Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-27 / 22. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. január 27., kedd Hamarosan itt a szokásos félévi bizonyítványosztás. Nincs ez másként az egri zeneiskolában sem. ahol ottjártunkkor a szokásosnál is szorgalmasabban készültek a közeli vizs­gákra. Az immáron több. mint harmincéves múltra vissza­tekintő intézet falai között 515 diák ismerkedik a különbö­ző hangszerekkel. Az intézmény népszerűségét — s egyben a hely szűkösségét is — jelzi, hogy évente a jelentkezők­nek mindössze egyharmadát tudják felvenni! Műemlék jel­legű épületről lévén szó. eddig is sokat áldoztak a felújí­tási munkákra, a jövőben azonban a bővítés is szerepel a tervek között. A jelenlegi 22 tanterem melle további né­gyet alakítanak ki, így arra is lehetőség nyílik, hogy több zenerajongót fogadjanak a későbbiekben Hangképző gyakorlat csellón Farkas István tanár segítsé­gével .. . Száll a dal szolfézsórán (Tóth Gizella felvételeit A vibra- fonnál Ágoston Ottó és tanítványa . . cs ujjgyakorlat KIÁLLÍTÁS A MEGYEI KÖNYVTÁRBAN Szentendrei grafikai műhely A hazai képzőművészeti élet eddig figyelemre nem méltatott érdekessége, hogy a nyolcvanas évek elejének várakozó, „nyugtalan szél­csendjében" többek között éppen Szentendrén lehettünk tanúi a grafika megújulási kísérletének. 1980-ban ala­kult meg a város és a kör­zetében élő képző, és ipar­művészek öntevékeny kez­deményezése nyomán a szentendrei grafikai műhely. Elsősorban olyan alkotók tagfelvételi kérelmét fogad­ták el. akik Szentendrén él­nek. vagy munkásságuk va­lamilyen formában kötődik a városhoz. Működésük első hat évé­ben a műhely a szitanyoma­tok területén biztosított al­kotási lehetőségeket. A ter­vek szerint tovább bővül a profil: a Magyar Népköztár­saság Művészeti Alapja anyagi támogatásával nem­régiben rézkarcnyomó gépet vásároltak. így várhatóak a sokszorosított grafika újabb területén is az eredmények Eddigi munkásságukat be­mutató kiállítás nyílt hét­főn Egerben. a Megyei Könyvtár előterében. A tár­latot Novotny Tihamér mű­vészeti író ajánlotta a kö­zönség figyelmébe, akinek a közösségről szóló írásából idézünk: ... . .elkerülhetetle­nül összefonódott néhány igazán megújulni képes erős egyéniség és néhány frissen induló művész új életérzé­sével nyugtalanabb, színe­sebb. személyesebb, festőibb elképzeléseivel is . . Sok­szor egészen meglepő ter­mészetű hasonlóságok szü­letnek egy-egy anyamú és egV-egy transzponált mű kö­zött. Am világra jönnek for­mailag és tematikailag egé­szen egyedülálló különleges­ségek is. amelyek hovatar­tozását azonban azonnal el­árulják a karakteres, egyé­ni stílusjegyek". Néhány név a kiállítók kö­zül: Barcsay Jenő. Deim Pál. Bálint Endre és Wa- horn András is szerepel egy- egy képével. A gyűjteményt az érdeklődők március 2fi-ig tekinthetik meg. Mihail Jakovlev Hivatali angyallá válás — Elvtársak, a rendőrség­től értesítést kaptunk arról, hogy dolgozónk. Eduard Or­lov ittas állapotban kihágást követett el. Jellemzést kér­nek róla a vállalattól. Van valakinek hozzászólása ? A teremben egy ideig csönd volt. Az emberek aggodal­masan vizsgálgatták Orlov puffadt és komoly arcát. Vé­gül a hátsó sorokban fel- emelkedett az első hozzászó­ló A napnál világosabb, hogy mindannyian elítéljük Orlov magatartását, de ne felejt­sék el elvtársak, amikor őt jellemezzük, egyúttal a kol­lektívát is jellemezzük. Ta­lán nem kell hangsúlyoz­nom. hogy a mi kollektí­vánk egyáltalán nem tarto­zik a legrosszabbak közé. Erkölcsileg stabil és aktívan részt vesz a közéletben (Or­lov arcán 'lassan kezdenek kisimulni a gyűrődések, és a szeme alól eltünedeztek a kék karikák). — A mi kollektívánk nem­csak hogy nem tartozik a legrosszabbak közé. hanem egyenesen jó kollektíva — mondta egy újabb hozzászó­ló. — És az emberi kapcso­latok is jók a dolgozók kö­zött. Megünnepeljük min­den dolgozónk születésnapját és minden fontosabb válto­zást az életünkben. Ez csak erősíti az emberekben a kö­zösségi érzést. És azt Orlovról sem mondhatjuk, hogy nem rendes tagja a kollektívá­nak. Még a szakszervezeti tagsági díjat is mindig ide­jében befizeti (Orlov zilált haja magától kisimult, ele­gáns frizurába rendeződött, már a gallérja sem volt gyű­rött. és hirtelen egy nyak­kendő is megjelent a nya­kán). — Szerintem Orlovról csak jó jellemzést adhatunk — mondta egy harmadik hoz­zászóló. — Hiszen mindenki tudja, hányszor kapott be­utalót alkohölelvonó kúrára. Oda nem mehet akárki! Az embernek ezt ki kell érde­melnie! Tehát nyilván Or­lov nemcsak rendes ember, hanem egyenesen kiváló em­ber — Igen. kiváló! — zúgott a terem. — Ezt írják bele a jellemzésbe! Orlov kiváló tagja a 'közösségnek! Miközben ezek a szavak elhangzottak. Orlov fokoza­tosan tovább változott, vé­gül lassan az emberek feje fölé emelkedett. Hirtelen ész­revették. hogy szárnyai van­nak. Igen. Orlov angyallá változott. Odarepült a szel- lőzönyíláshoz és nyitogatni kezdte. — Hát maga mit csinál ott? — kérdezte meglepőd­ve a vezető. — Elugrom, hozok né­hány üveggel, vétek lenne, \ ha nem ünnepelnénk meg ezt a döntést.' (Fordította: Lipcseyné Bán­falvi Júlia) A hét költője Az utóbbi évek statiszti­kai adatai szerint az olva­sásra. pihenésre, szórako­zásra szánt idő csökkent. Noha. az ötnapos munkahét bevezetésének éppen az volt az egyik célja, hogy a sza­badidővel tanuljunk meg úgy gazdálkodni, hogy az szellemi és fizikai kondíciónk előmozdítását szolgálja. Ismert okok miatt . ez csak részben sikerült. Ezért is dicséretes a rádiónak az a törekvése, hogy hetente több alkalom­mal közvetíti egy-egy költő verseit, munkásságából vá­logatott költeményeit kiváló színművészek előadásában, többször — mint jelen eset­ben is — a költő tolmácsolá­sában. Baranyi Ferenc nemcsak felolvas, hanem verset mond. Tudja. hogy rangot jelent a hét poétá­jának lenni. Mi pedig azt mondjuk, hogy 50. születés­napján ez mindenképpen illő ajándék. Az irodalom- történet a Hatvanas évek költői címszó alatt méltat­ja munkásságát. Gimnazis­ta éveiben megjelent versei­től a tizenkettedik kötetig hosszú és nem válságmentes időszakban soha sem tánto- rult el attól, hogy a kétke­zi dolgozók bátortalanságát oldja, véleményformáló ere­jüket a művészetek terén is erősítse. A szó legneme­sebb értelmében közművelő is, aki azért vállalt magas hivatali beosztást, hogy a kultúrpolitikában érvénye­síthesse lírikus eszményeit, meggyőződését. Ha ezt ve­szélyeztetve látta, a lírát választotta. Kortársai közül többen kifogásolták hivata­li funkcióját, féltve költői előmenetelét. 0 napjaink­ban is bizonyítja, hogy mindkettő birtokosa. A tele­vízióban műsort vezet, vi­déki meghívásoknak tesz ele­get. író—olvasó találkozói élményszerűek Hunyorító, cinkos mosolya, egyéni elő­adásmódja jó céltábla a pa- rodistáknak. Parodizálni vi­szont a szürkeséget, a kö­zépszert nem lehet. Csak az egyéniséget. Közvetlen, népszerű költő, aki azért ír verset, „hogy a humánum jobban elszemtelenedjen a földön". Hitvalló sora; so­kaknak szólnak: „Herceg, paraszt, zsivány, akárki! Felhőre olykor nézel-e? Segítettelek odalátni — s csak ebbe halhatok bele!' Lövei Gyula Emlékezetes vendégjáték A jogászokból általában nem lesznek jó drámaírók. Kivétel persze, akad. Ilyen sajátos egyéniség volt Ugo Betti, aki nemcsak szakmá­ja fortélyait sajátította el. hanem megsejtette, felfedez­te a törvényszéki ügyek mö­gött izzó szenvedélyeket, in­dulatokat. s általában az effajta nyersanyagból alko­tott maradandó értékű mű­veket. A vaskalaposok kutatgat- hatják, hogy kik hatottak rá. Ez voltaképpen felesleges, hiszen a markáns arcélű elődök és kortársak mindig meglepik ajándékaikkal azokat, akik nyitottak, akik az önzetlenül postázott kin­cseket szervesen beépítik munkájukba. Teszik ezt ak­ként. hogy újfajta minőség kápráztat el bennünket. Az olasz szerző — ez leg­főbb erénye — az időtlen etikai normákat vizsgálta, a jó és a rossz folyvást jelen­levő jegyei után nyomozott az emberi kapcsolatok, ér­zelmek szövevényes dzsunge­lében. Január 19-én. este, világ­szerte sikert aratott mun­káját, a Bűntény a Kecske­szigeten című darabot mu­tatta be a stúdióban a Csehszlovákiai Magyar Terü­leti Színház kétségkívül jól megválogatott, egyértelmű­en tehetséges gárdája. Izzottak a konfliktusok, ta­núi lehettünk három rokon nő egy férfiért vívott kétség- beesett, tragédiába torkolló küzdelmének. A művészi leleményt ár­nyaltan, igényesen, sokszí­nűén tolmácsolták a láthatat­lan pódiumra lépők. Külön örültünk annak, hogy a szomszédos, baráti országból jöttek, azaz, nem a megszo­kott személyiségekkel ta­lálkoztunk, nem azok telje­sítményét méltathattuk, akiktől joggal várjuk az ed­digi kimagasló szintet. Kell ez a felfrissülés, mert ismeretlen ízekkel gaz­dagít minket. Élveztük a jellemek egyéni megformálá­sát. az eszköztár változatos­ságát, a cselekmény értő megfogalmazását, a rendezés — ez Holocsy István vitat­hatatlan érdeme — lendüle­tességét. azt a tömörítési ''"'bravúrt, amelyre ritkán adó­dik példa. Ehhez csak ráadás a biró- tollforgató senki máséval össze nem téveszthető világ­látása, az a félreérthetetlen humánum, amely áthatja a mondatokat, amely tovább- rezdül bennünk, bölcsebbé edzi szemléletmódunkat. Valamennyiünket gyara­pítva ... Pécsi István Heti könyvajánlat AKADÉMIAI KIADÓ Mohács. Tanulmányok -a mohácsi csata 450. évforduló­ja alkalmából. Simái Mihály: Az emberi tényező szerepe a világgaz­daságban az 1980-as évek­ben. EUROPA KÖNYVKIADÓ * Boszorkányszombat. Bra­zil elbeszélők. Guimaraes. Bernardo: Isau- ra. a rabszolgalány Nyilin. Pavel: Bolondóra. Kisregények és elbeszélések. GONDOLAT KÖNYVKIADÓ Wehner Tibor: Köztéri szobraink KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Kuba Kommunista Párt­jának III. kongresszusa. 1986. KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ Antalffy György: Machia­velli és az állam tudománya. Állam- és jogelméleti ref­lexiók MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Kapás Dezső: Papírkosár Novellák, karcolatok. Koltai Tamás: Közjáték Színházi írások (Elvek és Utak). Raszputyin, Valentyin: Tűz van! (Rakéta Regénytár). Sagan. Francoise: Örök emlékül (Rakéta Regénytár). Tardi Gábor: Az anyukák álma MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Gyulai Irén: Kössek vagy horgoljak? Magyarok az európai anti­fasiszta ellenállási mozgal­makban Mandel Róbert: Magyar népi hangszerek (Kolibri könyvek). EGYÉB KIADVÁNYOK A. Gergely András—Ka­marás István—Varga Csaba: Egy kisváros (Szociográfia): Bp. 1986. Művelődéskutató Intézet.

Next

/
Thumbnails
Contents