Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-05 / 286. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 5., péntek :#y1 3* Hat város, hat innovációs park Aü ország hat városában, tudományos körzetében kezdődött meg innovációs parkok szervezésének előkészítése — hallottuk a hírt azon a szegedi sajtótájékoztatón, amelyet a közelmúltban tartott meg az Ipari Minisztérium és a Biotechnika Rt. A továbbiakban elmondották: Szegeden még 1984-ben alakult meg a Biotechnika Részvénytársaság, amely alapját képezheti az innovációs park kifejlődésének. Debrecenben az idén, október 31-én írtak alá keretmegállapodást gazdasági társaság létrehozásáról, Budapesten a közeljövőben várható ilyen fordulat. Később Veszprémben, Borsodban, illetve Szekszárd—Paks térségében is követik majd a példájukat. Az újságolvasó kissé bajban van már az elnevezéssel, hiszen a hasonló jellegű, külföldről származó híradásokban találkozott már ipari park, tudományos (technológiai) park, novum park stb. fogalommal is. Am könnyű elkerülni a fogalom- zavart, ha megállapodunk abban, hogy az ipari parkon többnyire olyan elöközmüve- sitett, infrastruktúra hálózattal (víz- és gázvezeték, villany- és telefonhálózat stb.) ellátott területet értünk, amelyeket — a megyék iparosítása során — gyakran kialakítottak a városok határain, hogy odacsalogassák a gyár- vagy telephely építésére vállalkozó vállalatokat. A húzó iparágakban Az innovációs park minőségileg más, több ennél. Előzményei külföldre nyúlnak vissza, hiszen az USA-ban, Nyugat-Európában és Japánban már az elmúlt 5—15 évben létrejöttek ilyen társulások, technológiai park stb. néven. A legismertebb példája ennek az amerikai, kaliforniai Szilicium-völgy, ahol az USA elektronikai iparát alapozták meg. Bár minden bizonnyal nálunk is különbözőek lesznek az elnevezések, a lényeg ugyanaz: e parkok létre hívásában a tudomány, a felsőoktatás, az ipar, a fejlesztési célokra szakosodott kereskedelmi (innovációs) bankok kötnek egymással szövetséget. Ezért csak olyan ipari központokban alakulhatnak ki ilyen intézmények, amelyek egyetemi városok is . egyben, ahol különböző kutatóintézetek találhatók. (Magától értetődik, e parkok munkájában az MTA regionális központjai is részt vesznek.) Szegeden például az MTA Biológiai Központja, s a József Attila Tudományegyetem. Debrecenben az MTA Atommagkutató Intézete, s a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a fővárosban a Budapesti Műszaki Egyetem, Veszprémben a Vegyipari Egyetem és több kutatóintézet, Szekszárd— Pakson pedig mindenekelőtt a Paksi Atomerőmű nemzetközileg is ismert tudományos és szakember bázisára építik a munkájukat. További sajátosság, hogy elsősorban az úgynevezett húzó iparágakban (elektronika, mikroelektronika, számítástechnika, biotechnológia, gyártás-automatizálás, méréstechnika, gyógyszer-, illetve vegyipar, anyagtudományok stb.) törekszenek gyors fejlesztésre. A cél az, hogy olyan találmányokkal, szabadalmakkal és más szellemi termékekkel jelenjenek meg, amelyeket szívesen fogad a hazai és a világpiac egyaránt. Az alapvető célok közé tartozik az is, hogy a csűcstechnológia színvonalát megközelítő termékeket a megszokott időnél jóval előbb gyártsa az ipar, hiszen csak így lehet az átlagosnál nagyobb nyereséget elérni. Állami támogatással (Szocialista államunknak már azért is ragaszkodnia kell a sikert ígérő kutatásifejlesztési programokhoz, mert e parkok megalapítása, tevékenységük kibontakoztatása állami támogatást is igényel. A Szegedi Biotechnika Rt. például azért tud biotechnológiai ipari nagylaboratóriumot építeni 200 milliós beruházással, mert maga mögött tudhatja az Ipari Minisztérium, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság anyagi segítségét. A támogatás sajátos formája, hogy a különböző bankok — Állami Fejlesztési Bank, Technová Bank BT, Innofinance Pénzintézet stb. — az innovációs társulások tagszervezeteként, számottevő összegekkel „szállnak” be a vállalkozásokba. Sokat nyom a latban a helyi erők mozgósítása is, a debreceni társulás vállalatai — Magyar Gördülőcsapágy Művek, a Medicor, a Biogal Gyógyszergyár és a Tungsram hajdúböszörményi gyára is kisebb-nagyobb alaptőkével vesz részt a vállalkozásban. Az állami támogatás jele az is, hogy — az Ipari Minisztérium kezdeményezésére — a közelmúltban megalapították az innovációs parkokat koordináló tanácsot. E bizottság — amely az Iparpolitikai Tanács szakmai testületének tekinthető — tagjai között található több minisztériumunk magas beosztású vezetője, számos egyetemünk rektora, fejlesztési bankunk és kutatóintézetünk igazgatója, továbbá más személyiségek. A koordináló tanács a jelen időszakban mindenekelőtt az innovációs parkok megalapítását előkészítő munkákban fejt ki tevékenységet. Vállalatszerű gazdálkodás Mindenki azt várja az innovációs parkoktól, hogy — az alapozást követően, vagyis néhány év elteltével — önfenntartóvá váljanak. Vagyis bármi legyen is a nevük, vállalatszerű gazdálkodást folytassanak, amelyben a nyereség válik a legfőbb értékmutatóvá. „Nemcsak” a népgazdasági érdekek kívánják így, hiszen e parkok működését segítő pénzintézetek, a saját tőkéjükkel társuló ipari vállalatok csak akkor boldogulhatnak, ha a befektetésük megtérül. A még 1984 őszén alapított szegedi Biotechnika Rt. példája azt igazolja, hogy ez a cél néhány „türelmi év” után valóban megközelíthető, illetve elérhető. A szegediek felfigyeltek például arra. hogy szinte minden kórházban más típusú edényeket használnak az orvosok vérvételre, vizeletvizsgálatra és más hasonló, diagnosztikai célra. Műanyagból készült, egységes, szabványosított edénycsaládot alkottak meg, amelyet ugyancsak tipizált kis konténerben tárolnak. Az Egészség- ügyi Minisztérium örömmel üdvözölte a kezdeményezést, egy műanyag-feldolgozó szőr vetkezet pedig hamarosan megkezdi a sorozatgyártást, amely várhatóan jól jövedelmez majd a Biotechnika Rt-nek. A Biotechnika Rt. egyébként csak szerény kitérőnek tekinti az edénycsalád megalkotását, amely — amint a sajtótájékoztatójukon elmondták — megalapozza az anyagi biztonságukat, s lehetővé teszi számukra, hogy biotechnológiai témájú kutatásokra, fejlesztésekre összpontosítsák az erőfeszítéseiket. Arra számítanak ugyanis, hogy később majd e kutatások eredményeiből, illetve gyors ipari alkalmazásából származik a fő jövedelmi forrásuk. Nem termel, hanem közvetít Az innovációs parkok szakértői aláhúzzák: helyesen tették a szegediek, hogy nem vállalkoztak a már említett edénycsalád gyártására, hiszen az ezzel járó teendők — anyagbeszerzés, a termelés megszervezése, értékesítés stb. — elvonta volna a figyelmüket a kutatási-fejlesztési munkáktól. A vállalatszerű gazdálkodás nem egyenlő azzal, hogy e parkok termelővállalattá váljanak, sokkal hasznosabb, ha közvetítő szerepet játszanak a tudomány és az ipar között. A Biotechnika Rt-nek egyébként már Tatabányán és Budapesten is van egy részlegük. Húsz főfoglalkozású, szakképzett, saját kutatót foglalkoztatnak, nem beszélve a velük szerződött külső kutató-fejlesztő bázisokról. Mintegy 40, a biotechnika tárgykörébe tartozó kutatási témán dolgoznak, s már a külföldi partnerek érdeklődését is felkeltették. Tudományos igényes- ségű, szakmai együttműködési ajánlatot kaptak tőlük. A társulás életében új szakaszt nyit majd a biotechnológiai ipari nagylaboratórium, amely várhatóan 1988-ban készül el. M. L. Száz milliméter csapadék hiányzik Az agrometeorológiai ösz- szesítések szerint egyre komolyabb méreteket ölt a csapadékhiány. A nyári aszály ősszel folytatódott: ezt jelzi, hogy szeptemberben. októberben és novemberben, három hónap alatt, országosan mintegy 100 milliméternyi csapadék hiányzott, a sokéves átlagnál ennyivel kevesebb esőt mértek ebben az időszakban. Különösen nehéz a helyzet az alföldi részeken, ahol 3 hónap alatt alig több mint 20 milliméter esőt kapott a határ, holott ebben az időszakban 120 milliméter a szokásos. Nehéz helyzet alakult ki Békés, Csongrád és Szolnok megyében, Hajdú-Bihar megye kétharmad részén és Bács- Kiskun megye területének mintegy felén, éppen az ország nagy kalászos gabonatermő vidékein, ahol az ősszel elvetett mag elfekszik a földben. A nedvesség hiánya miatt is a csírázás megindulására jelenleg nem is lehet számítani. Az átlaghoz képest 60 milliméter hiányzik a nyugati országhatár melletti sávban, ahol viszonylag több volt az eső. A Dunántúlon általában kedvezőbb a kép. de itt is igen nagy adóssága van a természetnek. Emiatt a búza ezeken a részeken foltosán kelt ki, és újabb esőkre lenne szükség a zsenge növény gyarapodásához. A MÉM adatai szerint az őszi árpa és a rozs elvetett magjának 10—15 százaléka elpusztult, mivel a csírázó növény nem kapta meg a kívánt nedvességet. A búza sokfelé egyelőre „várakozó állásponton” van: meg sem indult a csírázás. A minisztérium szakemberei szerint a legnagyobb gondot az okozza, hogy a talaj a különben legcsapadékosabb őszi hónapokban nem kapott vízutánpótlást, és így nincs semmiféle víztartalék a földben. Nagyon sok függ tehát a következő hetekben a téli csapadék mennyiségétől. Folyami uszályok Tisza lökről Egyre több megrendelés érkezik az ÉVIZIG Tiszalöki Hajójavító üzemébe, ahol a kisebb-nagyobb javítások, átalakítások mellett új hajókat is építenek. Hamarosan befejezik azt a négyszáz tonnás folyami uszályt, amelynek tervei is az üzemben készültek. Felvételünk a készülő 400 tonnás folyami uszályról készült. (MTI-fotó: Barics Imre felv.) Mégis, ki hozza az ajándékokat? Kicsi koromban borzongató izgalommal vártam a téli ünnepek érkezését. Akkoriban a fényesre suvic- kolt. ablakba helyezett kis- cipőbe csempészte az ajándékot a Mikulás, akiről csak homályos elképzeléseim voltak. Színes mesekönyvek lapjain néha ugyan fel-íeltűnt piros kabátjában, földig érő szakál- lával, de — és ez adta a dolog varázsát — személyesen sohase találkoztam vele. ő volt az a jó tündér, aki után titokban, ha baj ér, vagy valami elérhetetlennek tűnik számunkra, ma is vágyakozunk. Ismeretlenségében és távoli- ságában volt valami megkapó: sohasem láttuk, de közellétét éreztük. Mindenlátó szemeivel felmérte és bírálta tetteinket. Az apró ajándékon érzett öröm annál teljesebb volt, minél inkább igyekeztünk méltóak lenni dicséretére. Aztán a karácsony ... Az apróságokkal ragyogóan díszített fenyőfát titokban, lehetőleg egy hófedte borongás alkonyon lopta be az ablakon valaki, míg mi a szüléinkkel sétáltunk. Emlékszem, egyszer egy ilyen délutánon apám kezét fogva bolyongtunk az utcákon, és én látni véltem a felhők mögül leereszkedő kezében aranyozott fát tartó idegent, akit hol Jézuskának. hol angyalkának hívtunk. Valószínű, hogy templomi freskók vagy hajdani színes leporellók vagy épp titokzatos történetek homályos itt-ott hallott vallási legendák vezették a képzeletemet. Ma már a Mikulások nagyon is valóságos, jól szabott ruhában, szánkón, vagy konflison, vagy éppen triciklin közlekedő „üzletemberek". Puttonyukban gazdag csokoládéneműt hurcolnak házról házra, többnyire megrendelésre, s mivel jók vagyunk, legalábbis ilyenkor, tél kezdetén egy-egy házhoz számlálatlanul bekopognak' a szerint, hogy anyukának vagy apukának a munkahelye milyen mértékben nyitja ki a vállalati bu- gyellárist. Sőt, van óvó-' dai. iskolai Mikulás, meg a nagymama, nagyapa Mikulása, a nagynéniké, barátoké. a Skáláé. Centrumé és így tovább. S hogy milliónyi teendőjüknek végére járjanak ezek a megsokszorozott Mikulások, már december elején elkezdik végtelen útjukat, és jönnek, jönnek egyre jönnek. S hogy jók vagyunk-e. bizony .néha megkérdezik, s ha nem? Nem kell félni tőlük. Az ajándék bizonyosan nem marad el. Sőt. tanácsos előre megrendelni, legókból, fényes játékokból álló portékáját. S hogy ki jön karácsonykor? Hát a Télapó. Valamivel többet hoz puttonyában, de képzeletünkben úgy fest, mint Mikulás. Jelmeze hasonló, talán egy kicsit öregebb, tekintélyesebb, és persze gazdagabb is. S hogy akkor is jön. ha még nincs hó? Sebaj! S amikor békés családi körben körbeálljuk a feldíszített fenyőfát, s feltesszük a lemezjátszóra az ünnepre kiadott lemezt, a Mennyből az angyalt . . . Hát, nem kell mindent megmagyarázni. Csak az öröm a fontos, meg a kölcsönös egymás iránti szeretet. Csak ez megmaradjon ... (jámbor) Ismét rá(fázott) valaki Mit tehet az ember, ha egyszer hallgat a praktikus tanácsra, és elhatározza, hogy — igaz, nem kis pénzért — bevezetteti a gázt a lakásába? Mit tehet, ha már a konvektorok a helyükön vannak, a vezetékek szintén, de a gáz sehol? A műszaki átadás már jó ideje megtörtént, s a fűtési szezon is régen megkezdődött, az egri Menház utcában mégis elektromos hösugárzót használnak több lakásban. Felhívtuk hát sorban az ügyben illetékes vállalatokat. Kiss János, a Heves Megyei Beruházó Vállalat osztályvezetője: — A gerincvezetékek kiépítését elvégeztük, ezt a műszaki ellenőr is megerősítette. A további munkákért a Tigáz felelős. Hantosi Árpád, a Tigáz egri kirendeltségének műszaki csoportvezetője: — Az üzemeltetési engedélykérelmet elküldtük a miskolci igazgatóságra, ahonnan jelezték, hogy a dokumentáció hiányos, s így az engedélyt nem adhatják meg. A hiányosság oka, hogy a geodéziai vállalat, illetve a Közmű- és Mélyépítő Vállalat (a kivitelező) szükséges mérési adatai nem egyeztek meg. A méréseket újra el kellett végezni, melyeknek az eredményét november 24-én postáztuk az igazgatóságra. Most ismét az engedélyt várjuk, s amint megkapjuk, hozzákezdünk a bekötéshez. Sajnos az az igazság, hogy nemcsak ebben az utcában merültek fel ilyen problémák... Ez így igen korrektnek, és bizalomkeltőnek tűnik, de azért a panaszosok felháborodását nem tompítja. Az vitathatatlan, hogy engedély nélkül nem lehet a munkát elvégezni, de ha azt nézzük, hogy a lakó időt, pénzt nem kímélve megtett minden szükséges lépést a gáz fogadására, érthetően dühöng. Hiszen ő édeskeveset ért a mérésekhez, az egyeztetésekhez, s végtére is ez nem is az ő dolga. A pénzéért pontos munkát vár, méghozzá az ígért időpontra. Mert hiszen ki téríti meg a horribilis villanyszámlát, az idegességet, a késedelem okait felderítő utána járkál ást? Senki. S bár ne legyen igazam, úgy gondolom, hogy nemcsak a felelősségre vonás, de még az utólagos bocsánatkérés is elmarad az ilyen esetek többségében. (barta)
