Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-05 / 286. szám
4. "rfrijHl NÉPÚJSÁG, 1986. december 5., péntek Regi es uj naptárak Nyolcvan-száz evvel ezelőtt az emberek azért vették kézbe, azért forgatták a naptárakat, kalendáriumokat. hogy hasznos gazdálkodási és egyéb tanácsokat merítsenek belőlük. A naptárak népi hiedelmek. babonák leírását, álomfejtéseket. csillagjóslást és olvasmányt kínáltak az egyszerű embereknek. Mint annyi más kulturális örökségünknek, a naptáraknak a története is a rómaiak korába vezet. Annak idején nem az időszámítás és időmegállapítás céljára készültek a naptárak, hanem az adósságok visszafizetési határidejének rögzítésére. A legfontosabb nap a hónap kezdő napja, a kalendae volt (innen a kalendárium elnevezés). A legfontosabb napokat hónapok szerint latin versekbe szedték, amelyeket a kezdő szavakról Ci- sió Janus néven neveztek. A Cisio a CircumcisioChristi-t (Krisztus körülmetélése), a Janus a január elsejét jelentette. A Cisio szó nálunk is meghonosodva csízió formában tovább élt kalendáriumok. álmoskönyvek megnevezésére. A legrégibb magyar cizio a XVI. századi kéziratos Peer-kódexben található. Az első nyomtatott naptárt 1592-ben Debrecenben adták ki. A francia forradalom idején a népszerűsítő ismeret- terjesztő törekvések szolgálatába állították a naptárakat hazánkban is. Ez időtől fogva valóságos naptárirodalom fejlődött ki. Szamos időjárási, asztrológiai jóslás, egészségügyi szabály látott napvilágot a naptárakban. Hosszú ideig a lőcsei kalendárium volt a leghíresebb honi kiadvány. Manapság nem az olvasmány. sokkal inkább a látvány miatt és praktikum (időbeosztás, elfoglaltság bejegyzése) céljából folyamodunk a naptárakhoz. Felismerve ezt az igényt, a Képzőművészeti Kiadó évről évre sokféle képes kiadvánnyal csábítja a vásárlókat. Az idén 14-féle fali, 8- féle asztali, 5-féle határidő- naptár és számtalan plakát- és kártyanaptár közül válogathatunk. A kiadó profiljába tartozó témák leginkább a falinaptárakon jelennek meg. Gyönyörű a középkori magyar festészet két kiválóságának. Kolozsvári Tamás 1427-ben és MS-mester 1506-ban festett oltárképeit reprodukáló kiadvány. A Kovács Margit agyagszobraival illusztrált naptárat szinte napok alatt elkapkodták az üzletekben. (Kár, hogy a reprodukciók néhol elvágják a szobrokat talapzatuktól, s csak a felső kétharmaduk látható egyik-másik lapon.) A napjainkban újra divatos szecessziónak hódol a francia Eugene Grasset nőalakjaiból összeállított falinaptár. A magyar térképfestészet egyik legjobb korai mestere volt Mészöly Géza. alföldi. balatoni tájai naptárillusztrációnak is reprezenI.apok az 1987-es naptárakból-'NT tativak. Jó ajándék külföldi ismerőseinknek a Magyar városok (Budapest. Eger, Esztergom, Kecskemét, Kőszeg, Pécs. Sopron, Szeged. Veszprém) látképeit felvonultató magyar, angol, német, orosz nyelvű feliratos és a Népviseletek — Magyar lakodalmi öltözetek című falinaptárak. Bájos a veszprémi állatkert medvebocsainak fényképével illusztrált gyermekfalinaptár. S hasznos a kifestőkönyvként is használható gyermeknaptár. ötletes a Reklám anno című, a Széchényi Könyvtár számolócéduláit reprodukáló asztalinaptár. amelyben a század- forduló szellemes reklámrajzai szerepelnek. A kiadónál elkészítették már az 1988-as naptárak terveit is. Ezek között bizonyára sok sikeres lesz. Vasarely, Gross Arnold, Csohány Kálmán, Tornyai János, Benczúr Gyula nevét említjük, vagy az Iparművészeti Múzeum kincseit. a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményét, amellyel illusztrálni kívánják kiadványaikat. (Kádár) Hódmezővásárhelyi porcelánok Évente ÍZ millió porcelán- «dény hagyja cl az Alföldi Porcelán- gyár hódmezővásárhelyi üzemét. Ez mintegy kétszáz- ötvenfajta terméket jelent, amit szorgos kezek alakítanak a nyers masszából használható, esztétikus edénnyé. ,A képen: Erdős Erzsébet Berill salátástálat matricáz (MTI-fotó: Stekovics János — KS> Szelényi Károly: Magyarország A hazai idegenforgalmi és fotóalbumok tarka tömegéből igényességével és tartalmával kiemelkedik Szelényi Károly fotóművész munkája, amely az idén magyarul, angolul és németül jelent meg a Kossuth Nyomda gondozásában. Az album szövegét Lázár István és Szé,- kely András írták, az album anyagát több, mint kétezer felvétel közül válogatta a művész, aki a kötetben is köszöni a művész-szakemberek, Kovács Éva. Mojzer Miklós és Éri István szakmai tanácsait. „Értő barátok és ismerősök vezették érdeklődésemet” — vallja a művész. Ennek a nemes és szerény szövegű indításnak megfelel mindaz, amit Szelényi Károlytól kapunk: egy művészien ösz- szeépített mozaikrendszer, ben teríti elénk azt a színes szőttesnek nevezhető panorámát, amit valamilyen képzeletbeli magasból együttláthatnánk. Az országról, erről a nem nagy. de nekünk nagyon is szeretett földdarabról. S, ha már mozaiknak fogunk fel egy-egy felvételt, ahogyan a várakat. városokat, falvakat, templomokat, tornyokat, kupolákat, épületrészleteket, a tájat, vagy akár csak egy-egy magányos fát, vagy ormot, völgyet, netán a népi építészet egy-egy remekét, a népviseletben táncot járókat idézi meg szemünk elé felvételein. azt is meg kell állapítanunk, hogy ezek a felvételek. ezek a fényben jól pácolt látványok, látványosságok nemcsak magukban állnak meg, a felismerés örömét és gazdagodását nyújtva, mélyebben hatnak. Ahogyan vissza-visszaforgatva végiglapozzuk ezt a kötetbe zárt tárlatot kitetszik, hogy egy derűt és szeretetet sugárzó alkotó meséli el nekünk. hogyan is látja, hogyan is szereti témáját, hogyan akar betelni ezzel a látványként, a művész szemével is felkutatott, megismert hazával. A kötet szerkesztése is arra utal, hogy a haza lélektani és történelmi élményét is kemény abroncs fogja itt egybe: Buda, a történelmileg is legmagasabb hazai ponttal, ezzel a városrészszel indít a kötet. Pest képsorai zárják be a felvonultatást úgy, hogy ez a két pillér, mint a hidak műszaki rendszerét itt is megfogja, szilárd alapra helyezze a közlendőt, az élményt, a hatást, amit a művész elérni óhajt. Ebben az albumban Eger és a megye jelentős helyet foglal el. A Minorita-templom, a Dobó tér. a Ráctemplom, a püspöki palota a várból, a ciszterciek templomából a főoltár, ahol Borgia Szent Ferenc szobra látható, Fazola Henrik kovácsoltvas kapuja, a Maul- pertsch-íreskó a Líceum kápolnájából, a Líceum homlokzata, a Török-fürdő mutatja be a történelmi hangulatú szűkebb hazát; míg a noszvaji de la Motte-kastély, a pétervásári kastély, a fel- debrői altemplom kriptarészlete és a freskó, Visonta látványa, az egerszalóki meleg forrás, a téli Bükk,- a szénégetőkről készített felvételek mesélik el színesen, tartalmasán, mi is rejtőzködik itt. Mi az, ami évente annyi kíváncsi turistát hívogat tájainkra, falaink közé. Ez az album a ma is, a történelem is — egy nemes szemlélet fókuszából áttekintve. És akkor még nem beszéltünk a művész érzékelhető motívumairól, amelyek látását. témaérzékenységét külön dicsérik. És a sikerről persze, amely máris könyv- ritkasággá emelte az albumot. (farkas) •k A művész egri vonatkozású, Heves megyei ihletésű fotói december 30-ig tekinthetők meg Egerben. az MMK és a Hevesi Szemle Galériájában a megyei párt- bizottság oktatási igazgatóságán. BERES ATTILA Neszkávé, bájeraszpirín II 2. A rendőrautó szirénázva, villogva megelőzte a Ladát, leintették, amikor megállt, egy fiatal rendőr hátrajött, tisztelgett. Neki kellett kinyitnia a kocsajtót, mert a férfi a volánnál nem mozdult. az ablakot se tekerte le, csak nézett maga elé. — ön személygépkocsijával túllépte a megengedett sebességet, országúti fényszórót használt lakott terir létén, nincs bekapcsolva a biztonsági öve, kérem az iratókat! — Ki kellett volna... — motyogta Vándor. A rendőr megfogta a vállát. — Szálljon ki kérem, alkoholellenőrzés. Vándor végre felnézett. — Ki kellett volna tekerni a . nyakát... ^ mondta. — Tessék? — Rég ki kellett volna . .. most már túl vastag. — Szálljon ki! — mondta a rendőr keményen. — A francba — legyintett Vándor —, olyan mindegy, öcsi. Itt nem lehet... — Hogy beszél? Mit nem lehet? Akkor ért oda a másik rendőr. Ketten emelték ki a férfi elnehezült testét az autóból. — Akarni — mondta Vándor a kocsinak támaszkodva. — Véralkohol-vizsgálatra? — nézett az idősebb rendőrre a fiatal. — Ismerem. Beteg — mondta az öreg rendőr. — Vigyük át hozzánk. — De hát idáig érzem — mondta a fiatal. Az öreg legyintett. — Beteg, ha mondom. — Vándorhoz lépett: — Fogd át a váltam, Béla bátyám. Gyere szépen. — Ezt jelenteni kell — idegeskedett a fiatal. — A gépkocsit lezárjuk? — Nem kell lezárni. Jössz vele utánunk, előbb segíts berakni. Vándor eldőlt a rendőrautó hátsó ülésén. — Ezt jelenteni kell, zászlós elvtárs. Hova visz- szük, a megyei kórházba? Az öreg rendőr a fiatal kezébe nyomta a Lada kulcsait. — Ne idegeskedj! Tudom én a kórházát. — De hát a szabályzat. ,. — Szabályzat, szabályzat . .. rám bíztak, nem? Tanulj, Pista fiam. Te tudod a szabályzatot, én meg tudom az életet. Na, gyerünk! Vándor megpróbált felegyenesedni a hátsó ülésen. — Az ember azért ember, hogy ember legyen! ★ A kávé illatára nyögve felült, hasogatott a feje. A fia állt tálcával a heverő mellett. A víkendház spa- lettáján csíkokba vágott be a fény. — Neszkávé, bájeraszpi- rin, másnaposságra, lelki bánatra kitűnő. — A fiú vigyorgott. — Mi? — Vándor zavartan elnézett. — Volt egy kis összejövetel. — Pizsamában? — röhögött a fia. — Ugyanis pizsamára húztad a nadrágot meg a pulóvert. — Hát azt mondom — nyúlt a kávéért a férfi. — Kicsit összejöttünk anyáddal. — Nem bírja a súlyát, mi? — Hogy beszélsz anyádról? A fiatalember legyintett. Ujján megcsillant a vastag jégygyűrű. — Tudjuk mindketten. Inkább lökjed, most mi a vatszproblem. Vándor nézte: STARS WAR trikó, PUMA melegítő, RELAX papucs, hanyagul hátradőlve a fotelban rágyújt, mosolyog, elfoglalta a világot, és semmit nem érez, én itt minden téglát, minden rohadt deszkáért, ami ide beépült, szombaton, vasárnap, mint egy rabszolga... de hát a fiam. a saját gyerekem, én adtam neki, és mindent megadtam, gyűlölhetem ezért? — Mikor jöttél ki? — Még az este, kis kiruccanás — fújta a füstöt a fiú. — De te aztán jó állapotban voltál. Alig bírtunk lefektetni. — A feleséged is kint van ? — A vízből — röhögött a fia. Vándor kortyolt a kávéból. Híg lötty. Műanyag. — Apukám — hallotta —. minek hoznám ide azt a bontott csirkét? — A feleséged! — Mért, te anyát hordtad a vadásziakba? — Fogd be a szád, mert megpofozlak! — Vedd be az aszpirint! Jót tesz. Egyforma az ízlésünk, meglátod . .. — De én dolgoztam. Mi még a jövőért, téglát téglára... Csikordult a csigalépcső. Fehér frottírban a körzeti orvosnő jött lefelé a fenti hálószobából. Harmincöt éves. Micsoda asszony! Telivér! És ezzel a taknyos- sal... — Csókolom, Béla bácsi. — Csókolom, Mariann. Legalább zavarban lennének. A nő egy cetlit nyújtott Vándornak. — A rendőr, aki az éjjel idehozta magát, azt irta. hogy feltétlen adjuk át. — Aztán a fiúhoz fordult. — Gyerünk, Béla, kilencre a rendelőben kell lennem. Üdülőkörzet — gondolta Vándor Béla —, végszükségben ez a vityiilíó is megér egy milliót. Aztán a cédulára nézett: „Béla bátyám, feltétlenül beszélnünk kell, holnap megkereslek”. (Vége)
