Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
8. NÉPÚJSÁG, 1987. január 17., szombat VLAGYIMIR ARRO Nézzétek, ki van itt! (Részlet) Vlagyimir Arro 1/1 yn Maga nem fél a KI NI] mennydörgéstől? IllIV V persze, maga tudós. A tudósok csak a villámtól félnek. Vagy semmitől se? Én meg ettől is. attól is. Bevallom, hogy babonás is vagyok. Hiszek az előjelekben, a jóslatokban, az életvonalban. Az álmokban . . . A fene tudja, mi mindenben. Például iszonyúan félek a fekete macskától. Maga is? Sabelnyikov nem válaszol. Várjon csak, nem értettem pontosan. Szóval, biológus és kémikus is. Furcsa. Az iskolában külön tantárgy volt. SABELNYIKOV: Teljességgel igaza van. KING: Maga biztos jó tanuló volt. SABELNYIKOV: Kitüntetéssel végeztem. KING: Maga is? Az akis. lány... 0 is kitüntetéssel akart végezni. De aztán teherbe esett. SABELNYIKOV: Én nem. KING (kis szünet után): Höhö . . . Tudósvicc. Mégis szeretném megérteni, mi lesz a biológiából és a kémiából együtt. Lesz belőle valami? SABELNYIKOV: Ez nagyon bonyolult. KING: Azért kímél, mert tudatlan vagyok. Miről is lehet beszélgetni egy fodrász- szál? SABELNYIKOV (kis szünet után): Kérem, elmondhatom. A laborban azt vizsgáljuk, milyen intim biológiai kapcsolat van a neurohumorális ágensek és a neuroszekréciós hormonokat termelő és szállító mechanizmusok között. KING: Höhö ... Maga most viccel, ugye? (Nevet.) SABELNYIKOV: Mit talál lyan viccesnek? KING: Tényleg azt mondta, hogy a-> intim kapcsolatokat? SABELNYIKOV: Itt rnásl jelent. KING: Bizony isten, elvörösödött! Ugye, klasszul levágtam a haját? SABELNYIKOV: Ne pimaszkod jék! Ez nem tartozik magára! KING: Nem is. SABELNYIKOV: És tartsa meg magának a sejtelmeit! Szünet KING: Látom, megsértődött. (Szünet.) Ugye, megsértődött? SABELNYIKOV: Eszemben sincs. KING: Becsszóra? SABELNYIKOV: Van még kérdése? KING: Persze. SABELNYIKOV: örülnék, ha a tudományos ismeret- terjesztés területéről venné a kérdéseit. Szívesen válaszolok rájuk. Annál inkább, mert nem akarom lekötelezve érezni magamat, amiért elfogadtam a helyet a kocsijában. KING: Ugyan, dehogy... Mondja csak. abban a mondatban. amit a töksimhez vágott, volt vagy húsz szó. és egyiket sem értettem. Mondja. szándékosan csinálta? Hadd álljon fejre a hapsi . . SABELNYIKOV: Ellenkezőleg. Épp arra akarunk rájönni. mi történik a .. . tök-. siben. Például a magáéban KING: Nahát, ez nagyon érdekes SABELNYIKOV: Megpróbálok konkrétabb lenni. Hogy megértse... KING: Hát, ha lehetne... SABELNYIKOV (kézbe veszi a csomag cigarettát): Itt van egy agysejt. KING: Ez jobb lesz! (Sa- belnvikovra tukmálja a Ca- melt.) SABELNYIKOV: Mindegy. Mi a feladata? Hogy továbbítsa az idegi ingereket, igaz? Fölfedeztük, hogy a hipotaiamusz idegsejtjei, vagyis hogy valószínűleg a hipotaiamusz vagy hipofízis idegsejtjei. .. Szóval, hogy ezek a sejtek inger hatására ismeretlen hormonokat termelnek, és egyenesen a vérbe továbbítják. KING: Egyenesen a vérbe! Fantasztikus! Egyébként van egy remek farmerem, ha akarja a magáé. SABELNYIKOV: A hipotaiamusz sejtjei mintegy védekezésül ... Mit mondott? KING: Azt mondtam, hogy egy ilyen tudósnak szüksége van egy klassz farmerre. Szünet SABELNYIKOV: Mondja, maga hülyének néz? Gyalog is mehetek KING: Esküszöm, félreértett. Tudja, arra gondoltam, micsoda modem dolog ez az idegsejt meg a hipotaiamusz. meg a hipofízis, maga meg ezt az őskori török bugyo- gót hordja. A farmer a maga, mérete. Komolyan. Itt van a csomagtartóban. Kitűnő darab. Rögtön előveszem. SABELNYIKOV (dühöngve): Nem kell! Szünet KING: De hát miért nem'’ Ha már így megismerkedtünk. SABELNYIKOV: Tudja, mit? Jobb lesz, ha kiszállok. KING: Megsértődött! Mondja, nem szégyellj magát?!... Biztos azt gondolja. hogy ez a csirkefogó át akar verni. Jó drágán rám akarja sózni. Pedig ajándékba akartam adni. SABELNYIKOV: Idegenektől nem szoktam ajándékot elfogadni. KING: Igazán, tiszta szívből ... Azt hiszi, nem értem meg a problémáit? Magának nagyon nehéz. De háta tudomány már csak ilyen, hogy ma még téesem, holnap viszont már Nobel-díjas. Ugye, jól mondom? SABELNYIKOV: Hozzávetőleg. KING: Na. megmutassam a farmert? SABELNYIKOV: Mondtam már, hogy nem. KING: Tudja mit. egyelőre maradjon ott, ahol van, aztán később, ha már összemelegedtünk . .. SABELNYIKOV: Ezt miből gondolja? KING: Hát... az előérzetem súgja. Mindenesetre én nagycn szeretném. Szóval, ha majd úgy gondolja, akkor egyszerűen mondja azt, hogy King, szükségem van arra a farmerre. SABELNYIKOV: Nem fogom ezt mondani. King. KING: Miért nem? SABELNYIKOV: Azért nem. mert amikor a magáé lesz a nyaraló, föltéve, hogy A Néva-parti hatalmas metropolisz, Leningrád, a művészetek igazi otthona. Az Ermitázs, az építészeti remekek, a Nyári kert, a balett, milliókat vonzanak a történelmi városba. Az ország-világ előtt ismert művészi értékek sorában külön is figyelmet érdemel a színház, amely sok tekintet* ben összefoglal, általánosít, s ezáltal átfogó képet ad „Észak Velencéjének” — közvetve az ország — kulturális színvonaláról. Ezek után nézzük, mit játszottak Leningrád színházaiban 1986-iban. Egy ilyen óriási város, ahol több ragyogó rendező és színész karöltve munkálkodik, megengedheti magának, hogy éppúgy hódoljon a klasszikus műveknek, mint a mai, modern daraboknak, s ugyanolyan hévvel és lendülettel kísérletezzen zenés játékokkal, mint prózai alkotásokkal. Legalább annyi a merész kísérlet, mint a be~ vált „sablon”. Shakespeare, Miller, Tennessee Williams műveivel párhuzamosan vannak műsoron Csehov és Osztrovszkij darabjai, s jelentős helyet foglalnak el a le- ningrádi színpadokon korunk modern, divatos szerzői is. az amerikai Neil Simon-tói egészen a szovjet Alekszandr Vampilov-ig. A lírai drámák mestere, a nemrég elhunyt Alekszej Arbuzov, vagy a „rövidnadrágosok” színpadra fogalmazója, Viktor Rozov művei nélkül elképzelhetetlen a színházi élet, de különleges színfoltot talán a város „neveltjeinek" zsengéi vagy már beérett alkotásai képviselnek : Vlagyimir Arro, Alekszandr Gelman meglehetősen szokatlan hangvételű színművei. Természetesen többféle alkotói útkeresés és stílustörekvés él egymás mellett Leningrád színházaiban. Egyben azonban mindegyik megegyezik: a realitást, a realizmust tisztelik annak ellenére, hogy az utóbbi években a szovjet színpadokon is végigsöpört a modernizmus járványa, jóllehet gyengébb intenzitással, mint a nyugati országokban. Egy-egy meghökkentő, kiugró színházi rendezés, merész újítás, formabontó kísérlet általában nem megy a megértés rovására. A színház a közönségnek játszik. érte van, s ezit sohasem tévesztik szem elől. Ami a színpadképeket illeti, azok a legtöbbször igen egyszerűek, ugyanakkor célszerűek: a különböző építőelemekből összerakott adekvát díszletek szervesen benne vannak a játékban, a néző nem érzi, hogy színházban ül. mert a szöveg és a kép a meztelen valóság érzését kelti S nemcsak ákkor van ez így. ha lakásokban, hivatalokban játszódnak az események, de a jóval nagyobb találékonyságot igénylő építkezési, gyári, tengerparti környezet is mindig hiteles a színpadon. Néha egy-egy színpadkép valósággal naturalista tablóvá dagad, de sohaserp válik idegen testté, külön — esetleg különc — látványossággá. Nem vitás, hogy Leningrád első számú színháza a világhírű rendező, Georgij Tovsztonogov vezette Gorkij Színház, népszerű, becéző rövidítéssel, a ,.BDT". A színháznál éppen harmincéves művészi tevékenysége évfordulóját ünneplő invenciózus szakember keze nyoma minden darabon meglátszik, még akkor is, ha közvetlenül nem ő volt a darab rendezője. A színház repertoárja igen változatos és sokrétű, de ez sohasem gátolhatja az alapten- denoiát: minden színházi előadás szolgáljon a mának szóló tanulsággal is. A modern konzekvencia ugyanúgy kihullik Osztrovszkij közel másfél évszázados Farkasok és bárányok-jóból, mint a nálunk, is közismert mai tárgyú szovjet darabból. A tanszék-bői. s nem kevésbé a Brod- wav-sztár. Niel Simon Az utolsó hősszerelmes című hangulatos játékából. A fő „attrakció’' egy sokáig tiltott, illetve feledésbe merült színmű, pontosabban annak elemeit felhasználó zenés farce, amelyre már hónapokkal előre elfogytak a jegyek. A múlt században élt és alkotott Szuhovo-Kobilin Tarelkin halála című darabjáról van szó. amelyből Tovsztonogov színpadi remeket csinált. A vitrio- los szatírát az érzelmes lírával, s a maró gúnyt a groteszk humorral elegyítő színdarab első igazi színpadra fogalmazója — 1922-tben — az a Mejerhold volt. akinek a neve a moszkvai Művész Színház egyik legsikeresebb korszakát fémjelezte. Rendezői munkássága — amelyről az utóbbi időkben egyre többet írnak — mindenképpen korszakos jelentőséggel bír az orosz—szovjet színjátszás történetében. Visszakanyarodva a Tovsztonogov rendezte Tarelkin halálához, azt a különleges kettős élményt kell mindenekelőtt felemlíteni, amely magából a darabból, a cselekményből, s annak sziporkázó tálalásából fakad. Maga a történet Szuhovo-Kobilin saját ügyének — perének — tragikus, kényes huzavonájából meríti alapanyagát. Az évszázaddal korábban aktahegyekké növekedett ügy valóságalapja az volt, hogy a drámaíró egy fiatal, szép manökenszeretőt hozott magával Párizsból, akit később, szakításuk után, meggyilkolva találtak a havas utcán. A gyanúsítás, letartóztatás, bebörtönzések után. végül is maga a cár adott felmentést az előkelő gyanúsítottnak. Ebből a történetvúzból építkezik a színházi előadás, de a lényeg a bürokrácia útvesztőinek, a hatalom előtt való csúszás-mászás undorító visszásságainak a leleplezése, nevetségessé tétele. Tovsztonogov telehalmozta a színpadot — mindig eltalálva a mértéket — bravúros mutatványokkal, látványos betétekkel, ügyes átváltozásokkal, amelyek a színészektől szinte atletikus teljesítményt igényeltek. Már maga a nyitókép egy művészi telitalálat. A csinov- nyikok sújtásos egyenruhákban — később fekete leber- nyegben — katonásan egységes mozdulatokkal, hol gőgös fennsőbbséget, hol nyálas alázatot tükröző képükkel folyamatosan „fontos" iratokat „pecsételnek, a párnára lehelnek, pózba merevednek, pecsételnek, a párnára lehelnek,. pózba merevednek . .. ”, Ez a hatalmas asztal mögött zajló szögletes, beidegzett cselekvés egyszerre vált ki a nézőből undort és kacajt. A pantomimig stilizált, a groteszkig lemeztelenített csinovnyikok gyakori szerepeltetése a mű alapgondolatának erőteljes kifejezésére szolgál. A nem mindennapi színházi élmény felfokozáséban döntő szerepet játszanak a kiváló színészek, s a dramaturgiai funkciót betöltő félig klasszikus, félig modern zene. Az élre mindenképpen a címszereplő. Ivcsenko kívánkozik, aki a zavaros ügyeibe belebukott Tarelkin és a sötét ármányból üstökösként kiemelkedő Kopilov, az „új hatalom" figurájának megteremtésében — azaz a kettős szerepben — valami egészen fantasztikusát nyújt. Az apróbb jelenetekben felvillanó, lényegében epizódszereplők is mind kitettek magukért. A nagy létszámú szereplőgárdából is kimagaslik Kovel alakítása Ljudmilla Szpirido- novna szerepében. A ná“gytermészetfi fehércseléd, a férfiak örök kísértője, aki minden pozícionált urat azonnal lányai apjának „jelöl", megkopott bájaival és gyermeteg rafíinériájával mindig hoppon marad. Lányainak csupán pillanatai vannak 'a színpadon, de a tehetséges színészeknek ez is elég, hogy néhány mai. félresikerült lánytípust kikarikírozzanak. az özvegy eladja, mi már nem leszünk ott. KING: Már bocsásson meg. de maga mondta, hogy az egész nyarat itt szeretnék tölteni. SABELNYIKOV: Magana gyón szórakoztató fiú, de attól félek, hogy ismeretségünk napjai meg vannak számlálva. KING (kis szünet után): Én másként gondoltam. Föl akartam ajánlani maguknak ... SABELNYIKOV: Megint föl akar ajánlani valamit? Ne tegye! KING: Hagyja, hogy befejezzem! Azt akartam mondani. hogy egyáltalán nem kéne otthagyniuk a nyaralót. A házat... Szóval, ahol laknak. A maguké maradhat. SABELNYIKOV: Ezt hogv érti? KING: Ahogy mondom Ténylegesen ... Vagyis jogilag .. . Vagyis megveszem az egészet, mert máshogy nem adják. Aztán írok egy ajándékozási nyilatkozatot, vagv hogy hívják. TABUNOV (Alinához): Értem, persze hogy értem. Vitathatatlanul fölényben van Európa legjobb fodrásza. Melyik nő tudna ellenállni? Verhetetlen! Már csak azért is, hogy később, csak úgy mellesleg, azt lehessen mondani, hogy egyébként Európa legjobb fodrásza a szomszédunk. Ugye? Szóval, én se vagyok akárki. Mert hát egy Európa-bajnok. az mái valami, a fenébe is! ALINA: Igen, az már valami. Egzisztenciája van. Biztosan áll a lábán. Unom már a fennkölt légvárainkat! Először a bácsin élősköd. tünk. Most őnagysága szeszélyének vagyunk kiszolgáltatva. De mire jutottunk a magunk erejéből? Mire támaszkodhatunk? Mire számíthatunk? HEKLI JÓZSEF Levél Lel Tovsztonogov sajátos rendezési kompozíciójában a prózai színészek énekelnek, táncolnak, pompásan játszanak a hangjukkal és a testükkel. Minden mozdulatuk feloldódik a zenében. A hol dallamos, hol érdes muzsika átszövi, átfolyja a komor történetet. A remek fináléban is felzúgnak a súlyos akkordok, majd hirtelen lehull a függöny, s beáll a dermedt csend. Majd lassan, fenséges méltósággal felkúszik a függöny, s pózba merevedve ott áll a színpadon az összes szereplő: óvatos nevetés kezdődik, amely fokozatosan harsány kacagássá erősödik. Ily módon mond ítéletet a színház. Leningrád többi színházában is mindig található egykét remek előadás, de sorra vételük messze túlhaladná e vázlat kereteit. Mindenképpen említést érdemel a neves angol drámaíró, rendező és színész, N. Coward csiklandó- san pikáns darabja, A szeánsz, amely jómódú polgárok szerelmi háromszög-történeteinek egyikét vázolja fel. sok-sok mulatságos bonyodalommal, s némi ironikus társadalombírálattal. Az öregedő író visszaidézi a múltat, s megjelennek egykori feleségei, s a lidérces játékban mindenki rádöbben arra, hogy nem érdemes kísérteni a múltat. A Dráma és Komédia Színház együttese ebből a meglehetősen banális történetből egy hangulatos estét varázsolt. s a finom csipkelődések, a karikírozott dialógusok megtalálták az utat a ma közönségéhez. Aldo Nicolaj nagy sikerű vígjátéka. A férj és a feleség ugyancsak a Komédia Színházban megy. Maga a történet nálunk is közismert, inkább a megformálás, a játékstílus szolgálhat tanulságokkal. Egyetlen, elemekből ösz- szerakott színpadképben folyik a játszadozás a férj és a feleség, a múlt és a jelen között. Egy sál. egy maszk, egy székből és asztalból formált autó életszakaszokat, ma gatartásformákat jellemeznek. Az átváltozások — a visz- szafiatalodások — a szemünk előtt zajlanak, de ezek egyáltalán nem zavarók, mert a tárgyak, a gesztusok, az átöltözések. a hangulati hullámzások, a fortisszimók és a pianók szervesen egybeolvadnak. egy nagyszerű játék szétválaszthatatlan alkotóelemeivé válnak. A modern hazai szerzők közül a már említettek, a befutott Arbuzov. Rozov. Vampilov - uralják részint a színpadot. másrészt a „trónkövetelők", a- bőven „negyvenesek Viktor Szlavkin, Alekszandr Cservinszkij. Emil Bra- ginszkij. Vlagyimir Arro, s mások színművei. A mai szovjet dráma „doyen'-jének, Arbuzovnak egyszerre több müve is szerepel a színpadokon: a régebbiek közül Az öreg Arbát meséi, az újdonságot a Győzedelmes asszony képviseli. Ez utóbbit a Lenszovjet-Színház tűzte műsorára, mégpedig parádés szereposztásban. A formabontó, gyakran „flash back'-re épülő dráma azt az ismert arbuzov: kérdést fogalmazta újra. hogy pótolhatja-e egyáltalán valami az igazi boldogságot, illetve annak hiányát? A válasz
