Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 17., szombat 9. n SZOFJA IGNATYEVNA: A férjed végül is meg fogja védeni a disszertációját. ALINA: Ó, az nagyszerű lesz! Teljes tizenöt rubellel többet kap majd. TABUNOV: Mit akarsz? Legyen borbély? ALINA: Dehogy. Rég átmehetett volna az egyetemre. Hívták. Már megvédte volna a disszertációját. Docens volna. Mint Bobrov. TAMUNOV: Bobrov abbahagyta a témáját. Az igazi témáját, amelyért harcolnia is kellett. És Ljovát is cserbenhagyta. És Gerz Ivanovi- csot is, aki magányos és öreg, ALINA: Szóval, öleljem keblemre Ger7 Ivanovicsot is? Amikor úgyis öt éve ül a nyakamon. Bár természetesen nem is sejti. TABUNOV: Alina! ALINA: Tessék. TABUNOV: A földön minden jó forrása a szeretet. ALINA: Ezt már hallottam. TABUNOV: Igenis a szeretet. Az elv is szeretet. ALINA: Mondjuk, önimádat. TABUNOV: Nem! Ha valaki elárulja az elveit, nem változik meg az élete. Megél, nem is rosszul. De a következő nemzedék megsínyli. ALINA: Kibírják. TABUNOV: Azt mondtam, hogy megsínylik. S ha így gondolkozol, akkor ez csak azt jelenti, hogy valamikor én is ... King közben feláll, és elindul a veranda felé. SZOFJA IGNATYEVNA: Csöndesebben!. . . Nem te vagy az oka ... KING: Bocsánat, hogy zavarok. Bocsánatot szeretnék kérni, hogy kissé elhúzódik a reggelink. És még mindig nem adtam föl a reményt, hegy (Alinára pillant.) ... hogy megtisztelnek minket. . / ^má--------------------------------------------------------------------------——————— ngrádból ■ egyértelmű: nem. Az újabb írói argumentum a negyvenéves tudós szépasszony sorsában jut kifejezésre. Maja Alejnyikova — több sorstársával egyetemben — a látványos karriert, a hangzatos sikert részesítette előnyben az élet valódi boldogságot ígérő értékeivel, érzelmeivel szemben. A hivatali rangok fényében sütkérező professzornő azt hazudja önmagának, hogy teljes életet él, holott az adminisztratív munkába való beleszédülés csupán pót- cselekvés nála A felismerés későn jön. Arbuzov finom célzása szerint, talán még nem túl későn ... A szovjet színház másik „nagy öregje”, Rozov, A süketfájd fészkével — Agámirzjan rendezésében — arat esténként sikert a Komisszarzsevszkaja Színházban. A hosz- szadalmas viták és halogatások után végre „zöld utat” kapott dráma az érvényesülés buktatóira, veszélyeire figyelmeztet, egyszerre bírálva karrierizmust, bürokratizmust, érdekkapcsolatokat, beidegződött mechanizmusokat, kényelemszeretetet, azaz mindazt, ami korunk közerkölcsének egyáltalán nem szükségszerű, de — sajnos — gyár kori mellékterméke. Az eltorzult emberi kapcsolatok következménye szinte felmérhetetlen: a hivatali életben az elfogultság, a részrehajlás, az aránytévesztés, a magánéletben az egyedül maradás, teljes lelki süketség. Ezt példázza a drámában a „nagymenő” életútja. Szudakov, a „fontos elvtárs”, a rang, a nagy 'formák, a pózok csalóka-csalárd bűvöletével él, s a köznapi — a családi — élet elveszti számára a jelentőségét. Sok-sok apróbb-na- gyobb megrázkódtatásra van szüksége ahhoz, hogy valahogy visszataláljon — visszatalálhasson — a mindennapok realitásába. A megrázó jelenetekben és komédiái fordulatokban bővelkedő előadás sok színész számára biztosít nagyszerű játéklehetőséget. A másfél évtizede tragikus hirtelenséggel elhunyt szibériai őstehetség, Alekszandr Vampilov színművei is egyre inkább helyet követelnek maguknak a színpadon. Leningrad színházai is egyre többet játsszák drámáit főleg az eredeti, groteszk ötletekre épülő Vidéki anekdotákat Az első „anekdota”, a Húsz perc az angyallal. amely a kiküldetésben levő két másnapos, lump, Ugarov és Ancsugin bizarr helyzetkomikuméra épül. A másik, a Kaland a fömettőrrel, amelynek üresfejű „örök kádere", a „felfelé nyalni, lefelé rúgni” elvét valló Kalosinja szintén groteszk, torz helyzetekben válik véglegesen nevetségessé, egyben szánalmassá. A Kis Drámai Színház „felpörgetett" előadása a maga nyers eredetiségével, rusztikus szókimondásával azt is érzékelteti, hogy megvannak napjaink gogoli figurái és „revizori” helyzetei. A görbe tükörben, a színpad groteszk megvilágításában még fokozottabban szembeötlik. hogy a fejlődés pozitív folyamatainak mennyi nem kívánt mellékhatása, árnyoldala — sőt. ellentmondása is — van. A legújabb szerzökedvenc, Vlagyimir Arro. a város szülötte, aki szépen induló tudományos pályáját hagyta ott a színház kedvéért. Első drámáját a Legszigorúbb mércé-l. amely egy bírósági tárgyalást elemez a körülzárt Le- ningrádban, a Puskin Színház mutatta be. Ezt követte a Kert, az öt románc egy régi házban, a Bor, harmincas évjáratú, s a Nézzétek, ki jött. Ez utóbbi rendkívül nagy visszhangot váltott ki, mert benne a szerző igen élesen fogalmazta meg korunk egynémely visszásságát. A kutatóorvos, Sabelnyikov lakásokat kénytelen tatarozni, hogy valami mellékjövedelemhez jusson. A műveletlen és rátarti „King”, a sztár-fodrász, s a barátai a csapos, a für- dömester — a divatos újgazdagok — könnyű kézzel söpörnek be nagy összegeket. Arro messze elkerüli művében a sémákat, a recepteket, s a szellemesen megszerkesztett élethelyzeteivel mindenekelőtt felkavarni, meghökkenteni, s aktivizálni akar. Vlagyimir Arro újabb sikerét is a Komédia Színházban aratja. A kék ég bárányfelhőkkel — a két egyfelvo- násos — ismételten azt bizonyítja, hogy a drámaíró nagyszerűen kiismeri magát a mai életben, s kitűnően ráérez arra, hogy az élet sokkal bonyolultabb és gazdagabb, mint az általa megfogalmazott normák. A termelési drámák, az Egy ülés jegyzőkönyve, a Vis2- szajelzés, a Magasfeszültség egykori szerzője, a sok vihart megélt Alekszandr Gelman egészen új stílusú darabbal hívja fel magára a figyelmet. A nálunk is bemutatott Pad egy Don Juan-tipusú férfi és egy boldogságot kereső, remélő nő párbeszédén keresztül kitűnően érzékelteti, hogy két félresiklott sorsú ember mikroproblémáiban. áttételesen, a világ nagy kérdései is tükröződhetnek. Gelman nem lett teljesen hűtlen a termelési drámához sem, hiszen a Lenszovjet Színházban bemutatott Zinulja részben a termelés, részben az átértelmezett erkölcs kérdéseit feszegeti. A címszereplő az építkezésen — ahol dolgozik — bátran szembeszáll azokkal, akik más kárán szeretnének meggazdagodni. Zinulját sok támadás éri. de a törékeny lány az igazság lankadatlan harcosa marad. A „trónkövetelők" közül — Arro mellett — talán Viktor Szlavkin darabjai váltották ki a legnagyobb visszhangot. A vasútmérnökből íróvá avanzsált Szlavkin elsősorban az Egy fiatalember felnőtt lánya című darabjával bizonyított. amelyben a negyvenesek — a szerző korosztályának — nemzedékét kényszerítette nyílt önvizsgálatra. A Dráma és Komédia Színház színpadán Oszipov rendező keze nyomán világosan kikristályosodott az írói alapgondolat: szakítani kell végre a megcsontosodott ideálokkal, a begyepesedett alapfogalmakkal. Az eddig érintett, elemzett színházi előadásokon kívül még sok darab színesíti, gazdagítja Leningrad színpadait. Egy puszta felsorolás aligha árulna el valamit is róluk Néhány szerző nevének, illetve színmüvének felemlítése azonban még feltétlenül idekívánkozik. Alekszandr Cser- vinszkij a Keresztek-nullák című vigjátéka az apák és gyermekek viszonyának etikai problémáit elemzi egy tinédzser szemüvegén «keresztül. Borisz Vasziljev melodra- matikus elemekkel átszőtt színműve, a Kihez tartoztok ti. öregek?-je a mai élet mély rétegébe vezet, amelyről korábban nem volt ildomos beszélni. Emil Braginszkij Szo- bá-ja az első tavaszon már jócskán túllévő asszony szeletet- és szereleméhségét próbálja emberközelbe hozni. A csehovi drámamodellből gyakran merítő, ma már elismert Mihail Roscsin darabja, a Siessetek jót tenni, a ha nyatott sorsú Mjakisev példáján keresztül azt hirdeti, ha már az ember önmagában csalódott, legalább másokat se gítsen hozzá a boldogsághoz. Eduard Radzinszkij hangulatos játéka, a Nő virággal és szép kilátással, arról szól. hogyan igyekszik egy magányos nő megszervezni az életét. miközben a sors mindig újabb és újabb kalandokba kergeti. Az egvre termékenyebb Alekszandr Galin darabjait. Az utolsó találkozás-x. a Keleti letátó-t. A lakoma-i több színház is műsoron tartja. Egv színházi szezonban közel száz darabból válogathat a néző. nagy a kínálat, de az igény is egyre fokozódik. A klasszikus alkotások iránti érdeklődés nem csökken ugyan. de az utóbbi időben valahogy a mai. modern témák mintha felfokozottabban vonzanák az embereket a színházakba. Minden bizonnyal azért, mert a legújabb darabok minőségileg más látásmódot, árnyaltabb, modernebb világképet tükröznek. Ezek a művek — a legkülönfélébb művészi eszközökkel — megkísérlik feltárni a hiányérzetek, a negativ jelenségek mögött meghúzódó összefüggéseket, s motivációkat is. Leningrád színházaiban minden este telt ház van. Az elismerést, a tapsot azonban mértékkel osztja a nézősereg. A különféle szintű, s stílusú előadásokon edződött emberek mindig többet és színvonalasabbat várnak, s a legtöbbször nem is csalódnak városuk színházművészetében. Leningrád színházai folyamatosan keresik szerzőiket, a szerzők pedig a színházakat. A kölcsönös egymásra találásból pedig — a legtöbbször remek előadások születnek
