Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-04 / 285. szám

Önfeláldozó hűséggel Rózsa Ferenc születésnapján Nyolcvan éve született az illegális Szabad Nép főszer­kesztője. Életrajzírói önma­gához szigorú emberként, megfontolt politikusként áb­rázolták, aki hűséggel és becsülettel állt helyt fontos őrhelyén. Aki a magyar tör­ténelem legtragikusabb idő­szakában, a II. világháború idején az önfeláldozó hűség örök példájaként halt már­tírhalált. Neves hídépítő mérnök fiaként született 1903. de­cember 4-én, Budapesten. Ott végezte el a középisko­lát és 1924-ben Németor­szágban folytatta tovább ta­nulmányait. Előbb a karls- ruhei egyetemre iratkozott be, majd Drezdában szer­zett építészmérnöki diplo­mát. Tehetsége fényej jövő­vel kecsegtette, de. o már diákéveiben többre becsül­te a progresszív politizálást, o közéleti harcot a biztos­nak látszó polgári karrier­nél. Drezdában a szocialista diákszövetség tagja. majd egyik vezetője lett. Hama­rosan képzett, szívesen hall­gatott agitátor hírébe ke­rült, aki a tollát is jól for­gatta. Újságírói erényei jól kamatoztak a diákszövetség lapjának szerkesztésében Ahogy politikai ismeretei bővültek, mindinkább ér­dekelni kezdték a társadal­mi kérdések, mind jobban vonzódott a zenéhez és az irodalomhoz is. Budapestre 1931-ben tért vissza és csonka család vár­ta. Szeretett bátyja, a ve­gyészmérnök Richard fel­forgatás vádjával éppen há­rom és fél éves börtönbün­tetését töltötte. Richárd egy évvel később szabadult és mindjárt bevonta öccsét a mozgalomba. -A német föl­dön végzett munka jó aján­lólevél volt ahhoz, hogy a KMP tagja lehessen. Szer­kesztői tapasztalatainak pe­dig nagyon nagy hasznát vette a Kommunista című illegális lap szerkesztőbizott­ságának tagjaként. Ez az időszak az illegális magyar kommunista moz­galom nagy próbatételének szakasza volt, A hitleri fa­sizmus előretörése felbátorí­totta a magyar reakciós ural­kodó köröket is. Egyik tá­madást a másik után indí­tották a kommunista moz­galom letörésére. Sallai Im­re és Fürst Sándor 1932-ben történt kivégzésével úgy vélték, nemcsak elrettentő példát statuálnak, de le is fejezik a mozgalmat. A párt mégis fouább élt, és egymás után szervezte akcióit. Az elszánt harcosok sorában élvonalban küzdött Rózsa Ferenc is, aki hama­rosan az osztályellenséggel szembeni védekezés, a kons­piráció valóságos mestere lett. Előrelátása, óvatossággal párosult bátorsága megmu­tatkozott az 1933 őszén le­zajló nagy építőmunkás sztrájk szervezése közben. S később is, amikör az SZDP vezetőivel tárgyalt a munkásegység megteremté­séről, amikor segített létre­hozni a. KIMSZ és a szo­ciáldemokrata OIB akció- egységét. Egyike volt azok­nak a felelős kommunisták­nak, akikre 1938-ban a párt újjászervezését bizták. 1939-ben Párizsban talál­kozott a párt emigrációban élő vezetőivel és az ott ka­pott tanácsok alapján épí­tette ki a KMP itthoni szer­veit. 1941-ben tagja lett az itthon működő Központi Bizottságnak, később a tit­kárságnak is, majd a KB egyik titkárává választották. A párt tehát élt, harcolt, de éberen figyelt a Horthy- rend összes fegyveres erői­nek legtapasztaltabb kopóit mozgósító VEK—II. is. Ezek az urak jól sejtették, hogy a sokasodó szervezett meg­mozdulás, háborúellenes ak­ció mögött hathatós erő mű­ködik. Csak azt nem tudták, hogy hol keressék ezt az erőt. Bizonytalanságukra jó pél­da volt az 1941 májusában megrendezett budapesti nemzetközi árumintavásár, amelyen részt vett a Szov­jetunió is. Az urak bosszan­kodva látták, hogy amíg a német és az olasz pavilon üresen kong, a szovjetekhez özönlenek a látogatók. Ezt az imponáló felvonu­lást a párt Rózsa Ferenc ve­zette propagandabizottsá­ga irányította olyan előrelá­tóan, hogy a látogatókat motozó, előállító, nemegy­szer ütő-verő nyomozók semmi eredményre nem ju­tottak. Ez történt ugyanab­ban az évben a . Batthyány- örökmécsesnél is. A nagy­hatású szabadságtüntetésre későn érkeztek meg a rend­őrség kapói. Már senkit nem találtak ott, aki nyomra ve­zethette volna őket. 1942 elején már nem ma­radhatott háttérben a párt, az események nyilvános fel­lépést követeltek. Az újvi­déki és a zsabjai vérengzés, majd a kétszázezer magyar katona és az ötvenezer mun­kaszolgálatos harctéri beve­tése gyilkos merénylet volt a magyar nép jövője ellen. Ez ellen lépett fel a párt lapja, a Szabad Nép, hogy szervezze, irányítsa az ellen­állást a háború, a fasiszta elnyomás ellen. A lap szervezését 1941 végén kezdték. Az a Rózsa Ferenc lett az első főszer­kesztője, akinek jelentős része volt a Népszava hí­res karácsonyi számának a megszervezésében is. A nyomdának a budafoki Arany János utcában talál­tak helyet. Ott állították fel a Béres Márton által szer­zett sokszorosítógépet, a két kommunista nyomdász, Rúzsa Imre és Szabó József engedélyezett szabóműhe­lyében. Itt jelent meg 1942 február elején az első szám, ezt követte a márciusi és az áprilisi, hogy a gondosan kiépített terjesztőhálózat eljuttassa a párttagsághoz. Nagyszerű tett volt ez. Nem csupán a párt életjele, ha­nem erejének, elszántságá­nak a bizonyítéka is. Rózsa Ferenc jól tudta, hogy élethalálharc folyik, hogy útközben sokan elbuk­hatnak. Erről írott cikkében megrendítő felhívással for­dult elvtársaihoz: „Inkább halj meg, de az osztályel­lenségnek ne árulj el sem­mit!” Ezt a szigorú köve­telményt önmagára is érvé­nyesnek tartotta. Amikor a magyar hadsereg első ala­kulatai elindultak az ukrán frontra, a VFK—II. — a ka­tonai elhárítás és felderítés alakulata — hozzáfogott a függetlenségi mozgalom és a békefront erőinek felszá­molásához. Májusban egy sajnálatos félreértés miatt lebukott Rózsa Ferenc is. A Horthy-vezérkar diadalt ült, hiszen azt remélte, hogy a párt titkára, a lap szer­kesztője erőszakkal kicsi­kart árulása révén felszá­molják a pártot, leverik a hazafias békemozgalmat, le­számolnak a hitlerizmus leg­elszántabb ellenségeivel. Rózsa Ferencet kegyetle­nül kínozták napokon át. de sem a pártra, sem a saj­tójára, sem a békemozga­lom kommunista résztvevői­re nem szolgáltatott egyet­len adatot gém. Amikor esz­méletét vesztette, kínzói kórházba akarták vinni, hogy ott folytassák vallatá­sát. Szállítás közben ,a men­tőkocsiban meghalt. A párt bár meggyengülve, de to­vább vezette a független­ségi harcot, amelyhez a ma­gyar nép legjobbjai csatla­koztak. Rózsa Ferencre, mint en­nek a küzdelemnek kiváló szervezőjére, mint igaz em­berre, igaz kommunistára és igaz hazafira emlékezünk 80. születésnapján. K. Gy. Családok a tetőtérben Kicsit egyformára sikerültek mostanában is az új ott­honiok. Még emlékszem, amikor valóságos céltáblája volt főként a kulturális sajtónak az úgynevezett sátortetős épület, amely — talán egyszerűségénél fogva — szinte típusa lett a falusi, kisvárosi családi háznak. Ma pedig, bárhol járunk is az országban, azt látjuk, hogy a tető­tér beépítése a divat. Sok helyen, mint hallom, nem is ad ki az építési hatóság például emeletes családi ház építésére engedélyt, nehogy rontsa az összképet. Mintha a rengeteg egyforma vagy hasonló tetőtérbeli lakás ka­tonás rendje nem szürkítené az emberek ízlését, nem tenné unottá a falvak, városok külső képét. Előírás sze­rint épülnek utcahosszat a házak egy irányba tájolva, szorosan az út vonalára telepítve, nehogy összevisszaság legyen úrrá a településen. A következmény: a teljes mo­notónia. egymástól a fényt is elfogó házak, mintha a városi építkezés egyhangúságát irigyelte volna meg a falusi, városi családi házak övezete. Sokáig a panelos városkép is össztűz alatt állt. Mára valamelyest enyhült ev a támadás. Talán mert alig volt valami kézzelfogható eredménye, vagy mivel kevesebb az állami és más, központilag szervezett lakásépítés. az arányok erőteljesen a magánerős otthon irányába vál­toztak, módosultak. Amibe alig szólhat bele a központi akarat. így az ízlésfarmáló szándék is lohad, nem talál­va célpontot, de az agitáció is alábbhagy emiatt. Hát igen. nehezebb a sok ezer új lakásépítésre vállalkozó sze­mélyt meggyőzni, mint fricskázni a fantáziátlan építő­ipart és a makacsul takarékos — a lakásszám növelé­sében érdekelt — tanácsi és banki megrendelőt. Erre mondják, hogy patthelyzet, amikor a sakkban a királynak sincs hova lépnie. Ez esetben a konkrét építési feladatok fogyatkozván, mintha leállt volna — vagy fel sem támadt igazán — az államigazgatási, a magánerős építésben alig részt vevő tervezőapparátus, a társadalmi és egyéb szervek ízlés­es életmódformáló igyekezete, buzgalma. Ha ide nem számítjuk a folyton bővülő, de az igényekhez mégis csak késve és nehezen igazodó típustervgyűjteményeket. a valóban jó szolgálatot tevő. de csak a betévedőkre ha­tást gyakorló különböző tanácsadó szolgálatokat, vállal­kozásokat, intézményeket. Megkockáztatom a kijelentést: nem érződik országosan és a megyékben sem a célirányos, jövőképet befolyásoló családiház-épitési program, amelyre támaszkodva a he­lyi hatóságok, építési szervek, kisiparosok, szövetkezetek és vállalkozók tényleg segítői lehetnének. Természetesen nem szeretném „a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket is", és azt a látszatot kelteni, mintha a7l előbbiek miatt - megkérdőjelezhető lenne a mostani folyamat. Mégis, éppen a tömegessége miatt kellene irányt változtatniuk a családiház-építésre vállalkozók­nak. Mielőtt egy földszintes, tetőtérbe szorított Magyar- ország képe bontakozna ki. És mielőtt az idősebb és if­jabb családok kívánatos együttélése helyett — mivel a tetőtérbeli lakrész tartósan családalapításra, s annak nö­velésére nem alkalmas — újból egyfajta fölösleges ,.atomizálódás" kezdődne meg. illetve folytatódna a csa­ládok között. Növelve ezzel is a lakásigénylők, majd ké­sőbb a magukra maradt öregek számát. Ritkán esik szó még egy, nem elhanyagolható tényező­ről az előbbiekkel összefüggésben. A városok, falvak te­rülete szinte lepényszerűen kitágul, megnő. Az ezzel já­ró villamosítási. • vízellátási, szennyvízelvezetési költség hovatovább elviselhetetlen terheket ró az állampolgárra és más épületfenntartókra egyaránt. Ma mór alig beszé­lünk például a telepszerű többszintes építési módokról, a telek-' és kommunális ellátás szempontjából is jóval takarékosabb otthonteremtés lehetőségeiről. Ezek felka­rolására — néhány kivételtől eltekintve — nem folyik kellő felvilágosító propaganda és szervezőtevékenység. összegzésként: a közvetlen napi érdekek — több lakás, több otthon — támogatása mellett a jövőbe tekintő, tu­datosan formált falu- és városkép kialakítására kellene irányulnia nagyobb figyelemnek. Hogy ne csak lakjon valahol az állampolgár, de a környezetében jól és kel­lemesen is érezze magát. F. T. P. Moldáviai jegyzetek Moldávia — az Moldávia hallottam többektől is, célozván arra a különleges kulturális és történelmi szerepre, melyet ez az országrész tölt be Romániában. Moldávia fővárosában, lasiban lépten-nyomon találkozni a múlttal, hisz annak em­lékei ott vannak szinte minden utcasarkon és ez még csak nem is túlzás. Ez a csodálatos település — mint lakói mond­ják — pontosan hét dombra épült, s megfelelő távlatban, kellő magasságban valóban látni dombokat. Az is lehet, hogy tán éppen hetet... Nem tudom, ki mikor lá­tott utoljára szerzeteseket, én elég régen. Az sincs ki­zárva, hogy ezúttal talál­koztam velük először. Az egyik dombon igen szép kolostor áll. Cetacuia a ne­ve, és a XVII. században épült. Körben magas kő­fal, belül gondozott rende­zett park, kívül szőlőföldek, gyűrne’csöskerttel. Mint ké­sőbb kiderül, ezek a földek a kolostor tulajdonában vannak a szerzetesek pedig keményen dolgoznak. A belső udvarban idilli kép fogad. Általában nagy a csend, néhányan békésen sétálgatnak, az itteniek hét­köznapjaikat élik. Kissé hátrább a kifeszített kötélen egy csuha függ, leng a szél­ben. Nemrég moshatták ki. most szárad. Egy (igazi) szerzetes ve­zet körbe bennünket, pedig ő még néhány perccel ez­előtt talícskázott ám villám­gyorsan átöltözött, s máris kalauzoll minket. Megmu­tatja a templomot, a gyö­nyörű ikonokat, a múzeu­mot és a régi fürdőházat is. Nagy lelkesedéssel beszél a kolostor történetéről. Szót ejt arról is, mivel foglalkoz­nak mostanság a szerzete­sek. Megtudjuk, hogy befe­jezték a szőlőszüretet. s lassan végeznek a többi őszi tennivalóval is. A szemben levő dombolda­lon szintén templom áll, ezt Galatának hívják, Sánta Péter moldvai fejedelem építtette a XVII. század vé­gén. Az erdélyi gótika stí­lusjegyeit hordozó temp­lomban most felújítás fo­lyik, ezért a látvány a megszokottól szerényebb. A szomszédos múzeum érde­kességeit Boroda, a város költője mutatja meg. aki itt Galatán olyan gondnok­féle. Igen jókedélyű ember, s mint kiderül, a magyar történelmet is ismeri vala­melyest. Búcsúzóul egy vers­sel ajándékoz meg es egy hatalmas almával; a békes­ség, a barátság jeléül. A város egyik legszebb épülete a Nemzeti Színház. Játszanak itt mindenfélét: drámai és zenés darabokat, de balettet is. Iasinak van önálló társulata, de ugyan­akkor befogadó intézmény­ként is működik. Ottjórtunkkor az előadás kezdetéig egy jó óra volt hátra, az előtérben még sö­tét uralkodott, de kérésünk­re felkapcsolták a villanyt. Megérte. A csillárok, a be­rendezés pazar látványt nyújtott. Bent épp a Rigo- letto díszleteit hordták be. Egy bajuszos, farmerdzsekis fiatalember mikor látja, hogy vendégek érkeztek, lel­kesen magyarázni kezd. Megtudjuk, hogy a ' teátru­mot 1886 és 1896 között épí­tették közadakozásból, eb­ből is látszik, hogy nincs új a nap alatt. De azt is el­mondja, milyen a nézőtér befogadóképessége, ki fes­tette a kupola freskóját, s azt, hogy a díszítéshez 28 kilogramm aranyat hasz­náltak fel. Egyszóval min­dent megtudunk a Nemze­tiről, a fiatalember rendkí­vül tájékozott. Ki ő, rende­ző, színész?' — kérdezem kí­sérőmtől. — Nem. nem vá­laszolja nevelve: ő a tűzol­tó... A belváros egyik legszebb műemléke a Mitropola temp­lom, amely a múlt század­ban épült. Jellegzetessége, hogy nemcsak belül díszítik falfestmények, hanem a kül­ső homlokzaton ,is. A bejá­rat feletti félkör alakú er­kély falát is freskó borítja. Itt található egyébként Pa- raszkiva apáca múmiája. Hozzá, pontosabban földi maradványaihoz igen ér­dekes szokás. legenda fűző­dik. Úgy tartják, aki kezé­vel megérinti koporsóját, azt az apáca megvédi a rossztól, s orvosságot nyújt a nagy bajban. Azt mond­ják, egyszer egy évben — ugyanazon a napon — óriá­si tömeg zarándokol ide az ország minden részéről. Kifelé jövet, furcsa kép­re leszek figyelmes. Fiatal pár — lehetnek vagy 16 évesek — egy pópát hallgat figyelmesen. aki különben nagy keresztet tart kezé­ben s magyaráz, gesztikulál. Vajon mit mondhat ne­kik ... ? lasit úgy is számon tart­ják, mint a tudomány váro­sát. Sok felsőoktatási in­tézmény kapott itt helyet. Az egyetemi negyedben ké­ső délután, sötétedéskor já­runk. A tantermekben még folyik a tanítás, belátni oda az utcáról. A helyiségek majdnem egyformák: képek, tablók a falon, az előadó az asztalnál beszél, a diá­kok hallgatják ahogy ez már lenni szokott. lasiban rengeteg a kollégium is. Gyakorlatilag mindenkit felvesznek, a férőhelyekben nincs hiány. A legkorszerűbb kollégiumban a külföldi hallgatók laknak. Érkeznek ide a világ minden tájáról. Ez észrevehető a parkoló­ban álló autók márkájáról is. A sportpályán nagy a tömeg: külföldiek és hazai­ak egyaránt lelkesen rúg­ják a bőrt. Egy célt tévesz­tett labda bezúz egy abla­kot. Nem ügy: néhány hó­napja üvegesműhely köl­tözött ide, a kollégiumi ne­gyedbe. Ez igen jó üzleti húzás volt. hisz megrende­lés mindig van. A leghíresebb — tudo­mány — egyetem a múlt század második felében épült, s a nagy román egye­sítő Cuza nevét viseli. Az épület érdekessége a belső csarnok, melyet nagyméretű festmények — így Emines- cu-é — díszítenek. Ezt az előcsarnokot igen találó el­nevezéssel illették. Ügy hív-’ ják, az elvesző lépések ter­me. Olyan hosszú .. . A város főterén all a Nemzeti Múzeum. Benne több gyűjtemény kapott he­lyet. A galériában Van Dyck és Tiiitoretto képeiben gyönyörködhet a látogató. de megismerheti emellett a technika fejlődését is. A múzeum kétségkívül legér­dekesebb része a történeti kiállítás, amelyen végig­kísérhetjük a román nép múltjának főbb állomásait. Az őskori leleteket bemu­tató teremben a muzeológus egy fekete cserépedényre hívja fel figyelmemet. Európai léptékkel mérve is unikumnak számít a hangszertörténeti bemuta­tó. Itt a hang megszólalta­tásának és rögzítésének his­tóriáját tanulmányozhatja az érdeklődő. A legfigye- lemre méltóbb hangszer egy zongora, amely úgy szólal meg, hogy senki sem játszik a billentyűkön. Benne ugyanis egy olyan szerkezet található, amely a billen­tyűket belülről mozgatja. A város lakosai külön­ben úgy tartják, Iasi olyan, mint egy gyönyörű asszony. Nem szereti, ha sokat be­szélnek róla, inkább azt kedveli, ha megismerik öt. Így hát ne is beszéljünk többet erről, hiszen — mint a mondásból kiderül — ez itt nem illendő dolog. A hasonlatnál maradva • tehát: azt a „nőt” jobb látni,.. Havas András -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents