Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-12 / 292. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 12., péntek Gondolatok az ideológiai élet sajátosságairól 111/3. A marxista—leninista ideológia hegemén szerepének erősítésével összefüggésben az egyik legfontosabb kérdéskör az ifjúság oktatása, nevelése. Mint ismeretes a felnövekvő nemzedékkel először politikai szövetséget kötünk, majd a legjobbak válnak * ideológiánk tudatos képviselőivé. Ha ez így van, akkor újra és újra át kell gondolnunk. és ahol szükséges át kell értékelnünk azt. hogy milyen az ifjúság útja a szocializmushoz, és milyen az útja a marxista—leninista ideológiához. Beleszületni a szocializmusba, ez a tudati szférában. a szemléletmódban nem jelent politikai, ideológiai értelemben marxista—leninista elkötelezettséget, nem érvényesül automatizmus. Két kommunista szülő gyermeke sem úgy jön a világra, hogy már ismeri a szocializmus törvényszerűségeit és a marxista—leninista ideológia igazságait. A fiatalokat nevelni, oktatni kell politikára és ideológiára is. Jól tudva azönban azt is. hogy a tudati szférára az egyik legnagyobb hatást a valóság teszi. Az eszme és a valóság szembesítése az ifjúság számára döntő jelentőségű mind a politikánk, mind az ideológiánk vonatkozásában. Az ifjúság politikai és ideológiai nevelésében az előrehaladás lehetetlen kritikai magatartásunk javítása. az elméleti megalapozottság és az elvi szilárdság fokozása nélkül. Mindezek megvalósítása csak munka, feladatok állítása, tevékenység révén lehetséges. Végig- küzdhető, a fiatalokat erőpróbák elé állító, teljesíthető és számon kérhető programokat kell állítani eléjük. A marxista—leninista ideológia oktatása az állami felsőoktatásban megérdemelne önálló vizsgálódást, mert úgy tűnik, nem csupán tartalmában, hanem az oktatás szervezeti összefüggéseiben is további korszerűsítést igényelne. Már önmagában az elgondolkodtató, hogy igen alacsony óraszámban törté, nik a marxizmus—leninizmus oktatása. A szocialista országokon belül talán az egyik legalacsonyabb óraszámban oktatjuk. A marxista—leninista ideológia hegemón szerepének további erősítéséért mindent meg kell tennünk. Ez azonban automatikusan nem fog megvalósulni. A hegemón szerep erősítését nem lehet elrendelni, határozattal azonnal nem lehetséges megvalósítani. Hanem nap mint nap meg kell küzdeni megvalósításáért. A politikánk és az ideológiánk iránti bizalom erősítésével, elért eredményeink bemutatásával, eszméinkbe vetett hitünkkel és meggyőződésünkkel. Ha a marxista—leninista ideológia társadalmunkban tartósan hegemón, vezető szerepet tölt be, akkor ebből következik, hogy vele együtt. egyidejűleg más gondolati alternatívák, ideológiai értelemben más gondolkodásmódok. negatívan ható tényezők is jelen vannak, helyenként újratermelődnek, olykor felerősödnek. A hegemón szerep erősödését, térhódítását gyengítő tényezők közül ezúttal azokat említem meg — korántsem teljes a csokor —. amelyek eddig is, de a jövőt illetően is jelen voltak és lesznek az ideológiai élet alakításában. Ezek közé tartozik: a kapitalizmus léte és hatása; a vallás évezredes szokásaival, tradícióival, a lelki élet idealista gondozásával; a kispolgáriság, e szemléletmód és mentalitás, amely a szocializmus öntörvényei alapján is újratermelődik; a tudatos szovjet- és szocializmusellenes nyugati agitációs és propaganda- tevékenység; a negatívan ható tényezők közé sorolom saját munkánk gyengeségeit. a szavak és tettek közötti eltéréseket, hibáinkat és tévedéseinket is. Mindezek a tényezők együtt, egymásra hatva, egymást felerősítve vannak jelen lideológiai életünk formálásában. Ezekről a tényezőkről külön-külön is érdemes lenne szólni, nem lebecsülve. .nem is túl értékel, ve azokat, hanem reális hatásmechanizmusaikat világosan megmutatva. Ideológiai életünket tehát olyan sokszínűség jellemzi, amelyben vezető szerep a marxista—leninista ideológiáé. Erre azért szükséges nyomatékkai utalni, mert a politikai szférában — a szocialista demokrácia fejlesztési irányával összhangban — a nyilvánosságot jelentős módon és mértékben szélesítettük. A politikai élet terepei — pártélet, államélet, társadalmi és tömegszervezetek nyitottabbakká váltak. Ez a fejlődési irány jelzi, hogy a politikai élet szélesedő fórumain az ideológiai sokszínűség, az érdekek és érdekviszonyok jelennek meg. Tehát nem csupán a marxista—leninista ideológia következetes képviselői, hanem politikai szövetségeseink is — és talán nem egy esetben ők lesznek többségben. Ez viszont hihetetlenül jó lehetőség arra, hogy a politikai szövetségesekkel a korrekt kapcsolatokat, a bizalmat a párt iránt tovább erősítsük. A politikai nyilvánosság szélesedő fórumai alkalmasak arra, hogy a politikai szövetségesek közül mind több embert nyerjünk meg ideológiánknak is. Ez csak úgy lehetséges, hogy a párttagság ideológiai érzékenységét. vitakészségét, meggyőző munkáját. személyes és szervezeti példa- mutatását lényegesen javítjuk. Dr. Vasas Joachim az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának vezetője Hasznos párbeszéd Horton Ismét élénk érdeklődés közepette találkoztak Hort tanácsi és népfrontvezetői, valamint Kovács András ország- gyűlési képviselő a település lakosságával, a. különböző munkahelyek dolgozóival. Mint Kassa András tanácselnök kifejtette: fontos célja volt e párbeszédnek. Ismertették a VII. ötéves terv célkitűzéseit, illetve felvázolták a jelenlévőknek az új tervciklus fontosabb feladatait, amit aztán termékeny vita követett. Tisztázandó: mi a véleménye a lakosságnak a tanács munkájáról, miként véleksziik a célkitűzésekről. Hogy visszaidézzük az eseményt: a településtisztaság kapcsán Tarajost Gqbor fogalmazta meg véleményét, miszerint a tanácsnak az eddiginél hatékonyabb intézkedéseket kell hoznia a községi szeméttelep kialakítására, a szemétszállítás ter- vezettebb lebonyolítására. Szót kért Horváth Sándor téesz-ágazatvezető is. Csatlakozva az előtte szólóhoz, már a megoldás útját egyengette, arról biztosítva a tanácsvezetést, hogy a közös gazdaság hatékonyan fogja segíteni a jelzett probléma megoldását. Fontos gondot feszegetett Fodor András is, aki a község ivóvízellátásának bővítésével kapcsolatban kérte, hogy a településfejlesztési hozzájárulás második céljaként szereplő hálózatfejlesztést kiemelten kezelje a tanács. Végvári János Tigáz-dolgozó ugyanekkor az ABC-áruház megépítésének sürgősségét hangsúlyozta, kiemelve, hogy ne csak a tanácsiakra várjon a Hatvani Áfész, hanem saját fejlesztési lehetőségét is felülvizsgálva oldja meg a VII. ötéves tervben ezt a húszesztendős problémát. Juhász Dávid, a József Attila út megépítésének lehetőségét firtatta, azon véleményének adva hangot, miszerint az útépítéssel párhuzamosan az utca vízelvezető rendszerét is előnyösen meg lehet oldani, s ha szükséges: a tanács büntesse azokat a háztulajdonosokat, akik nem gondozzák az előttük lévő árkokat, átereszeket. Dr. Szűrszabó Gusztáv pedig az országgyűlési képviselőhöz fordulva érdeklődött: mikor kapcsolódhat be Hort az országos távhívóhálózatba? És idézzük még Majer 1st* vánné könyvtárvezetőt, aki otthont adott e párbeszédnek. s szavaiban azok a lakossági kérdések fogalmazódtak meg, amelyek a község szebbétetelével kapcsolatosak. A találkozó során Kovács András képviselő kifejtette, hogy a település távhívóhálózatba való bekötését csak a hatvani postaközpont további fejlesztése teszi lehetővé, de erre a jelenlegi tervciklusban nemigen lát lehetőséget. Dr. Madlena Gábor népfrontelnök válaszában utalt arra, hogy Hort a településszépítési versenyben már kétszer végzett előkelő helyen, ami jelentős pénzjutalommal járt, s ennek egy részét a község parkosítására kívánják fordítani. Kassa László tanácselnök a problémák nyomán elmondotta, hogy a VII. ötéves tervben a községi szeméttelep kialakítására egymillió forintot fordítanak, de jó irányba változhat a szállítás szervezettsége is. mivel az tanácsi kezelésbe került. Ami az ivóvízellátás javítását illeti: a te hó második célkitűzéseként tervezik ennék a megoldását. Ami az ABC építését illeti, a tanácselnök arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy ez ügyben állandó kapcsolatot tartanak a Hatvani Áfésszel. s a lakosság szavazatainak jóvoltából a településfejlesztési hozzájárulás hárommillió forintját is erre irányozták elő. Ami a József Attila utat illeti, régi gondja ez a tanácsnak, megépítésére pályázatot nyújtottak be a megyéhez, s bíznak kedvező elbírálásában. Ez azt is jelenti, hogy 1987-ben megkezdőcinek az útépítés munkálatai. Moldvay Győző A tsz-ek kongresszusa Az elmúlt esztendőkben nem csak az aszály, az időjárás nehezítette a termelő- szövetkezetek gazdálkodását. Növekedett a különbség az ágazatban felhasznált ipari eredetű eszközök és anyagok, valamint a mező- gazdasági felvásárlási árak között, az utóbbiak rovására: emelkedett a költségvetésbe befizetett összeg is. Jóllehet, a gazdálkodást nehezítő terheknek van elfogadható magyarázata, hiszen a népgazdasági egyensúly javítását szolgálták, ám a mégoly ésszerű érvelés sem enyhít a termelőszövetkezetek helyzetén. A közös gazdaságok a tényt veszik tudomásul: 1981—85 között 60 milliárd forinttal növelték árbevételüket, tavaly meghaladták a 262 milliárd forintot; s eközben a nyere-i ségük mindössze 2 milliárd forinttal emelkedett, éppen csak túllépve a 17 milliárd forintot. E csöppet sem biztató helyzetben ül össze december 12-én a mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresz- szusa. S miután a közös gazdaságok képviselői ötévenként tanácskoznak, a kongresszuson voltaképpen tíz esztendőről kell szólniuk, öt évre visszatekintenek, s ugyanennyi időre határozzák meg a legfontosabb tennivalóikat. Mit mondhatnak a küldöttek? Mindenekelőtt megállapíthatják, hogy a termelőszövetkezetek változatlanul fontos szerepet töltenek be a magyar népgazdaságban. Hatmillió hektár földet művelnek, az összes mezőgazdasági termelésnek a kétharmadát adják, nékülözhe- tetlen a szerepük a hazai élelmiszer-ellátásban és az exportban egyaránt. A termelőszövetkezetekben 840 ezer ember talál biztos megélhetést, s közvetve kétmillió család életvitelére vannak hatással. Ha csupán ennyit állapíthatnának meg a küldöttek, már az sem volna kevés. Sikereik felsorolását azonban folytathatják: a VI. ötéves tervidőszakban a növekedés évi üteme 2,2 százalékos volt; a növénytermelésben 12 százalékkal, az állattenyésztésben 13 százalékkal nagyobb értéket hoztak létre, mint az azt megelőző ötéves tervidőszakban. S e teljesítményeket csak akkor értékelhetjük valóságos mércével, ha azt is elmondjuk, hogy a tervidőszak öt esztendejéből háromban kedvezőtlen időjárás nehezítette a termelést. Javultak a gazdálkodás fajlagos mutatói is; az egy tehénre jutó tejtermelés a 3506 literről 4463 literre emelkedett; a 100 hektár mezőgazdasági területre jutó vágóállat-termelés 16,8 tonnáról 18,1 tonnára nőtt. A termelés mennyiségi fejlődéséhez a hatékonyság javuló mutatói párosultak. Csökkentek az egységnyi termék előállításához felhasznált ráfordítások, intenzivebbé vált a termőföld hasznosítása. Üjabb, nagy hozamú fajták • terjedtek el, s javult a termékek minősége is. E néhány kiragadott példa jól szemlélteti a gazdaságok törekvéseit. Ám példák sokaságát lehet felsorolni a nehézségek érzékeltetésére is. Ez utóbbiakról sem szabad megfeledkezni, hiszen csak együttesen adhatnak valós képet az ágazat teljesítményéről, helyzetéről. Kiváltképpen most igaz ez, amikor a szakemberek szerint a gazdálkodást feszítő körülmények vannak többségben. Erre találunk példát a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt. A legutóbbi kongresszus óta a nagyüzemi zöldség- és gyümölcstermesztés helyzete kritikussá vált. Csökkent a kertészeti kultúrák területe, a zöldségtermelés értéke pedig — változatlan áron számolva — egymilli- árd forinttal lett kevesebb. Az állatlétszám ingadozása közismert: a sertésállomány mennyisége „hullámzott", a tehénlétszám 33 ezerrel. a juhok száma pedig 500 ezerrel csökkent. Az állati termékek termelése 1982 végén volt a legnagyobb, de 1985- ben már alig haladta meg az öt évvel korábbit. A mezőgazdasági alaptevékenység mérséklődését egy ideig az ipari, szolgáltató tevékenység gyors bővülése képes volt ellensúlyozni, de a tervidőszak második felében ennek is Csökkent a teljesítménye. Versenyhelyzetbe került a mezőgazdaság ipari tevékenysége, s ezt a vetélkedést a rugalmasabb és kedvezőbb helyzetben lévő kisszervezetek nyerték. A sokirányú és kedvezőtlen hatás végső következménye az lett hogy a kelleténél kevésbé növekedett a gazdaságok nyeresége. Mostanáig az 1270 termelőszövetkezet között 450—500 gazdaság jövedelemtermelő képessége alacsony, s a jelenlegi gazdasági környezetben az egyszerű újratermelés feltételei is bizonytalanok. A termelőszövetkezetek tekintélyes hányada teherbíró képességének határához érkezett. Tűrőképességük nem áll újabb próba előtt, hiszen a már meghirdetett szabályozóváltozások szerint jövőre kedvezőbb helyzetbe kerül a mezőgazdaság. Növekednek az állami támogatások, emelkednek a fel- vásárlási árak, s végeredményben a különféle csatornákon kapott összegek nagyobbak lesznek, mint a befizetések és az áremelkedések. A szabályozás tehát a korábbinál kedvezőbb külső környezetet teremt a gazdálkodáshoz, de ennek élénkítő hatása csak akkor érvényesülhet igazán, ha a termelőszövetkezetek belső tartalékaikat is feltárják. A kétirányú cselekvés kiegészíti egymást, közös feltétele: a kibontakozásnak. Mindebből persze az is következik, hogy önmagában egyik sem hozhat eredményt. Ezért a mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusán részt vevők sem elégedhetnek meg a korábbi eredmények és ellentmondások számbavételével, nem állhatnak meg a gazdálkodást nehezítő külső körülmények felsorolásánál. Népies mondással szólva, a saját házuk táján is söprögetniük kell. V. F. J. Pontos exportszállítások a TVK-ból A Tiszai Vegyi Kombinát termékeinek exportját az év végi szállítási csúcs idején sem késlelteti vagonhiány. jelentős szállítási nehézségeikkel küzdött a nagyvállalat, s ez a gondjuk csak az utóbbi egy-két hónapban enyhült. Nemrégiben ugyanis együttműködési szerződést kötöttek a MÁV-val és termékeik exportőrével, a Chemol'impex Külkereskedelmi Vállalattal a szállítások ütemességének javítása. a külföldi megrendelések zavartalan, határidőre történő teljesatése érdekében. A folyamatos szállítások megszervezése nem kis feladatot jelent, hiszen a TVK évi csaknem 7 milliárd forint értékű exportjának döntő része vasúton hagyja el az országot. Az ehhez szükséges vasúti vagonokat csak úgy tudják biztosítani, hogy folyamatosan egyeztetik az igényeket, s ha kell, a MÁV soron kívül is küld kocsit. A TVK-ban pedig a hét végeken, az ünnepnapokon is fogadják a beérkező vagonokat, s azonnal hozzálátnak az áruk berakodásához. A jó együttműködés eredményekén t a TVK festékekből hamarosan teljesíti idei szovjet export- kötelezettségét. s mivel rendelkezésre állnak a szükséges vagonok, fokozni tudja műtrágyáinak kiszállítását is Az utóbbiak értékesítésére most kedvező a lehetőség a külpiacon. Megkezdődött a Lánchíd felújítása December elején megkezdődött a Lánchíd felújítása. Az északi oldal járdáját már felbontották, a gyalogosok már nem használhatják azt. A híd alsó részén az Országos Szakipari Vállalat ács-állványozói dolgoznak. A híd szerkezetére, alulról láncokkal felfüggesztett állványzatra a későbbi munkákhoz van szükség. (MTl-fotó: Baric Imre — KS)
