Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-11 / 291. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986, december 11., csütörtök Tájékoztatásról és közvéleményről az elektronika korszakában 111/2. A hírek özönében (Fotó: Perl Marton) Hazánkban a Tömeg­kommunikációs Kutató- központ az, amely a közvéleménnyel és a tá­jékoztatással tudomá­nyos szinten, s az or­szág egész lakosságát vizsgálva foglalkozik. Vezetőjével, a nemzet­közileg is elismert ku­tatóval, Szecskő Tamás­sal kezdtünk párbeszé­det. Az első részben be­mutatta az intézményt, az 1969-es alakulás óta eltelt időszakot. Annak ellenére, hogy ez a te­rület elméleti alapok híján van, a 120 fős „csapat” magas szinten tevékenykedik, gyakor­lati tapasztalatait a tu­domány nyelvén is meg­fogalmazza. Középpontban: a televízió — Az eddigiekben sok mindenről szólt. Szerteágazó az intézmény tevékenysége, mégis mintha a televízióhoz kapcsolódó kutatások lenné­nek a leggyakoribbak ... — Azért áll érdeklődésünk középpontjában a televízió, mert az embereket ez vonz­za legjobban. Annak ellené­re. hogy megállt a képernyő előtt töltött órák számának növekedése. Napi két, két és fél óra' átlaggal kell most már számolni, amely sze­rencsére alacsonyabb, mint az amerikai vagy a legtöbb nyugat-európai országban, noha már ott is megtorpant az érdeklődés növekedése. Az eltérés okai között sze­repel, hogy nálunk aránylag kicsi a műsorkínálat — két, pontosabban két és fél prog­ram —. de már más ténye­zők is közrejátszanak. — Gondolom, az újfajta eszközök — video, számító­gép — belépése. De hogyan változik meg a viszonyunk a televízióval? — Ügy fogalmazhatnék, hogy felnőttebb lesz a kap­csolat. A képernyő egyre in­kább egy sok funkciójú ki­jelző eszközzé válik, ame­lyen megjelenik a videofilm vagy a komputer válasza. Egyébként is természetesebb eszköz már. Az ember job­ban válogathat a műsorok között. ezért kritikusabb. Egyébként is. a műsorok ma­guk is fejlődtek. Elég ha csak egy mai Tv-h íradót összeha­sonlítunk egy tíz évvel ez­előttivel. Ezeknek a változá­soknak nagy része a techni­kai előrelépésből, a szerkesz­tőségek fejlődéséből ered, de az országos politika alaku­lásából is. Mi és az információk — Egyre több információ ér bennünket. Az ember na­gyon gyakran nem is tud­ja. hogy melyik folyóirathoz, napilaphoz vagy könyvhöz nyúljon. Milyen következmé­nyei vannak ennek a kutató szerint? — Valóban egyre több in­formáció zúdul ránk, mely­nek egy része nem is emész­tődik meg. Folynak vizsgá­latok ezzel kapcsolatban. Romlik a felvétel, a feldol­gozás hatékonysága, egyre nagyobb a veszteség. Mind­inkább számot kell vetni a „hulladékinformáció” fogal­mával. Az ilyenek között is lehet létfontosságú, csak az egyén nem látja világosan a kapcsolatot saját élete és a tágabb horizontú történések között. Japánban volt nem­régiben egy nemzetközi kon­ferencia, melyen egy világ­hírű előadó azt fejtegette: új szakmai rétegre volna szükség a modern társadal­makban. Feladatuk az vol­na, hogy információváloga­tással és -átalakítással fog­lalkozzanak, tehát a könyv­tárosok megfelelői lennének. E szakma művelői felhasz­nálhatóvá tennék, testre sza­bottá a ránk zúduló híreket és ismereteket. — Sokan úgy fogalmaz­nak. hogy az embereket meg is zavarja a tájékoztatás e „robbanása”, s szétrombolja az életük határait... — Ez történelmi vita, amely gyakorlatilag a Gu- tenberg-biblia megjelenése óta folyik. Ekkor vált lehe­tővé a gondolatok tömeges terjesztése. Mindig létezett értelmiségi kritika azzal kap­csolatban, hogy az eltömege­sedés a tájékoztatásban alá­ássa. rombolja a morált, az ízlést. Ez már Pázmány Pé­ternél is megfogalmazódott. De jelentkezett a tömegsaj­tó megjelenésekor csakúgy, mint a film vagy a televízió diadalútjánál. Én úgy fo­galmaznék, hogy ha időn­ként a képernyő a „szem rágógumijává” is válik, nem az eszközből fakad ez, ha­nem társadalmi, szociális és kulturális összefüggésekből. — Nemrégiben egy nem­zetközi televíziós szervezet felhívást tett közzé. mely szerint a tájékoztatás segíti a terrorizmust, mert az erö- szakoskodók a nyilvánosság elé szeretnék tárni gondola­taikat . . . — Ennek nagyon nagy iro­dalma van. Rengetegen ku­tatják. hogy a képernyőn megjelenő erőszak szül-e a valóságos életben is brutali­tást. Akadnak, akik szerint inkább levezeti a feszültsé­get. Az igazság inkább ott van, hogy nem a látvány su­gallata, hanem a társadalmi viszonyrendszer a késztető. A terrorizmus nem a televí­zióhoz tartozik, sót biztos, hogy terjedne nélküle is. Az viszont igaz, hogy a fegy­veresek nyilvánosságot ke­resnek és a modern tömeg­kommunikációban meg is ta­lálják. De tulajdonképpen minden zárt csoport, amely magának ideológiát teremt, arra tör. hogy mind többen megismerjék azt. Hatás a mindennapokra — Már az elmondottakból kiderül, hogy egy bonyolult viszonyrendszerről van szó. De nemrégiben Egerben egy arab kollégája, egy ottani hasonló intézmény vezetője arról nyilatkozott lapunk­nak, hogy a televízió hatá­sa nagyon is közvetlen lehet az életre... — Az tény, hogy közvetett módon, szinte cseppenként viselkedésmintákat, divato­kat átad. Tehát nem úgy. hegy mondjuk egyik nap látok egy gyilkosságot, már másnap én is elkövetem. Persze azokban a társadal­makban, amelyek gyors át­alakuláson mennek keresz­tül — mint az araboknál — rengeteg ember számára szükséges valami modell, minta. Ilyen helyeken a te­levízió hatványozottan ne­vel. Ezért itt óriási a jelen­tősége a tömegkommuniká­ciónak. különösen ha helye­sen használják fel. — Visszatérve hazai dol­gainkra: hogy állunk ebben a nagy informatikai átala­kulással, mi a véleménye, mennyire alkalmazkodunk? — Nem maradtunk le na­gyon, de hogyha nem igyek­szünk. könnyen jelentősen növekedhet a hátrányunk. Tulajdonképpen nemcsak a technikai eszközöket kell fej­lesztenünk. de gondolkodá­sunkban is új mechanizmu­sokra volna szükség. Élni kell a modern gépek lehető­ségeivel, társadalmilag hasz­nosan alkalmazva azokat. (Folytatjuk) Gábor László Újdonsült rendezők Nagyrészt pedagógusok, népművelőik és néhány di­ák jelentkezett a Megyei Művelődési Központ tavaly februárjában induló kétéves. C-kategóriás működési en­gedélyt adó színjátszó-ren­dezői tanfolyamára. A cso­port kétszer hatnapos nyá­ri intenzív táborban is részt vett a felsőtárkányi KLSZ- továbbképző központban. Itt sajátították el a gyakorlati rendezés alapelemeit, köve­telményeit. A kurzus taná­rai országosan elismert szín­házi szakemberek voltak: Dévényi Róbert dramatur­giát. színháztörténetet ok­tatott, Eless Béla a rende­zéselmélet és -gyakorlat fog­lalkozásait vezette, Fort Krisztina beszédtechnikát, Sterba Zsuzsa mozgástrénin­get tanított. A színjáték-pe­dagógiát Kovács Andrásné szerettette meg a hallgatók­kal sok-sok improvizációs játék keretében. A sikeres gyakorlatokat a napokban követte az elmé­leti vizsga, s végül tizenha­tan kapták meg a C-kate­góriás működési engedélyt, amit a jövőben az iskolák­ban, művelődési intézmé­nyekben hasznosítanak az újdonsült amatőr rendezők. Tanulmány az eszményi (ormáról Kenneth Clark: Az akt Sir Kenneth valósággal divatba jött Magyarországon. A Corvina kiadta — sajnos, nagyon szerényen illusztrál­va — Leonardo-tanulmá- nyát, a Gondolat megjelen­tette a sajátosain nyugat- európai világszemléletű Ci­vilizációt, s most kiadták Az aktot, borítóján egy Giorgione festette lenge lep- lű hölggyel, aki kézzelfogha­tóan bizonyítja: fogyókúra nélkül is lehet egy nőnek „eszményi formája." A harminc éve született könyv nem művészettörté­neti összefoglalás, a mezte­len test témájának vezér­fonalára fűzve fel az ese­mények sorát. Aki olvasni akarja, nem csupán néze­getni — az utóbbi gyakori eset művészeti könyveknél —, annak már kell bizonyos ismeretekkel rendelkeznie. Nem csupán a művészet al­kotásairól, hanem a művé­szet filozófiájáról is, külön­ben nem sokat tud kezdeni egy ilyen megállapítással, hogy az „akt művészi for­ma. amelyet a görögök hoz­tak létre az V. században”, tehát „nem témája, hanem formája a művészetnek” Hogy azután az egyiptomi­ak kétezer évvel korábban fennséges férfiaktokat for­máltak, sőt nem magasran­gú személyek, például kor­sót cipelő szolgalánykák áb­rázolásánál a természetes testtartás megfigyeléséig is ezer évvel előbb jutottak el, mint a görögök, azon ne akadjunk fel — Kenneth Clark meggyőzódéses híve mindennek, ami klasszikus és európai. Mert nála eu­rópai művész sem csúszhat el nagyon a szürrealisztikus felfogás, a nyílt erotika, a szenvedély őszinte át- és kiélése felé. Hiába tárta fel az egymásban gyönyört le­lő meztelen testek csodás világát Hieronymus Bosch minden idők legkülönösebb oltárán — neve sem fordult elő a könyvben. Amadeo Mo- digliai modelljei még talán túlságosan illetlenül tárták szét combjukat — a nagy olasz mester sem vétetett fel a fontos művészek lis­tájára. Henri de Toulouse- Lautrec képein meg .egy­szerűen rusnya nők ábrá­zolását” találjuk meg Sir Kenneth szerint... Nem folytatom, igy is nyilván­való: Clark szemhatára az angol úré, aki szereti a fi­Rembrandt: Betshabé Tiziano: Venus nőm harmóniát, s aki szá­mára csak a klasszikus esz­mény felől megközelíthető modern művész elfogadható. Picasso, Brancusi, Moore, Matisse, meg persze a ré­gebbiek : Ingres Courbet, Renoir.... Courbet-től ter­mészetesen az illedelmes aktok. Ha tudomásul vesszük, hogy a szerzőnek van egy bizonyos zárt határú világ­nézete, amelyen túl nem kíván pillantani, akkor e körön belül fölényes tudá­sú kutató, kiváló elme mű­ködésének tűzijátékában gyönyörködhetünk. Már be­vezetésként nagyon fontos dolgot határoz meg: „Az emberi test mi magunk va­gyunk ... még a legabszt­raktabb akt is fel kell, hogy ébressze a szemlélő­ben az erotikus érzés vala­milyen maradványát, ha csak a leghalványabb ár­nyékát is — különben amit képvisel, rossz művészet és hamis erkölcs." Bizony igaz ez, még a pieták esetében is: a vallásos szenvedély nem áll messze a szerelmi szenvedélytől. .. Különböző megközelítés­ben dolgozza fel az embe­ri test formáját Clark: Apollón és Venus köré cso­portosítja a férfi- és nőáb­rázolást, az utóbbinál fi­gyelve az eszményítési égi és földi szemléletére; az an­tikvitás és a reneszánsz áll a központban e fejezetek­nél. de eljutunk a barok­kon át az impresszionizmus koráig. A továbbiakban a megmozgatott testet tanul­mányozza, miként fejezi az tó egyrészt az energiát, •másrészt a szenvedést, s annak ellentétét, az eksz­tázist, az elragadtatott gyö­nyört. „A másik eszmény" címén tárgyalja azokat a korszakokat, amelyekben a meztelen test nem volt épp kívánatos — vagyis a góti­kát. S végül „az akt mint öncél”: ebbe Raffaello bet­lehemi gyermekgyilkossága — ahol a Heródes küldte katonák Ádám-kosztümben vérengzenek, hogy a mű­vész csillogtathassa anató­miai ismereteit — éppúgy belefér, mint Brancusi há­rom hengerből szerkesztett Aktja. A maga módján követke­zetes. s ezért tiszteletre méltó művészettörténeti klasszikust kapott kezébe a ■magyar olvasó; kár, hogy az illusztrációk minősége né­hol harminc év előtti, hol­ott a könyv ára meglehető­sen „korszerű". (Corvina Könyvkiadó. 1986). Székely András BÉRES ATTILA: Cédulák ni. A cédulán ez állt: közért, apám, otp, posta, tanács. A cédulát elvesztettem. Valaki talál egy cédulát: fel­kapja, és izgatottan olvasni kezdi. Közért, apám, otépé... Azt hiszi, a saját cetlijét ta­lálta meg. csak arra nem emlékszik, miért akart a ta­nácsba menni. Ezzel el van rontva a napja. A közértben megvettem a tejet, kenyeret, felvágottat, levesport, és egy üveg kő­bányait. Megyek apámhoz. Aznap, amikor megvettem a kapukulcsot, kitörték a bajárati ajtó üvegét. Azóta mindenki szabadon jár-kel, a kaputelefont se szidják, sőt, az egész házban több a levegő. Sietek a fal mellett a lifthez, de a gondnok visz- szapillantó tükröt szerelt a kalickájára. — Voltak kint a tanács­tól — szól utánam. Vissza kell mennem, a gondnokot csak az láthatja, aki éppen szemben áll a kalickával. — Voltak kint a tanácstól — mondja —, ne is hara­gudjon. meg kellett mon­danom. hogy nem lakik itt. Az állásommal játszom, ne is haragudjon. Bólintok. Nem haragszom. — Annyi a lakásűzés, megmondták, ha nem lakik itt, ne is próbálkozzon a lakáskérvényével. Én mond­tam, hogy ide jár, de az ke­vés nekik, ha nem is lakik itt, kár is kísérletezni, nem kapja meg a lakást, hiába van bejelentve, ne is hara­gudjon: Indulnék, de megállít. — És felmérték a papát! Szociálisan! Értem. Felmérték a papát szociálisan. Közért, apám, otépé, posta, tanács... a főnök másfél órára enge­dett el. — Nem kaphat segélyt a papa, mert van. aki gondos­kodik róla. Mondtam, maga mindig jön, nagyon szépen gondoskodik róla. Fel is írták. — Köszönöm — bólintok. — Jövő héten csótányir­tás! — figyelmeztet. — Négyszáz forint, de príma szakember csinálja! Garan­ciával! És kötelező! — Igen! — bólintok, és in­dulok a lifthez. Zeng a hangja utánam: — Csorog a tej a szatyrá­ból! Ne is haragudjon, de ha még egyszer telecsorgat­ja a liftet, fel is mossa! Apám a zárban hagyta a kulcsot. Csöngetek hármat. A másfél órából eltelt negy­ven perc. Otépé. tanács .. . Meghallom a csoszogását, aiztán sokáig matat a kulcs­csal. — Miért hagyod benne a kulcsot? — kérdezem. — Egyszer rosszul leszel, és nem fogok tudni bejönni — Tejet hoztál? — kér­dezi. Gyorsan lerakodok. Kinyi­tom az ablakot, lehúzom a vécét, kihordom az erkély­re az ágyneműt. A konyhában megszáradt morzsa recseg a talpam alatt. Kinyitom a hűtőt, ben­ne a tegnapi ebéd érintet­lenül. — Mit ettél? — kérdezem. — Ami volt — mondja hetykén. — Én föltalálom magam. — Miért nem etted meg az ebédet? Hozom a söprűt, lapátot, összesöpröm a morzsát. — Nem tudtam, mi az. Büdös volt. Kiviszem a szemétledobó- ba a szemetet. Visszajövök az üres vödörrel. — Hogy lett volna büdös? Friss pörkölt. Nokedlival. Azt szereted. Miért nem melegítetted meg? Forró vizet engedek a szemetesvödörbe, kefével si­kálom az oldalát, aztán a mocskos vizet a vécébe ön- töm. — Nem tudtam, mi az. Büdös volt. Te is mondtad, ■hogy büdös! Előveszem a pörköltet . a hűtőből, és fölteszem a gáz­ra. — A mosogató volt büdös — mondom. — Mert bele- hajigáltad az ételmaradékot. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents