Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-04 / 285. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. december 4., csütörtök Kéka Ferenc kiállításáról I % fygmm I ff ^m4i II I ffEnt» ff m I- 1 Az élei apoieózisa a halál felett a háború és * fasizmus ellen Gőzfürdő (Hauer Lajos reprodukciói — KS) Koka Ferenc 1934-ben született Budapesten. 1960- ban elvégezte a Képzőművé­szeti Főiskolát, ahol meste­re. Bernáth Aurél volt 1963-ban Derkovits-ösztön- dijban részesült. A diploma elnyelése óta minden jelen­tősebb hazai kiállításnak résztvevője. Müvei magán- es közgyűjteményekben sze­lepeinek. Most a Dorottya utcai kiállítóteremben nyílt kiállítása. Képeink a kiállí­táson készültek. Terek Pilinszky .tános emlékére Furcsa fintor Seres úr Gyöngyösön Ügy volt világhírű, hogy a nevét csak nagyon keve­sen ismerték. És úgy volt ze­neszerző. hogy tulajdonkép­pen zongorázni sem tudott. A Szomorú vasárnap című dala viszont bejárta az egész világot. Legendák keletkez­tek a sláger körül. Nagy mennyiségű dollárja volt Amerikában, de még az 56- os zűrzavarban sem akart kimenni a pénzéért. Inkább itthon tengette az életét, és ha egy kis pénzhez jutott, addig evett, amíg fért belé. Csupa furcsa fintor az egész élete. Seres Rezsőnek hívták. Mosta eljött Gyöngyösre is. és a Mátra Művelődési Központban ízelítőt adott a művészetéből: dalai egymás után csendültek fela zongo­rán. A tisztelt publikum pe­dig csak ámult, honnan sza­kadt ki ennyi melódia ebből a kis emberkéből, aki alig haladta meg a 150 centis magasságot, mégis a könnyű műfajban óriás lett, anél­kül, hogy ezt valaha is ér­zékelhette volna suta kis éle­tében. A sárga csillagos munka­szolgálatost azonban mégis a zene mentette meg: az egyik német tiszt a kivégző osztag elől vitte magával „Herr Serest’', akinek mű­vészetét szívből csodálta. Hja. ilyen az élet, mondhat­nánk. de a tragédiákat nem szokás lekicsinyellni, ezért semmiféle bagatellizálást nem engedhetünk meg. Seres úr hányattatásairól, sikereiről és megaláztatásai­ról Müller Péter zenés játé­ka szól, amit a szolnoki Szigligeti Színház vitt szín­padra. Ez a félig álom. fé­lig valóság színi játék ugyan­csak próbára teszi a szerep­lőket, különösen, ha hozzá­tesszük. hogy Seres Rezső alakítójának zongoráznia és énekelnie is kell. nem is ke­veset. ahogy feleségének is. A harmadik szereplő pedig állandóan átváltozik, hiszen a múló évtizedek vonula­tában neki a legkülönbö­zőbb személyeket kell meg­jelenítenie. A bravúrt és a nem kis szakmai feladatot jelesre ol­dották meg az együttes tag­jai: Takács Gyula, aki a fur­csa „kis öreget " játszotta, Andresz Kati, alti a feleség szerepében csillogott és Mu­cii Zoltán, aki leginkább a főpincér volt. de tellett ere­jéből papnak és katonának lenni is. A rendezői szándék az volt. hogy a nézőtér egyben a mulató, illetve a vendég­lő is legyen, ezért kínáltak pezsgőt a nézőknek és ezért nem használtak függönyt. A színpadnak pedig kettős fel­adatot kellett ellátnia, mert nyújtania kellett a zeneszer­ző munkahelyének és ottho­nának a keretét is. Ezt a célt elérte; A függöny nél­küli színházért viszont nem rajongok. De ez csak szemé­lyes gondom. Azon viszont csak ámul­tam. milyen jól énekeltek a szereplők, és eszembe jutott, mit nem adott volna Seres úr. ha úgy tudott volna zon­gorázni, mint megszemélye­sítője, Takács Gyula. G. Molnár Ferenc Napjaink festészetének koordinátáit három művész jelölte ki a századforduló körül: Picasso, Kandinszkij, Klee. Bár felfedezéseik különféle festészeti mozgalmak kiindulópont­jául szolgáltak, maguk nem sorolhatók be egyetlen iskolá­ba sem. önállók maradtak annak ellenére, hogy újból és újból alkotókörök, csoportosulások központjaivá váltak. Ha­tásuk korunk minden művészeti mozgalmában valamikép­pen kimutatható. Közülük Kandinszkij látta a legvilágosabban azo­kat a lehetőségeket. ame­lyek zaklatott, örökké vál­tozó korszakunk előtt meg­nyíltak. Hatása életében is nagy volt, de ma úgy szól­ván egyedülálló. Nélküle a festészet legújabb mozgal­mai el sem képzelhetők, sőt az egyes kiállításokon itt­hon is lépten-nyomon ta­lálkozhatunk kései utánér­zéseivel — mint vadonatúj felfedezésekkel. Élete a ma — sőt a jövő — tehetséges embereinek modellje is .lehetne. Konti­nensek hagyományai ve­gyültek egyedülállóan szin­tézisbe egyéniségében, éle­tében, munkásságában. Száz éve. 1886. december 4-én született Moszkvában. Apja a messzi Szibériából származott, a kínai határ melletti Kjastából, egy ázsiai hercegnő családjából. A művész Moszkvában ne­velkedett, eleinte muzsikus­nak készült. Később mégis jogász lett. Moszkvában a régi orosz művészet megis­merése lendítette ki pályá­járól, melyhez nagyban hozzájárult az orosz nép­művészet hatása is egy szi­bériai utazása alkalmából. 1889-ben Párizsba utazott. 1895-ben látta először az impresszionisták műveit és ez véglegesen megerősítette elhatározásában, hogy festő lesz. A jogtudománynak bú­csút mondva Münchenbe utazott ahol az Akadémiá­ra iratkozott be. 1900-ban végzett. Nyugtalansága év­ről évre fokozódott. Keres­te önmagát; 1902-ben Párizs­ban, majd Tuniszban. 1903- ban pedig az olasz Rapalló- ban próbált megtelepedni. Röviddel ezután Drezdában, majd ismét 'Párizsban buk­kan fel. végül 1906-ban visszatér Münchenbe, ahol a modern európai festészet­ben döntő hat évet tölti. A vándorévek alatt rengete­get látott és tanult. Ami­kor 1908-ban visszaérkezett Münchenbe, stílusa már át­esett jó néhány változáson. A müncheni század végi aka- démizmustól korán az eklek­ticizmus különféle változa­tain keresztül megpróbálko­zott az impresszionizmus és. a posztimpresszionizmus egyes irányaival is. Külö­nösen a fauvizmus hatott rá. Nagyra értékelte Picas- sot. Harmincnégy évesen fogott hozzá saját festésze­ti elképzeléseinek megvaló­sításához a különféle kor­társi hatásoktól megszaba­dulva. 1909-ben megalapította a müncheni Neue Künstler- vereinigungot, melyből 1911- ben megalakult a híres Blaue Reiter-mozgalom, az expresszionizmus nyitánya. Ennek vezéralakja Kan­dinszkij. Az expresszionizmus az absztrakt festészeti áramla­tok gyökere volt. Kandinsz­kij kezdetben még ragasz­kodott az ábrázolt képmo­tívumhoz, amely rendsze­rint egy tájkép volt, ké­sőbb azonban áttért az absztraktabb, motívumtól teljesen megszabadult ké­pek festésére. Első művein a formák és színek még stilizáltak, de jól felismer­hetők, később a képtárgyat teljesen elnyomta a színek és formák önállóvá emel­kedése. ^ Már 1910-ben az első vi­lágháború előtt eljutott a teljes elvontsághoz. Abszt­rakt akvarell című műve az első elvont alkotás a festé­szet történetében. Képei ekkor az úgynevezett lírai expresszionizmus jellegze­tes képviselői; ez az irány­zat ma. több mint fél év­század múltán éli rene­szánszát. Dinamikusan ka­vargó kompozíciói, színak­kordok. amelyek — akár a zene — a művész belső, ér­zelmi élményét hivatottak tolmácsolni. Prófétai meglátásait elmé­leti írásaiban indokolta meg: „A művészi alkotás kél elemből áll. belsőből és kül­sőből. A belső a művész lelki megindultsága, amely képes arra, hogy a szemlé­lőben hasonló lelkiállapo­tot idézzen fel.” Amit érzé­kelünk, az bennünk lelki reakciókat és indulatokat vált ki.” „A belső elem meghatározza a műalkotás formáját. Nem lényeges a formának és a színnek az anyagiság látszatát, vagyis a természeti objektumok lát­szatát kölcsönözni. A lénye­ges elem az egyensúly és a részek szisztematikus elren­dezése.” Kandinszkij: Panel 1910 és 1921 között fes­tett művei ezt az elméletet igazolják. A húszas években az ér­lelem és az egyre fokozódó tudatosság veszi át az uralmat kompozícióin, ame­lyekkel a konstruktivista művészet úttörője lesz. Köz­ben élete nagy fordulatot vett. 1921-ig a Szovjetunió­ban élt, ahol a forradalom után a Szépművészeti Aka- dérrtia. a művészeti iskolák és múzeumok újjászervezé­sével foglalkozott. 1921-ben. a kulturális irányváltás ide-; jén, Berlinbe utazott. 1922- ben Walter Gropius meghív­ta Wéimarba. 1922-től a Bauhaus egyik vezető ta­nára. Absztrakciói ekkor váltak egyre geometriku- sabbakká. A Bauhaus náci parancsra történt beszünteté­se után 1933-ban Párizs­ba emigrált, ahol 1944-ben bekövetkezett haláláig élt. A francia fővárosban meg­értő művésztársakra lelt Miro, Delauney, Arp és An­toine Pevsner személyében. Pedagógiai tapasztalatai­nak eredménye a konstruk­tivizmus kiskátéja, a Pont és a vonal a síkban című 1925-ben megjelent munká­ja. Élete utolsó időszakában festett alkotásain a formák dinamizmusát játékos köny- nyedség váltotta fel. a je­leknek szimbólummá alakí­tásával, amely a művet transzcendentálissá teszi. Hatása a párizsi évektől kezdve egyre nő, ma már mindenfelé szétsugárzók Bűvkörébe kerül minden olyan művész; aki csupán vizuális nyelvezettel közöl­hető, nonfiguratív képi szimbólumokkal dolgozik. B. I. SERES ATTILA: Neszkávé, bájeraszpirin a fi. — Fáradt vagyok! — az asszony elrántotta a vállát, és hátat fordítva kigördült a franciaágy túlsó szélére. Vándor Béla visszahúzta a kezét. Nyitott szemmel fe­küdt a sötétben. — Már két hónapja fá­radt vagy. Az asszony nem felelt. Vándor felgyújtotta az éj­jelilámpát, kiment cigaret­táért, aztán a húszezer fo­rintos ágy szélén ülve vár­ta a veszekedést. A régi házban nem volt külön há­lószoba. ott-gyújtott ra, ahol akart. — Te meg tíz éve — mondta az asszony. — Tíz éve vagy fáradt. Az új házban csak a földszinten szabad dohá­nyozni. A köves előcsarnok­ban. Akkora, mint egy mozi. Amíg a gyerek meg nem nősült, ott videózott a haverjaival. — Te tíz éve vagy fá­radt, hát én két hónapja. — Más volt ez, nem a meg­szokott rikácsolás. Mintha imádkozna magában. — Az ember lánya tűr. Túlóra, vadászat. vendégek a megyétől, hetekig nem lát­HBHBB lalak. Vándor elvtars. föelv- társ! Reprezentálni! De en­gem szégyelltél odavinni. Titkárnők meg diszkókur­vák! — A munka az mun­ka. Ha az ember jutni akar valamire, mutatni is kell valamit. Mire jó ez a be­széd? — Az egész falu rajtunk röhögött. Kell valami ? Küldd el a lányod a bagzó- Vándorhoz, mutasson vala­mit, mindjárt lesz járda az utcátokban. A férfi újabb cigarettát vett elő. Kár volt villanyt gyújtani. Két év alatt tető alá hozta az új házat Mert ennek nem volt jó az öregeké. Parasztszagú. Két év alatt egy emeletes ház. Hogy közben minden­ki azt leste, megy-e fekete­fuvar, lopott anyag a ta­nácselnök építkezésére, dol­gozik-e ingy mi brigád? Még a megyei Népi Ellenőrzés is. — Mit kell hánytorgat- ní... egyenesbe jöttünk, az ember nyugalmat akar ...-^Azért. mert hallgat­tam? Hányán jöttek, iste­nem. de hányán. A Béla bácsi igy. meg a Béla bácsi úgy! Vencelnével a Kutas csárdában, a Fitos Rózái, meg a szerenádok . .. — Beszélnek! Akkor nem adtál rá. most jut eszedbe? Mindent megkaptál. Amire csak kinyitottad a szád. ezt az istenverte házat, hobbi­kertet üveges terasszal, amit csak akartál, mindent! Mi kell még? Az asszony hirtelen fel­ült az ágyban. Hunyorgott, az olasz hálóing lecsúszott egyik válláról. Kilencven kiló, rózsaszínben. Iskola- igazgatót csináltam belőle — gondolta a férfi. — Hogy utálhatják a gyerekek! — Csak az, hogy élni akarok! Ez nem élet mel­letted! Nekem diplomám van ... belőlem akármi le­hetett volna valahol! — Valahol... Ne bolon­dulj meg, Rózsi. A jólét az ment az agyadra ... — Azt hiszed, hogy az minden? Egy emberi szót nem hallok! A gyerekek, a á tantestület, félnek tőlem, vagy utálnak, a kölyök a szemembe röhög, nélkülem tartják a névnapokat.. . azt mondtad, a csillagokig repülünk! Gyűlölöm ezt az egész hazugságot, ez a te jóléted, ebbe mentem tönk­re. mikor néztél rám utoljá­ra! — És én? Én mit csinál­tam egész életemben? Gür­cöltem, hogy nektek min­den meglegyen! Nem lehet menet közben kiugrani' Mit gondolsz, olyan, köny- nyű volt becsületesnek ma­radnom?! — Hülyének, inkább azt mondd! A téeszből, az áfésztól. mindenhonnan ki­rúgtak! Tudod, mit monda­nak az emberek? Hogy azért raktak a tanácsba, mert ott kevés kárt tudszt okozni! És ha a sógorod nem a megyénél lenne, mór rég ... A hamutartó nagyot csat­tant a virágmintás holland tapétán. — Primitív vadállat? — visította utána az asszony, majd amikor meghallotta, hogy Vándor a szekrényaj­tókat csapkodja a gardrób­ban : — Lövöldözni nem akarsz?! Hadd tudja meg a világ, ki az a Vándor Béla! (Folytatjuk) ■aMUMEOHH

Next

/
Thumbnails
Contents