Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-20 / 16. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1987. január 20., kedd Hűen a hagyományokhoz Munkásművelődés a Bélkő alján Bélapátfalva. A község ne­vének hallatára legtöbbünk­ben a cementgyár képe is felötlik. Hazánk egyik leg­nagyobb cementművében dolgozó több mint ezer em­ber művelődésének ügye nem elhanyagolható kérdés. E té­mának utánajárva, tértünk be a községi művelődési ház­ba. ahol az intézmény gond­noka fogadott bennünket: — Végigvezetem önöket, s meglátják, milyen átalakítá­sok. korszerűsítések folynak nálunk. Nemrég kezdtek a szakemberek a fűtésünk kor­szerűsítéséhez. A gázfűtés régi problémánkat oldja majd meg. — Ez lesz az új könyvtár, a régi presszó helyére köl­tözhetünk — kapcsolódik be a beszélgetésbe a könyvtá­rosnő. — A régi szűk helyi­ségből várhatóan tavaszra erre a tágas, korszerű hely­re költözhetünk át. A bővü­lő könyvállományunk jól szolgálja majd az olvasni vá­gyók igényeit. A közművelődési intéz­mény igazgatóját munkahe­lyén, a cementgyár személy­zeti osztályán kerestük fel. • Mező Sándor és a bélapát­falvi munkásművelödés las­san elválaszthatatlanok egy­mástól. Ha jól tudom. 1957 óta tiszteletdíjas igazgatója a művelődési háznak. Az eltelt három évtized utolsó éveinek szigorodó feltételei közepette kell a szintet tar­tani. s ha lehet, újabb ered­ményeket elérni. — Kérem, vonja meg az elmúlt év mérlegét, s beszél­jen a feltételek alakulásáról. — A helyi művelődés ná­lunk nem egyéni ügy. Az intézmény közös fenntartás­ban üzemel, legnagyobb tá­Új művelődési ház Bódvaszilason Széles körű társadalmi összefogással, valamint 6,5 millió forintos költségből felépült új művelődési há­zat avattak Bódvaszilason. Á 840 négyzetméter alap- területű létesítményben szín­házterem. 20 ezer kötetes könyvtár, ifjúsági klub. ki­állítóterem. valamint szak­köri helységek kaptak he­lyet. (MTI Fotó: Mizerák István) mogatónk a helyi tanács és a cementgyár, de segít a ter­melőszövetkezet is. Felada­taink ebből az alaphelyzet­ből adódnak. Nagy súlyt fek­tetünk a szakmai továbbkép­zésre. Tanfolyamainkon so­kan szereztek nehézgépkeze­lői. targoncavezetői képesí­tést. Ezenkívül sor kerül technikumi minősítések és egyéb szakirányú képzettsé­gek megszerzésére is. Teen­dőnk van elég, hiszen körül­belül 180 főnek nincs meg a nyolc általános iskolai vég­zettsége. Róluk sem mon­dunk le. bár közöttük sok az idős ember, akiknek a tanulás már nehezen megy. — A szocialista brigádok igénylik-e a különböző mű­velődési formákat, tudnak-e időt szakítani munkájuk mellett a közös időtöltésre? — Minden esetben az igé­nyekhez igazodunk, megkér­dezzük, hogy kikkel talál­koznának szívesen, hová lá­togatnának el a leginkább. Sokan emlékeznek jó szívvel a sikeres humor- és dales­tekre. Így jutottunk el a gyá­ri busszal budapesti színhá­zakba. a nagycirkuszba, s a lézerszínházba is. A szocia­lista brigádok hagyományos vetélkedői is sikeresek vol­tak. Most készülünk a „Tisz­ta szívvel” elnevezésű iro­dalmi vetélkedősorozatra. A számos pozitívum mellett be­szélnünk kell a hiányossá­gokról is. Nehezen tudjuk megnyerni ügyünknek a kö­zépkorosztályt. Gondolkod­nunk kell olyan művelődési formák alkalmazásán, amely számukra is vonzó, lehet. — Jelenleg a művelődési házat felújítják, így nem tudja fogadni a szórakozni vágyókat. Ebben a helyzet­ben milyen lehetőségei van­nak a fiataloknak? — Amíg a munkálatokkal el nem készülnek az építők, addig két ifjúsági klubunk várja az érdeklődőket. Igaz. hogy kevesebben férnek be egv-egy diszkóra vagy más rendezvényre, de a színvo­nalas szórakozás lehetőségei itt is adottak. Mind a Paxit klubban, mind a Műszaki klubban mozgalmas az élet. Nem hiányzik a színes tévé, de a vidéo sem. — Ügy tudom, hogy önök­höz több társközség is tar­tozik. Hogyan tudnak a kis­települések művelődésére energiát fordítani? — Három szomszédes köz­ség: Mikófalva, Mónosbél és Bükkszentmárton tartozik hozzánk. Örömmel szólha­tunk a mikófalviak hagyo­mányteremtő népi lakodal­mas bemutatóiról, melyek az idegenforgalmi szezon ide­jén nagy népszerűségnek ör­vendenek. Az IBUSZ segít­ségével most egy tájházat alakítanak ki. Itt lenne a csoport állandó otthona. Si­kereik méltó elismerése, hogy külföldi szereplések is áll­nak mögöttük. Tavaly Len­gyelországban jártak, az idén Jugoszláviába készülnek. A munkásművelődés — a hallottak szerint — nem szo­rul háttérbe Bélapátfalván gazdasági nehézségeink elle­nére sem. A meglévő erő­források jól átgondolt cso­portosításával. ésszerű be­fektetésével — mint a pél­da is mutatja — nem szük­ségszerű, hogy csorbuljon e hosszú távon jó) megtérülő befektetés. B. Szabó Pál Múzeumi érdekességek Aligha akad olyan turis­ta. aki Egerben járva fel ne keresné a Dobó István Vármúzeumot. Az állandó és időszaki kiállítások mél­tóképp őrzik őseink dicső tetteit, hétköznapjait. A mú­zeum munkatársaitól meg­tudtuk, hogy milyen új ki­állításokra. rendezvényekre készülnek. Régi hiányt igyekszik pó­tolni a Széchenyi utcában tavasszal nyíló patikamú­zeum, mely a volt jezsuita gyógyszertár berendezési tárgyait, eszközeit tárja az érdeklődők elé. Ugyancsak érdekesnek ígérkezik az a műkincskiállítás, melyet a főegyházmegyei könyvtár­ban rendeznek meg. ahol ritkán látható értékes tár­gyi emlékek idézik az el­múlt korokat. Befejezéséhez érkezett a több mint egy évtizede tartó palóckutatás, melynek ered­ményeként a Palócföld és népe című monográfia meg­jelenése jelenleg szerkesztés alatt áll. Még ez évben új kerámia- és helytörténeti kiállítás nyílik Bélapátfal­ván. Régészeti szakmai kurió­zum az a munka. melyet Füzesabonyban egy rézkori kultikus objektum feltárása ígér. A Mátrafüredi Bene- vár déli részének feltárását meggyorsíthatja, ha az ed­digiekhez hasonlóan társa­dalmi segítségre is számít­hatnak. Már készülnek az egri vár visszafoglalásának év végi évfordulójára, melyet tudo­mányos tanácskozások, kon­ferenciák, előadássorozatok és kiállítások tesznek majd emlékezetessé. Faragó Vilmos vasárnapi jegyzetét fél évszázaddal ez­előtti gyerekálmokkal indí­totta, amikor, ha megkér­dezték: mi leszel, ha nagy leszel? — legtöbb gyerek kész volt a válasszal. Moz­donyvezető. tűzoltó, katona, vagy más olyan foglalkozást sorolt, mely megmozgatta vágyait. Mi motiválja a ma gyermekének álmait? Álmo- dik-e egyáltalán? Mozdony- vezetőről biztosan nem. hi­szen elvesztette varázsát, képzelgéseiben nem szerepel. A megszólaltatott gyerekek között volt olyan, aki gom­batenyésztő. lemezlovas, aranyhörcsög-tenyésztó len­ne legszívesebben. Több­nek szenvedélye sincs. Élet- ambíciójuk van, de a fog­lalkozási ambíciójuk nem felfedezhető. Nem ők a hi­básak. A szülők többségénél tapasztalható, hogy hiányzik az álmodozásra serkentés, a mintaadás, a munkahelyek bemutatása. Ha a gyerek csak rosszat hall a felnőttől, nem alakulhat ki olyan ide­álkép, mely a pályára orien­táltságot segítené. A szemé­lyes vágynak. elhatározás­nak harmonizálnia kellene a személytelen munkaerő-gaz­dálkodással. Nehgz, de le­hetséges összeegyeztetni az egyéni és gazdasági érdeke­A technika Mindig hittem abban, hogy a technikai fejlődés legfon­tosabb célja az alkotó, a te­remtő. a kincses ajándékai­val meglepő szellem követ­kezetes szolgálata. Hajdani nagyságaink arc­élét — műveiken kívül — kizárólag a többnyire szub­jektív kortársi visszaemléke­zések őrzik, idézik. Száza­dunkban szerencsére jött, lá­tott és győzött a rádiózás, a hangrögzítés, s ennek kö­szönhetően eltávozott kivá­lóságaink már hitelesen szól­nak hozzánk. Ügy, mintha köztünk lennének. Vasárnap délután ekként találkoztam ismét Ferencsik Jánossal, azzal a zseniális karnaggyal, aki fizikai vol­tában már nem lehet ve­lünk. Csak dicsérni lehet Bónis Ferenc szerkesztő—műsor­vezetőt. hogy ezt a kiemel­kedő, s zenei életünkben mindmáig pótolhatatlan sze­mélyiséget rávette arra, hogy hosszan valljon sorsá­nak alakulásáról, indulásá­ról. pályájának számottevő fordulóiról, s azokról a vi­lágnagyságokról, akikkel ösz- szehozta a közös munka, az azonos szenvedély. Neyvenegy részes sorozat indult útjára. A nem min­dennapi vállalkozás másik erénye az, hogy kifejező erejű betétekkel tarkított, azaz ízelítőt kapunk a fő­ket. A társadalmi mobilitás is előmozdíthatja a jobb el­igazodást, bemutatva azt. hogy a hátrányos helyzetből van felemelkedés. A pálya- választáshoz érkezőket ép­pen akkor kell tanácsokkal segíteni, amikor a tudo­mány és technika jelenlegi fokán a munkavégzők szá­ma több foglalkozási . ágban lényegesen változik. Döntő lehet, hogy tudnak-e a gyer­mek elé vonzó képet tárni a jövő emberéről. A jegyzetíró nem említette a hivatássze­rűen pályaorientációval fog­lalkozó intézetek munkáját. A szülők mellett legtöbbet ■tehetnek a gyermekeket jól ismerő pályaválasztási fele­lősök, tanárok, pedagógiai intézetek. Sőt, a szülők in­formálását is feladatuknak tekintik, legintenzívebben napjainkban. Ezt a munkát folyamatosan kell végezni, nem összpontosítva csak az általános iskola utolsó évei­re. összefogással segíthet­jük a gyerekeket azért, hogy ne hunyorogva nézzenek az elkövetkező évek fényében, bírják majd szellemi teljesít­ménnyel és kedvvel azt a kihívást, amelyre most té­tova reménykedéssel gondol­nak. Lövei Gyula ajándéka szereplő utánozhatatlan adottságaiból is. Nem sokkal halála előtt e sorok írója is beszélhetett ezzel a markáns egyéniség­gel, ezért hitelesíthetem, hogy a lekiismeretes, a tisz­tes ügybuzgalomtól sarkallt kolléga kultúrtörténetünket gazdagította, s egyben példát is mutatott, akaratlanul is hangsúlyozva azt, hogy má­soknak is megérné rálépni az általa választott útra. Már az első egység is bi­zonyította, hogy olyan infor­mációk birtokába jutottunk, amelyek nélkül szegényeb­bek lennénk. Tanúi lehet­tünk egy átlagon felüli ka­rakter sajátos formálódásá­nak, érzékelhettük a jellem alakulását befolyásoló moz­zanatokat. Közben bepil­lanthattunk a rég messze suhant évtizedek króniká­jába, s olyan ismeretekkel gyarapodtunk, amelyek után hiába kutatunk a legalapo­sabban szerkesztett történe­lemkönyvekben. Efféle megközelítésben ele­venedhet meg csak az a múlt, amelynek intelmeire napja­inkban sem felesleges fi­gyelni. Különösképp, ha a nar­rátor az a dirigens, akinek hagyatéka valamennyiünk becses öröksége. Csoda-e, ha várjuk a sze­rencsére maratoni távra ter­vezett folytatásokat. .. ? Pécsi István Marafkó László: A csapda in. Ez már a reggel. A hű­vösség alattomosan settenke­dik be a küszöb résein, hiá­ba rakta oda azt a vastag rongyot, A hűtőgép is zö­rög, elmozdult a helyéről, fadarabot kellene a sarka alá tenni. A függöny mö­gött, a kirakatüvegen jég­páfrányok indulnak felfelé. Mindenütt hiányzik már a szigetelés. Magasabbra csavarja a konvektor lángját, kávét tesz fel. öregapja, meg apja is a cikóriából milyen jó illa­tú italt csinált reggelente, ma is az orrában a gőze. •A Központi Sajtószolgálat isse. évi pályázatának II. dí­jas alkotása tárrakalegóriá­ban. nyelvén az íze. Ez meg in­kább amolyan reggeli noszo­gató. hogy a feje kitusztul- jon tőle. A vekker most szó­lal 'meg; de ő mindig meg­előzi. De azért megnyugtat­ja. ha fel van húzva, nem kell félni, hogy elalszik. Fáj a jobb válila meg a dereka is. Valami gyerekko­ri felfázás lehet, egyre gyak­rabban előjön. Nedves volt a házuk egyik fala. hiába akasztottak pokrocót. sző­nyeget az ágy mellé, a hi­deg akkor is áramlott rá­juk. Apjához bújt, de aZ egyik oldala mindig kima­radt a jó testmelegből. Hogy már nem él. hányszor is eszébe jut mostanában az apja! Húsz éve temették, akkor volt utoljára otthon a faluban. Minek menne: rokon nincs, ismerős alig. új házakat emeltek a szegény­sor helyén, ahol laktak, egy­forma emeletesek sorakoz­nak arrafelé. Apja mindig ellenezte, hogy Pestre menjen. Kire marad a ház, ha te elmész? De éppen ezt nem akarta, hogy a ház rámaradjon. Mert akkor előbb le kellett volna bontani a vályogfa­lat, téglából újr'a felhúzni, meg kicserélni a tetőt. Meg aztán ami a tagosításkor történt, azt az apja is szo­rongva figyelte. O meg nem akart szorongani, inkább fel- kerekedett. Ismerősök mond­ták. hogy kalauznak lehet menni Pesten. Aztán meg amikor a kalauzkodásnak befellegzett, mert lyukasztó­kat szereltek fel a kocsikon, bekerült a remízbe, minde­nesnek. Télen ők takarítot­ták el a havat a váltók kör­nyékéről, a kaputól, meg éj­jeliőrködött. Mondták, hogy továbbképezik villamosve­zetőnek, de szinte megré­mült. hogy megint iskola­padba -kerül. Ezt az üzlethelyiséget még akkor kapta meg lakásnak. amikor kalauz volt. Főnye­remény a munkásszállás után. ahol a konyhában összekeveredett a friss lecsó illata az otthonról hozott pörkölt kozmás szagával, meg a sültszalonna sercegé­sével. Éjszaka a részegen danászkodók kurjongatására ébredt, szívdobogással. A ré­szegektől mindig tartott, pe­dig az apja sose randalíro­zott. inkább csendes, komor lett. amikor nagynéha leitta magát. Ilyenkor az egész család lábujjhegyen járt kö­rülötte. Egy' időben, amikor hal­lotta. hogy a lakásnak ki­adott üzlethelyiségeket sor­ra megszüntetik, járt bent a tanácsnál; egy segítőkész asszony megmutatta, milyen papírt töltsön ki. hogy la­kásigénylő lehessen. bár hozzátette: nincs sok esélye, mert egyedül álló. Aztán ké­sőbb meg kellett volna is­mételnie az igénylést, vál­lalva. hogy mennyit fizet, ha kiutalót kap. „Tessék mon­dani. ki tesznek engem ab­ból az üzlethelyiségből?" — kérdezte az akkori ügyinté­zőt. egy kedvetlen fiatalem­bert. „Miért tennék ki? Ha­csak a házat le nem bont­ják ...” — tette hozzá a hi­vatalos ember. „Jó bérház az. eltart még ötven évig is" — mondta a se sava, se borsa legénynek és elballa­gott. Marad ebben, lesz. ami lesz. Még két éve van hát­ra a nyugdíjig, addig kibír­ja. Meg utána is. Motorzúgás az ajtó előtt. Egy perc múlva már érzi is a beszivárgó benzinszagot. Már megint járatja a mo­tort. melegíti. A fene enné el innen, az ő küszöbétől. Mindig ide áll be. Bezzeg hét közben, amikor ő ko­rán kel. nem eszi fel a fene ezt az alakot, de most, hogy ünnepnap van, s nyugalom lehetne, megy valahová. Egy­szer a kis virágágyásba is beleállt a kocsival, amit itt a járdán, a gesztenyafa tö­vében alakított ki. s lécda­rabokkal körülszegett. Ár­vácskát ültetett oda. estén­ként meglocsolta a palántá­kat. s meleg nyári éjszaká­kon. amikor résnyire nyit­va hagyta az ajtót, székkel megtámasztva, nehogy va­lakinek kedve legyen egy óvatlan pillanatban belib­benni. az enyhe hűvösséggel a virágillat is benyomult, és ő úgy érezte, otthon van. a faluban. Aztán egyik reg­gel. éjjeli műszak után ha­zatérőben / látja, hogy a J nagy, megbámulni való ko­csi a farával fenn van a jár- | dán. a kereke benyomta a léckerítést, szétmorzsolta a virágokat. Nem hagyták ki a helyét az utcán, hát fel­állt a járdára! Pedig ha csak a sarokig hajlandó el­menni, ott is lett volna hely Napokig készült, hogy meg­mondja neki a magáét, de mindig elkerülték egymást Amikor pedig meglátta, ad- ? digra elpárolgott a mérge. Nagy darab, hízásra hajla- ^ más fiatal férfi a kocsi tu­lajdonosa. a felesége hegyes, faros, a kislányuk meg olyan nyeszlettforma. nyafogós. Va­jon mit csinálhat, ha ilyen fiatalon ilyen szép kocsija van? Biztos sportoló. De az , ilyen kövéreknek ott nem sok jövőjük van. (Folytatjuk) Gyerekálom

Next

/
Thumbnails
Contents