Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. január 17., szombat 1 Í4ll üdF—^ k kill s. A falu üresnek tűnik. Egy embert látni, szánkót bűz maga után. Sietősre fogjuk lépteinket a domboldalra vezető úton. Talpunk alatt ropog a hó. Szerencsénk van, hiszen észreveszi iparkodásunkat, s házának kapujában megvár bennünket. Néhány pillanat múlva már felesége és a szomszédok is összegyűlnek néhányan, tudakolódzván, milyen céllal is érkeztünk Bekölcére. A hideg azonban nagyobb úr. mint a kíváncsiság. S pár perc múlva csupán a szánkós ember tart ki mellettünk. A többiek visszatérnek a meleg szobába. — A kisunokát vittem óvodába — mondja beszélgető- partnerünk, akiről kiderül, hogy nyugdíjas és Érsek Józsefnek hívják. — Mindennapos programom. A fiam reggel korán indul egri munkahelyére az Evillbe, a menyem itt dolgozik a tanácson, s általában neki is sietős. mert be kell érnie 8 órára. A feleségemmel nyugodtan megreggeliiztetjük a kicsit. aztán elviszem. így délelőtt pedig mindig akad elfoglaltságom. Kiszedem a salakot a kályhából, tüzelőt készítek be. s dél felé befű- tök. mert melegnek kell lenni. mire hazaérnek a fiatalok. — Azt beszélik, hogy az ifjabbak egyrésze elköltözik innen. — A fiamnak esze ágában sincs. Bevezettük a központi fűtést, a vizet, úgy élünk, mint a városiak. Kényelmesen. A levegő viszont sokkal tisztább. Nincs benzingőz, ami csiklandozza az ember orrát. Ezt nem lehet megfizetni. Ahogy diskurálgatunk, megérkezik a 74 éves Dorkó Kálmán is. Invitál, nézzünk be hozzájuk. A tenyérnyi portán nyúlketreceit mutatja. Ahogy kinyitja a kalic- kákat. megsimogatja a tapsifüleseket. Nincs belőlük temérdek. csupán huszonkettő, de az idős férfi számára mégis látható, npgy örömet jelent ez a foglalatosság. — Tavaly negyven darabot adtam át — mondja. — A nyugdíjam 3900 forint, a feleségem beteges, s mivel háztartásbeli volt. így nem kap semmit, tehát kell egy kis fizetéskiegészítés. A nyúlfajták felismerésében járatlan lévén nem állhatom meg, hogy ne kíváncsiskodjak. — Aztán milyen nyulak ezek? — Nem tudom — vágja rá —, én csak úgy mondom, fehérek. A faluban járva-kelve feltűnik. hogy sok a régi, roskadozó ház. A jelek szerint egyet sem laknak. Persze akad nem egy szemrevaló épület is. Közülük az újabbak egy jelentős hányada már kétszintes. Egy ilyen családi házban kapott helyet a községi tanács is. — Nemrégiben vásároltuk 580 ezer forintért. A régi hivatal ugyanis elég roskatag volt — magyarázza Csuhaj István, a község fiatal tanácselnöke. — Ha mi magunknak építettük volna, az talán egymillió forintot is elvitt volna, így hát beértük ezzel, ha eredetileg nem is erre a célra készült. — Igaz-e, hogy a fiatalok nem szívesen építkeznek itt? — A falu megtartóképessége a munkalehetőségtől függ. I-tt csak egy munkahely található, a varroda, amely a bélapátfalvi közös gazdasághoz tartozik, s csupán húsz embernek „ad kenyeret”. Igaz, negyvenet is foglalkoztatna. de nem valami népszerű, mert kevés a fizetés. Aztán nem egyszer új munkafolyamatokat is el kell sajátítaniuk a dolgozóknak, s ez valahogy nincs ínyükre. Az itt élők a bor- sodnádasdi. az egri és az egercsehi üzemekbe járnak Jó a közlekedés, a buszok majd hogy nem kétóránként indulnak a megyeszékhelyről. A községben ezer ember él, s immáron két-három éve változatlan ez a szám. Előtte 1200 lelket is számláltak ... Érdekes, hogy jelenleg négy fiatal is építkezésbe fogott. Erre is régen volt már példa. Azt jelente: itthon akarnak maradni, eb. ben az idilli kis. hegyi faluban. Ez jó jel. Hiába tükröz azonban meghittséget a táj, hiába csodálatos a környezet, az emberek viszont többé-kevésbé itt is olyanok, mint bárhol másutt. Ezt igazolják az elnök szavai is: — Két éve állok a tanács élén. Fontos feladatomnak tartottam, hogy a kulturális és sportéletet kimozdítsam a holtpontról. Sajnos lényeges eredményt nem sikerült elkönyvelni — panaszolja. — A klubkönyvtár vezetője nemrégiben nyújtotta be lemondását. mert nem tudta megvalósítani elképzeléseit. Célként lebegett előtte, hogy tartalmas programokat szervezzen. de nincs elég pénzünk. hogy neves előadókat csalogassunk ide. Magyarán: a nagy programokra nincs fedezet, a kisebbek meg nem kellenek senkinek. A mostani terveink között szerepel az ifjúsági klub és a családi klub újbóli megszervezése. Ez sem könnyű. Szinte mindenkit nehéz kimozdítani. Egy másik fájó pont: a helyi KISZ-szervezet sem működik elég dinamikusan. A tagság azok közül kerül ki, akik itthon dolgoznak. A többiek a munkahelyükön, illetve az iskoláikban lépnek be az ifjúsági szövetségbe, s idehaza nem nagyon számíthatunk rájuk. Talán ennek a szétaprózottságnak és érdektelenségnek tulajdonítható, hogy még futballcsapatunk sincs. Pedig több mint negyven fiúnak küldtünk ki meg. hívót, amikor szervezni akar. tűk. Hárman jöttek el. Amikor arról érdeklődtem a többiektől, hogy miért nem akarnak játszani, azt mondóvodai pillanatok Délelőtt a főutcán Az idős asszonyok közül többen diszítenek, varrnak szép térítőkét ták. nem kötik le magukat minden hétvégére. Olyan is akadt, aki megkérdezte: fizetek-e valamit, ha beáll a csapatba. Ahogy szétnéztünk a faluban. két vadonatúj buszmegállóra is felfigyelhettünk. A tehóból származó összegből alakították ki ezeket. — A lakosság háromnegyed része megszavazta a hozzájárulást — világosit fel Csuhaj István. — S úgy döntöttek, hogy négy buszmegállót kell belőle kialakítani. Az újabb kettőt is nemsokára felépítjük. Mindebből kitűnik. hogy az itt élők hajlandók áldozni községünkre. Ezt igazolja, hogy az ivóvíz bevezetését is megszavazták. A gerincvezeték elkészült, a házak negyedrészét már rá is kötöttük. Némi fennakadást okoz. hogy kevesen ellenezték ezt. mondván: jó nekem a kúti víz is. Az ügy - háttere persze az, hogy sokallják a rájuk eső 19 ezer forintot, amelyet be kell fizetni a munkák elvégzéséért. Egy ABC, egy kis élelmiszerbolt, egy gázcseretelep, egy zöldséges üzlet és egy húsbolt várja a vásárlókat. Az ellátásra senkitől sem hallottunk panaszt. Igaz. így télidő tájt ez elég furcsa lenne egy falucskában, mivel a legtöbb család sertést vág, így van elég hús. szalonna tavaszig. A kertek pedig Érsek József: nyugdíjas vagyok megtermik a szükséges zöldségféléket. Az öregek napközi otthonába is benézünk néhány barátságos szóra. Az idős emberek a tévé előtt ülnek, a Cervantes élete című spanyol filmsorozatot nézik. Nagy csendben. Eközben hárman-négyen is hímeznek. Dorkó Ernöné, a hivatalosan immáron országosan is idősek klubjának nevezett öregek napközijének vezetője azt tervezi, hogy a legszebb térítőkét kiállítják. — E nélkül a közösség nélkül nem tudnám elképzelni az életem — mondja a 86 éves Dorkó Bege Jánosáé. — öt gyereket neveltem fel, egy sem lakik itthon. Elmentem én is utánuk, de nem éreztem olyan jól magam, mint a saját fészkemben. Hiába. Visszajöttem. Hamarosan megtudjuk, hogy a húsz klubtag közül az egyik legnépszerűbb Dorkó Barnáné. Több éven keresztül dolgozott a járási tanács osztályvezetőjeként, és négy évig — még az ötvenes években — ő volt a helyi tanácselnök. Társai gyakran kérnek tőle tanácsot apró-cseprő ügyeik intézéséhez. — Én is szeretek ide járni — teszi le a kártyát. — özvegy vagyok, többen is megkérték a kezem, de nem megyek férjhez, mert akkor aligha engedne ide az élettársam. Otthon kellene gubbasztanom. — Az öregek klubjától szinte a szó szoros értelmében csak egy lépés az óvoda, amelynek udvarán 29 apróság ugrabugrál. Bekukucskálunk a pillanatnyilag néptelen épületbe, aligha vitatható, egy hasonló városi intézménnyel is megállná az összehasonlítást már ami a felszereltséget illeti. Csupán a központi fűtés hiányzik. Utunk során elvetődtünk Lámfalusi István juhász o falun túl lévő tanyájára. A bélapátfalvi téesznek 300. míg önmagának 60 jószágot nevel a hodályokban. Elcsodálkozunk. amikor megjegyzi. hogy nem idevaló, balmazújvárosi. Igaz, már hét éve él ezen a világtól kissé távol eső helyen. — Motorral, kerékpárral járunk bevásárolni —mondja. — Igaz, nekem nagyon ritkán jut időm ilyesmire, sok a teendőm. Reggel ötkor már kelek, este pedig későn térek nyugovóra. Különösen ha ellik valamelyik anya. Olyan munka ez, hogy soha nem lehet elvégezni, legfeljebb félbe hagyni. Persze a tévét általában bekapcsolom esténként. Benézünk mindkét akolba. Érkezésünkkor szinte versenyt bégetnek a négylábúak. Aztán a juhász kis szolgálati lakásába invitál bennünket. A feleség galuskát készít a gyúródeszkán. Csendben hallgatja diskurálásunkat. — Miért jöttek el Balmazújvárosból? — Mert itt jobban megfizetnek — így a férfi lakoni- kus válasza, majd rövid hallgatás után így folytatja: — Pedig van ott egy szépen berendezett, nagy házunk. Én azonban az egész életem végig juhászkodtam. Nekem ezt kell csinálni, s ott. ahol a legjobban megbecsülnek. — S milyennek ismerte meg a bekölceieket? — Több helyütt megfordultunk már, de ritkák az ilyen barátságos, segítőkész emberek ... Homa János \ juhász és a nyáj (Fotó: Szántó György)
