Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-29 / 305. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. december 29.,’ hétfő ' Egy filozófus töprengései Sartre-nak használt, hogy filozófiatanár lett: egyértel­mű tehetsége mellett kép­zettsége magyarázza sajátos világlátását, műveinek egye­di, vtánozhatatlan hangu­latát. Mégis: elsősorban írónak, a lélek búvárának, a szavak mesterének, a különleges szituációk teremtőjének szü­letett. s e téren alkotott kü­lönösképp maradandót. Mun­ka közben, adódhattak kéte­lyei. ekkor indult soha nem szükségtelen, bár néha túl hosszúra nyúlt portyára a gondolkodás birodalmába, ahol szintén irigylésre mél­tó otthonossággal mozgott, s nem elégedett meg mások elméleteinek tanulmányozá­sával, értékelésével, hanem megalkotta a maga elképze­léseinek rendszerét is. Mindez akkor jutott eszembe, amikor péntek es­te megnéztem A játék vé­get ért című. 1947-ben ké­szült francia filmet, amely­nek forgatókönyvét ő pro­dukálta. Ezért élveztük a közel négy évtized után is aktuális szellemi leleményt. Szórakoztunk, kikapcsolód­tunk. a közben magvas él­ményekkel gazdagodtunk, akaratlanul is mérlegelve múltunkat, jelenünket és jövőnket. Ez a nem véletlenül iííres szerző folyvást kamatoztat­ható receptet adott az utá­na következőknek, megmu­tatta: miként lehet úgy le­kötni a figyelmet. akként felüdülést ajánlani. hogy mindezzel párhuzamosan magvas intelmekkel gyara­podjunk. Cselekvéseink értelmét, összetevőit, meghatározóit vizsgálta, s arra keresett választ: hétköznapjaink so­rán felvillanthatjuk — e lé­nyünk krőzusi kincseit, vagy öncélúan rejtegetnünk kell-e azokat. A témakör érzékeltetésé­re szakavatottan keverte a reális és a fantasztikus ele­meket, s még arról sem fe­ledkezett meg, hogy a hu­mor ízeivel is meglepjen minket. Ráadásul a jól elő­készített katarzis révén ma­gasabb etikai régióba emel­kedhettünk. Ezért dolgozott, ezt kíván­ta az alkotó. Tiszteletre mél­tó célját hiánytalanul elér­te. Százezrek vették a lapot, legfeljebb a műsorösszeállí- tók álltak értetlenül, mert valamiféle intellektuális csemegének tekintették ezt a programot, s ezért rendel­hették a kettes csatornára. Sebaj, ők vannak keveseb­ben . . . Pécsi István AZ EGRI DOBOSBAN A Bánffy Bánffy György. az egyik legszebben beszélő magyar színész, a nyelv, a lelkiisme­ret. a nemesen értelmezett magyarság okából, azért szól atyjafiaihoz. hogy mindig és mindenütt ébren tartsa lel­kiismeretünket. Nem szabad megfeledkeznünk, hogy az ál­tala tolmácsolt Sütő András a nyelv őrzésére szólít. A színművész az egri áfész irodalmi szakkörének és a Dobos cukrászdának a meg­hívását elfogadva, szerdán este fellépett a város legele­gánsabb kávézójában. Az „Egy téli este Bánffy György- gyel" cím mögé Sütő András írásaiból egy kerek összeállí­tás és Babits Mihály Jónás könyve bújt el: a prózai szö­vegválogatás és a Babits- vers együtt, drámai izzású monológgá ötvöződött. Nem csak a veretes mondanok. még inkább a tartalom miatt. A másfél órás műsor után. távirati stílusban, ezt írhat­juk le arról, amit ez a ki­tűnő színész nekünk adott. Egerben az ő fellépése min­dig is nagy hangsúllyal ér­vényesül. Ö itt „a Bánffy", az egri jurátus apa és szí­nészasszony „maradéka” — Sütő András szavával —, aki Aranyt olvasva-szavalva fedezte fel, mekkora gazdag­ság, szín, nagy képzeteket ro- konító szellemi érdekesség búvik meg a nyelvi változa­tosságok mögött. Valahány­szor pódiumra lép, egy ki­csit mindig is hat lelkiisme­retünkre. Ha Bethlen Mik­lóst idézi, ha Széchenyit for­mázza. ha a nyelv dicsére­tét zengi, mindig is egyre gondol: szürke és szürkítő mindennapi jelenvalóságunk csapásai között se feledkez­zünk meg arról, hogy nekünk valami másat, az eddigiek­nél valami többet is meg kell tartanunk magunkban és ma­gunkból az utánunk jövők­nek. Ezt a társtalanul élő nyelvet, amely itt. Közép- Európában minket úgy fejez ki. hogy közben egész Euró­pa is egy árnyalattal gazda­godik. Egerben hol a várbástyán, hol csak előadóteremben, de mindig szívközeiben, kosztü­mösen vagy anélkül, ez a művész az elnémulás ellen, a magyar nyelv tönkretevése ellen, a nyelv és a lélek be­tegsége ellen veszi fel a har­cot. Ettől a szelíd konokság- tól lesz és marad ő „a Bán­ffy”. És akik őt hallgatják, tanúsíthatják, hogy egy-egy mondatban minden szónak külön lejtése-szerepe-árnya- lata-mozgása van. Azért, hogy amíg az egész mondat kikerekedik. észrevehetővé váljék, mekkora tartalom és dráma robbanhat a hangsú­lyokban, a szavakban, a gon­dolatokban, az erkölcsi ér­tékítéletekben. Ha odafigye­lünk. ö a szándékot szólal­tatja meg, magas hőfokon, az igazat hirdető érzéssel; a mi gondunk jól hallani és meg­fogadni a felhangzó erkölcsi tanácsot (farkas) Vendégszereplésre készülnek Tíznapos nyugat-európai turnéra indul januárban a Népszínház operatársulata. Svájc és a Német Szövetségi Köztársaság hét városában lépnek a közönség elé Doni­zetti: Az ezred lánya című vígoperának olasz nyelvű előadásával, a László Endre vezényelte kibővített, 28 ta­gú zenekar közreműködésé­vel. Egy éve szintén ezzel a darabbal vendégszerepeitek Hollandiában, az NSZK-ban és Svájcban. A turnét megelőzően ja­nuár 5-én a Józsefvárosi Színházban, január 7-én pe­dig a Tatabányai Népházban szerepel a társulat a vígope­rával. A művészek novem­ber óta próbálják Offenbach Párizsi élet című darabját, s a tíznapos utat követően kerül sor Budapesten a be­mutató előadásra. Kiállítások a Rudnay-teremben A megyeszékhely repre­zentatív bemutatótermében érdeklődve megtudtuk, hogy mit kínálnak 1987 első ne­gyedévében a látogatóknak. Januárban téli tárlatot ren­deznek. ahol kortárs festők alkotásai idézik az évszak hangulatát. Ezt követően Szanthoffer Imre festőmű­vész tájképeit láthatják az érdeklődő művészetkedve­lők. Otthonunk ízléses, esz­tétikus berendezéséhez kí­ván segítséget nyújtani a ta­vasszal nyíló iparművészeti bemutató, ahol lakástextíli­ák, különböző használati eszközök mellett Szemlér Magda keramikus alkotásai tekinthetők meg. Munkában az expedíció Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem felső-egyipto­mi régészeti expedíciója, élén Kákosy László profesz- szorral, egy ókori nemesi sír feltárása közben nagybecsű művészeti leletekre bukkant. Telefoninterjúban Kákosy tanár úr elmondotta, hogy a kutatói csoport ezekben a napokban a II. Ramszesz fá­raó korában élt Dzsehuti- mesz előkelőség gurnai sír­jának előterét igyekszik meg­szabadítani az évezredes törmeléktől, s lejutni a fő­bejárat előtti udvar legmé­lyebb rétegeihez. A csoport e munka közben érdekes áb­rázolásokat talált az udvar sziklafalát borító mészkőla­pokon. Előkerült II. Ram­szesz virágokkal ékesített domborműve is. A hajdani magtárfelügyelő, Dzsehuti- mesz arcmása szinte telje­sen épen maradt a száraz ho­mokban — jelentette ki Ká­kosy. A magyar táborban a leg­nagyobb örömet mégis egy olyan, korabeli műalkotás előbukkanása okozta, amely­nek műkincs-kereskedelmi értéke szinte felbecsülhetet­len. Egy majdnem életnagy­ságú női szobor fejének szép vonásai az ó-egyiptomi szob­rászat legszebb alkotásai kö­zé sorolják ezt a leletet. A kezében lótuszvirágot tartó szobor megtekintésére nyom­ban kiszállt a helyszínre Lu­xor városának régészeti igaz­gatója. A nemesek temetője, ahol a magyarok dolgoznak, a mai Luxorral átellenben levő Nekropolisz része! az újbi­rodalmi Théba főváros te­metkezési helye. Matzon Frigyes művei Várpalotán A közelmúltban a város egykori átalakított zsinagó­gájában avatták fel a Vár­palotai Galériát, s benne Matzon Frigyes állandó gyűj­teményét. Az 1986 tavaszán elhunyt mester több mint száz szobrát, sok száz fest. menyét, rajzát, tervét ado­mányozta Várpalotának. Matzon Frigyes 1909-ben született Irsán. A Képzőmű­vészeti Főiskolát Sidló Fe­renc tanítványaként végez­te el. Adottságaihoz, tehet­ségéhez mindent megszer­zett, amit szakmailag lehe­tett. Sidló Ferenc arra ne­velte, s ez Matzon Frigyes ars poeticája lett. hogy a kidolgozásra ugyanannyi energiát kötelező fordítani, mint a mű megálmodására. Az eszme, a plasztikai gon­dolat kivitelezése a véső utolsó mozdulatában válik véglegessé, fejeződik be.' ala­kul át szobrászattá. 1938- ban római ösztöndíjas lett. Tanult az itáliai hagyomá­nyokból szobrásza tot, mi­nőséget, formarendet. En­nek nyomán számtalan port­réja készült el, és nagy mé­retű férfiaktja, az Erő. Matzon a kubizmusban ta_ lálta meg a hagyományt folytató és megújító lehető­séget. Igaz, Mestrovics irá­nyából közelítette; a konst­rukció nála is mindig ér­zelmi hőfokon jelenik meg. ezt közvetíti a simára csi­szolt márványfelület. Ebben a körben remek változatokat villant fel a női test szép­ségéből, idézi a Fókák vi­lágát, ennek jegyében kom­ponálta meg nemcsak a Vérmezőre helyezett Mar- tinovics-emlékművet. hanem a Magyar Tudományos Aka­démia kolombári urnát is a Farkasréti temetőben. Le Corbusier az építészet­től várta el, hogy mindig szobrászat legyen; Matzon Frigyes ezt az elvet meg­fordította. Művei architek­túrák. Köztudott, hogy szám­talan síremléket is tervezett korszerű elvek alpján, me­lyet örökségül hagyott hát­ra kivitelezésre az utókor­nak. Madách emlékműter­vében és a Tengeri her­kentyűben absztrakt elvek alapján szerkeszt, de ezen alkotásai js azért érvénye­sek. áttekinthetők, mert szi­lárd rajzi tudás az alapjuk. Talán egyik legnagyobb műve Bartók Concertójának szobrászi átköltése, mely­ben feldereng a plasztikai formákban nemcsak a ze­ne, hanem a jövő is. az élet feltartóztathatatlan ősere­je, tisztázottsága. Jelentős tény. hogy Vár­palota állandó gyűjtemény­ben fogadta Matzon Frigyes művészetét. Város és szob­rászat egymást erősíti, szö­vetségük révén Várpalota egyre inkább nemcsak ipari centrum, hanem új kulturá­lis központ is lesz. L. M,' ülő nő (vörösmárvány) Szabálytalan nekrológ egy igaz emberről Életünk eseményei nem enyésznek el szükségszerűen a felejtés homályában. Kö­zöttük mindig vannak olya­nok, amelyek élményekké forrósodnak, s hosszú időre megőrzi őket az emlékezés. 1978. április 12. — Eger új érsekét iktatja be tisztségé­be. — A székesegyház kör­nyékét már kora reggeltől százak népesítik be; bent az orgonán felbúgnak a Te De- um magasztos akkordjai, s a soktemplomú város tornyai­ban szinte varázsütésre, egy­szerre szólalnak meg a ha­rangok. — A bazilika árkád­ja felöl fehér karinges pa- pok végeláthatatlan menete 8 ereszkedik alá a hosszú lép- . esősoron. odalent a téren fel- 1 zeng a tömeg ajkán a ked- [ vés. ősi ének: „Jó atyánkért | esdeklünk, tartsd meg, Is- í ten őt nekünk!’’ — Kísérete I élén. díszes ornátusban új | szállása felé halad az egy- \ házmegye új érseke. Kádár I László. Délceg alakja messzi- I re kimagaslik, baljában ékes | mívű- pásztorbot, jobbjával I áldást oszt. Az érseki rezidencia oldal­só bejárata közelében kis csoport várakozik főpásztorá­ra: egykori diáktársak, né­hány, még megmaradt tanár, bizalmas jó barátok, roko­nok. •— Amikor tekintete rá­juk téved, már nem a tiszte­letet parancsoló egyházfő, csak a mindennapok egysze­rű embere: áldást osztó keze baráti integetésre mozdul (így csak az egymásnak örü­lök tudnak integetni), arcán a mosoly, mintha azt mon­daná . közületek jöttem, s most már mindvégig veletek maradok. S aztán elkövetkeznek a dolgos hétköznapok... Az egykor ciszterpapnak készülő Kádár László a szigorú re- gulájú szerzetesi rendházban megtanulta, hogy az élet iga­zi értékmérője a munka. Ezt kívánta meg papjaitól, s programnak a maga számára is ezt írta elő. — Az isten­gondolat volt legfőbb irá­nyítója, de mellőle sohasem hiányzott a haza szolgálatá­nak állandó készsége. Félté­kenyen őrizte mindazt, amit a múlt örökségéből értékes­nek ítélt, de megértette az új idők szavát is és számolt azzal, hogy a fejlődésben so­hasem lehet megállás. — Amikor, néhány éve, egy tv. műsor előkészítése során fel­kerestem, hogy az állam és egyház viszonyáról érdeklőd­jem, magam is kétkedő bi­zonytalansággal vetettem fel a kérdést: „Érsek atyánk, tud hinni abban, hogy mar­xisták és hivő emberek egy­szer megtalálják egymás ke­zét?" — Habozás nélkül igen­nel válaszolt, majd így foly­tatta: „Ellentétes világnézet választ el bennünket egy­mástól, de kell, hogy az er­kölcsi élet törvényei össze­kössenek. — Ezeket a törvé­nyeket nem marxisták alkot­ták meg, de nem is a keresz­tény egyház. Az emberiség évezredes történetének ta­nulságai formálták ki, s tet­ték mindannyiunk számára kötelezővé. Ezeknek egybe­hangzó társadalmi megvaló­sításában mindenkor talál­kozhatunk. S vajon gondter- hes napjainkban nem figyel­meztet-e azonos helytállásra a béke védelme és nemze­tünk sorsa ?!...’’ Testét végzetes betegség támadta meg. Érces hangja egyre ritkábban hangzott fel tempiomjáró hívei között. Be­tegágya mellett a megújuló reménykedés, s a közelgő vég fájdalmas megsejtése fel­váltva virrasztottak. — Utol­só pásztorlevelét már súlyos betegen fogalmazta meg éle­te talán legszebb tervéről: a- 1987-ben 150 éves egri „nagy­templom" megszületésének és az alapító Pyrker érsek em­lékének méltó megünneplésé­ről. 1986. december 29. — Új­ra zúgnak a harangok, csak hangjuk lett sápadtabb. — Felbúg újra az orgona, de a regiszterek már csak a gyász hangjait kapcsolják. És el­indul újból a fehér karinge- sek menete, mint nyolc év­vel ezelőtt, de útja most az ellenkező irányba vezet A végállomás felé. Vannak emberek, akik, ha el is mennek közülünk, ak­kor is velünk maradnak. — Kádár érsek is ezek közé tartozott. Lelkesítő szelleme, tevékeny életritmusának, em­beri jóakaratának példaada- sa itt marad továbbra is ked­ves városában, övéi között Emlékét a legnagyobb meg­tartó erő őrzi — a szeretet. Abkarovits Endre Egy hét., Pegazus (gipsz)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents