilyen módon össze­jön ennek az összegnek az 51 százaléka, s akkor is­mét megpróbálkozhatunk a külföldi tőke bevonásával. Ugyanis csak akkor jöhet létre magyar—külföldi tár­sulás, ha a hazai vállalko­zók a bekerülési összeg fe­lével rendelkeznek. Talán, ha elkészül valami, a más országokból való üzletem­berek is jobban kapnak a lehetőségen. — Tudomásom szerint, ha eddig jelentős ered­mény nem is született, de az sem lebecsülendő, hogy a községben már tavaly el­kezdődött az ivóvíz kiveze­tése a közeli út végéig, a helyi tanács szorgalmazá­sának eredményeként. Elér­hető közelségbe került egy egyedi szennyvíztároló ki­alakítása is. Tudom, hogy nem horribilis dolgok, de az adott szituációban mégis lényegesek. Ügy érzem, az első percektől kezdve nem hatalmas tervekben kellett volna gondolkozni, hanem ilyen kis lépésekben halad­ni, s akkor nem itt tartana ez az ügy — jegyzem meg — Ez azt hiszem, vitat­hatatlan — válaszolja Zám- bori Ferenc. — Azt vallom jómagam is. hogy ha nem gyűlne össze az első ütem­hez szükséges pénz. akkor még kisebb részekre kell bontani a feladatokat, leg­alább egy nagy medencét, néhány öltözőt és vécét fel­tétlen építeni kell .. ■k Gonosz dolog lenne bár­kik felett is pálcát törni, akik az elmúlt negyedszá­zad során elfeledkeztek er­ről a forrásról. Már csak azért is. mert lehet. hogy például más feladatot — legyen az lakásépítés, üzlet­hálózat-fejlesztés vagy pusz­tuló műemléki épületek felújítása — fontosabbnak ítéltek meg. Talán joggal. Viszont azt hiszem, hogy ha évente nem is félmilliárdot. de legalább pár milliót szántak volna a szalóki lé­tesítményekre. fokozatosan beépült volna a táj. Nem igy történt. S azóta ki tudja, mennyi fájdalmat csillapíthatott volna az el­pazarolt víz? Azzal a cinikus megálla­pítással pedig nem érthe­tünk egyet, hogy az olaj helyett kitörő hévíz annyi­ra meglepte az illetékese­ket, hogy 26 év után sem tudtak felocsúdni. Részben azért, mert az ájult ember­re ott van helyben a víz. másrészt, az elmondottak is azt igazolják, hogy azért történtek, s történnek erő­feszítések. csak hát pénz nélkül ez édeskevés. Homa János Szokatlan? Engem bosszant a do­log. Az. hogy valaki le­velet ir a szerkesztősé­günknek. természetes Az. hogy ebben a levél­ben elmondja a vélemé­nyét, rendjén való. Az, hogy ebben a levélben megdicsér valamit, szíve ügye. De. hogy egy szerve­zetet valaki azért tart­son elismerésre méltó nak, mert elvégezte a feladatát, ez már elgon­dolkoztató. Mert Lencsés István azt kérte a szer kesztőségünktől. hogy mondjunk köszönetét a Volánnak. Hogy miért tegyük ezt meg? Nem másért, mint azért, hogy a Volán autóbuszai rendben, pontosan szál lították céljukhoz a hét végén a síelés ked velőit. Mi van ebben dicséret­re való? Akad még egy példám A késő délutáni órában egymaga ült az irodahe lyiségben a munkája fölé hajolva egy személy Miért van még itt min dig? Mert a munkámat végzem. Ez szokatlan? Valóban. hogyan is vagyunk ezzel a munká­val. a feladatok elvég­zésével? Miért is érez­zük hangsúlyozottan ki­emelendő jelenségnek, ha valaki elvégzi azt. amiért a fizetését kapja ? Mi lehet az oka ennek a közvéleményben még mindig élő felfogásnak? Azt hiszem, túlságosan lehangoló a lehetséges válasz. Nem azt tartjuk általánosnak és termé szétesnék, hogy minden ki a tőle telhető legtel­jesebb eredményességgel teljesítse a kötelességét Az évtizedek óta belénk ivódott egyenlősdi azt váltotta ki belőlünk, hogy annak van igaza, aki nem töri magát. Öt eltartják azok. akik min­dig érzékenyen ügyeltek a teljesítményükre, a rájuk rótt munka túltel­jesítésére. Az úgynevezett nagy­kalap erre volt jó. Aki veszteséggel zárt. kapott azoknak a nyereségéből, akik meggürcöltek a millióikért. Ide vezetett a rosszul értelmezett szocializ­muskép. És még sak­kal egyéb gondjainkhoz is. Tehát . . . ? Az utas há­lás a közlekedési válla­latnak akkor, ha a cél­jához szállítják a kifize­tett forintjai ellenében Még meg is köszöni Ahelyett, hogy a vállalat mondana köszönetét az utasnak azért, hogy őt választotta a...! Ajaj. baj van. Választhatott volna mást is? De azért maradjunk annál, nem a vállalkozó tesz szívességet soha a partnerjának. Még ha ná­lunk éppen a rosszul működő szolgáltatások miatt ilyesfajta fals köz­lemény alakult is ki ed­dig. Mikor tesszük már rendbe ezeket éT dolga­inkat js? (gmf)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents