Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1987. január 17., szombat ‘ Új párt­főtitkár Kínában A pekingi televízió pén­tek esti bejelentése szerint a nap folyamán kibővített ülést tartott a Kínai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának Politikai Bizott­sága. Az ülésen lemondott a központi bizottság főtitkári tisztségéről Hu Jao-pang. A politikai bizottság a le­mondását elfogadta és egy­hangúlag Csao Ce-jangot, a politikai bizottság állandó bizottságának tagját, minisz­terelnököt választotta meg ügyvezető főtitkárnak. A döntést a központi bi­zottság legközelebbi ülése elé terjesztik jóváhagyásra Chile Legális pártok A chilei katonai junta csütörtökön törvényt foga­dott el egyes politikai pár­tok működésének engedé­lyezéséről. Eszerint — 1973 óta először — ismét legáli­san működhetnek a politi­kai pártok, kivéve azokat, amelyek „az osztályharc el­méletet vallják”. A törvény megannyi mó­don korlátozza a pártok szer­vezeti lehetőségeit és tevé­kenységét. Megszabja egye­bek közt milyen elnevezése­ket és milyen pártjelképeket használhatnak. Megköveteli a pártvezetőségek három- évenkénti megújítását. A pártok kötelességévé teszi, hogy tagságukról teljes név­listát adjanak le a hatósá­goknak. A törvényt még jóvá kell hagynia az alkotmánybíró­ságnak. A katonai junta úgy tün­teti fel az igen mérsékelt engedményt, mint korábbi demokratizálási ígéreteinek teljesítését. Másként véleke­dik az ellenzék. „Ez a tör­vény-nem visz közelebb a demokráciához" — nyilatko­zott róla René Abeliuk, a hatóságok által el nem is­mert. de megtűrt mérsékelt ellenzéki Chilei Szociálde­mokrata Párt elnöke. Carlos Briones, a szintén csak meg­tűrt Chilei Szocialista Párt vezetője így vélekedett: ..Az engedélyezett pártok a sok megkötés miatt olyanok lesz­nek. amilyeneknek a kor­mány akarja látni őket. s nem olyanok, amilyeneket a szervezők szeretnének.” A HÉTEN TÖRTÉNT VASÁRNAP: Gorbacsov üzenete az ENSZ fő­titkárához a nemzetközi békeév tanulságairól és az időszerű világpolitikai kérdésekről — He­ves harcok Irak és Irán között, bombatámadá­sok és rakétatalálatok érnek több nagyvárost — A spanyol kormányfő találkozója Arafattál Tuniszban. HÉTFŐ: Jaruzelski római útja. amelynek során az olasz vezetők mellett megbeszélést folyta­tott II. János Pál pápával is — Felértékelik a nyugatnémet márkát, s ezzel megoldódik a frank\ meggyengülésének következtében kelet­kezett nyugat-európai valutaválság — Tárgya­lások Genfben a vegyi fegyverek eltiltásáról. KEDD: Nakaszone japán miniszterelnök európai körútja, a megállók Helsinki, Berlin, Belgrád. és Varsó — Fegyveres összeütközések Libanon­ban. Izrael bombázza Szidont. Murphy ameri­kai külügyminiszter-helyettes a térségben. Husszein király Párizsban tárgyal. SZERDA: Spanyol—brit külügyminiszteri tanács­kozás Gibraltár jövőjéről — Tovább bonyolódik a titkos iráni kapcsolatok ügye. újabb leleple­ző dokumentumok bizonyítják, hogy a Fehér Ház. s minden valószínűség szerint az elnök is. kezdettől fogva tudott a fegyverszállítások­ról — Weinberger hadügyminiszter a fegyver­kezési programok végrehajtásának meggyorsí­tását sürgeti. CSÜTÖRTÖK: Genfben megkezdődik a szovjet- amerikai fegyverkorlátozási tárgyalások hete­dik fordulója, a szovjet delegáció élén Voron cov. a külügyminiszter első helyettese áll; elő­zőleg Dobrinyin megbeszélést folytat Moszkvá­ban Hartman amerikai nagykövéttel. PÉNTEK: Afganisztánban életbe lépett a kormány által kihirdetett tűzszünet. Nadzsib főtitkár megbékélési intézkedések egész sorát jelenti be — Megalakul az új osztrák koalíciós kor­mány. -a szocialista Vranitzky a kancellár, a néppárti Mock a külügyminiszter — Kivonják az ideiglenesen Mongóliában állomásozó szov­jet csapatokat. YVojciech Jaruzelski, a lengyel államtanács elnöke Kómában vendéglátója, Bettino Craxi olasz miniszterelnök társaságában (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Európai kőrútjának újabb állomáshelyén, Belgrádban tárgyalt Nakaszone japán kormányfő (balról), aki a képen jugoszláv kollégájával Branko Mikuliccsal fog kezet (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Kubai kormánydelegáció tárgyalt Moszkvában. A képen: balra a Nyikolaj Rizsköv vezette szovjet, jobbra pedig a Carlos Rafael Rodriguez vezette kubai küldöttség, a tárgyaló- asztalnál (Népújság-telefotó — TASZSZ — MTI — KS) Párizsban a kormánypártok felhívására mintegy háromezren tüntetnek a közszolgálati sztrájkmozgalom ellen. Mint isme­retes, a december 18. óta tartó vasutassztrájkhoz az energia, szolgáltatás és a fővárosi tömegközlekedés dolgozói is csat­lakoztak Ünnepi munkásőr-egységgyűlést tartottak Kőbányán, ahol a Pataky István Munkásőregység csapatzászlajára Grósz Ká_ roly, az MSZMP PB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára tűzte fel a Vörös Csillag Érdemrendet Daniel Ortega, Nicaragua elnöke felmutatja az ország­nak az 1979-es forradalom óta első alkotmányát (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) Az ellentámadás konferenciája: Prága, 1912 A prágai óváros és a híres középkori Lőportorony. a Prasna brana tószomszédsá­gában ezelőtt háromnegyed százada több férfi sietett be egy takaros, iskolaszerű épü­letbe. a Népházba. Ma is áll ez az épület. Bejárata mel­lett márványtábla. Rajta Lenin portréja — aranyo­zott dombormű. Az egész palota napjainkban munkás- mozgalmi múzeum. Éspedig elsősorban amiatt, hogy Le­nin ott járt, hogy benne zaj­lott le az Oroszországi Szo­ciáldemokrata Munkáspárt egyik legfontosabb tanács­kozása 1912 januárjában. Az 1905—1907. évi orosz- országi forradalom leverése után 1908-tól az orosz mun­káspártnak hosszú éveken át nem lehetett kongresszu­sa. A jobboldali konzervatív erők visszaszorították a munkáspárt erőit. 1910— 1911-ben a körülmények megváltoztak. Óriási ener­giával mozdult meg ismét az Oroszország jövőjét meg­határozó forradalmas tömeg. Lenin és a bolsevikok szá­mára ez a fordulat a lehet­séges ellentámadás harci riadója volt. Ebből a hely­zetből született a párt elha­tározó jelentőségű tanácsko­zásának, a prágai értekezlet­nek eszméje. A körülmények azonban szigorúak voltak ahhoz, hogy ezt az értekezletet, mint kongresszust hívják össze. Lenin tanítványaival ezért döntött amellett, hogy csu­pán konferencia gyanánt ül­jenek össze. Ám elhatáro­zásuk arra irányult, hogy ez­zel a konferenciával bonta­koztassák ki teljes szélesség­ben a politikai ellentáma­dást. s gyökeresen újjászer­vezzék a párt vezetését. A prágai konferencia csak­ugyan kongresszusi hordere­jű, 1917-ig ez a párttanács­kozás határozza meg az OSZDMP küzdelmeit. Az orosz munkásvezetők gyors cselekvésének fontos­ságát a konferencia helyszí­néül kiszemelt Prága, cseh szocialista funkcionáriusai­nak tekintélyes része is meg­értette. a maga módján. így kerülhetett sor arra. hogy az értekezletet a cseh szo­cialista párt említett helysé­gében tartsák, s hogy az egy­begyűlt oroszországi forra­dalmárokat a cseh szocialista párt nevében a neVes ve­zető, Nemec személyesen is üdvözölje a konferencia megnyitásakor. Ezzel a kon­ferencia — újszerűén — va­lamelyest nyilvános jelleget is öltött; mintha az oroszor­szági. nyíltan is porondra lé­pő demokratikus erők cse­lekvésmódját követte volna. Az a körülmény, hogy Le­nint és társait a cseh szocia­listák vendégül látták, ka­lauzolták. felhívja a figyel­met: a helyi prágai mun- kásvezetók minden fogyaté­kosságuk ellenére mégiscsak közelebb álltak a leninizmus- hoz. mint a polgári radiká­lisok. vagy más polgári de­mokratikus áramlatok. Re­vizionista hajlamai, és ké­sőbbi még súlyosabb elvál­tozásai ellenére mégiscsak a szocialista és szláv érzésű Némec volt Lenin egyik kí­sérője. , A konferencia hosszan el­húzódó tárgyalásait a győ­zelmüket biztosan érző. ele­mében lévő Lenin vezetése határozta meg. Programja határozott volt. Követelte, s a konferencián el is érte, hogy a pártból, amelyben eddig a munkásmozgalom minden áramlata képvisel­ve voilt. kizárják a likvidá­torokká vált mensevikeket. vagyis azokat a megalkuvó­kat. akik már a párt meg­szüntetését, likvidálását kö­vetelték. és ellenzéki jelsza­vakkal beszüntették, gátol­ták a pártmunkát. Lenin vezetésével a prá­gai konferencia eredménye­sen oldotta meg továbbá a még mindig egyéb irányza­tokat is magában foglaló anyapárt belső szövetségi po­litikájának kérdéseit. Ide tartozott az úgynevezett párt­hű mensevikekkel. vagyis Plehanov híveivel fenntar­tott kapcsolat. Lenin a konferencia elő­terjesztésében hangsúlyoz­ta. hogy az értekezlet a bol­sevikokon túl minden más forradalmi hajlandóságú áramlattal együtt kíván dol­gozni. E tekintetben Lenin bölcs politikai érzékkel oly messzire ment. hogy a kon­ferencia előestéjén már azok­kal a korábban likvidátor politikát folytató mensevi­kekkel is helyeselte az al­kalmi akcióegységet, akik el­fordultak ettől a kárhozatos áramlattól. Magán a prágai konferencián a plehanovista irányzat képviselői megje­lentek. Az 1912. évi tanács­kozás tehát ismét találkozás is volt a plehanovistákkal. Nem a bolsevikokon múlt. hanem Plehanov szűkebb körén, hogy mégis egyúttal búcsúzás lett belőle. A poli­tikai harc logikája válaszút elé állította az eddig likvi­dátorellenes érdemeket szer­zett. úgynevezett párthű mensevikeket. Lenin erőtel­jesen szorgalmazta útválasz­tásukat. Amíg a prágai kon­ferencia hatására a plehano- visták egy része fokozatosan beolvadt a bolsevikok sorai­ba. más részük a rossz utat választotta. Plehanov nem élt a konferenciára szólító meghívással. Felülkerekedett benne a megalkuvók félté­kenysége. A konferencia résztvevői az orosz központok mellett a nemzetiségi területeket is képviselték. Az egyik be­számolót például a grúz Ordzsonikidze. a bolsevikok egyik „kulcsembere’.’ tartot­ta. friss oroszországi ered­ményeket sorolva. Az érte­kezlet munkája annyira an- tinacionalista volt, hogy még a cseh szociáldemokrata párt némely soviniszta megnyil­vánulásaira is elítélő észre­vételeket tettek a kaukázu- sontúliak. Amíg a Mo­narchiában. így Magyaror­szágon. a szociáldemokrata pártok sem a szűkebb érte­lemben vett társadalmi prob­lémák esetében, sem pedig a nemzetiségi kérdésben nem tudták kellőképpen kihasz­nálni a 1912. évi forradalmi fellendülés korszakát, s nem voltak képesek erőteljes át­törésre a nacionalizmus el­leni harcban, a prágai kon­ferenciának ez sikerült, egész Oroszországra érvényesen. A Prágában megválasztott Központi Bizottság bolsevik­többségű volt, ami új kiln­'d ulópon tat teremtett. Az el­következő forradalmak szem­pontjából is elsőrangú je­lentősége volt annak, hogy a párt legfelső vezetésének szintjén forradalmi rendet teremtettek. A Központi Bi­zottságba nem választották be Plehanovot. Trockijnak sem adtak helyet, akinek a likvidátorok irányába tett engedményeit, és a plehano­vistákkal szövődő összeeskü­vését Lenin megbélyegezte. De bekerült Lenin mellett például Ordzsonikidze. Go- loscsokin. a moszkvai mun­kások képviselője. Szpandar- jan, valamint a velük együtt­működésre hajlamos pleha­novista Svarcman. Lenin gondolt az objektív okokból távol maradt legközelebbi ta­nítványaira. A többi között Sztálint és Szverdlovot is a KB tagjai közé kooptálta. Dzserdzsinszkijjel szintén közeli kapcsolatot tartott, annál is inkább, mert a kong­resszust követően Lenin még közelebb költözött Oroszor­szághoz: Krakkóba települt, Dzserdzsinszkij korábbi fő­hadiszállására. A nagy október vezérka­rát a prágai konferencia időszakában szinte már tel­jesen összeállították. még­pedig a KB szintjén. A párt­munka figyelme ezután job­ban az OSZDMP és a szak- szervezetek tagjai felé for­dulhatott. A nagy ellentáma­dás megindult. D. r. >

Next

/
Thumbnails
Contents