Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-08 / 288. szám
Végletek Jó egy héttel ezelőtt valaki félrevezetett, s előzetesként azt mondta a Csapda című NSZK tévéfilmről, hogy időrabló fércmunka voltával borzolja majd idegeimet. Megrögzött optimista lévén, mégsem lettem hűtlen a készülékhez. Milyen jó. hogy ezt tettem, mert — másokkal együtt — igen kellemesen csalódtam. Robert Thomas ugyanis bebizonyította, hogy csak jó és rossz alkotások léteznek, s minden egyéb megkülönböztetés esztétizáló szamárság. E kétféle minősítésért minden műfajban munkálkodó versenghet. A szerző azt is igazolta, hogy a siker csak akkor hamisítatlan, ha a kétségtelen tehetséghez magas szintű tanultság is társul. Az írás mesterségét a legkiválóbb adottságúaknak is el kell sajátítani ahhoz, hogy osztályrészük legyen az aligha megkérdőjelezhető elismerés. • Ez az alkotó alaposan végiggondolta, megtervezte a sztorit, s csak a szilárd cselekményváz birtokában formálta az egymáshoz szervesen ötvöződő szituációkat, az igényesen megrajzolt jellemeket. Mindez akkor is erény, ha lemondott a társadalmi háttérfestésről, a csak azért is magvas mondandóról. „Csupán” meghökkenteni, meglepni, szórakoztatni akart. Ez sem kevés. Különösképp. ha ritkán van részünk ilyesmiben, ha a másik véglet miatt meglehetősen sokat bosszankodunk. Mint szombaton este. A csipkeverőnő című francia— svájci—NSZK vállalkozás esetében. Irritált a giccsbe- hajló, a hamis, a valóságtól idegen szándék, s az ebből fakadó. a könnyzacskókat megcélzó, kiagyalt történet az egyetemista, nyafka fiúról, s a hozzá felemelkedni nem képes fodrásztanuló — lányról. Végtére is: nem a diplomák házasodnak és válnak, s nem az oklevél meglététől vagy hiányától függ egy kapcsolat mara- dandósága. jövője, hanem az érzések hőfokától, a partnerek intelligenciájától —, s ez nem egyenesen arányos az egyes iskolatípusokban töltött esztendőkkel —. toleranciájától, emberségétől. tisztességétől. Ha a stáb tagjai mindezt nem tagadják. akkor megajándékoznak minket két nyugodt hét végi órával. így viszont vizsgáztak. Ugye felesleges hangsúlyozni, hanyasra . ... ? Pécsi István Nyomjuk a gombot Bevallom, sok gondolat támadt bennem, míg csütörtökön este az ön; jelölt! című fura műsort néztem. Afféle „zsibvásár" ez, amelybe minden belefér. Egyedül egy követelmény van: az az öt ember, aki a zsűrit alkotja, megfelelően tűrje mindazt, ami a színpadon történik. Ha jól szórakoznak. bizony a legmagasabb díjat is megkaphatják a vállalkozók. Óriási „hőmérő” húzódik meg a szín két oldalán: egész 9600 forintig terjed a skála. Először az fordult meg a fejemben, míg a jobb-rosz- szabb produkciókat néztem. hogy milyen dolog is volna, hogy ha a tévénézők némelyikénél is lenne egy- egy ilyen „varázsgomb”. Menne a műsor a képernyőn, s egyszer csak megjelenne egy szám a sarokban. amely vészesen nőne. s hirtelen fölgyulladnának a reflektorok, egy alacsony kis ember beballagna a tévéjáték kellős közepébe, s megköszönné az eddig látottakat. Azt hiszen, ez nem egyszer előfordulna a Magyar Televízió praxisában. Ám. addig játszottam az ötlettel, míg rájöttem, hogy a gomb valóban rendelkezésünkre áll, ámbár ez az egész készüléket elhallgattatja, úgyhogy csak kcmoly vészhelyzetben érdemes bevetni. Aztán meg azon meditáltam. hogy a különböző műfajok miként élnek meg itt. Egy szavalatot mégsem illik holmi fényszóróval vagy dudálással félbeszakítani. Egy operaáriát szintúgy. Egy gyereket sem lehet csak úgy lezavarni a színpadról, hiszen pedagógiai megfontolások is vannak a világon. így aztán könnyen előfordult. hogy egyenesen nézhetetlen műsorszámok hosz- szú időn át uralták a képernyőt. Máskor meg a közönség vastapsa ellenére is leszavazták a szereplőket. Ki érti ezt? A kollektív bölcsesség képviselői volnának ezek a zsűritagok, vagy a véletlenben, ami őket kijelölte. valami „céltudatosság” is meghúzódott? Sohasem láttam az utóbbi időben Vitray Tamást ilyen fáradtnak. Öt mindig az ember érdekli a teljesítmény mögött: most az „önjelöltekben” kevés fantáziát látott, inkább csak tégi „patronjait” lőtte el. Mint például azt. hogy egy koravén gyermek mit veszíthet hamvassága tűntével. így aztán nem tudta saját szintjét hozni, talán nála is megszólalt volna a duda. Mindegy, ilyen is van: várjuk a következő részletet. Addig is, ha nem tetszik: ott a saját kapcsológombunk. Néha érdemes azt is kipróbálni. Gábor László Zeneiskola Szigetváron Eredeti szépségében helyreállított — XVIII. században épült — barokk rendházban kezdték meg az idei tanévet a szigetvári zeneiskola oktatói és tanulói. A boltíves-árkádos ház tucatnyi szobájában folyik a zeneoktatás. Az iskolának két koncertterme is van, az 50 személyest a házi hangversenyek részére, egy 120 személyes termet nyilvános énekzenei előadásokra használnak (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc — KS) KÉPEK NYELVÉN Egy kicsit otthon Alkotó Ifjúság kiállítás Egerben Ötletek a korszerű oktatáshoz Az év elején hirdette meg immár hetedik alkalommal a megyei tanács és a KISZ megyei bizottsága az Alkotó Ifjúság pályázatot annak érdekében, hogy mind több pedagógus vagy diák töprengjen az oktatást segítő ötleteken. A versenyzők négy kategóriában dolgozhattak, készíthettek taneszközöket, számítógépekre szoftvereket, videoprogra- mokat vagy általában bemutathatták kedvteléseik legszebb eredményeit. A legjobbak számára — miután dr. Kovács János, a megyei tanács művelődési osztályának' vezetője megnyitót mondott —, Ipolyi Ferenc, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője nyújtotta át az elismeréseket a napokban azon kiállításon, melyet december 6-ig láthatnak az érdeklődök Egerben, a kereskedelmi szakközépiskolában. Első dijat nyert Estók János (Gép- és Műszeripari Szakközépiskola) Eger vi- deoprogramjával, megosztva Bárdos Károly (212. Számú Szakmunkásképző Intézet) és Zéman Csaba (GMSZ) oktatást segítő eszközökért, Geda Gábor (a füzesabonyi gimnáziumból) szoftverjéért, a hobbi kategóriában pedig Hisztai Judit (212. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet) faragott tálcájáért és vele megosztottan Bozó- ky Orsolya (Berze Nagy János Gimnázium Gyöngyös) hímzett blúzáért. Különdíjat négyen értek el. Megjelent a Hevesi Honismeret A Hazafias Népfront Heves Megyei Bizottsága kiadványa. a Hevesi Honismeret 4. száma, számos érdekes helytörténeti vonatkozású írást tartalmaz. Reisz László a helyi néphagyományok fel- használásáról ír az iskolai oktató-nevelő és mozgalmi munkában. Balázs Ilona útmutatót ad a két világháború közti politizálás szokásainak gyűjtéséhez. Cs. Schwalm Edit pedig a kivándorlók életének kutatásához. Az írások sorában Kiss Péter tollából. az egri érseki Líceum múzeumának történelméről olvashatunk: a szerző az 1945 és 1950 közötti időszakot dolgozza fel. Visszajött Gyöngyösre, hogy az ott eltöltött főiskolai évek vonzásának eleget tegyen. A kiállítás amolyan tanúságtételnek is számít, hiszen azoknak akarta megmutatni, hová jutott, mit ért el, akik annak idején őt körülvették. Dóró Sándor a mátraalji városban vette át mezőgazdasági üzemmérnöki oklevelét. de „hűtlen lett" ehhez a szakmához. Átpártolt a festészethez és a Drezdai Képzőművészeti Főiskolán diplomázott, 1984-ben. Az adatok azt mutatják, hegy még nagyon a pályája elején jár. Ez a tény sok mindent meghatározhat és megmagyarázhat. Ilyenkor szokás a művészre ráaggatni a minősítést: keresi önmagát. Amj azt is jelenti, hogy még nem kiforrott egyéniség, még magán viseli a példaképek jellemző vonásait az alkotásaiban. Igaz, nem törvényszerű, hogy bárki az indulása első perceiben is ne legyen sajátosan más. mint a többi. De azt is feltételezhetjük, hogy az évek múltával még nem lesz egyetlen alkotó sem önA galériapódium vendégeként mutatkozott be Hatvanban a Kecskeméti Zeneművészeti Szakközépiskola négy művésztanára, a fuvolista Berényi Bea és Dratsay Ákos. a csellista Agócs Márta, valamint a zongorát ihlettel megszólaltató Hargitai Imre. Mi jellemző valamennyiükre? Fiatalok, lelkesek és mint e kamarahangversenyen bizonyították: igen tehetségesek. Koncertjük bevezetéseként üdítően hatott Haydn C-dúr „londoni” triója, majd Debussy Syrinx című szólódarabjót Dratsay igen érzékeny, sokszínű fuvolahangján csodálhattuk. Ugyanő Bartók—Arma 15 magyar parasztdalát is nagy átéléssel. temperamentummaga szobra: újabb és újabb megoldásokat talál és fedez fel egyénisége kibontakoztatására. Valahogy így is van ez rendjén. Megmerevedni veszélyes dolog. Alakulni, változni, megújulni — természetes vonása azoknak, akik nem cövekelődnek le valamiféle féleredményhez. Az eddigi magyarázgatás feltételezi, hogy szerintem Dóró Sándor még nem egészen lelte meg önmagát, de azt is várni lehet tőle. hogy neve lesz a pályán. Mi indokolja ezt a feltételezést? Nem más, mint a mostani kiállítás anyaga. Van egy sor nonfiguratív képe és egy sor olyan grafikája is, amelynek egyes darabjai valamiféle kifacsart világot adnak vissza, valamiféle fel- jajdulást hordoznak. Mintha figyelmeztetnének, hogy a végzet, felé rohanunk: S. O. S. emberek! Egyik-másik képének ad „valami” címet: Tájkép magasból. A tájat azonban nem tudom felfedezni, ahogy a „magasságot" sem érzékelem. Avagy: Éjszaka. Igaz. itt a sötét színek kelthetik mai szólaltatta meg, amelynek sikeréhez Hargitai Imre a műhöz méltó zongorakísérete társult. E műhöz különben érzékletes hátteret nyújtott Németh József Szivárvány című tájkompozíciója, igazolva a különböző művészeti műfajok egymást erősítő hatását. Ezt követően egy sikeres Haydn-trió — G-dúr. két fuvolára, csellóra — zárta a műsor első felét, mintegy keretbe foglalva az elhangzott műveket. A szünet utáni romantikus zenealkotások közül Liszt Elfelejtett románca nem csak az évforduló kapcsán -került a műsorba. Agócs Márta éneklő csellóhangja ugyanis e darabban fokozottan érvényesült, kifejezve a mű minden mély, költői szépségét ezt az érzést, amit felold a fehér sugárzása. Ebbe »a kompozícióba már beleérez- hetem a reménykedést is. Az Információ — mintha valami komputerrel megszerkesztett alakzat lenne. Vannak reális kartonjai is Az Aktstúdium ilyen, ezen egy fejjel lefelé fordított, a nehézkedés törvényének ellentmondó női test látható. A Stúdium ugyancsak nőt választ tárgyául, egy „hétköznapi” mellképet láthatunk a klasszikus ábrázolás- mód közvetítésével. Ezek a ceruzarajzok azt bizonyítják, hogy kevés vonallal. eszköztelenül tud kifejezni gondolatokat és érzéseket. jellemet felvázolni és fontos véleményt elmondani az emberről, a ma emberéről. aki gondokat cipel a vállán. Ezek után érthető talán, hogy nem bólintok rá arra. amit ezen a kiállításon láttam, van vitatkoznivalóm, van ellenvéleményem, de ezzel együtt hiszem, lesz még örömünk Dóró Sándor képeiben. G. Molnár Ferenc Az este hasonló csúcspontja volt Weber g-moll triója. Be- rényi Bea fénylő, messze szárnyaló fuvolahangja, amely ugyanakkor komorabb színek, súlyosabb mondanivaló kifejezésére is alkalmas, itt érvényesülhetett igazán s részeltek a sikerből a part nerként közreműködő Agócs Márta, valamint Hargitai Imre. Utóbbi a szép szólókban művészetével azt is feledtetni tudta, hogy nem zongora szól a keze alatt, hanem pianínó! E forró hangulatú estnek méltó befejezése volt Doppler Magyar duója, amelyben a már említett két fuvolás a bravúros szólamokat könnyedén és tökéletes egységben játszotta. P. Mester Jolán Kecskeméti muzsikusok Hatvanban BIHARI KLÁRA: c4ifaiiifliajú, éheiül ajú ni. — Pénzt! Adjál pénzt! — rikoltotta Baturáné. — Az én keresetem már elfogyott. Megrázta tépett haját. Az urára mered. — öt gyerekre kell főzni. Pénzt adjál. Ne idd el... add ide ... Főzni kell. Batura- ellökte magát a g faltól: 'i . — Az anyád ... Mindig I csak a pénz .. . Megállj, ezt megbánod. Hogy én ellj iszom! És ha iszok, mi kö- 6 zöd hozzá! Ki kereste meg I az árát? Ki kereste meg? Megint belemarkolt a I felesége hajába. Előre-hátra ?' rángatta, s az asszony, hogy csökkentse a fájdalmat, tes- j tével is előre-hátra rándult. — Csak nyűgnek vagy rajtam a kölykeiddel, te istenverése. Még sajnálod ; tőlem azt italt? Az én ke- I resetem. Az én . — Főzni kell — nyöszörögte az asszony a rángatás görcsében makacsul. Petyhüdt melle ütemesen hintáit a blúza alatt. Te is megköveteled holnap a vasárnapi ebédet. És a gyerekek . . . Ne menj el megint. Add ide a pénzt. — Fogd be a pofádat! — ordított fel Batura. — Csak a pénzen jár az eszed ? Az én keresetem az enyém, azt teszek vele, amit akarok. Ha sokat jár a szád, összetöröm a csontodat. — Főzni kell — suttogta az asszony. — A gyerekeknek enni kell. Ne vidd a kocsmába a pénzt. — Pofa be! — Batura megrázta az asszonyt, belerúgott a sípcsontjába, odébblökte, és kirohant az ajtón. A gyerekek csak most kezdtek sírni. A két nagyot o a sarokban reszketett, a kisebbek a közös ágyban. Az asszony megnyomkodta és tenyerével többször végigtapogatta lábszárcsontját, derekát, azután a hajához nyúlt. A csatot keres- te, amellyel a tarkóján ösz- szefogta a haját, de nem találta meg. Hajlongva kutatta a földön, de nem látta sehol, s végül már el is felejtette, mit keres. Felemelte az ura gyári gumicsizmáját, kivitte a konyhába, a tűzhely alá. A hideg lábasokkal babrált, azután visszament a szobába. Helyükre lökdöste a székeket, és kinyitotta az ablakot. A gyerekek az anyjuk szokott mozgásának ütemén elcsitultak. A kicsik játszani kezdtek, egyikük áthen- geredett a szülök fekhelyére a dúlt párnák, takarók közé, magára húzta a paplant, s alóla nevetett rá a másik kettőre. Az éles, magas hangra az asszony halántékához kapta a kezét. — Menjetek ki, játsszatok odaki! — kiabált rájuk hirtelen támadt dühvei. — Mars a ház elé! Ne lássalak benneteket! Az öt gyerek ijedten isz- kolt kifelé, a tavaszi nedvességtől, naptól gőzölgő városszéli rétre. Az asszony szeme az ablakból gyűlölet, tel meredt rájuk. Halántékán dühítő szabályossággal dobolt két kis kalapács Ezek holnap is enni kérnek Ennivaló, meleg étel nem lesz. Felemelte és széjjel rakta az ágyak gönceit. Csupa folt, rongy, szakadás. Rendet próbált teremteni, de nem sikerült. A lyukas párnák,, fosztó paplanok, rongyos lepedők újra meg újra zilált halommá váltak a ! keze alatt. Ide-oda hurcolta, azután levágta a matracra az egészet. (Folytatjuk) ■■■■■■■■■■■■■■■■BHBBBnBnHacaHBBMHBBS Egy hét...
