Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

4. NÉPÚJSÁG. 1986. december 9„ kedd Új szovjet gobelinek — a Műcsarnok kiállítása — Negyvenhat nagyméretű textil falikép tölti meg a Műcsarnok három nagy ter­mét. Orosz, baltikumi, grúz, ukrán, moldáviai, közép­ázsiai gobelinművészek leg­újabb alkotásai. A művek különböző köztársaságok, különböző iskolák képvise­lői. mégis van bennük vala­mi közös, a tartalom mél­tóságteljes komolysága, a forma dekorativitása, az anyagok és a technikák vál­tozatossága. Színes látványban van ré­sze annak, aki felkeresi a január 4-ig nyitva tartó Szovjet gobelin című kiállí­tást. amely válogatás a nem­rég Moszkvában megrende­zett tárlat anyagából. A szovjet gobelin a maga nemében egyedülálló jelen­ség a világban. Nem azért, mintha a szovjet textilipar­művészek nem ismernék, s olykor ne alkalmaznák a külföldi iskolák eredménye­it, jellegzetességeit. De kü­lönbözik azoktól tematikus voltában, figurális képi áb­rázolásában, s nagyfokú ér­zelmi telítettségében. Nagymértékben támasz­kodik és merít a népi ha­gyományokból — témában, formában, anyagban, szö­vésmódban egyaránt. Ezek a hagyományok legmélyebben a közép-ázsiai és a kaukázu­si köztársaságok szőnyegei­ben élnek. Olyannyira, hogy a kirgiz D. Umetov és A. Akmatov gobelinjei nem is a szokásos szövésmóddal, ha­nem a kirgiz nemezeléssel készültek. S stilizált motívu­maik is közel állnak a ha­gyományos népi virág- és állatábrázolásokhoz (tulipán, fenyőág, bárányszarv). Rajzosság, dinamikus vo- inalritmus, artisztikus kolo- nizmus jellemzi a balti köztársaságok művészeinek munkáit. Igen sokféle anya­got szőnek meg — gyapjút, lent, szizált és különböző műanyag szálakat. E köztár­saságokban nagy hagyomá­nya van a népi szövésnek, hímzésnek, nem véletlen, hogy a világhírű lett, litván, észt gobelin sokat merít a népi színösszeállításokból, szövésmódokból, technikai fogásokból. Az Orosz Föderatív Köz­társaságban a változó vas­tagságú fonalat használják, amellyel gazdag felelületű struktúrát hoznak létre. Őr- lova. Szokolova, Migál ne­ve kíván külön említést — monumentális, szimbolikus képi ábrázolás és gazdag színvilág jellemzi műveiket. Sajátos az ukrán és a mol­dáviai gobeliniskolák fej­lődése. ötvöződik bennük a modern témaválasztás és a népi hagyomány. De felfe­dezhető a monumentális és táblaképfestészet hatása is. ősi freskók stílusjegyeit és figuráit használja előszere­tettel a grúz gobelinművé­szet. Neves alkotója, pedagó­gusa G. Kandareli, akinek most Mindennapi kenyerünk című hatalmas textiljét lát­hatjuk. Erős egyéniségek magas technikai tudással, gondolat- gazdagon megfogalmazott müveit állították ki ez alka­lommal a Műcsarnokban. Nem is olyan régen. 1980- ban már láthattunk szovjet gobelineket Magyarországon. Ez a mostani friss, új anyag, igazán magával ragadó. Bajor Nagy Ernő vasár­nap déli, rendszeresen vissza­térő, tízperces elmélkedéseit érdemes és hasznos figye­lemmel kísérni. Valamennyi esetben fontos, mindannyi­unkat érintő kérdéseket, ese­ményéket taglal élménysze- rűen. Mondandóját rövid történetekben, anekdotázva adja közzé, a hallgatók fi­gyelmét ébren tartva. Mér­nöki pontossággal felépített jegyzete a tartalom jobb megértését szolgálja. Szép, világos mondatszerkesztése, szóhasználata kivételes ké­pességeit jelzik. Tiszta, rend­szerezett gondolatokkal, a mondanivalót szolgáló meg­élt vagy összegyűjtött tény­anyagból — a mindennapok valóságát — követendő pél­dát. vagy ostorozni való magatartást tár hallgatói elé. Évtizedek óta, írásban vagy szóban. Most egy szentlö- rinci — még véletlenül sem XVIII, kerületi — volt foci­csapat tagjai invitálták baráti találkozóra. A meghívás meglepetésként érte, hiszen nem tartozott a jegyzett sportolók közé. Mint kide­rült, a negyven ős öregfiú csak ürügyet keresett arra, hogy találkozzanak, beszél­gessenek arról a városrész­ről, ahol a valamikori pá­lya helyén már toronyházak emelkednek. felelevenítsék az utcákat, tanáraikat, sé­táikat. a kerületi labdarú­gópályák demokratizmusát. Se pénz, se hírnév nem ösz­tönözte a régi focistákat, a kertes házakkal teleszórt városrészért állt ki a csapat. Alapszabálynál, anyagi hoz­zájárulásnál jobban össze­fűzte az embereket a sző­kébb és tágabb közösségért való tenniakarás. Most is a minden protokoll nélküli találkozón örült egymásnak és beszélgetett a kalapos, az üzletkötő, a forgácsológépen dolgozó, a pék és a tudós. Kell egy csapat. Lehet, ol­vasókör iránt érdeklődőkből, a pávakör tagjaiból, vagy a falusa iskolát újjáépítőkből. Az összetartozás érzése meg­sokszorozza a közösség ere­jét. Ezt az erőt a kerülethez vagy a faluhoz való hűség tartja életben. De vajon jegyzik-e a hűség árfolya­mát? Az említett focicsapat mecénása egy betegtől be­teghez rohanó orvos volt. akinek nevét nemhogy sport­pálya, de egy játszótéri ho­mokozó sem őrzi. Lövei Gyula Gyógyító humor Heti könyvajánlat Európa Könyvkiadó Yourcenar, Marguerite: Mint a futó víz. Három kisre­gény. • Gondolat Könyvkiadó: Béládi Miklós—Pomogáts Béla—Rónay László: A nyu­gati magyar irodalom 1945 után. Csütörtök Csaba: Grafológia. Az íráselemzés kézikönyve. Képzőművészeti Kiadó Galavics Géza: Kössünk kar­dot az pogány ellen. Török háborúk és képzőművészet. Kossuth Könyvkiadó 30 év krónikája 1956—1986. Irta Bassa Endre. Sárosi Ervin: Zairándokúton. Nyugat-Tibetben. Körösi Csorna Sándor nyomdokain. (Ország-Világ). Az ágyak széléről, székek­ről lesodort gyerekholmik megint a másnapi ebédre emlékeztették. Kiment a konyhába. Odelépett a tűz­helyhez, megtolta rajta a két hideg lábast, szögletes mozdulattal, akár a felhúzott gép. Ugyanígy nyúlt a be­vásárlószatyor után, egy ide­ig ácsorgott vele a konyha közepén, azután visszaakasz­totta a szögre. A két kala­pács még erősebben verte a halántékát. Zúgott 'tőle a fe­je. a teste, a szíve rángott. Sebesen visszairamodott a szobába, és leguggolt a szek­rény elé. Aljáról, a bedobált ruhák, rongyok gubanca alól golyóstollat, összehajtoga­tott újságokat és egy vona­las füzetet kotort elő. Leült az asztalhoz, ahon­nan kilátott a rétre. Gyerek­had lármázott, futkorászott odakinn. Az ő gyermekei is elvegyültek benne, mezítláb Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Minerva Lszlai Zoltán: Makutyi du­mák. Bemondások és viccek. , Magvető Könyvkiadó Alföldy Jenő: Vérző zászlók. Benjámin László költészeté­iről. Jeney: A pontyázó, avagy a kisháború sikerrel való meg­vívásának mestersége ko­runk géniusza szerint. (Ma­gyar Hírmondó). Thiery Árpád: Freytág test­vérek Vita Zsigmond: Az enyedi kohó. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó A bohóc köszöntője. Ked­venc versem, kedvenc raj­zom. taposták a meleg sarat. Szemközt már nem voltak házak, de oda nem nyúlt ki a városka széle. Megrázta a fejét, s félre­húzta a széket, hogy elcsúsz- szon szeme elől a kinti lát­vány. A zsivajt meg legyűr­te a belső zúgás. Szépen, gondosan elsimí­totta az asztal lapján a gyű­rött újságokat. Valamennyi az utolsó oldal apróhirdeté­seivel fordult feléje. Mozgó szájjal, félhangosan mormol­ni kezdte: — Diplomás, előnyös kül­sejű, harmincöt éves fiatal­ember vagyok. Nősülés cél­jából olyan fiatal leány is­mertségét keresem, aki ... Végigolvasta a hirdetést, azután a nyitott, vonalas fü­zetre dőlve írni kezdett. Fe­je a két széttolt alsókar kö­zé süppedt. „Aranyhajú, rózsásarcú, karcsú fiatal leány vagyok. Kedves szüleim nagyon fél­tenek. így nincsen ismerő­Göndörű nyírfácska. Orosz versek és mesék gyerekek­nek. (Világjáró varázscipők). Kalap vásár. Mai magyar ‘ költők versei. Károly Imre: Vasútmodelle­zés. (Hobbi). Múzsák Közművelődési Kiadó Lukovszky Ilona: Bőrmíves- ség. (Kaptár). Szépirodalmi Könyvkiadó Csetri Lajos: Nem sokaság hanem lélek. Berzsenyi-ta- I nulmányok. Galgóczi Erzsébet: Magyar karrier. Tóth Árpád: Színek, válto­zatok. Tanulmányok, kriti­kák. publicisztikai írások. söm. De szívem az igaz sze­relemért eseng. Bár ha meg­találnám azt, akivel nagy szeretetben egyesülhetnénk. Válaszát kérném „Aranyha­jú” jeligére a szalárdi pos­tahivatalba.” Megcímezte a borítékot, és belezárta a kiszakított irka­lapot. Elnézett a levegőbe, az arca fénylett, szája több­ször egymás után mosolyra rándult. Tekintete nagyon messziről, bizonytalan körö­zéssel tért vissza a hirdeté­sekre. Egyet megint elolva­sott. Az ujja tövébe szorí­tott toll, mint egy működő mérleg nyelve ki-kibillent a vízszint vonalából. A szöveg végére érve elmerülten mo­solygott, azután szétterpesz­tette a két könyökét, és is­mét lebukott a papírra. „Ébenhajú, fehér bőrű, na­gyon szépnek mondott fiatal lány vagyok Nagy, négyab­lakos házunk, zongoránk van. Szobámat alig hagyhatom el. mert kedves szüleim igen Tankönyvkiadó Morin, Marie-Paule—Mészá­ros László: Francia társal­gás (Tanuljunk nyelveket). Zeneműkiadó Forrai Katalin: Ének a böl­csődében. Kerényi Mária: Neményi Lili (Memoár). Zrínyi Katonai Kiadó Kristó Gyula: Az Árpád­kor háborúi. Importkiadványok Grendel Lajos: Élestlövészet. Galeri. Áttételek. (Csehszlo­vákiai magyar írók). Sesztalov. Juvan: Medveün­nep közeledik. Vogul regék. Egyéb kiadványok Gazsó L. Ferenc. Zelei Mik­lós. Szépséghibák. Tóth Viktor: A Commodore 16-os belső felépítése. féltenek a rossz világtól, a rossz emberektől. Így hát nincsen ismerősöm. De szí­vem szomjas az igaz szere- tetre. Ezért ezúton keresem az ön kedves ismeretségét. Válaszát „Ébenhajú” jeligére elvárom a szalárdi postahi­vatalba.” A konyhaajtón betört a két legkisebb gyerek. Kia­bálva rángatták a szoknyá­ját: — Anya ... adjon zsíros kenyeret. Sós Lali is azt eszik. Adjon zsíros kenye­ret! Az asszony felrikoltott, te­nyerét a fejéhez kapta: — Nincs, nincs! Takarod­jatok! Egyet se lássak kö- zületek. Egy szót se halljak többet, mert. . . Elfulladt, nem tudta foly­tatni. Dühtől remegve haj­totta ki a két fiúcskát. Most már háttal ült az ablaknak, szemközt a zilált ágyakkal. Elolvasta a har­madik hirdetést, tűnődőn mosolygott, azután újra ne­kidőlt az írásnak: „Aranyhajú, fehér bőrű. karcsú fiatal lány vagyok Szüleim nagyon féltenek ...” Mindnyájunkra nap mint nap tengernyi feladat vár, s ha valaki ad magára, ak­kor igyekszik ezeket tisztes­séggel, maradéktalanul el­látni. megoldani. Ehhez jön még a ma már nélkülözhe­tetlen melléktevékenység, a szinte törvényszerű önki- zsákmányolás. A végered­mény? Elégedettség, sikerél­mény, s fáradtság, korlátlan mennyiségben. Így aztán érthető. hogy kevés üres óránkban szom- júhozzuk a megújulást je­lentő, a frissítő, a gyógyító humort, a színvonalas szó­rakoztatást. Sok esztendő tapasztalatai győztek meg arról, hogy e téren nem a tévé, hanem a rádió jeleskedik. Farkas- házy Tivadar, Kaposy Mik­lós és Sinkó Péter neve, il­letve személye garancia ar­ra, hogy az általuk kínált szellemi termék igényes mun­kálkodás szülötte legyen. A szilveszteri műsorok kategóriájában — ezt senki sem vitatja — folyvást ők viszik el a pálmát. Olykor —, s ezt azért el kell mon­dani — könnyen övék a ba­bér. hiszen képernyős rivá­lisaik már régóta rangon alul teljesítenek. Tavalyi produkciójukra aligha lennénk kíváncsiak, hiszen eleget bosszankod­Kimerült már a hatvani Ady Endre Könyvtár idei vásárlásra szánt pénzkerete. Ez annyit jelent egyben, hogy az ide tartozó négy közművelődési, valamint hat általános iskolai könyvtár állományának gyarapítására 320 ezer forintot költöttek 1986-ban. Ebből 4249 kötet­tel a könyvtári hálózat, 882 igényes hanglemezzel, hang- albummal pedig a Szövetke­zet utcai fonotéka lett gaz­dagabb. Hogy kielégítette-e a 320 ezer forint a vásárlá­si igényeket? A kérdés kap­csán egyértelmű tagadó vá­laszt kaptunk. Mert a fo­rintösszeg ugyan önmagában szép summa, de a könyvek, lemezek ára olyan mérték­ben emelkedett tavaly óta. tunk miatta az óév utolsó estéjén. Annál szívesebben ügyelték viszont az előbb említett triász hasonló apro­póból származó vállalkozá­sának december elseji ismét­lését. Valamennyien igazolták: a valódi értékek nem mulan- dók. Verebes István, Boncz Gé­za, Nagy Bandó András — hogy csak néhány példát említsek — olyan írásokkal jelentkeztek, amelyek ak­tualitása tizenkét hónap el­teltével sem vonható két­ségbe. Érthető, ugyanis olyan tár­sadalmi visszásságokat os­toroznak, amelyek sajnos ne­hezen kezelhető kór tünetei, s mindezt ötletek gazdag arzenáljának birtokában tet­ték, dicséretes mértéktartás­sal, irigylendő eleganciával adagolva a jellemnevelő ka- cagtatás egyértelműen ha­tásos, korántsem sablonos kellékeit. Jó lenne, ha a verseny­társak okulnának mindeb­ből. hiszen közeleg az újbóli megmérettetés, s mi — ért­hető önzéstől vezérelve — azt szeretnénk, ha az egyen­lő erők küzdelmének kizá­rólagos győztese lenne: a hallgató, a néző. hogy az azonos summából 20 százalékkal kevesebb kötetet •tudtak vásárolni, és szinte kilátástalan, hogy például olyan fontos munkát, minta Köpeczi Béla által szerkesz­tett Erdély című háromkö­tetes történelmi munka, megvehessenek. Ugyanakkor arra is utaltak, hogy a könyvék, lemezek mellett műsoros videokazettákra, to­vábbá számítástechnikára szintén áldozniuk kellene, mert egyre nő irántuk az igény, de ilyesmire végkép­pen nincs fedezetük. A rossz hírek mellett azért szeretnénk említésit tenni •néhány olyan írásról, lemez­ről, amelyek bizonyára so­kaknak jelentenek majd örömet. BIHARI KLARA: éhenkajíi II 2. Pécsi István Hatvani Ady Endre Könyvtár: Kevésből gazdagodva Lilita Posztazsa: ünnep Tamazi Nucubidze: A forradalom lovasai Rázós úton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents