Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-28 / 23. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 28., szerda 3 HARMINCÉVES A MUNKÁSŐRSÉG Emberformáié etil (IV/3.) A jó munka immár rnun- kásörhagyomány — állapíthatták meg mindazok a tátogatok — párt- és állami vezetők —, akik a második évtized küszöbén a dunaújvárosi üzemek munkásőreivel találkoztak és figyelemmel kísérték teljesítményeiket. Ugyanezt tapasztalhatták a MÁV debreceni járműjavító üzemében, az ózdi kohóknál, a pécsi. a komlói vagy az oroszlányi bányászok körében, a csepeli. a kőbányai, az angyalföldi, a Győr és Veszprém megyei gyárakban, a zalai olajmezőkön, a nehéz megpróbáltatásokat átélt szigetközi mezőgazdasági területeken, Csongrádban, Bács- Kiskun megyében csakúgy, mint Szabolcsban és Vas megyében. A „goromba kovácsok” körében szerzett élmények dokumentumerejű elbeszélő költemény megírására inspirálták Soós Zoltánt. Farkas Aladárt, az azóta elhunyt kétszeres Munkácsy-díjas szobrász- művészt is megragadták társainak öntudatuktól ösztönzött teljesítményei. Értékes metszeteket készített róluk Váli Zoltán, aki a háború éveiben hatásos plakátjaival erősítette Párizsban a hitleristákkal szembeni ellenállási küzdelmet. Társairól formálta meg nem egy erőteljes munkásör figuráját a korán elhunyt Rozsnyói Zoltán festőművész munkásőr. Bass Tibor, Fényes Tamás, Jánosi Ferenc. Tóth László, Sugár Tibor és Féner Tamás művészi fotóikon örökítették meg helytállásukat. kiemelkedő teljesítményeik egy-egy mozzanatát. Jelentékeny sikereket ért el Révész László Liszt-díjas karnagy vezeté-. sével a Munkásőrség központi férfikara, amely megalakulása óta nemcsak országos hírűvé vált, hanem távoli országokban is sok elismerést és díjat szerzett fellépéseivel. Szegeden, Kecskeméten, Diósgyőrött. Kiskunfélegyházán és másutt 's működnek együttesek. zenekarok, énekkarok. A Munkásőrség egységparancsnokai az országos parancsnokság útmutatásai szerint az üzemek, vállalatok, szövetkezetek vezetőivel együttműködve kezdettől arra törekedtek, hogy a kiképzés és a szolgálati igénybevétel sehol ne menjen a termelő-építő munka rovására, mindez túlnyomórészt szabadidőben történjék. Az önként jelentkezők ezt tudomásul vették, s ehhez tartották magukat. Csak ha elkerülhetetlenül szükséges volt, akkor maradtak távol munkahelyüktől. Mégis, különösen a kezdeti időkben nem ment ritkaságszámba, hogy egy-egy művezető az ilyen kivételes esetekben is megmakacsolta magát, akadályokat gördített a munkásőr távozása elé. Máté György, az ismert újságíró, alapító munkásőr, aki ma is szolgálatot teljesít a budapesti XI. kerületi egységben. a Munkásör című lapban a humor, a szatíra „fegyverével” lépett fel az ilyen megnyilvánulások ellen. Persze, időközben alapvetően megváltozott a szemlélet, hiszen a munkásőrök kiképzése ma már összevontan történik, évente csupán néhány napot vesz igénybe — túlnyomórészt szabadnapot — ami pedig az elkerülhetetlen távolmaradást illeti, azt lehet mondani, hogy a munkásörök egész évben .,rádolgoznak", túlteljesítik a kötelezően előírtakat, íratlan törvény számukra, hogy kéretlenül is mindig a munka nehezebb végét fogják meg. Ök sietnek a munkahelyi vezetők segítségére, ha valahol nehézség van, ha bármi akadályozza a termelés folyamatát. nekifeszülnek és kimozdítják a szekeret a kátyúból. Nincs az országban olyan munkahely, ahol a vezetők ne ismernék ezt el. ahol ne szólnának elismeréssel munkásőreik eme tulajdonságáról, és ne méltányolnák azt. Annak idején, a testület fennállásának huszadik évfordulóján a Központi Bizottság az állomány teljesítményeiről szólva megállapította: „Tízezrek léptek a régi munkásőrök nyomdokaiba, sok-sok órát, napot áldoznak szabadidejükből, hogy elődeikhez méltóan készen álljanak önként vállalt kötelezettségeik teljesítésére. Sikerült megvalósítaniuk azt a nem köny- nyű feladatot, hogy a termelő-, alkotómunkában. a szolgálat ellátásában, és más társadalmi kötelezettségeik teljesítésében egyaránt kiemelkedően helytálljanak.” A fejlődés azóta még számottevőbb. Álljon itt ennek bizonyítására csupán egyetlen adat: 1985ben, a kongresszusi és fel- szabadulási verseny időszakában a munkásőrök 857 ezer munkaórát teljesítettek, társadalmi, térítés nélküli munkaakciók során pedig 529 ezer órát dolgoztak. Az említett évfordulón — húszévi szolgálattal a hátuk mögött — sokan voltak még az egységekben a magyarországi munkásmozgalomnak olyan régi. kiemelkedő harcosai, akik fiatalon részt vettek az orosz- országi nagy októberi szocialista forradalom győzelméért hősi harcokat vívott internacionalista seregek csatáiban, vagy az itthoni 1918—1919-es forradalmi küzdelmekben. Bizony az egykori vöröskatonáknak — jó néhány közülük túl volt a nyolcvanadik életévén — már inkább csak lelki erejük maradt a szolgálathoz. Csak később Borbély Sándor országos parancsnok intézkedésére vezették be és tették intézményessé az előrehaladott korú veterán munkásőrök könnyített szolgálatát, ami messzemenően figyelembe veszi teherbíróképességüket. és annak megfelelő foglalkozást nyújt részükre. A testületben az utóbbi években megélénkült a politikai tevékenység és a tervszerű nevelő-, felvilágosító munka. A testület legkisebb alegységeitől, a rajoktól kezdve, a szakaszokon, századokon át a zászlóaljakig a fegyveres kiképzés, a gyakorlat és a szolgálat elválaszthatatlan attól a tevékenységtől, amelyet a munkásőrök és a parancsnokok a testületen kívül, munkahelyükön, lakóterületükön, a pártéletben, a tömegszervezetekben, a tanácsokban és másutt folytatnak. Néhány példa Bács-Kiskun megyéből: A kecskeméti városi egység egyik rajparancsnokától hallottuk: „Eredményes politikai munkánkhoz emberismeretre van szükségünk. Még a vérmérsékletét is ismernünk kell társainknak. családi és egyéb körülményeiket, hogy érzelmeikre hatni tudjunk, s a velük folytatott baráti beszélgetéseink őszinték, nyíltak legyenek, ne formálisak, felszínesek.” A kalocsai egységből az egyik rajparancsnok elmondta, hogy évente legalább egyszer látogatást tesz minden beosztottjának otthonában. „Hagyományossá vált nálunk — mondta —, hogy kölcsönösen segítünk egymásnak, ha építünk valamit, ha olyan teendőink adódnak a ház körül, amihez több kézre van szükség. Ez csak még inkább elmélyíti a baráti, elvtársi kapcsolatokat.” Vadász Ferenc (Következik: Korszerűsítés és megújulás) Ösztönző bérek az Elzettben Harminc százalékkal több kerülhet a munkások pénztárcájába az idén az Elzett Soproni Zár- és Vasalatgyárában. A többletjövedelem feltétele, hogy a dolgozók a termékek szigorú minőségi követelményeit megtartják. Ezzel, és további munkaszervezéssel, a tartalékok további feltárásával ebben az évben mintegy százmillió forintos termelési értéknövekedést várnak. A soproni gyárban zárakat, ajtó- és ab- lakvasalatokat készítenek, segítségükkel tetemes mennyiségű fűtési energia takarítható meg. A hazai piaci igények teljes kielégítése mellett a keresett termékekből exportra is szállít a soproni Elzett gyár. Képünkön: Záróalkatrészek galvanizálása a soproni gyárban (MTI-fotó: Kiss G. Péter — KS) ORSZÁGOS ÖSSZEFOGÁSSAL Védekezés a tűz ellen A nemzetközi összehasonlítás sokoldalú és objektív mérőrendszer hiányában meglehetősen viszonylagos. Az egyes országok tűzkárstatisztikai rendszere jelentősen eltér egymástól, még alapfogalmakat illetően sincs egységes álláspont. Két mutatószámot azonban általánosnak tekinthetünk. A közepesen fejlett, illetőleg a fejlett ipari országokban a tűzkár a társadalmi össztermék 0,8—3,5 ezreléke, és egymillió lakos közül évente 12—50 szenved tüzhalált. Magyarországon ez az adat az 1985-ös év statisztikai felmérései szerint egy ezrelék, illetőleg 20 személy. Erre alapítva elfogadható az a megállapítás, hogy a tűzvédelmi helyzet nálunk valamivel kedvezőbb, mint a hasonlóan fejlett országokban. Korántsem ad okot az elégedettségre, ha a mai viszonyokat a korábbi évekkel hasonlítjuk össze. Az elmúlt öt év összesített adatai, a korábbi fél évtizedhez képest, jelentős emelkedést mutatnak. így a tűzesetek 32,9 százalékkal, a tűzkár 120 százalékkal, a halottak száma 23,9 százalékkal növekedett. Megállapítható, hogy a tüzek száma és az okozott kár mértéke lényegesen intezívebben növekszik, mint a termelékenység, a nemzeti jövedelem, a társadalmi össztermék, vagy á nemzeti vagyon. Joggal vetődik fel a kérdés, mivel magyarázhatók ezek a kedvezőtlen folyamatok? Számos objektív és szub- jéktív ok található. A tűz elleni védekezés szükségessége a műszaki-technikai fejlődéssel, a korszerű energiahordozók alkalmazásával, a tűz- és robbanásveszélyes technológiák, magas és középmagas épületek széles körű elterjedésével még inkább fokozódik. Abszolút biztonságot nyújtó műszaki megoldásokat nem lehet és nem is kell mindenütt alkalmazni. Az emberi tényezők szerepe nagyon fontos. Értendő ez alatt a jogszabályalkotók, a jogalkalmazók és a jogkövetők tevékenysége, s az egész működésének összhangja. Az 1986. első félévi súlyos tűzesetek kapcsán (Hévíz tófürdő, komáromi malom, Mikroelektronikai Vállalat stb.) a Minisztertanács június 5-én megtárgyalta az ország tűzvédelmi helyzetéről szóló jelentést, és meghatározta a minisztériumoknak és országos hatáskörű szerveknek, a tanácsoknak, a gazdálkodó szerveknek, valamint az állami tűzoltóságnak a javítással kapcsolatos tennivalóit. Heves megyében is valamennyi gazdálkodó egység, intézmény saját hatáskörben — mintegy tükröt tartva — köteles volt ellenőrizni a jogszabályok, a tűzvédelmi szervezeti és működési szabályzatok, a műszaki előírások betartását, kiemelt figyelemmel a tűz- és robbanásveszélyes anyagok előállítására, tárolására, szállítására, felhasználására. Döntően az „önfeltáró” vizsgálatok irányították rá a gazdálkodó egységek, intézmé-' nyék vezetőinek figyelmét a tűz elleni védekezés fontosságára. Sajnálatos, hogy néhány vállalat, intézmény vezetője nem nézett mélyen a „tükörbe”. Ezért került sor a megyei és területi tűzoltóparancsnokságok számos intézkedésére a felülvizsgálat során. Így 35 esetben szig- nalizáltunk, öt esetben szabálysértési feljelentést tettünk, két személyt munkavégzéstől eltiltottunk. Helyszíni bírságot 57-en kaptak 10 700 forint értékben. Néhány általánosítható hiányosságról is tudomást szereztünk: a gazdaságvezetők nem fektettek kellő hangsúlyt a tűzvédelmi előírások betartására, betartatására, a tűzvédelmi szervezetek, bizottságok formálisé^ működnek; a tűzvédelmi utasítás- és tűzriadótervek, a tűzveszélyességi osztályba sorolás nem követik a technológiai változásokat; a tűzvédelmi előadóknak, megbízottaknak alacsony az ismeretszintje; a tervezői-beruházói fegyelmezetlenség elég gyakori; a használati szabályokat (tárolás, raktározás, szállítás) sokszor megsértik; a dolgozók nem ismerik alaposan a szabályokat, lebecsülik a veszélyhelyzetet. Az ország egész területén elvégzett vizsgálatok eredményét a Belügyminisztériumban január-februárban összegzik. A Minisztertanács várhatóan márciusban elemzi a megállapításokat, és hoz döntést annak érdekében, hogy a kedvezőtlen folyamatot megállítsuk. Biztosítani kell, hogy valamennyi tűzvédelmi szervezet és eszköz működőképes állapotban legyen, a tűzvédelmi tevékenység szerves részévé váljon a termelésnek, forgalmazásnak és felhasználásnak. Ha ezt a követelményt sikerül maradéktalanul megvalósítani, akkor az élet és testi épség, valamint a nemzeti vagyon megvédése a jelenleginél nagyobb biztonsággal történik. Simándi Gyula tű. százados megyei parancsnokhelyettes HATVAN ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ Mit rejtenek a raktárak? Hatvan és a környező községek kereskedelmi ellátásának felét az áfész biztosítja hosszú ideje. Ez a tevékenység kiterjed nemcsak az iparcikkekre, hanem különösképpen így télidőn mind az élelmiszerekre, mind pedig a vendéglátásra. Ismert okokból — hosszú, dermesztő hidegek, nagy hó — minket most elsősorban az érdekelt, hogy az alapellátást miként tudta biztosítani ez a kereskedelmi hálózat? A téma kapcsán Kom- polti János osztályvezető nyújtott tájékoztatást. Negyvenmillió — A téli ellátás szempontjából döntő tényező volt, hogy az elmúlt évben Nagyteleken, a Délker Vállalattal közösen egy olyan raktárbázist sikerült létesítenünk, amely még a városkörzeten kívül eső területek árubiztosításába is besegít. Itt eh sősorban különböző konzer- veket. déligyümölcsöket, italárut tárolunk, illetve kozmetikumokat, divatcikkeket tartunk, s ezek értéke e pillanatban is 40 millió forintra tehető — mondotta az osztályvezető. — De ide kívánkozik annak fölemlítése is. hogy a raktárházban édességeket, ’ lisztesárukat, süteményeket is tartunk. Ami a kemény napokat illeti, helyzetünk többször vált kritikussá, különösen árukiszállítás tekintetében, ám ezt a problémát sikerült leküzdendők a honvédség szállító- járműveinek segítségével. A lehetetlen útviszonyok közepette például így biztos - tottuk Boldog község alapellátását is ...! Zöldség és iparáru A téli ellátás fontos -tartozéka a zöldség, a gyümölcs. E tekintetben hasznosnak bizonyult ama gyakorlat. miszerint a. Hatvan és Vidéke Áfész többfelé közel 15 vagon burgonyát, almát, káposztát, gyökeret „spájzolt be” még az őszön, s különböző felvásárlóhelyekről később biztosította ezek folyamatos feltöltését, így lehetővé vált, hogy az eddigi nagy hidegek közepette is sikerült 40 saját üzlet szükségletét rendre biztosítani. sőt jutott belőle más megrendelőknek is. Mit mutat ugyanakkor az ábra, ha az ipari termékekre tekintünk? — Ruházati cikkek dolgában sem panaszkodhattak különösebben Hatvan és környéke lakói, hacsak azt nem említjük, hogy sportruházati cikkekből mérsékeltebb volt az ellátás, mint ahogyan azt megszokták vásárlóink — jegyezte meg később Kom- polti János. — Hadd említsem továbbá „kilósboltunkat” a Horváth Mihály úton, amelyben használt, tőkés ruházati termékeket kínálunk igen olcsó áron. Ez ügyben tavaly létesítettünk kapcsolatot a Temaforggal, és az onnan szerzett ruhadarabokat nemcsak megyén belül, hanem az ország egész területén lévő, harmincnál több boltunkban is forgalmazzuk. E tevékenységünk különben az áfész nagykereskedelmi részlegéhez tartozik. amely 1983 májusától segíti Hatvan és környéke jobb iparcikkellátását. Jó helyi kapcsolat Megtudtuk későbbiek során. hogy nemcsak ez a szinte országos méretű árubeszerzés alapozza meg az áfész jó kereskedelmi tevékenységét, hanem igen fontos szerepet tölt be az ellátás zavartalan biztosításában a helyi üzemekkel létesített közvetlen kapcsolat Ilyen szempontból kiemelkedően nagy mennyiségű termékkel vett és vesz részt a lakossági ellátásban a konzervgyár, a cukorgyár, a selypi Zsófia-malom. valamint a Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet. Hogy jobban érzékeltessük e kapcsolat jelentőségét, ide jegyezzük: csak az imént említett négy üzem 20 millió forintnál több értékű árut biztosított már 1986-ban. s ugyanez várható az idei esztendő folyamán. Befejezésként kifejtette Kompolti János, hogy az eddig tapasztalt munkamenet magában hordozza a további idők jó lehetőségeit, tekintet nélkül arra. hogy mennyire lesz hi. deg, illetve hogyan húzódik el a mostani tél. (moldvay) Az elmúlt — sokszor egymást követő napokon — a rádió, a televízió és az újságok híradásaiból jelentős, sokmilliós, sőt milliárdos tűzeset jutott tudomásunkra. A legfelsőbb politikai, gazdasági vezetés, a kormányzati szervek és a közvélemény joggal tette fel a kérdést, hogy milyen ma országunk tűzvédelme?
