Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-28 / 23. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. január 28., szerda Január 25-én és 27-én tartották meg a negyedik Szokolay-opera, az Ecce homo bemutatóját. Maga a szerző passió-ope­rának nevezi művét, amely a Vérnász (G. Lorca, 1964), a Hamlet (1968, Shakes­peare) és a Sámson (1973, Németh Lász­ló) után a hires Kazantszakisz-regény, az Akinek meg kell halnia alapján született meg, magyar és német szövegkönyvvel, a lexikon adatai szerint is 1984-ben. A szerző maga formálta meg a drámai szö­veget és a zenedráma számára mintegy sűrítette-kivonatolta mindazt, amit a re­gényből a szinpadra, a zenébe szerinte át lehetett menteni. Vakmerőén gyönyörű vállalkozás. Aki csak távolról is is­meri az alkotás gyötrelmeit, az tudja elképzelni, csak megközelítőleg is értékelni, milyen hősies munka. el­szántság és akaraterő hozta létre ezt a nagyszerű alko­tást. Amikor ezeket a sorokat írom, már túl vagyok azon a szellemi izgalmon. amit az Operaházban, a színpadi mű látványa és a megszó­laló zene együttes hatása keltett bennem, mert az opera is, a színpadon, a színházban megszólaló zene elsősorban, mindvégig szín­ház, egy akciósorozatba font. fogott harmóniasorozat, a szenvedélyek által vezérelt, az indulatoktól fűtött embe­rek megnyilatkozása. Az indulatokban megjelenő sor­soknak. döntéseknek olyan ábrázolása, amely megrendít bennünket. Sőt, ezen túl még azt is célozza, hogy a szerző hitét, az általa „ke­gyelmi állapotnak” neve­zett tudatot felfogjuk, meg­értsük, elfogadjuk. És fő­képp azért, mert hite sze­rint is, a mi tapasztalatunk szerint is, nem hiába várt tíz esztendeig Szokolay az Ecce homo bemutatójára: mindenképpen zenetörténe­ti esemény ez az opera­dráma. Nemcsak a szerző és a magyar operatörténet szemszögéből tekintve, de az egyetemes zenetörténet és -kultúra távlataiból fi­gyelve is. Mert valóban „kegyelmi állapot”, azaz, a legmaka­csabb elhivatottság szüksé­ges ahhoz, hogy korunkban, tehát 1986-ban magyar opera- színpadon megjelenjék egy olyan hős, mint Kazantszakisz Manoliosza, aki „olvas csak és töpreng.” De ez a Mano- liosz azért olvas, azon töp­reng, hogyan lehetne méltó a passióban Jézus szerepé­nek eljátszására. S miköz­ben erre a szerepre készül­vén átalakul — vagy leg­alábbis azt hiszi, hogy ez az átalakulás, ez a Jézussá válás léhetséges —, az ő legegyénibb életében alkal­ma kínálkozik, hogy magá­ra vegye, teljes önzetlenség­gel más bűnét — nem az egyetemes, a kiterjedésé­ben tehát végtelen so­kaságú bűnöket —, ha­nem éppen a Júdás sze­repére kiszemelt nyeregké- szítő Panajoratosz gyilkos­ságának a terhét. Hogy ez­zel a fennálló társadalmi rendet dilemma elé állítja? Hogy ezzel a vállalással odáig juttatja Grigoriszt. a falu pópáját, hogy kényte­len legyen megáldani Jú- dást-Panajoratoszt? Hogy ismét bebizonyosodik: aki az üvöltők között keresi az igazságot, annak a haneiát mások nem igen hallják? Vagy, ha hallják is, nem jól értik? Az aga, aki nyílt színen öl, mert ő ezt megte­heti? És a hatalom? És Pilátus, a földesúr gúnyá­jában jól felöltözötten? Kér­dések, amikre nem a szín­padra terelt cselekmény, ha­nem drámai vonulat mögött felharsanó zene adja a meg­nyugtató választ. Megnyug­tatót? A zene nem vitatott kérdések eldöntésére szó­lal meg, hanem azért, hogy az éppen megvallandót a kor- és sorstársak elé tárja. Az Ecce homo a maga tel­jes egészében nyújtja az élményt, azt, amit a szerző befogadásra ajánl. És ez sokkal több annál, mint hogy a zenei anyagot meg­ismerjük, élvezzük, befogad­juk. Már a Kazantszakisz- regényben feltűnik a kétség­bevonhatatlan szándék: megmutatni, hogyan válik a lélek átalakulása közben a cselekedet is tudatossá, olyanná, amilyenné belső szándékaink szerint mindig is formálni akartuk az erőn­ket, a hitünket megmutató tettet, igazi énünk megvál­tását. A passióra készülődő hősök megvallják magukat, ráharcolnak a főhősre min­den lehetőséget, hogy kites- sék az igazság: az emberi önzés minden nagy gonosz­sághoz kitermeli a lélek vakságát. A töprengő §Ja- noliosz csakúgy, mint Szo­kolay egy másik zenedrá­májában Hamlet eljut az állapotig, ahol a külső világ adottságai már mit sem szá­mítanak. tgy válik még mo­dernebb hőssé é$ klasszi­kus figurává ez a görög pásztorlegény. Szokolay himmikus magasságokba vi­szi szövegét és zenéjét a dráma folyamán, s mire a zárókép gyermekkórusa a karácsonyi érzéseket zengi, a reszkető gyertyafényekkel felvonuló szoprán-had mö­gött ott szól a komorabb férfikar Kyrie eleiszonja. Mert soha nincs vége sem­minek, a küzdelemnek leg­kevésbé, egy embernek a halálával. Amit a drámai sűrítés a színpadi mozgásban nem ér­vényesíthetett — éppen ösz- szetettsége. bonyolultsága miatt — azt a zene kivált­ja. Néhol csilingelő ütő­hangszerek szólalnak meg. ahol mások talán vonóso­kat várnának; a rezek ha­talmas hangtömböket indí­tanak el, mintha mindent el akarnának söpörni. A fe­szültségektől akkora sodrá­sa van a zenének, hogy a nézőtéren ülő csak kérdi jámborul: mikor hallott utol­jára ekkora érzelmeket, ennyi szenvedélyt és hitet ez az Operaház, magyar ze­neszerzőtől? Mert itt most az a Szokolay szólalt meg. aki három operája és tíz év várakozása után hazata­lált érett önmagához. A két szereposztásban a magyar operaéneklés minden kivá­lósága helyet kapott. Forrai Gábor díszletei az ikonok és és a pravoszláv liturgia for­mái közé visznek el min­ket. a nagy statisztéria — a mozgatására alkalmas teret jó jelzetekkel tagolta. Makai Péter jelmezei idomulnak a drámához, a jellemeket jól ábrázolják. Mikó András rendezése arról tanúskodik, hogy mindenben értette és szolgálta a szerzői törekvé­seit. 1987 januárja, a magyar opera történetében jelzett idővé válik­Farkas András JANUSZ OSEKA Az elemzés Ma már minden problé­mát komolyan, a legújabb tudományos eredmények felhasználásával közelítünk meg. A laboratóriumi munka- értekezleten a docens kért szót: — Nyugtalanító jelenség, hogy abban a vízben, ame­lyet hozzáöntenek a tejhez, olyan nehézfémek ártal­mas elemeit fedeztük fel, mint a kadmium, a higany, az ólom. de egyúttal sok egészségre ártalmas vegyi anyagot is, köztük deter- genseket és antibiotikumo­kat. Csend lett. Valaki kráko- gott. Másvalaki kifújta az orrát. Mert mit is lehetne erre mondani ? Most az adjunktus kért szót. — Nemrég alaposan ele­meztük a város benzinkút­I jainál értékesített benzin összetételéit. Az eredmé­nyek azt bizonyítják, hogy a benzinbe öntött víz meg­lepően keveset tartalmaz azokból az anyagokból, amelyeket tisztelt docens I kollégám az előbb említett. Sőt: a megvizsgált vízben ■ volt bizonyos mennyiség az ember egészsége szempont­jából hasznos vasból, hor­ganyból, rézből és magnézi­umból ! A jelenlevők között moz­gás támadt. A kutatók nagy felelős­ségérzéssel és komolyan fo­gadták a felfedezést, hiszen közülük többen közleked­nek gépkocsival, és nem­egyszer tapasztalták, hogy a motor nem szereti a vizes benzint. — És még ehhez hozzá kell tennem — folytatta az adjunktus —, hogy az a bizonyos mennyiségű fluor, amely a tejhez öntött víz­ben van. nem akadályozná a gépkocsimotor működését, sőt kedvezően befolyásolhat­ná a benzinszivattyú memb­ránjának rugalmasságát. . . Ezek a tudományos ada­tok már nem maradhattak visszhang nélkül. Ezért nem lehet csodálkozni azon, ha érett megfontolás után vé­gül maga a professzor is bekapcsolódott a vitába: — Indokoltnak látszik az a feltételezés, hogy, ha a benzinbe öntött vizet a tej­be öntenék, a tejbe öntött vizet pedig a benzinhez adnák hozzá, az említett összetevők hatása sokkal előnyösebb lenne. Ügy látszott, a jelenlevők egyetértenek vele. Ezzel az amúgy is a vége felé köze­ledő laboratóriumi munka- értekezlet befejeződött. (Fordította: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) Pályázati felhívás tiszthelyettes-iskolákba A Honvédelmi Miniszté­rium pályázatot hirdet tiszt- helyettesiákolai-f elvételre. Azoknak a 17 és 23 év kö­zötti férfiaknak a jelentke­zését várják, akik kedvet és tehetséget éreznek a ka­tonai pálya iránt, s élet­hivatásul választják a haza fegyveres szolgálatát. Az ország különböző hely­őrségeiben működő iskolák parancsnoki, technikai, il­letve gazdálkodási beosztá­sok ellátására képeznek ki tiszthelyetteseken. A közép­iskolai végzettséggel, vagy a választott katonai szak­kal megegyező szakmunkás­képesítéssel rendelkezők képzési ideje egy év. Azok. a jelentkezők, akik nem rendelkeznek középiskolai végzettséggel és szakmunkás- képesítésük eltér a válasz­tott katonai szaktól, két év alatt végeznek, s megszerez­hetik a katonai szakkép­zettségnek megfelelő ' szak­munkás-képesítést is. A legjobbak további egyéves képzés után érettségi vizs­gát tehetnek. Az általános iskolainál magasabb végzett­ségű pályázók egészségi al­kalmassági vizsgálat után sorkatonai szolgálatot tel­jesítenek a választott szak­nak megfelelő csapatnál. Két év csapatszolgálat, to­vábbá egyéves, levelező­rendszerű tiszthelyettes-is- kolai-képzés után hivatásos tiszthelyettesi beosztást kap­nak. A hallgatók ingyenes el" látást, zsebpénzt és tanul­mányi pótlékot kapnak. Ugyanakkor, a Magyar Nép­hadsereg társadalmi ösztön­díjjal is segíti azokat a szakmunkástanulókat, akik a tiszthelyettesi hivatást vá­lasztják, de a jelentkezési korhatárt még nem érték el. Az ösztöndíj elnyerésé- sének feltételeiről a megyei hadkiegészítési és terület- védelmi — illetve a Fővá­rosi Hadkiegészítő — pa­rancsnokságok adnak rész­letesebb felvilágosítást. Ugyancsak a hadkiegészí­tési parancsnokságokon. a pályára irányítási főtisztek­nél érdeklődhetnek a jelent­kezők a pályázat részletei­ről. A jelentkezési lapokat — amelyeket március 15-ig kell beküldeni a területileg illetékes megyei hadkiegé­szítési és területvédelmi parancsnokságra —, a pá­lyázók a hadkiegészítő pa­rancsnokságoktól. a tanu­lók iskolájuk igazgatójától, a sorkatonák pedig parancs­nokaiktól szerezhetik be. BARÁTSÁGI NAPOK HEVES MEGYÉBEN A bolgár kulturális központ terveiből Budapesten tombol a tél. A szürke Jellegekből szakad a hó. Sehol egy napsugár. De nem, mégsem. A Nép- köztársaság útján, a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ székházánál három nap is ontja sugarát. A híres koprivsticai faragásos mennyezetek bronzba ön­tött napmotivuma jelzi, hogy a bolgár kultúra bu­dapesti otthona előtt állunk. Benn a kellemes meleg­ben nagy sürgés-forgás és „művészi” rendetlenség fo­gad. Festmények és grafikák várnak rendezésre. — Szokásos év eleji sajtó- tájékoztatónkra készülünk — mondja Nono Nikolov igazgató. — Utána pedig im­már hagyományosan. ma­gyar művészek bolgár témá­jú műveiből nyitunk tárla­tot. Az idén Gerzson Pál festő- és Mezey István grafi­kusművész munkáit mutat­juk be, bulgáriai témák és motívumok láthatók e kiál­lításon. — Ez lesz a központ első rendezvénye? — Nem. Január 13-án már aláírtuk együttműködési megállapodásunkat az Éptek Vállalattal. Együttműködé­sünk már kilencéves múltra tekint vissza. — Milyen volt a bolgár kultúrcentrum számára a ta­valyi év? — Eredményes. Fő célunk munkánk minőségének és hatékonyságának javítása volt. Talán nem túlzás, ha határozott előrelépésről be­szélek ezen a területen. De sikereinket csupán kezdet­nek tekintjük. — Melyek VBltak 1986 legfontosabb rendezvényei ? — Erre nehéz válaszolni. Én sikeresnek tartom a Bol­gár Hétfők elnevezésű ren­dezvénysorozatunkat. Ennek keretében nyitottuk meg kép­zőművészeti és fotódokumen­tációs kiállításainkat, ren­deztük meg irodalmi és ze­nei estjeinket. De a Hunga- ro-Bulgarica és a Bolgár Valóság sorozataink rendez­vényeit is általában hétfői napokon tartottuk. — Kik voltak a nevesebb vendégek ezeken a hétfői rendezvényeken ? — Alekszandar Rajcsev és Kraszimir Kjurkcsijszki ze­neszerzők, Vaszil Gluzejev történészprofesszor, Király Péter, az ELTE szláv tan­székének vezetője, Vtassy József és Kiss Benedek köl­tők, a bolgár költészet ma­gyar tolmácsolói, s persze még sokan mások. — Vidéki rendezvényeik? — Természetesen fdlytat- tuk vidéki rendezvényeinket is. A Hazafias Népfront bi­zottságaival közösen már­ciusban Baranya és Somogy, majd pedig Zala megyében rendeztünk barátsági hetet, ősszel pedig Szolnok megyé­ben volt hasonló rendezvény- sorozatunk. Üj színfoltot je­lentett, hogy ezek keretében bolgár képzőművészeti kiállí­tásokat is bemutattunk. Rendszeresen hívunk bolgár vokális és hangszeres együt­teseket is ezekre a hetekre. — A sajtótájékoztatón a tavalyi eredmények mellett nyilván az idei tervekről is szó esik majd? — Javítottunk munkánk tervezésén. Elég részletes tervünk van az egész évre. Munkánk középpontjában mint eddig is, néhány fon­tosabb évforduló áll. — Melyek ezek? — Csak néhányat említek közülük. Dimcso Debeljanov költő születésének 100. év­fordulója, Vaszil Levszki, a bolgár forradalmi nemzeti felszabadító mozgalom lét­rehozója születésének 150. évfordulója. De megemléke­zünk majd Dimitrov születé­sének 105., valamint Vaszil Kolarov születésének 110. évfordulójáról is. A szocia­lista országok budapesti kul­turális központjai a nép­fronttal közösen több ren­dezvénnyel köszöntik majd a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját. — S kiket várnak Bulgá­riából? — Februárban Venceszlav Nikolov gordonkaművész Se­bestyén János csembalómü- vésszel közösen ad majd hangversenyt a központban Várjuk Ivan Nenov grafi­kus-, Georgi Bozsilov festő-. Rumjana Szekulova és Konsztantin Valcsev ipar­művészeket. Vendégünk lesz Mircso Manolov filmrendező, akinek szerzői estjét a dél­dunántúli megyékben is sze­retnénk megismételni. ott is bemutatni magyar vonat­kozású dokumentumfilmje­it. Minden vendégünket per­sze képtelenség felsorolni. — Említette a dél-dunán­túli megyéket. Ott mi lesz? — Már hagyomány, hogy márciusban, a drávai csata évfordulójának napjaiban Baranya, Somogy és Zala megyékbe látogatunk. Az idén március 10—17. között kerül sor ezekre a barátsá­gi napokra. Mircso Manolov filmrendezőn kívül a Bul­gária vokális kvartett is ven­dégünk lesz. Májusban Tol­na megyében, októberben Bács-Kiskunban lesznek bol­gár kulturális napok. — S más megyékben ? — Az ország szinte min­den megyéjébe eljutunk majd. Terveinket most egyeztetjük a népfront me­gyei bizottságaival. Heves megyében november folya­mán tervezünk barátsági na­pokat. — Mi a központ fő célki­tűzése az idén? — Hatékonyabban dolgoz­ni barátságunkért, növelni a bolgár kulturális és szel­lemi értékek jelenlétének mértékét a magyar társada­lom életében. Ehhez sok se­gítséget kapunk a magyar sajtótól is. Ezúton is köszö­nöm a Bulgáriáról, a bolgár —magyar kapcsolatokról és központunk rendezvényei­ről adott tájékoztatásukat Támogatásukra a jövőben is számítunk. A beszélgetést lejegyezte: Lengyel Károly AZ ÚJ SZOKOLAY-MÜ BEMUTATÓJA UTÁN Ecce homo Passió-opera három felvonásban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents