Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-24 / 20. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1987. január 24., szombat A BALJÓS PROGNÓZISOK ELLENÉRE Jó évet zárt az idegenforgalom A világ turizmusát — amely a második legnagyobb iparággá nőtte ki magát — az elmúlt évben sok min­den megzavarta. A repülő­géprablások, a terrorcselek­mények mérsékelték az uta­zási kedvet, és otthonmara­dásra késztetett, sokakat a tavasszal fellángolt sugár, hisztéria is. A dollár árfo­lyama 1986-ban minden ko­rábbi negatív rekordot meg­döntve. mélypontra zuhant, minek következtében az egyébként sokat utazó ame­rikaiaknak megdrágult Eu­rópa. Távolmaradásuk érzé­kenyen érintett olyan turisz­tikai nagyhatalmakat, ami­lyen Ausztria. Olaszország, vagy Spanyolország: látoga­tottságuk. bevételük csök­kent. Mindezek a hatások termé­szetesen Magyarországot is érintették, s mégis, mind­ennek ellenére mi kifejezet­ten jó turisztikai évet zár­hattunk. Bár az egész esz­tendőt felölelő statisztikák még nem készültek el. ti­zenegy hónap adatai, és a tizenkettedikre vonatkozó becslések alapján állítható, hogy tavaly mintegy 16 mil­lióan érkeztek az országba — közülük négymillióan tu­ristaként — lényegesen több pénzt költöttek hanzánkban. mint 1985-ben. így a turiz­musból származó bevételek — mind a rubel, mind a dollár elszámclásúak — szá­mottevően növekedtek. Nyitottság és nyíltság Mivel magyarázható, hogy a világszerte tapasztalt pan­gás közepette a magyaror­szági idegenforgalmat az élénkülés jellemezte? Termé­szetesen nem egy, hanem számos tényezővel. Ami a terrorizmus visszatartó ere­jét illeti, az bennünket vi­szonylag kevésbé sújtott, hi­szen világszei te ismert, hogy Magyarországon kifejezetten jó a közbiztonság. Földraj­zi helyzetünknél és politikai hovatartozásunknál fogva viszont erősen érintett ben­nünket a csernobili atom­katasztrófa, amelynek hatá­sát a külföldi propaganda jócskán felerősítette. Ám a magyarországi turizmus gaz­dái ellentámadásba lendül­tek azzal, hogy gyors ás pontos tájékoztatást nyúj­tottak a sugárzás mértéké­ről. s ez a mérték valójá­ban nem adott okot semmi­féle aggodalomra. A méré­sek hitelességét akár ma­guk a vendégek is ellen­őrizhették. mivel azokat a nagy budapesti szállodák légterében, a felszolgált éte­lekben is 'megismételték. Ez a nyitottság rokonszenvre talált, és bátorítóan hatott azokra, akik egyébként óva­kodtak volna a magyaror­szági utazástól. Nem volt. nem is lehetett eszközünk viszont a dollár leértékelődésének ellensú­lyozására. Akárcsak Európa más országaiba, hozzánk is lényegesen kevesebben ér­keztek Kanadából és az Egyesült Államokból, mint korábban. Tekintve, hogy 1985-ig az amerikai turis­ták' aránya vendégeink kö­rében erőteljesen nőtt. a tengerentúliak távolmara­dása 1986-ban már érezhe­tő veszteséget okozott. Ha csupán a negatív té­nyezők egy részét sikerül el­lensúlyoznunk, akkor leg­jobb esetben is csak meg­őrizzük korábbi pozícióinkat a világ turizmusában. Ám en­nél lényegesen több tör­tént: helyzetünk javult. S ezt már más, további körül­mények magyarázzák, ame­lyek a korábbi múltban gyö­kereznek. Minőségi turizmus A hetvenes évek derekán, végén különösen sokan ke­resték fel Magyarországot, de különösen kevés pénzt költöttek. A beutazók nagy tömege túlterhelte a turiz­mus viszonylag fejletlen inf. rastruktúráját: a közműve­ket. a kempingeket, a szál­lodákat. a strandokat, az üz­leteket: rontotta a Balaton vízminőségét. A turisták ala­csony pénzköltési hajlandó­sága egyebek között abból is fakadt, hogy alig volt mi­re ^ölteni: szegényes volt a programajánlat, kevés volt a lehetőség a , sportolásra. a szórakozásra. * Mindezt felismerve hir­dette meg a kormányzat a minőségi turizmus prog­ramját. S nemcsak meghir­dette, hanem — nagyrészt — valóra is váltotta. Az akkor, a hetvenes évek végén kez- . deményezett lépések gyü­mölcsei nagyjából mostanra értek be. Mint emlékezetes, nagy ösz- szegű idegenforgalmi cél­hitelt vettünk fel, amiből szállodák sora, több sport­pálya, szórakoztató centrum, határátkelőhely épült. Az új, magas színvonalú szállodák, új. a korábbinál fizetőképe­sebb vendégkört vonzottak, amely szívesen látogatja a játékkaszinókat, a teniszpá­lyákat. az éjszakai mulató­kat. Ez a vendégkör ter­mészetesen a sokszorosát köl­ti. mint az, amelyik a túl­zsúfolt Balaton-parti kempin­gekbe szorult. Nemrégiben megépült és megnyílt a Budapest Kong­resszusi Központ, és rész­ben ennek köszönhetően ala­posán felélénkült a kong- 1 resszusi turizmus. Tudniva­ló. hogy a nemzetközi ta­nácskozások résztvevői a legköltekezőbb vendégek, a megbeszélések előtt és után szívesen vesznek részt a legkülönfélébb programok­ban. S a múlt évben több tucatnyi jelentős nemzetkö­zi találkozónak adhatott ott­hont Magyarország: talán elég a rákkutató orvosok, a Nemzetközi Szállodaszövet­ség budapesti kongresszusá­ra. vagy a kempingezők debreceni világtalálkozójára emlékeztetni. Az export válfaja De kezdett divatba jönni , Magyarország úgy is. mint az incentive túrák egyik célpontja. Jelentős multina- cionális cégeik, és kevésbé jelentős nemzeti vállalatok hozták dolgozóikat jutalom­utazásra hazánkba. Az ilyen kirándulások szintén viszonylag gazdag forrásai a konvertibilis devizabevétel­nek: az incentive túrákat finanszírozó cégek általában rangos szállodákban foglal­nak helyet dolgozóiknak. s gondoskodnak változatos szó­rakoztatásukról is. A jelek szerint tehái igencsak érdemes volt az idegenforgalomba tekinté­lyes summákat befektetni: a dollárban számolt bevéte­leink tavaly 20—22 száza­lékkal múlták felül az 1985 évit. Ehhez hozzá kell fűz­ni. hogy a turisták fogadá­sával. kiszolgálásával gaz­daságosabban jutunk kon­vertibilis bevételekhez, mint általában az áruexporttal (Általában, mert természete­sen vannak olyan export- termékeink is. amelyek jó­val az átlag felett jövedel­meznek.) S azt is. hogy a turizmus révén gyakorlati­lag exportálhatatlan árukat — nagyrészt szolgáltatáso­kat — sikerül külföldi va­lutákért értékesítenünk. De aránytalan képet fes­tenénk a Magyarországra irányuló turizmusról, ha — a siker magyarázataiként — csak az eredményeket sorol­nánk. Különösen a szakem­bereknek kell felfigyelniük arra. hogy az egyik legfon­tosabb küldő országból az NSZK-ból tavaly kevesebben utaztak hozzánk. Ennek oka­it okvetlenül meg kellene ismerni. Azután arról sem szabad megfeledkezni, hogy az utazási irodák külföldre ajánlott árai nem voltak mindig arányban a nyújtott szolgáltatásokkal. Nem min­den vendégünk lehetett elé­gedett a kiszolgálás módjá­val. legalábbis az alkalma­zott árakhoz képest. Végre nagyobb lendületet vett és úi formákat is öltött hazánk­ban az idegenforgalmi szak­emberek képzése, de ez majd csak egy későbbi időszak­ban hozza meg — remélhe­tően meghozza — az ered­ményeket. További teendők Az sem kifejezetten ked­vező számunkra, hogy a mintegy 16 millió beutazó közül csupán 4 millió volt az igazi turista, aki nem­csak átutazott országunkon, nemcsak néhány órára ruc­cant át a szomszédból. Bár — minden ellenkező híresz­teléssel szemben — hasznot hajt, a bevásárlóturizmus is. példának okáért jobb áron kel el a hús. amelyet az ebédre átránduló fo­gyaszt el a soproni vendég­lőben. mint amelyet expor­tálunk: azért az igazán jó üzlet az. ha vendégeink na­pokat. heteket töltenek el hazánkban. S nemcsak fo­gyasztanak. hanem ismer­kednek is országunkkal. Mint a számokból látható, az utóbbiak a valódi turisták egyelőre igencsak kisebb­ségben vannak. Mindennek, s több más. itt fel nem sorolt negatív tényező ellenére, egyértel­mű. hogy 1986 jó éve volt a magyar idegenforgalom­nak. amit ezúttal kevés eu­rópai ország mondhat el ma­gáról. Megerősítette azt a meggyőződést, hogy a turiz­mus Olyan ágazata a ma­gyar gazdaságnak, amelybe érdemes tekintélyes összege­ket beruházni. G. Zs. Tízezer vendége volt a debreceni kemping- világ­találkozónak Utcarészlet Palermóból, a hírhedt maffia hazájából (Fotó: Zay Zoltán) PALERMO MAGYAR DÍSZPOLGÁRAI Egri diákok a maffia hazájában Amikor útra keltek, hogy több ezer kilométert be utazzanak repülőn, hajón, autóbuszon, még nem is sejtették: mint Szicília egyik nagyvárosának díszpol­gárai térnek haza. Az egri Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakközépiskola és Szakiskola 28 tanulója, három tanár kíséretében múlt év decemberének első felében töltött két hetet Itália szép. legendás tájain. A helsinki egyezmény szellemében szervezte a Bel­kereskedelmi és a Művelődési Minisztérium, valamint az. Olasz Kulturális Intézet a cserelátogatást megye- székhelyünk és Palermo középiskolásai között. Az élmények elmesélése során egyfajta látásmódról is vallottak a megkérdezett diákok: Ferencz Gábor és Jánosi László, akik mindketten a szakközépiskola 2. < osztályába járnak. Jutalomút. . . . . .volt ez az olaszországi — mondja Ferencz Gábor, aki gyöngyösi, de édesapja révén már jó néhány hóna­pig élt Líbiában. Megfordult Máltában, Ausztriában és az NSZK-ban is. — A jobb ta­nulókat hívták, de sajnos volt. aki nem vállalhatta a költségeket. Az utazáshoz szükséges 10 ezer forintot, s a valuta kiváltását. Sajná­lom őket. mert nagyon szép élményekből maradtak ki. — Feltétlenül az volt Ró­mában a Colosseum vagy a Szent Péter bazilika — foly­tatja Jánosi László 'Lőrinci­ből. — Bár kissé csalódtam: a képeken valahogy gyö­nyörűbbek . . . Tetszett Ná­poly, ahová mindjárt az el­ső nap este hétkor érkez­tünk. Sokat nem, láthattunk belőle, mert fél kilenckor indult a hajónk, a Petrarca. Másnap reggel kötöttünk ki Palermóban. A vendéglátók, az IPAS, vagyis az ottani Szállodaipa­ri Állami Középiskola diák­jai már várták a magyar fiatalokat. Már csak azért is nagy volt a kíváncsiság, mert ritka vendégek va­gyunk a hírhedt maffia ős­hazájában. Ugyanakkor ,az is itermészetes, a sziget ne­vének hallatán itthon is elő­ször a mindent behálózó, fé­lelmetes bűnszervezet jut eszünkbe. — Palermóban másként áll a dolog — meséli Gá­bor. — Bárhol jártunk, és szóba került a maffia, a helybeliek könnyedén, mo­solyogva beszéltek róla. Nem­egyszer megmutatták, hol szokott ülni a főnök, melyik a kedvenc asztala. — Nem szabad elfelejte­ni — szól közbe Laci —, hogy a maffia ritkán nyúl a békés lakossághoz. Ellen­tétben a nápolyi camorrával. amely polgárok ellen is há­borúzik. — Mesélték — toldja meg egy sztorival Gábor —, hogv a maffiások kiraboltak va­lakit. Ám rájöttek, nem a területükön lévő másik cso­portbelit fosztottak meg ja­vaitól. Visszajuttatták neki az elrabolt holmit. .. Vásár és Alibi­klub A benyomások nyilván en­nél sokkal gazdagabbak. Pél­dául arról, milyen emberek is a dél-itáliaiak, mi tölti ki hétköznapjaikat, ünnepeiket. — Hangosabbak, de sok­kal közvetlenebbek — kész a feletettel Laci —. mint mi. Érdekes volt a palermói piac. Ott kötelező az alku! Igazi vásár az, ahol olcsób­ban megvehetők ^ szüksége­sek. mint az állami üzle­tekben. Persze a pénzünk is leginkább oda volt elég .. . Gábornak is van bőven mondandója: — Soha nem felejthető el az a szívélyesség, ahogyan fogadtak minket, törődtek velünk. Az iskolaigazgató ál­lófogadást adott. Caracausi Antonino úr és kollégája. Lococo Vincenzo leste min­den kívánságunkat. Talál­kozhattunk a főpolgármes­terrel, 'aki könyvet ajándé­kozott hazájáról mindegyi­künknek. Megkaptuk a Pa­lermo díszpolgára címet is. Tanáraink személyesen ve­hettek át emlékplakettet... Nagy élményem volt. ami­kor elvitték a csoportunkat Liszt-kcmcertre. Meglepett, hogy mennyire értékelik a zenéjét. — Kétszer voltunk az Ali­bi nevű diszkóklubban — veszi át a szót Laci —, sze­mélyre szóló belépőkkel. Megnéztünk kiállítóterme­ket. marionett-bábjátékot. Jártunk botanikusikertben. ahol többek között láthat­tunk grapefruit- és narancs- ligetet, szappanfát és úgy­nevezett lépegetőfákat. Min­denhová elkísértek annak az osztálynak a tagjai, akik áp­rilisban majd Egerbe jön­nek. Megered a nyelvük, ami­kor a kirándulások kerül­nek szóba. Észak-Szicíliát bejárva ^megtekinthették az Etnát. lábánál a vulkanikus kőzetekkel borított kis vá­rost. Taorminát. De elmen­tek Cefaluba, Trapaniba. Eri- cebe is. Utóbbi helyen az idegenforgalmi hivatal igaz- gatója kedveskedett film­vetítéssel nekik. Diáknyilatkozat a 21-es csatornán Palermóban Gábor televí­ziós nyilatkozatot is adott. — Nem is sejtettük, hogy felvétel készül — emlékezik vissza. — Egyszer csak kör­bevettek bennünket a 21-es tv-csatorna emberei. A ripor. ternő arról kérdezősködött, mit tudunk róluk, milyenek a benyomásaink, ismerjük-e a maffiát. Provokatív kér­déseket egyáltalán nem tett fel. Az sem mindegy, hogy a leendő vendéglátósok mi­lyen tapasztalatokat gyűjte­nek idegen honban. — Ahol laktunk — így László' —. ott körünkben diákok főztek. Igen színvo­nalasan. Délben négy-ötféle étel közül választhattunk Voltak különlegességek is. mint például polip, rák, ten­geri saláták. Az éttermekben megfigyeltem, rendszerint kézből szervíroznak, és sok­kal több a felszolgáló, mint itthon. Ott általános. hogy a szakácsok flambiroznak. azaz előzetesen bemutatják a vendégeknek készítmé­nyeiket. Nálunk első osztá­lyon kötelező lenne, de csak néhány nagyobty szállóban csinálják. Egy alkalommal mi is főztünk nekik igazi magyaros ételeket. Ízlett az olaszoknak, legfeljebb túl fűszeresnek találták. A me­nü így nézett ki: unicum. sonkás másé, gulyásleves, töltött gomba egri mártás­sal. paprikás csirke galuská­val. tolófánk. fantáziatorta, és a főalsztalon egri bikavér. Gábor nem hagyhatja szó nélkül, mennyire vigyáztak a biztonságukra. — Az iskola előtt mindig ott várakozott egy páncélo­zott rendőrautó. Nekünk azt mondták, miniszter lakik a szemben lévő épületben. Az­után megtudtuk, valóban nem ártott az óvatosság: megérkezésünk előtt pár nap­pal gyilkoltak meg égy csend- örtábornokot. A temetésen ott volt az iskola 4. b osz­tálya — akik majd cserelá­togatásra jönnek —, s felvo­nulást tartottak a maffia el­len. Ezzel az élménnyel együtt is a Szícilában járt egri diá­kok egyetértenek abban. hog.V azt a kedves vendég­látást — bármi módon is — viszonozni kell. Hiszen — mint a beszélgetés alatt többször is hangsúlyozták — Palermo város vendégszere­tetét élvezhették . .. Szalav Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents