Népújság, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
Pillanatképek a kulcsátadás napján Hároméves rekonstrukciós program Új esztendő Látogatásunkkor, 1986. december 17-én huszonhét család életének egyik sorsdöntő eseményét kívántuk tetten érni. Egerben, a Tihaméri-lakótelepen, a 103 lakásos „U”-a!akú épülettömb utolsó szárnyát adták át. A Napsugár utca kettő, négy és hat számú ház lakói épp akkor kapták kézhez új, sokuk számára az első igazi otthon kulcsát. Amikor az utca elején a földszint kettőbe bekopogtattunk Szabó Lajoséknál épp a gázkészüléket állította be a szerelő. A házaspár már a világos két és fél szobás, 66 négyzetméteres lakás berendezését latolgatta. — Mikor költöznek? — Sajnos, csak január közepén lesz rá módunk, mert még mindig nem egészen a mienk — adja meg a választ a házigazda. — Nem érkezett még meg a tanácsi támogatás, s mindaddig nem vehetjük birtokba. — Gondolom, pedig rég várták ezt a pillanatot. . . — Hát igen, eddig elég szűkösen laktunk szüléinkkel, 54 négyzetméteres tanácsi lakásban, egy szobában. Igaz. az a városközpontban volt, de itt is szép a környék. — Külön örülök a belső udvarnak — fűzi hozzá a feleség. — Itt nv igodtan kiengedhetem a gyerekeket majd játszani, csak rájuk kell nézni az ablakból. A nagyobbik fiunk hatéves, jövőre megy iskolába, már itt a ..tízesben" kezdhet.- A kicsit meg, ő kétéves, beírattam ide a bölcsődébe, muszáj lesz visszamennem dolgozni a kölcsönök miatt. — Igaz. a Finomszerel- vénygyár is adott támogatást, ahol menetköszörűs vagyok — veti közbe a férj. — Aztán a szüléink is segítettek. A végösszeg azonban ugyancsak borsos: 925 ezer forint! — Járjunk körbe! Mi az első benyomásuk? Mi tetszik, mi nem? —A konyhának különösen örülünk, tágas, elfér benne egy nagy étkezőasztal, spájz is van. Az ablakok, ajtók jól zárnak. Sajnos, nem találunk semmi hibát — mondja Szabó Lajos. — Vagy dehogyis sajnos, szinte hihetetlen. de minden jól működik — neveti el magát az előbbi szóbotlás miatt. — Mikor jönnek a gyerekek megnézni az önálló szobájukat? — A kisebbet már egyszer elhoztuk, még az átadás előtt, mikor bekukkantottunk. Neki különben ma van a születésnapja, nekem meg két nap múlva — árulja el Szabóné —, akivel még azt is megvitatjuk, vajon elfér-e a sok újonnan jött gyerek a környező intézményekben, elbírja-e az itteni élelmiszerbolt a sok új kuncsaftot. Ez azért is érdekli, mert ő is eladó. Bizony, elkelne a környéken egy-két újabb üzlet, szociális létesítmény, hiszen sok fiatal család kerül ide. Ahogy továbbindulunk, egy fiatalasszony jön velünk szembe az úton térdig érő hóban, karján kislányával. A kívülről is mutatós ház környékére bizony ráfér majd a rendezés, mert egyelőre még nem akadt, aki a havat eltakarította volna. — A Tigáz szakembereit várom — mondja Garami- né Cseh Katalin —, mert még nem működik a gázbojler. Fenn lakunk majd a tetőtérben, két és félszobás a lakásunk. Nagyon tetszik minden, csak hát mi is, mint itt annyian, tanácsi támogatásra várunk. A férjem is, én is a vendéglátó- iparban dolgozunk, kaptunk is pénzt a vállalatunktól, de ez még mindig nem elegendő. Nehéz a helyzetünk, én gyesen vagyok, a nagyobbak lányom kétesztendős — mutat a karján ülőre, a kisebbik meg csak kéthónapos. Jókor jött a lakás, s az is szerencse, hogy a szüléink a közelben vannak a Csákány utcában. Eddig náluk húztuk meg magunkat. Nem is tartjuk fel tovább, mert el akarjuk érni a' építésvezetőt, akinek ezen a napon is volt tennivalói'’ bőven. — Most mentek el az OTP és a Beruházási Vállalat szakemberei — közli Ku- lisity István, a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 12-es építésvezetőségének főnöke, amikor a faházban ráakadtunk. — Rendben találtak mindent. A műszaki átadás megvolt már november végén, azóta csak néhány kisebb hiba várt javításra: Már akkor sem volt olyan probléma, ami miatt nem lehetett volna beköltözni. — A lakások példásan szépek. i Legalábbis így nyilatkoztak az új tulajdonosok. Hány ember keze munkáját dicsérik? — Azt nehéz lenne összeszámolni. Természetesen több építésvezetőségről megfordultak itt, s hogy ezúttal jól sikerült összehangolni a feladatokat, az kollegámnak, Hizsnyán Ferenc művezetőnek is köszönhető. Hozzávetőlegesen kb. 250-en dolgoztak itt. Az alapozást 1985 májusában kezdtük. Év végére már készen lettünk a szerkezettel. Az idén már csak a szerelő és szakipari teendők maradtak. Az irányításban sokat segített- a helyettesem, Békefi Lászióné, akivel minden gondot megosztottunk. új lakásban „Felépült végre a házunk" . . . — Volt-e valamilyen vállalati ösztönzés? — Nem. Talán inkább, ahogy az elvárások nőnek, az embereink is egyre jobban érzik a felelősséget. Az a helyzet, hogy mostanában kevesebb lakás is épül. ezért jobban odafigyelünk a minőségre, hogy versenyben maradjunk. Igazság szerint az újságíró számára abban kevés fantázia van. ha minden megkérdezett ugyanazt mondja. Az öröm, a jól végzett munka természete olyasmi, ami kevéssé tűri a nyomdafestéket. Gyanús is egy kicsit! Könnyen, hamisnak, vagy felszínesnek tetszhet! Teszünk még egy utolsó próbát! Boros Sándorék a Napsugár utca négyben minőségi cserével jutottak az új, nagyobb lakáshoz. — „Csebokszáriban" laktunk már tizenkét éve harmincöt négyzetméteren. Mióta megszületett a kisfiúnk, szűk lett a hely — kezdi a feleség, aki az Eger SE Ag- rikon üzletkötője. _ Bár kisfia húsz hónapos, nemrég ment vissza dolgozni, hiszen nagy anyagi erőpróba az otthonteremtés. — Mi már karácsonyra beköltözünk — újságolja. — Muszáj is, mert év végére le kell adni a régit. Feltűnik, hogy bár ez a lakás is földszinti, de más elosztású, mint a Szabóéké. A házban sokféle típus van. — Apróbb változtatásokat is csináltattunk rajta. Beépítettük a spájzot (épp most ment el szakember), a konyhaajtót pedig sikerült megfordíttatni, így kifelé nyílik. Ezzel teret nyertünk. 1 — Az építők készséggel segítettek ebben is, csakúgy mint a burkolóanyagok kiválasztásában — mondja a férj, a Finamszerelvénygyár művezetője. — Kiderül, műszaki szakember lévén előre méretarányosan megtervezte a berendezést. Képzeletben minden széknek megvan a helye Azért, mert a lakók panaszkodtak, nem vagyunk csalódottak. Az új esztendő ebben a házban a saját otthonunkban csak jól kezdődhet. A szolgáltató környezet jelenlegi szűkössége, s a lakások csillagászati ára miatt viszont ez az öröm nem felhőtlen. Jámbor Ildikó Garaminé: Jókor jött a lakás ... A kistelepülések áruellátásáról A lakosság életszínvonalának megőrzése, az áruellátás, a kiegyensúlyozott kínálat biztosítása a társadalompolitika alapvető céljai közé tartozik. Ezen belül is, a kereskedelem egyik kiemelt feladata, a kistelepüléseken élők áruellátásának javítása, ezzel összefüggésben a falvak népességmegtartó képességének növelése. A Heves megyei helyzet az országos tendenciához hasonló vonások — elvándorlás, elöregedés — mellett sajátos jellemzőket is hordoz. A kistelepülések részaránya nem éri el az országos átlagot, s az alapellátottság is kedvezőbb, mint például egyes dunántúli területeken. Az 1984. évi átfogó vizsgálatot — tekintettel arra. hogy a kisközségek áruellátásában döntően az áfészek vesznek részt — a megyei tanács kereskedelmi osztálya a Meszöv-vel közösen végezte el, s együttesen határozták meg a rekonstrukciós tennivalókat, a forgalom- szervezéssel és a vásárlási körülményekkel összefüggő teendőket. Ennek végrehajtását elősegítette a Szövosz akciója, amely során 1984- től 86-ig a megye apró településein a kereskedelmi egységeket üzemeltető szövetkezetek együttesen 25,3 millió forint pénzügyi támogatást kaptak. Az áfészek tervei alapján elkészített hároméves re konstrukciós program a leg nagyobb előnyben az ötszá; lélekszám alatti falvakat részesítette. Megyénkben egyébként harminckét községben laknak 1500-nál kevesebben, összességében az itt felmerülő munkákra 72 millió forintot költöttek, s több mint száz egységnél végeztek felújítást. Az említett időszak alatt a napicikk üzletek esetében negyvenhat, a vendéglátó egységeknél pedig harminc- három települést érintettek ezek a munkák. A rekonstrukcióba bevont üzletek száma az előbbi kategóriában 58, az utóbbiban 44. Ezek közül — e felsorolás alapján — négy, illetve egy azoknak a száma, amelyeknek a kiszolgálási formáját is megváltoztatják. Ez az italboltoknál azt jelenti, hogy meleg ételt árusító üzlet lett. a bolti kereskedelmi egységeknél pedig azt, hogy önkiszolgálásra tértek át. Érdemes talán megemlíteni néhány konkrét példát is. Így teljes rekonstrukciót hajtottak végre a szarvaskői élelmiszer- és háztartási boltban, az an- dornaktályai ABC-ben, szociális helyiség készült el a bükkszéki kisvendéglőben. Üjjávarázsolták a sírok—kö- kútpusztai boltot, s az eger- farmosi bisztrót, illetve ABC-t is. Több Tüzép-tele- pen sor került a széntároló területek portalanítására. Minden áfész növelte hűtő- kapacitását, s megtörtént egyes berendezések cseréje is. Mélyhűtő és norvégpultok azonban még mindig csak kisebb arányban találhatók A hároméves rekonstrukciós program tagadhatatlanul javulást idézett elő. A szövetkezeteket külön is dicséri az, hogy nem tüneti kezeléssel próbáltak javítani a helyzeten. Nem szükségmegoldásra törekedtek, s a jövőt nem egy-két észtén- dőre „méretez*?-^ Nagy gondot fektettek a megfelelő háttér, — például raktárak — biztosítására is. Természetesen a feladatok nem merülnek ki a hároméves program végeztével, hiszen a valódi fejlődésnek csak a folyamatos korszerűsítés lehet a záloga. Ünnepek után Figyeltem az ünnepeket megelőző lázas hajszát, a tülekedést a boltokban, a háziasszonyok verítékező arcát, a férfiak tanácstalan tekintetét, hogy mivel lepjék meg a családot. El-elkaptam egy-két fáradt sóhajt, hallottam néhány embert, aki pokolba kívánta az „egész kényelmetlen ceremóniát”. S nem felejtem el azt a megdöbbenést, amikor egy középkorú asszony fél kiló húst méretett a hentesnél, és úgy érezte, meg kell magyaráznia, mért csak ennyit. Annál is inkább, mert többen morgolódva jegyezték meg, minek foglalja a sort, aki csak ilyen szerény mennyiséget vásárol. Magyarázkodása, amelyet a henteshez intézett, valahogy így hangzott: tudja, mi most azt esszük karácsonykor is, mint máskor. Hiába, egy igazi ünnepi menüre az egész fizetésem is rákölthetném. A kijelentésre elhalt az elégedetlenkedők moraja, s magamban igazat adtam az előttem állónak. Ami igaz, az igaz, a karácsony pulykasült nélkül is lehet szép ünnep, ha együtt a család . . . De amikor eszembe jut az egyik üzletvezető kijelentése, miszerint általában ilyenkor a legdrágább ajándékok, szilveszterkor pedig például a leg- márkásabb pezsgők találnak először gazdára, óhatatlanul is felmerül előttem egy másik felmérés eredménye, amit egy nagy létszámú iskolai osztályban végeztek. A kérdés: mit jelent számodra a karácsony, illetve a téli ünnepek? A megkérdezett gyerekek csaknem fele nyomasztó, szomorú időszaknak találta a jeles dátumokat. Mert a szülei elváltak, vagy „apu ilyenkor is mindig berúg", vagy „ilyenkor unatkozom a legjobban" . . . Ilyen és ezekhez hasonló válaszok születtek. Váltakozva vibrál előttem a két kép. Az elkeseredetten tolakodó, rohanó tömeg a fényes kirakatok előtt, s a csüggedt gyerekarcok. Lehet, hogy örömtelibbre, s békésebbre sikerült volna a drága holmikkal felcifrázott ünnep, ha előbb ki-ki megfogja hozzátartozója kezét, s bevonja a készülődésbe, a „mit vegyek, hogy örüljön?” — megkésett dilemmába. Jó lenne biztosan tudni, hogy sokan így csinálták. S ha nem, jövőre talán így tesznek . . S hogy miért került ebbe az írásba a kispénzű háziasszony? Csak azért, mert majdnem bizonyos vagyok, hogy szégyenkező, kényszerűnek érzett kitárulkozása ellenére boldogan ünnepelt. Régi, talán épp ezért patinás igazság: nem az ajándék teszi jeles nappá az ünnepet, hanem a szép ruhába bújtatott szív, és a hangulat, amellyel egymást köszöntjük. Jó volna, ha a nemesebb érzések legalább olyan sokáig élnének, mint az örökzöld tűlevelek. Barta Katalin Szabó Lajos és felesége: Itt lesz a szekrénysor ...
