Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-21 / 17. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 21., szerda 3 EZ A STRUKTÚRAÁTALAKÍTÁS Fejlesztés és visszafejlesztés A gazdaság, s azon belül mindenekelőtt az ipar termelési szerkezetének módosítása, átalakítása idestova másfél év- tizede napirenden szerepel. Kezdetben az volt a cél, hogy minden vállalat törekedjen termelési és termékstruktúráját a gazdaságosság jegyében javítani, korszerűsíteni. A hetvenes évek derekán az exportfejlesztő hitelek intézményesítése a gazdaságos export növelését állította a struktúramódosítás középpontjába. S bár a gazdaságos export fokozása mindazóta időszerű, a nyolcvanas években nyilvánvaló lett, hogy a szerkezetátalakításnak a gazdaságtalan termelés visszaszorítása is nélkülözhetetlen eleme, eszköze, módszere. MENNYIT ÉR EGY HATÁROZAT...? Az erőmű jövőjét építik Visontán Sok szó esik manapság a Gagarin Hőerőmű Vállalatról. Nemcsak azért, mert az országban ott állítják elő a legolcsóbb villamos energiát, hanem azért is. mert olyan változások folyamatát élik. amely nem sokszor következik be egy-egy vállalat életében. Ezek közül is a legjelentősebb a rekonstrukció. Szóltunk már arról is. hogy mindez milyen nagy méreteket öltött. Ahol felújítanak, s építkeznek. ott a jövőt tervezik. Mégis jogosnak tűnnek az erőmű holnapjával foglalkozó kérdések. Egyebek mellett erről beszélgettünk a vállalat pártbizottságának titkárával. Kajki Sándornéval. Rajki Sándorné (Fotó: Perl Márton) Az ilyen komplex jellegű — fejlesztésből és visszafejlesztésből összetevődő — struktúraátalakítás rendkívül lassú, erőtlen, s különösképp érvényes, helytálló ez a megállapítás a visszafejlesztésre. A magyar gazdaság e tekintetben — termelési struktúra külgazdasági következményekhez igazodó alakításában — jócskán elmaradt azoktól a változásoktól. amelyek világszerte kibontakoztak és felerősödtek. Juttatni és kivonni Az ok-okozati összefüggések láncolatát követve elsőként arra kell emlékeztetni. hogy a magyar gazdaságban hosszú évtizedeken keresztül a termelési struktúra alakításának csak egyik módszerét, eszközét alkalmaztuk; nevezetesen egyikmásik termelési ágazatot a többinél erőteljesebb ütemben fejlesztettük. Erre utal példának okáért a közúti járműfejlesztési program, az alumíniumipari, a petrolkémiai. a számítástechnikai program. Ilyen szerkezetátalakító programjaink ugyan ma is vannak — például a gyógyszer. és növényvédőszer-, az intermedier-gyártás fejlesztése —. sőt ezekhez még úgynevezett hatékonyságnövelő, ráfordításcsökkentö központi gazdaságfejlesztő programok is társulnak, s továbbra is változatos kedvezményben részesülnek az exportfejlesztések. Lényegbe vágó azonban az a különbség, hogy a korábbi szerkezetre ható programokat beruházási fellendülés közepette hajtottuk végre, napjainkat viszont a beruházási lehetőségek szűkössége jellemzi. Ugyan számos elemzés. vizsgálat tisztázta, melyek a gazdaság, az ipar különösképp jövedelmező, gyorsabb fejlődésre is képes szakágazatai. vállalatai, csakhogy a kevesebb fejlesztési forrásból számukra is kevesebb jut. s így a szerkezetmódosító hatás a kívánatosnál, a szükségesnél gyengébb. Esztendőkig tartott, amíg a köztudat — úgy ahogy — befogadta, de csak általánosságban. s nem esetenként konkrétan a visszafejlesztés elkerülhetetlenségét, s amíg a jog- és pénzügyi rendszer kialakította a gazdaságtalanul működő vállalatok, a gazdaságtalan termelés kezelésének. visszaszorításának, megszüntetésének módjait, a munkaerő és a társadalmi tőke mozgásának, átcsoportosításának feltételeit. A megszüntetés is pénzbe kerül Még egy oka volt — van és lesz — annak, hogy a gazdaságtalan tevékenységek visszaszorítása rendkívül lassú. Az úgynevezett visszafejlesztés feladatát azzal — az egyébként igaz állítással — igyekeztünk a közvéleménnyel elfogadtatni, hogy a gazdaságtalan termelés a nemzeti jövedelmet fogyasztja, következésképpen. ha visszaszorítjuk, ha mérsékeljük arányát, a költségvetés terhei is csökkennek, bevételeiből többet fordíthat más célokra. Az érveknek ez a sora helytálló, de egyoldalú. Figyelmen kívül hagyja, hogy bizony a visszafejlesztésnek, áz ilyen jellegű struktúraalakitásnak is van ára. mintegy beruházási költsége. Az elmúlt évben a kormány három számottevő termelési ágazat, a szénbányászat és a vaskohászat, valamint a húsipar struktúraátalakítási programját hagyta jóvá, ezek mindegyike mil- liárdokat vesz igénybe. Egyébként arról sem szabad megfeledkezni — mert ez is lassítója a folyamatnak —, hogy a gazdaságtalan termelés is valamilyen szükségletet elégít fai, s ha okkal- joggal visszafejlesztjük, megszüntetjük. a szükségletet más forrásból, általában importtal kell kielégíteni. Nép- gazdasági szinten tulajdonképpen ez is a visszafejlesztés költségszámláját növeli. Aligha kell folytatni a bizonyítást, hogy a termelési szerkezet módosítása, a külgazdasági követelményekhez való igazítása — haladjon az egyes szakágazatok koncentrált fejlesztése, avagy a gazdaságtalan termelés visszafejlesztése útján —ráfordításigényes teendő. folyamat. Emellett a mi gazdaságunkban, társadalmunkban a struktúrakorszerűsítés munkaerő-emberi vetületét is messzemenően figyelembe kell venni. A gazdasági racionalitást csak az utóbbival összeegyeztetve tudjuk és lehet érvényesíteni. Egyedüli többletforrás A struktúraátalakítás teendőinek, lehetőségeinek és fé- kezőinek áttekintése napjainkban azért különösképp időszerű, mert a népgazdaság idei tervében — az erről közölt tájékoztatóban — szembetűnő gyakorisággal szerepel ez a feladat. Többi között ilyen megfogalmazásban: az iparban meg kell gyorsítani a termelés szerkezetének korszerűsítését.. . a bányászatban, a vaskohászatban és a húsiparban a racionalizálási és szerkezet- átalakítási programokat következetesen meg kell valósítani ... a gazdaságtalan termelés visszaszorítására az eddiginél határozottabb lépéseket kell tenni... fel kell gyorsítani a népgazdaságban a munkaerő és a társadalmi tőke mozgását... a fejlesztési forrásoknak a jövedelmező vállalatokhoz való át- áramlását... A magyar gazdaság teljesítménye az utóbbi két évben stagnált, külgazdasági egyensúlya romlott, külföldi adósságállománya emelkedett. I'llúzórikus lett volna 1987-re a külgazdasági egyensúlyi helyzet alapvető megváltoztatását célul tűzni, legfeljebb az eladósodás folyamatának mérséklésére vállalkozhatunk. Ám ennek is az a feltétele. hogy a magyar gazdaság teljesítménye ismét növekedjen. Csakhogy ehhez is többletforrások. eszközök kellenek. ilyeneket viszont az 1986. évi gazdasági teljesítmény nem biztosít. A szerény mértékű élénkítéshez többletforrást csak a termelésben már lekötött társadalmi tőke hatékonyabb fel- használása nyújthat. S ezen a ponton kapcsolódik a struktúraátalakítás, a termelési szerkezet korszerűsítése — mint feltétel — a gazdasági növekedés élénkítéséhez, a termelőeszközök és a munkaerő hatékonyabb, több jövedelmet alkotó hasznosításához. Bizonyos, hogy nemcsak idén, hanem az elkövetkező esztendőkben is a gazdasági-termelési szerkezet korszerűsítése, e folyamat gyorsítása lesz a tá- gabb értelemben vett gazdasági munka kulcsfeladata. Garamvölgyi István — Tény és való, az erőmű újjászületik, műszakilag, minőségileg egyaránt. Az itt termelt villamos energiával 1991—92-től újabb húsz, huszonöt évre minden gond nélkül lehet számolni. Már ami magát az erőművet illeti. — Ezen utóbbi mondatán mit kell érteni? — Olyan rekonstrukció idejét éljük, amire az iparon belül nem nagyon akad hasonló példa. A munkálatok ugyanis saját vállalkozásban készülnek. Mi itt a Gagarinban az önmagunk kárán tanultuk a szakmát. Érthető hát, hogy erre a felújításra nagyon oda figyelünk. Most minden olyan problémát megoldunk, ami eddig megnehezítette az életünket. — Eddig még mindig csak az erőműről esett szó ... — Igen, az elhangzottak a műszaki, minőségi követelményeket jelentették. Van viszont egy olyan problémánk, amelynek megoldásához egyedül kevesek vagyunk. A lignitről van szó. Ennek a tüzelőanyagnak az ára az utóbbi tíz évben 400 —450 százalékkal emelkedett, mégis ez jelenti a legolcsóbb energiát. Viszont már az elkövetkezendő hónapokban megjelenik az a gond, hogy Visontáról nem tudják az igényeinket kielégíteni. A tervek szerint Bükkábrány- ból hozzák ide a lignitet, s így a szállítási költséggel a végtermék ára tovább növekszik. Véleményünk szerint mindez célszerűtlen. — A bánya és az erőmű között eddig sem lehetett harmonikus viszonyról beszélni ... — Ez a bükkábrányi megoldás pedig újabb érdekellentéteket szül. A bányának olcsóbb, s gazdaságosabb, ha onnan szállít. Nekünk viszont 50— 60 millió forinttal kerül többe így a villamos energia előállítása. S ez már a népgazdaságnak is a kára. — Mi lehet a megoldás? — Mindenekelőtt az érdekellentéteket kell feloldani. A két vállalat nehezen képes megegyezni. Itt a környéken is van elegendő lignit, csak új bányát kellene nyitni. Ha ugyanis szállítani kell, akkor előbb, utóbb elengedhetetlen a vasúthálózat bővítése, s a még hasonló járulékos költségek nagyon megemelik az árat. Nem a piacot, nem a bolti kereskedelmet céloztuk meg a napokban, hogy a zöldségellátásról kérdezősködjünk. Van amennyi van. kupeckodnak vele, ahogyan kinek-kinek elbírja a lelke, vagy éppen új beszerzési forrásokat „fakaszt” a Skála, amely néhány dobásával már beírta nevét a hazai kereskedelem aranykönyvébe. Most inkább a jövőbe vetettük pillantásunkat, s az iránt nyomoztunk,, miként képzelik el a munkaigényes, sokakat riasztó zöldségtermesztést az idén megyénk egyik nagy közös gazdaságában, a hatvani Leninben .. . ? — A múlt év tapasztalatait kívánjuk gyümölcsöztet- ni annak érdekében, hogy a nálunk honos részesművelés rendszerét megújítsuk, tovább fejlesszük — mondotta a kérdés kapcsán Pete János elnökhelyettes. — Hogy mivel foglalkozunk? Zöldpaprika, káposzta, paradicsom. De ide tartozik, hogy az első két növényi kultúra mennyisége egyre csökken. Ugyanis az előző néhány esztendőben a nagy túlkínálat miatt igen alacsony áron tudtuk eladni paprikánkat, káposztánkat, s — Pedig pártunk kongresszusán, de a mostanság sokat emlegetett novemberi határozatban is megfogalmazódott, hogy közös célkitűzéseinket, csakis közösen ösz- szefogva érhetjük el... — Még a kongresszust megelőző pártértekezletünkön megfogalmaztuk, hogy alapvető társadalmi cél legyen az ipar fejlesztéséhez szükséges erőforrások összpontosítása, a szervezettség és a teljesítménykövetelmények érvényesítése. Ha szükséges, akkor ezt ki kell kényszeríteni. Ezen a megfogalmazáson, ennek értelmén lehet vitatkozni. Egy azonban tény, méghozzá az, hogy a szocialista ipar jövedelemtermelő képességének megteremtése társadalmi ügy, létérdek lett! Minden más elé került. Nem lehet több novemberi határozat. A tanulságokat utoljára vonhattuk le. Persze minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Mindenkinek rá kell döbbenni arra, hogy saját jövőnkről, méghozzá nem is távoli jövőnkről van szó. — Egy régi sláger szövege jut az eszembe: „el ne hidd, hogy megváltozunk vezényszóra ...” — Ezért hangoztatom, hogy ez nemcsak ' politikai, hanem társadalmi ügy. Az érdekeltség hiányát lehetetlen politikai agitációval teljesen pótolni. A kettőnek együtt kell megjelennie. Még a a pártszervezetektől sem lehet elvárni, hogy tartósan a népgazdasági érdekeket szolgálják a vállalati és egyéni érdekekkel szemben. ez komoly veszteséget okozott. A paradicsom még nagyjából őrzi helyzetét. Negyven hektáron folyik a részesművelés. Közös és a „bérlők" Amikor a közös gazdaság, illetve a „bérlők” egymáshoz való viszonya, kötelezettségvállalása felől érdeklődtünk, Pete János elmondotta, hogy a Lenin TSZ a talajerő visszapótlását, a szántást, tárcsázást vállalta magára, továbbá rendelkezésre bocsátja gépparkját a permetezések elvégzésére. A legtöbb kézi munkát igénylő palántázás, növényápolás, illetve a „betakarítás” a tagok dolga. És mindezért a teljes árbevétel negyven százalékát kapják meg. Ilyenformán közvetlenül érdekeltek a munka minőségét, mennyiségét illetően. Elképzelhető-e Hatvanban, vagy egyebütt más termelési forma a zöldséget tekintve? Mi előnyösebb? Kérdéseinkre a válasz: — Ügy vélem, jelenleg jobb nincs ennél. A gazdaságoknak kevés a pénzük nagyobb gépi fejlesztéshez. — Ez ellentmond a bánya, s az erőmű között megfogalmazott konfliktusnak .. . — Azért mondtam úgy, hogy az érdekellentétek megszüntetésére lenne mielőbb szükség. — ön szerint miként sei gíthet a Központi Bizottság novemberi határozata? — Ennek a hatására kialakult önvizsgálat csak akkor vezethet eredményre, ha bátran szembe merünk nézni a hibáinkkal. A vita, a bírálat jórészt kiszorult a pártfórumokról. Ezen pedig nem lehet csak a fegyelem erősítésével változtatni. A kritikatűrő képességünk igen alacsony, amíg csak lehet, kitérünk a kényes kérdések elől. .Így kényelmes. Ez a helyzet viszont azt is eredményezte, hogy a párttagoknak nem adtuk meg azt a lehetőséget, amivel egymást meggyőzhetnék néhány vitára okot adó témában. Ugyanakkor kerülni kell a formális megoldásokat, mert ezeknek nemcsak semmi hasznuk nincs, hanem rengeteg energiánkat emésztenek fel. Folytathatnám a határozatvégrehajtás lehetőségeinek megfogalmazását, de mint már azt említettem egy határozat annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Mindenekelőtt abban bízom, hogy november óta sok minden tisztázódott a marad tehát a hagyományos módszer, ami igen munka- igényes. Ezt a munkát, ezt az energiát pedig csak akkor biztosíthatjuk, ha tagjainkat érdekeltté tesszük oly formán, hogy bevonják családtagjaikat a termelésbe. E sajátos rendszer nélkül harmadrésznyi árut tudnánk biztosítani a fogyasztóknak, illetve a konzervgyárnak, amellyel paradicsom tárgyában régóta szerződéses partnerek vagyunk. No. persze azért is kedvelt ez a módszer, mert részesművelőink jelentékeny többletjövedelemre tehetnek szert. Földbérlettel Ezek után összességében milyen eredményre, éves teljesítményre képes a Lenin Tsz kertészeti ágazata? A válasz kicsit meglepő. Mert még e módszerrel is veszteséges! Alacsonyak a felvásárlási árak, rossz a jövedelmezőség. Ezért most azon fáradoznak, hogy olyan megoldást találjanak, amelynek az alkalmazása nyereségessé tenné az ágazatot. Pete Jánosnak ez ügyben határozott elképzelése is van: — Legcélszerűbb lenne bérletbe adni néhány hekfejekben, a gyárigazgatótól a lakatosig mindenkiében. — A Gagarinban a rekonstrukció már ennek szellemében folytatódik? — Bátran mondhatom, hogy igen. Együtt dolgozunk 10—-12 fővállalkozóval, s azok alvállalkozóik egész sorával. Mi koordináljuk a * munkát. Megvívjuk csatáinkat az indokolatlan áremelések ellen. A műszaki ellenőrzést pedig annyira megszigorítottuk, hogy ide egyetlen olyan apró berendezés se kerülhessen beépítésre, ami a mi elvárásainknak nem felel meg. — Ezt hogyan képesek megvalósítani ? — Már a gyártónál, még a szállítás előtt ellenőrzünk mindent. Igaz, ehhez nem voltak hozzászokva partnereink, tiltakoztak is rendesen. Végül megértették, hogy így elkerülhető az éveken át tartó pereskedés. Mi nem ezt akartuk, nem így képzeltük, ez meg ez nem működik rendeltetésszerűen. Mindenre odafigyelünk, tökéletes munkát akarunk! — Ilyen körülmények között képesek-e tartani a tervekben meghatározott határidőt? — A munka ez idáig a terveknek megfelelő ütemben halad, sőt valamivel még előbbre is vagyunk . . tár földterületet a kertészetben dolgozóknak, megteremtve egyben annak az adminisztratív feltételeit is, hogy a dolgozók által termett érték után bizonyos számú munkanapot számolhassunk el nekik. így változatlanul teljesíteni tudnák a kötelezően előírt százötvenet. Miért lenne ez kedvezőbb a tavalyinál, az eddig nálunk honos formánál? Mert nem részt kapna a tag, hanem egy előre megállapított ösz- szeg kivételével az, egész bevétel felett rendelkezne. Ezáltal gyorsabban, rugalmasabban alkalmazkodna a piaci változásokhoz, s mindig azt termelné, ami a legjobban megéri. Az idei alkalmazást tekintve milyenek az elnökhelyettes elképzelésének az esélyei ? Még dolgoznak a témán. finomítják, tökéletesítik a módszert, annak megfogalmazását. De már nem sokáig! Hiszen közeleg a közgyűlés, amikor ki kell mondani a döntő szót — sok egyéb mellett — e fontos. a lakossági ellátást, a népgazdaságot is közelről érintő kérdésben. (moldvay) Kis Szabó Ervin HATVANI ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT . . . Télben a zöldségről
