Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. január 26., hétfő 3 HARMINCÉVES A MUNKÁSŐRSÉG Az első lépések (IV/1.) Azok a párt- és állami vezetők, akik az ötvenhatos őszi tragikus események után Kádár János köré tömörültek, és az újjászervezést, a konszolidációs folyamat megindulását irányították, szervezték, már a kezdet kezdetén arra a felismerésre jutot­tak, hogy az ország hagyományos véderején kívül szükség van egy olyan önkéntes fegyveres testü­letre, amely egyike lesz a munkáshatalmat kife­jezésbe juttató és jelképező intézményeknek. November 15-én Münnich Ferenc, a fegyveres erők mi­nisztere Budapesten, a Ná­dor utca 28. számú házba — a párt központi bizottságá­nak épületébe (ma az utca az ő nevét viseli) megbeszé­lésre hívta össze a honvéd­ség, a rendőrség több veze­tőjét, pártmunkásokat, régi mozgalmi embereket. Arról tájékoztatta őket, hogy a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány feloszlatta az elő­ző hetekben létrejött forra­dalmi katonatanácsokat, s helyettük elrendelte a nép­hadsereg katonatanácsának megalakítását. Ennek tag­jai: Ilku Pál, Kovács Imre, Ugrai Ferenc, Úszta Gyula és más főtisztek, tábornokok azt a feladatot kapták, hogy a hadsereg tisztjeiből önkén- í tes jelentkezők részvételével szervezzék meg azokat a karhatalmi alakulatokat, amelyek gondoskodnak majd a lakosság élet- és vagyon­biztonságáról, a rend hely­reállításáról, s megteremtik a folyamatos termelőmunka zavartalanságának feltéte­leit. Azokban a napokban Csé- mi Károly — később a nép­hadsereg vezérkari főnöke, ezt követően nyugállomány­ba lépéséig a honvédelmi miniszter első helyettese — vezetésével az egyik karha­talmi ezred már megkezdte szolgálatát a fővárosban, a Borbás Máté és Pesti End­re parancsnoksága alatt ál­ló ezredek is készen álltak a parancs teljesítésére' A tanácskozás során fel­vetődött a gondolat, hogy a nemzetközi munkásmozga­lom régi hagyományainak szellemében — nyilvánvaló­an a nagy októberi szocia­lista forradalom győzelmé­nek kivívásában részt vett internacionalista ezredekre, a weimari Németország vö­rös frontharcos szövetségé­re, az osztrák szocialisták két világháború közötti Schutzbund szervezetére, a spanyol köztársaság oldalán küzdött külföldi önkénte­sekre, és a különböző népi milíciákra gondoltak — Ma­gyarországon is létre kel­lerte hozni a munkásosztály legjobb, leghűségesebb har­cosainak részvételével egy nem hivatásos, önkéntes fegyveres testületet. Halas Lajps építőmunikás, a néphadsereg ezredese, ma nyugállományú vezérőr­nagy, a Munkásőrség alapí­tó országos parancsnoka a közelmúltban megjelent Az R. Gárdától a Munkásőrsé­gig című önéletrajzi könyvé­ben így emlékezik vissza er­re az időszakra: ,,Egyesek aggályoskodtak: Százezer­nyi fegyver van még isme­retlen helyen (ezek számát később mintegy 450 ezerre becsülték) ismeretlen embe­reknél. Ezenfelül adjunk még ki fegyvereket civilek­nek ?” Jó néhányan úgy véleked­tek: miután a karhatalmi egységekben is szép szám­mal vannak munkások, s máris látható, hogy jól megállják a helyüket, le­gyen a munkásosztálynak olyan fegyveres ereje is, amilyen a történelem folya­mán Magyarországon még nem volt. Végül, úgy hatá­roztak, hogy Czinege Lajos. Tömpe István és Halas La­jos kezdjék el a munkát, mérjék fel az új szervezet létrehozásának lehetőségeit A kiindulási pontnak — kö­zölte a fegyveres erők mi­nisztere — Kádár János elv­társ elgondolása szerint is a munkásosztály iránti biza­lomnak kell leíVnie. Januárban Földes László — akkor külkereskedelmi miniszterhelyettes — hivata­los ügyben Berlinben járt. Rosa Luxemburg és Kari Liebknecht meggyilkolásá­nak évfordulóján jelen volt az ottani munkás milíciák díszfelvonulásán. Ezt köve­tően hazahozta a német munkásharccsoportok fel­építését és szervezeti rendjét magukba foglaló szabályza­tokat, amelyeket az * NDK- ban kapott szóbeli informá­ciók alapján ismertetett az MSZMP ideiglenes intéző- bizottságának ülésén. Ezt követően hoztak határozatot a magyar munkásőrség meg­szervezéséről. Alig egy hónap telt bele, amikor 1957 elején napvilá­got látott a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 13. szá­mú törvényerejű rendelete a Munkásőrség létrehozásá­ról, s ezt követően az ország egész területén valamennyi megyében megszerveződtek az önkéntes jelentkezőket magukba foglaló egységek. Rajok, szakaszok, századok, zászlóaljak szerveződtek, százával és ezrével kérték felvételüket munkások, ter­melőszövetkezeti tagok, tiszt­viselők és értelmiségiek. A fővárosban építőmunkások­ból és vasasokból t önálló zászlóalj szerveződött, mind­kettőben ott voltak a tizen­nyolc—tizenkilences forra­dalmak, az illegalitás sok vihart átélt harcosai, a ré­gi szervezett munkások leg­jobbjai, köztük sok olyan országosan ismert vezető, mint Brutyó János, Somogyi Miklós, Olt Károly, Gyenes András és mások. Érdekes és pontos áttekin­tést adó elemzését nyújtja a folyamatnak Róder László közelmúltban megjelent Szü­letett a párt és a nép bizal­mából című könyve is. (Reflektor kiadó, 1986.) Az egységek a magyar munkásmozgalom kiemelke­dő vezetőinek, mártírjainak nevét írták zászlaikra, akik­nek élete, küzdelme egy­ben példaképül is szolgált számukra. A salgótarjániak Kun Bélát, a pécsiek Land­ler Jenőt, az építők Boká­nyi Dezsőt, a békéscsabaiak Kulich Gyulát, a budapes­tiek kerületi egységei Rózsa Ferencet, Pataki Istvánt, Schönherz Zoltánt, a debre­ceniek - Tótfalusi Sándort, a vasasok Asztalos Jánost, más egységeik Mező Imrét, Sziklai Sándort választották névadóul. És ma, valami olyas­minek vagyunk tanúi, ami egyedülálló a nemzet törté­nelmében: több ezer olyan embert köszönthetünk az ország minden részében, aki harminc éven át önkéntesen, fegyelmezetten, öntudattal, fegyverrel őrizte a munkás­hatalom rendjét, a lakosság nyugalmát, miközben mun­kahelyén is legjobb tudása szerint teljesítette kötelessé­geit. Vadász Ferenc (Következik: Rászolgáltak a bizalomra) „A fiatalság érdekelt leginkább a megújulásban9’ Beszélgetés Sós Tamással, a KISZ Heves Megyei Bizottságának első titkárával Az elmozdulás időpontja korábbi, mint ta­valy május vége. Emlékezhetünk, az ifjú­sági szövetség XI. kongresszusa a megúju­lás programját hirdette meg. S noha ez a meggondolás léte óta törekvése a KISZ-nek, mégis érdemes áttekinteni, mit hoztak az elmúlt hónapok. Már csak azért, mert a határozatokba foglaltak gyakorlatba ülte­tése lényegében most vesz lendületet. Töb­bek között a március közepéig tartandó tag­gyűléseken. S mindez egybeesik a zászló- bontás 30. évfordulójával. A mozgalmi for­málódás elemzése során szóba kerültek a fiatalokat ma leginkább foglalkoztató kér­dések is. A beszélgetőtárs Sós Tamás, a KISZ Heves Megyei Bizottságának első titkára volt. — A kétségkívül ne­héz elmúlt esztendő után sokan kíváncsiak arra, vajon milyen a közérzete az ifjúsági mozgalom megyei irá­nyítójának, s informá­ciói szerint maguknak a korosztályhoz tartozók­nak? — A kongresszust köve­tően az érdeklődő közvéle­mény elfogadta törekvésein­ket. Kíváncsian várta min­denki. át tudjuk-e ültetni a gyakorlatba terveinket. Eh­hez főképp arra volt, van szükség, hogy a kongresszu­si elhatározások tagságunk belső elvárásaivá váljanak! Ne csupán külső igény mo­tiválja őket. Ma ugyanis még ez a jellemzőbb. A po­zitív összkép ellenére fi­gyelmeztető tény: nem' ke­vesen csak egyéni kiutat ke­resnek a bajokból, feladják a társadalom kollektív bol­dogulásához fűzött remé­nyeket. Elharapózott a fia­talok egy részénél is az anya­gi javak harácsoló hajszolá­sa. a közösségi erkölcsi nor­mák gyakori megsértése. Olykor kiábrándultság, hi­tetlenség tapasztalható, sok­szor pedig a mindennel szem­be helyezkedés, az eltúlzot- tan kritikus alapállás. — Azért bizonyára alkalom nyílt azoknak a hibáknak a feltárásá­ra is, amelyek magában a KISZ-ben jelent­hetnek buktatókat. Ezek ismertetése talán ma­gyarázat lehet az „egyé- nieskedésre”. — A gondok egy folya­matot tükröznek. Erre az évtizedre • jellemző, embert próbáló, megmérető időszak­ban helyesen ismertük fel: a kockázatot vállaló alkotói egyén számottevő tartalék! Ám nem történtek meg a kellő lépések. Jogos kritika illet bennünket is azért, hogy nem jutottunk el öt év alatt sem a reformszándék­tól a reformcselekvésig! Töb­bet hivatkozunk kívülálló okokra, ahelyett, hogy vilá­gossá tennénk, kinek-kinek mit kell tennie! — A tavaly május vé­gi országos fórum ki­emelkedő teendőnek ne­vezte a politikai jelleg erősítését, a rétegtevé­kenységet, demokratiz­mus kiterjesztését. Mi­ként érzékelhetők tehát a megújulás eme jelei? — A KISZ politikai mun­kájában nem a jogi eszkö­zöket kívánjuk szaporítani. Igen fontos a követelmények konkrét meghatározása. Gya­kori tapasztalat, hogy pél­dául a munkahelyi fórumo­kon politikáról beszélnek, de nem politizálnak. A tag úgy érzi. nem részese a külön­böző folyamatoknak, mert nem biztos, hogy a véle­ménye el is jut a címzettek­hez. Jobban kell kapcsolód­ni a pártszervezetekhez az állami, gazdasági szervek­kel való vitákban is! Ezért a tavaszi taggyűlésektől pont azt várjuk, váljanak igazi politikai fórumokká, minden álláspont, elképzelés kapjon hangot. Ebben segíthetnek rengeteget az egyéni elbe­szélgetések. — A múlt év tava­szán életre keltek a ré­, tegtanácsok. Tőlük mi várható el a mozgalom frissítésében? — E testületek szerepe jelentősen megnőtt, önálló­an gazdálkodnak, saját anya. ' gi fedezetük van, kitünteté­si jog is megilleti őket. A munkásfiataloknál nyilván­való: ahol jó a szervezett­ség. élnek a hagyományok — s ezek megyénkben el­sősorban a nagyüzemi KISZ- bizottságok —, ott a meg­újulás tulajdonképpen a meglévő cselekvések folyta­tása. — Beszéljünk a tan­intézetek ifjúságáról, amelynek nem csupán 1986 óta szentel különös figyelmet a szövetség! — KISZ-szerveink két-há- rom éves programot dol­goztak ki a középiskolákkal kapcsolatban. Fő törekvé­sünk. hogy a tanintézetek­ben tagjainkat élményadó- an. cselekvő módon kap­csoljuk be az iskolai köz­életbe. Olyan KISZ-re van itt szükség, amely képes a politikai, világnézeti kérdé­sek iránt felkelteni a diá­kok érdeklődését! Vállalják az ismeretközvetítést, hatás­sal vannak a szövetségen kí­vüli fiatalokra is. Ebben le­hetnek támaszaink a marxis­ta diákakadémiák, a tudo­mányos-technikai diákköri pályázatok, az amatőr mű­vészeti seregszemlék. Lé­nyeges jog: az iskolai sza­bályzatokról véleményt mon­danak a KISZ-szervezetek, s ebben a városi testületeink fokozott segítséget nyújta­nak. Tény. legalább egy tan­év kell mindennek ismert­té válásához, de több esz­tendő ahhoz, hogy ez a for­ma gyakorlat is legyen. — Üj helyzet az is, hogy ezentúl napjaink­ban a KISZ nem az egyetlen ifjúsági szerve­zet ... — Kétségtelenül tagoltab­bá vált társadalmunkban az if júsági struktúra. Szoros kap­csolatokra. megfelelő munka- megosztásra törekszünk a szakszervezeti ifjúsági tago­zatokkal. a MTESZ és a Ha­zafias Népfront fiatalokkal foglalkozó szervezteivel. Ar­ra persze ügyelni kell, hogy ne a tisztségek megkettőző­dését jelentse mindez! Minő­ségileg új lehetőségeket hoz­hatnak a tanácsok ifjúsági és sportosztályai. — De azért ez a tény is még határozot­tabb, konkrétabb törek­vésekre sarkallja a szö­vetséget ... ? — A döntő, hogy a cselek­vésre irányuljon a figyel­münk! Lényeges, hogy a KISZ-szervezetek kérjenek és kapjanak a pártszervek­től konkrét feladatokat! Az állásfoglalások végigvitelé- ben leginkább ez a korosz­tály érdekelt, hiszen a gaz­daság mindenkori helyzete jelentősen befolyásolja a pá­lyakezdés, a családalapítás lehetőségeit. Alapvető, hogy javuljanak az indulás esé­lyei! Halaszthatatlan tenni­valóink vannak a műszaki haladás meggyorsításában, a nyelvtanulás szélesebbé té­telében, a számítógépes kul­túra teljesztésében. Ugyanígy a párttagajánló tevékenység fokozásában Még mindig alacsony a párt­ba felvettek aránya. Sokan 30-hoz közel jutnak el idá­ig. Ehhez persze nélkülöz­hetetlenek a formalitást mel­lőző, a mai problémákat éle­sen felvető taggyűlések, és a magasabb követelmények a KISZ-munkában. — A KISZ Központi Bizottságának mostani, január végi felhívása hasonló szellemről tesz tanúbizonyságot. Miként kapcsolódik ehhez me­gyénk? — Ez a felhívás kapcso­lódik a jelenlegi gazdaság- politikai pártnapok esemény- sorozatához. Főbb gondola­tai : a teljesítményelven ala­puló munkavégzés, az en­nek megfelelő, éhhez illesz­kedő politikai magatartás­forma kialakítása, és nem utolsósorban a valóságos helyzet megismertetése és megértetése az ifjúság köré­ben. Nyilvános beszélgeté­sekre buzdít az üzemekben, a szervezetekben. Mi azzal is hozzájárulunk, hogy feb­ruár közepéig városi bizott­ságainktól kölcsönözhetők az ezzel kapcsolatos témákat feldolgozó -— Mit képvise­lünk?. Mi a gazdasági re­form?, Lakáshelyzet és a KISZ című — videokazettá­ink. Különböző pályázatokat írtunk ki, komoly díjazás­sal. melyekkel ösztönözzük a szervezeteket, például a helyi gazdaságépítő munká­ban való aktívabb részvé­telre. — E kampányjellegű . megnyilvánulás mellett bizonyára méltó figyel­met fordít az ifjúsági szövetség zászlóbontá­sának 30. évfordulójára is ... — Elképzelésünk, hogy az idei megemlékezések mu­tassák be a kiemelkedő tör­ténelmi sorsfordulók tanul­ságait. A nemzeti eszme, az internacionalizmus erejét. Mire tesszük a hangsúlyt? Lesznek találkozók volt if­júsági vezetőkkel. Elkészül az a könyv, amely megyénk baloldali ifjúságmozgalmi történetét kíséri végig a szá­zad elejétől. Rendezvénye­inkkel szeretnénk hatni ugyanúgy az érzelmekre is. mint a fiatalok értelmére. Szatay Zoltán AZ EGÉSZSÉGÜGYI PÁRTNAPON Reális helyzetelemzés A megyei kórház díszter­mében gyűltek össze az egészségügyi dolgozók kép­viselői, párttagok és párton. kívülíek, hogy a Központi Bizottság novemberi határo­zatainak tanulságairól be­szélgessenek. Az előadó, dr. Gyetvai Gyula főigazgató­főorvos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának tagja volt. A megjelenteket előbb dr. Leute István, a kórházi pártvezetőség titkára kö­szöntötte, kiemelve ennek az összejövetelnek a jelentősé­gét, a fórum kínálta lehe­tőséget: ilyen körben is ér­telmezni. a helyi adottsá­gokra kell szabni a fontos dokumentumot. Ezután dr. Gyetvai Gyula beszélt ha­zánk gazdasági helyzetéről, visszatekintve a XIII. párt- kongresszus időszakáig. Hangsúlyozta, hogy nem ön­magában kell vizsgálni az 1986-os esztendő eredménye­it vagy hiányosságait, ha­nem folyamatokat, irányo­kat szükséges figyelemmel kísérni. Sajnos, kísértő a negativizmus, többen rosz- szabbnak ítélik meg a hely­zetet. mint amilyen. Ezen csak a reális helyzetelem­zés segít. Ez történt a XIII. pártkongresszuson, s a Köz- poni Bizottság 1986. novem­beri határozata is ennek a jegyében fogant. Hivatkozott a főigazgató-főorvos a tele. vízióban előző este sugárzott kerekasztal -beszél getésre, ahol jeles közgazdászok is­mertették álláspontjukat, s azokat az esélyeket, ame­lyek hazánk számára kínál­koznak. Kiemelte az előadó a szellemi kincseink szere­pét, amelyre az eddigieknél jobban kell támaszkodni. Feltétlenül jobban meg kell becsülni ehhez az alkotó ér­telmiséget, azokat is. akik az egészségügyben dolgoz­nak. összegzésül bizakodva szólt a jövőről, a reformfolyamat­ról. arról, hogy ha megfele­lően összefogunk a célok megvalósítása érdekében, ki tudunk lábalni nehézségeink közül. Végezetül néhány gondolatot mondott el me­gyénk VII. ötéves tervi egészségügyi beruházásai­ról. amelyek egyéb tervek­kel összhangban valósulnak meg. Említést tett a gyön­gyösi Bugát Pál Kórház épí­téséről. s azokról a mun­kákról, amelyek a megyei kórházat teszik még hatéko­nyabbá, felszereltebbé. Ki­emelte az intenzív betegel­látás korszerűsítését, ezen belül a műveseállomás lét­rehozását. G. L I

Next

/
Thumbnails
Contents