Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-12 / 292. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. december 12., péntek Tájékoztatásról és közvéleményről az elektronika korszakában III/3. Korszakváltás kapujában Amikor elkezdtük beszélgetésünket Szecska Tamással, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont vezetőjével, még nem gondoltuk, hogy ilyen hosszúra nyúlik ez az eszmecsere. De amikor előbb intézményének munkájáról, majd a tájékoztatás egyes kérdéseiről szó esett, egyre inkább kiderült, hogy mennyire lényeges problémákat érintünk. Nem túlzás, ha azt a megállapítást tesz. szűk, hogy ezeken a területeken korszakváltás előtt állunk. De miben is áll ez, s hogyan változtathatja előnyére ezt az átalakulást olvasó, újságíró és a társadalom vezetése? A nagyobb nyilvánosság — Az már az eddigiekből ts kiderült, hogy nincs köny- nyü helyzetben, aki ebben a felgyorsult, egyre több információt kínáló világban el akar igazodni. Mi lehet az iránytűje? — A tájékoztatásban az optimumot kell megtalálni, ahol már kellően kritikusan és pontosan mutatjuk meg a helyzetet, viszont még kellő lendítőerőt is jelent a hír vagy a közlemény. Mindenképpen a nagyobb nyilvánosság a megfelelő orvosság: még több újságot, még több cikket kell közzétenni, nem kevesebbet. Hagyni kell az olvasókat is aktivizálódni, minél többet kérdezzenek. Legyenek állandó párbeszédben a tömegkommunikációval. s kapjanak választ felvetéseikre. Természetesen a kérdezést idézőjeles értelemben használom: nagyon gyakran az újságírónak kell rájönni arra, mire kíváncsi az. aki a lapot kézbe veszi. De az a lényeg, hogy állandó dialógus legyen az érdeklődök és a sajtófórumok között, vagy hogy még pontosabban fogalmazzak: az állampolgár és a társadalomvezetés között, s a tömegkommunikáció közvetítsen .mindkét ■ irányba. — Azt hiszem, elérkeztünk a szocialista demokrácia fogalmához, s az ezzel összefüggő törekvésekhez. Milyen szerepet játszhat ebben a viszonyrendszerben a közvéleménykutató. menynyiben módosíthat bizonyos előítéleteket? — Hogy valami konkrét példát is mondjak, jelenlegi gazdasági hangulatméréseink eredményeire nem számítottunk előre. A valóságos helyzet jobb: a megítélés rosszabb. Az elmúlt tíz év során sohasem volt ilyen negatív a mutató, mint jelen pillanatban. A nagy. 1979-es áremelések után mínusz 2,3 volt most pedig mínusz négy. Azt gondoltuk, hogy a tendencia romlik, de azt nem. hogy ennyire. Ezt biztos, hogy figyelembe kell venni. Külföldi elismerések — A Tömegkommunikációs Kutatóközpont túl van a (Fotó: Köhidi Imre) „gyermekéveken". Mennyire elismert munkája a nemzetközi mezőnyben? — A szocialista. országok hasonló intézményei közül a miénk a szakmában a legelismertebb. Sok kapcsolatunk van az UNESCO-vaj, sok szerződéses munkát végzünk számára. S tulajdonképpen jó hírünket tükrözi az a tény, hogy megválasztottak a legnagyobb nemzetközi szakmai szervezetünk főtitkárává. — Azt hiszem, ez sok külföldi utazással, nemzetközi kapcsolattal jár .. . — Igen. elég sokat utazom. Legutóbb november végén Rio de Janeiróban jártam. ahol egy nemzetközi tévé- és videofilm-fesztiválon a kelet-európai országok vi- deohelyzetéről tartottam előadást. — És hazánkban az intézet adatait, kutatási eredményeit milyen körben használják föl? — Folyóiratunkból, a Jelképből több kellene. Csak 1700 példányban jelenik meg. Könyveink fogyásáról csak közvetett információink vannak: sorozatunk, a Membrán hivatásos könyvterjesztő hálózatba kerül. Megjelenés után elég gyorsan elfogy. Belső kiadványaink 100—500 címre jutnak el. témától függően. Ügy érzem, a szavunk elér azokhoz, akikhez kell. Talán csak a nyomtatott sajtó az, amellyel kapcsolatban munkánk nem elég hatékony. ■ ' f r ' 2 ■ ’V:' ' ”6' ' A helyi sajtó szerepe — Ez a kritika a mi lapunkat is érinti. Mi az, amiben változni kellene, hogyan látja a szakember? — A nyomtatott sajtó még nem igazán alkalmazkodott az elektronika korszakához. A váltás Nyugat-Európában már megtörtént: ott átértékelte saját funkcióját a napilap. Rájött arra. hogy nem érdemes azokat a híreket hoznia, amelyet az előző esti tévéhíradóban a közönsége már láthatott, vagy amit legfrissebb változatban a rádió órák óta szór. Különösen akkor, ha azt a bizonyos újságot mondjuk csak késő délelőtt kézbesítik. — Mi ebben az újraszerveződő kommunikációs rendben a helyi sajtó szerepe? — Egyre nagyobb a feladata és funkciója a regionális és helyi lapoknak. pontosabban az ottani tömegkommunikációnak Ezt az utóbbi fogalmat azért hangsúlyozom, mert újságok nemigen teremtődnek, helyette helyi televíziós- kábel, rendszerek születnek. A szocialista demokrácia fejlődésének egy -nagyon markáns kísérőjelensége ez: eló- segítője, egyben oka az előrelépésnek. Amint helyi szinten élénkebb a politikai mozgás, az állampolgár jobban részt vesz a közéletben, abban a pillanatban érzi is a szükségét annak, hogy mind több ismerettel rendelkezzen. tisztában legyen szőkébb pátriájának alapvető kérdéseivel Gyöngyöstarjáni emlékek — Még beszélgetésünk elején szó volt arról, hogy Heves megyei kötődésű. Milyen emlékeket őriz erről a tájegységről? — Heves megyébe úgy megyek. mintha hazamennék. Én ugyan nem ott születtem. de apám Gyöngyöstar- jánban látta meg a napvilágot. s az ő ágán az egész család ott él. Szüleim vissza is költöztek a megyébe, ma Mátrafüreden élnek. Igazi szülőföldemnek azért Gyön- gyöstarjánt tekintem, s a Mátra alját egész Abasárig ügy ismerem, mint a tenyeremet. A nyaraimat rendszeresen ott töltöttem, s a felszabadulást is ott éltük meg nagyapáméknál. — Milyen élmény él leginkább emlékezetében erről a vidékről? — Az első „kommunikációs kalandom” is Gyöngyös- tarjánhoz fűződik. Amikor gimnazista voltam a barátaimmal együtt egy bábszínházát alapítottunk. Célja az agitáció volt. Valamiről meg akartuk győzni az embereket, Mi készítettük a bábukat, mi írtuk a darabot, az akkor éppen — mai szemmel így látom — kissé konzervatív igazságot hirdettünk. hogy ne vetkőzzenek ki a hagyományos népviseletből. — Óhatatlanul felvetődik a kérdés: milyen volt , az előadás nézettsége és tetszésindexe? — Sikeresek voltunk, teli vdlt az udvar, ahol a bábszínházát játszottuk . . — Köszönjük a beszélgetést ! (Vége) Gábor László Komputerizált művészet A számítógép életünk minden területén jelen van. Bevonult a művészetek világába is. (A Velencei BiennáLé egyik szekcióját a komputer szerepe a műemlékvédelemben és ‘helyreállításban című témának, a másikat a számítógép képzőművészeti alkalmazásának szentelték.) Magyarországon az alkalmazott grafika olykor már élt a számítógép adta lehetőségekkel (plakátok. címlapborítók stb.). de önálló képzőművészeti műfajként alig használják. Ezért is hat az újdonság erejével a Szép- művészeti Múzeumban megnyílt Digitart című nemzetközi komputergrafikai kiállítás, amely egy hónapig, december 28-ig látogatható, s amelynek magyar és külföldi művészek a résztvevői. A hazai anyag az Impulzus című folyóirat és az MTA SZTAKI által hirdetett pályázatra érkezett. (E két intézmény finanszírozza a pályázatot és a kiállítást is.) Negyvenhét alkotó nyolcvan művét állították ki. A pályázók fele hivatásos képzőművész, főiskolai hallgató, a többi számítógépes szakember A pályázati munkákat nemzetközi anyaggal egészítették ki, hogy a magyarországi kísérletet össze lehessen vetni a világban uralkodó tendenciákkal. Ebben a kollekcióban huszonöt művész, hatvan művét vonultatja fel a kiállítás. Egy részét a múzeum grafikai gyűjteményéből, más részét e kiállításra meghívott alkotásokból. Kiemelkedő szerepe volt a szervezésben a Párizsban élő. magyar származású Molnár Verának, aki amellett, hogy saját grafikáit elküldte, művésztársait is felkérte a kiállításon való részvételre. Van még egy magyar származású vendége is a tárlatnak. a Svájcban élő Frey Krisztián személyében. Rajtuk kívül amerikai, svájci. NSZK-beli, francia, belga, osztrák, NDK-beli és csehszlovák művészek vesznek részt rajta. Sem a pályázati kiírás, sem a kiállítás nem tartalmazott különös megszorításokat. mindössze ezt kötötték ki, számítógép segítségével készüljön a mű. Így aztán meglehetősen színes a kép, amely a kiállításon a látogató elé tárul. Ügy is. hogy színesek a grafikák, színesek a műtárgyak. s úgy is, hogy sokfé’ék az anyagok, a képi átültetések. Vannak grafikai jellegű munkák — a számítógépes program megjelenik rajzban, fotón, szoborban, festményben. Megjelenik grafikai- átültetésben. szitanyomaton. papíron. dián. magnón, flopv disken. Vannak monitoron folyamatosan futó programok. potter rajzok, monitorfotók. Kőszegi Frigyes pedig meglevő fareliefjeit vitte számítógépre és erről készített ofszet- és lithoműveket. Ugyanezt ismételte táblaképeivel is. Így sorozatai a képzőművészeti megfogalmazástól a számítógépen át vezetnek' újra a képzőművészeti ábrázolásokig. Kádár Márta Horst Bartning: 25fi négyszög Beck és Jung: Chrnnio cube BÉRES ATTILA: Cédulák A mosogató el van dugulva. Ázott kenyérhéjat, tésztát, húsmaradványokat szedek ki belőle, aztán hozom a pumpát. A konyhában utolér. — Ne egrecíroztass engem, az istenhovába! Odateszem. ahova akarom. Felnyitom a sört, és kitöltők neki égy pohárral. Két kézzel fogja. így is majdnem ki lötyköli. — Nem borotválkoztál — mondom, és elkezdek mosogatni. Kaparom a beszáradt, leégett __ételmaradékot a lábas aljáról. — Próbáltam — hazudik, és böfög a sör után. A meleg pörköltet átrakom a tányérra, és eléte- szem. — Na. büdös? — kérdezem. Nekilát kanállal, csámcsog, a protézise minden harapásnál kattog. — Próbáltam — mondja teli szájjal —, csak nagyon szédülök. — A villanyborotvával ülve is leltet' — mondom, és a szárítóba borogatom az elmosott edényeket. — Az orvosok mind hülyék — mondja. Kézzel tépi a húst. — Kamillát hoztál? — Kamillát nem hoztam, majd fölírom, holnapig ráér. — Nem bírok rágni! Sebes a szám. új fogsor kéne. de minek az már nekem?... Adjál még sört! Behozom az ágyneműt az erkélyről, becsukom az ablakot. — Itt járt a Herskovics — mondja. és söprögeti’ le a nokedlit a kardigánjáról meg a nadrágjáról a földre. — A tanácstól? — kérdezem. — Dehogy! Beszélsz marhaságokat! Cipőszalonja volt. a ... na, mondd már hol... — Nem tudom — mondom. vizet engedek a lavórba, és beledobálom a szeny- nyes zoknikat. — A tanácstól nem volt senki? — kérdezem. — A Fiumei úton volt le- rakata. De én már harminchatban elküldtem a francba! Én mindig leleményes voltam! Mit szaladgálsz? Adjál sört! — A gyógyszereidet vedd be! — visszamegyek a fürdőszobába zoknit mosni. — Az orvosok mind hülyék — kiabálja utánam a konyhából. — Az egyik orvosság olyan, mint a másik. Egy se használ. Csak szédülök tőlük. Gyanútlanul csoszog utánam. a fürdőszoba ajtajánál elkapom. — Gyerünk borotválkozni, öregúr! — Meghalt a Herskovics. Lerakata volt a Fiumei úton. — Honnan tudod? — Láttam. Itt volt érte az autó. Ugyanazok vitték el, akik anyát. — Kimentéi az erkélyre? — Minek mentem volna? — kérdezi, és fújja a habot. — Akkor honnan láttad? — Láttam, Meggyújtom a gázt, feldarabolom, és meghámozom a krinolint. — Fázom! — kiabál a fürdőszobából. Az ingét a szennyesbe dobom. tisztát viszek neki, Otp, posta, tanács . . . Negyedóra alatt nem érek visz- sza a munkahelyemre. Porszívózni is kellene. Ülünk a szobában. Kanalazza a híg neszkávét, a lé lecsordul az állán.. Rágyújtok végre. — A Herskovicsot álmodtam. azt'hiszem. Nem is lakott itt... Mikor gyógyu lók én már meg? Iszom egy korty kávéi hogy ne kelljen a szemébe néznem,. hogy elmúljon az a tiszta pillanat, amiben az ember beismeri a végső vereséget. . Veszek egy cédulát, és nyomtatott nagy betűkkel írni kezdem: fogmosás fogkefével. mosakodás, felöltözni. szellőztetni. borotválkozni ... — A Herskovics negyvennégyben meghalt. Még a lerakata is leégett. Remeg a kezében - a pohár, a kanál, a flaneling beissza a lehullott cseppeket. — De én megúsztam az ostromot. Légós voltam! Jöttek a bombázók kötelékben órákig, szígeleál. szígeleál. mindenki' a pincében volt. ott haltak meg, de én légós voltam, és megúsztam. Mert mi. légósok a tétőn álltunk, az egész bombázás alatt . Zsibbad a karom. Elnyomom a cigarettát, és már kifelé menet mondom: — A kulcsot vedd ki a zárból, az ételmaradékot ne dobd a mosogatóba, zárd el a gázt, a vécét húzd le magad után. Itt van a cédulád. mindent felírtam. Ezt végezd el, a cédula szerint, amíg megjövök. Érted? — Persze — gyűrögeti a papírt —, nem vagyok hülye! Egyszer felvittünk egy kutyát, és megőrült! Visszafordulok az ajtóból. — Micsoda? — A bombázáskor — csoszog utánam —, felvittünk egy kutyát a tetőre. Megőrült. — Honnan tudod ? — Mire lefújták a légiriadót, félig lerágta a farkát. A saját farkát rágta Körbe-körbe spriccelt a vér1 Haha! Le kellett lőni ... — nevet. Zúgva-nyöszörögve ereszkedett a lift. Előveszek egy cédulát, és írom a holnapot: posta, tanács, gyógyszertár. közért, apám.
