Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 24., szerda 7 Karácsony este Orosz Adéléknál Orosz Adél a Diótörőben ... és civilben (MTI-fotó — KSl — Szeretem az ünnepeket, a meghitt hangulatot, a meleg. családi együttlétet — mondja Orosz Adél, a Ma gyár Állami Operaház ba- lettigazgatója, sok emlékezetes balett szólótáncosa — Hagyománya van ennek a mi családunkban Anyám mindig „megelőzte' az ünnepeket. jóval előbb kezdte a készülődést, már december első napjaiban Én is így csinálom, s remélem, hogy a lányom folytatja a családi tradíciót. — Miben áll ez a „megelőzés"? — Sok mindenben. Feite szék egy ünnepi abroszt, ar- ra előbb Mikulás kerül, aí- tán fenyőágak. Korán kezdjük el az ajándékok megvásárlását is. Aki megvette a magáét, felrakja a szekrény tetejére, gondosan becsomagolva, hogy ne rontsuk el a karácsonyesti meglepetést. Ahogyan gyűlnek a szekrényen a csomagok, úgy fokozódik a hangulat. Nem az ajándék értéke a fontos, csak a tudat, hogy gondolunk egymásra. Az pedig családi „törvény", hogy nem szabad előre megnézni, mi van a csomagokban. — Most sem lehet köny- nyű mindezt idejében elvégezni. De hogyan tudott felkészülni a karácsonyestékre. amíg táncolt? Hiszen mint vezető táncosnőnek, népszerű művésznek ezernyi elfoglaltsága volt. — Bizony, megtörtént, hogy az utolsó órákra maradt az ajándékok megvásárlása, annyi dolgom volt az ünnep előtti hetekben. Az pedig éppen nem ment ritkaságszámba, hogy férjem is. én is munkából érkeztünk a karácsonyi vacsorához, mert a Diótörőt majdnem mindig én táncoltam karácsonykor, a férjem pedig — most a Zeneművészeti Főiskola tanára — akkor első klarinétos volt az Ope- raház zenekarában. De a karácsonyt így is mindig együtt töltöttük. Egy pillanatra elgondolkozik. mintha ellenőrizni akarná magában az előbb elmondottakat. S valóban: — Egy karácsonyt Kubában töltöttem, egyet pedig Monte-Carlóban — folytatja. — Szép volt a környezet. vidám a hangulat, mégis nagyon hiányzott az otthon. Valahogyan nem illett össze a klíma a karácsonynyal. meleg volt és hiába állt a monte-carlói kaszinó előtt hatalmas, gazdagon díszített fenyőfa, mégsem éreztem azt a karácsonyi hangulatot. amit itthon. — Családi ünnepségekbe nem illik bekíváncsiskodni, mégis elárulná, hogyan zajlik le egy karácsonyest Orosz Adéléknál? — Amíg édesapám élt, ő hozta el a halat mind a három gyermekének: nővéreméknek. öcséméknek és nekünk. Amióta ő nincs köztünk, kialakult, hogy mikor ki viszi körbe az ajándékokat. s az is, hogy édesanyám minden karácsonyt másik gyermekénél tölti. Apám segített a karácsonyi tennivalókban, mi is segítünk egymásnak. ha szükség van rá. Délután az egész család nekifog a fa feldíszítésének, amikor készen vagyunk vele. kocsiba ülünk, és körbejárjuk a rokonságot, átadjuk az ajándékokat. — Otthon pedig — folytatja — minden úgy történik, mint minden évben, azóta, hogy megszülettek a gyerekek. Igaz. már kinőttek a gyerekkorból, de ugyanúgy megszólal a karácsonyi csengő, körülálljuk a fát. ami alatt már ott vannak az ajándékok, meggyújtjuk a csillagszórókat, mint amikor még kicsik voltak. — És a zene? Muzsikus férj és balett-táncos feleség családjában bizonyára van szerepe a zenének karácsonykor is. — Természetesen, hogy van. A lányom hárfázni tanult. de szépen zongorázik is, karácsonyestén kis házikoncertet adnak a gyerekek: a lányom zongorázik, a fiam dobol. Azonkívül meghallgatjuk a bécsi Singerknäben hanglemezét. Szól a zene akkor is, amikor vacsorához ülünk. A hagyományos halvacsoráról áttértünk a pulykára. Vékony, de ízletes húsleves, rántott pulykamell az ünnepi menü. néha töltött káposzta, utána pedig édesség és gyümölcs. — Karácsony után gyorsan itt a szilveszter. Hogyan köszönti az új esztendőt az Operaház balettigazgatója? — Éppen úgy — mosolyog —, mint néhány évvel korábban a magántáncos. Régebben ugyan voltak olyan szilveszteresték. amelyeket társaságban töltöttünk, de most már több éve ilyenkor is családi körben maradunk. Újév napján felmegyünk valamelyik turistaházba, a hegyekbe, természetesen mind a négyen. Az is hagyomány, hogy a bécsi rádióban sugárzott újévi koncertet meghallgatjuk. — Ha ennyi „kulisszatitkot" elárul saját családjáról, mondana-e valamit a „nagyobb család", az Operaház balett-táncosainak ünnepéről is? — Mondtam, hogy szeretem az ünnepeket. Kell az embereknek az ünnep, hogy egy kicsit kikapcsolódjanak a mindennapokból. Igyekszem itt, a munkatársaim, kollégáim számára is minél több ünnepelni valót találni. Meleg, családias hangulatban adjuk át például a 25. évi balett-táncosi jubileumkor az aranygyűrűt. Ugyancsak meg szoktuk ünnepelni nyugdíjasainkat (akik közül sokan még fiatal emberek., táncolni nem lehet a szokásos nyugdíjas korig). de fiatal, pályakezdő, tehetséges táncosainkat is. Az interjúnak vége. Siet az igazgatónő, ezernyi dolga, tennivalója van. irányítani, segíteni a táncosokat, hogy szép előadásokat látva, élvezve — 'a közönség is ünnepelhessen. V. E. r Uj magyar zenetörténet A háború utáni magyar- országi művelődéstörténet egyik jellegzetes mozzanata, hogy csaknem teljességre törekvő. összefoglaló jellegű munkák születtek a különböző művészeti és tudományos ágazatokban. A magyar zene történetét összefoglaló tudományos igényű munka azonban mindmáig hiányzik ezeknek sorából. A hetvenes évek elején Szabolcsi Bence kezdeményezésére azután megkezdték a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében az anyaggyűjtést a hatalmas munkához. Jó néhány magyar zenetörténeti kiadvány jelent meg már a korábbi években is. inkább csak a népszerűsítés, mint a tudományos teljességre törekvés igényével. Annál is inkább így volt ez. mivel a magyarországi zene- történetnek szinte a legutóbbi évekig akadtak alig feltérképezett, vagy éppen téves megítélést elszenvedő területei. A készülő ötkötetes reprezentatív kiadvány mindezeket igyekszik felderíteni, pótolni, illetve pontos, tudományos magyarázatot adni ott, ahol ez szükséges. Á Magyarország zenetörténete című munka. amelynek első kötete várhatóan 1987 karácsonyára jelenik meg. öt zenetörténeti korszakra osztva tárgyalja majd a mindenkori Magyarország zenei életét. Az első kötet közel fél évezredet tekint át. megközelítően Buda el ■ estéig. 1542-ig tárgyalja a hazánk területén született és hangzó zenei anyagot. rávilágít természetesen a muzsikálás igényének, lehetőségeinek társadalmi körülményeire, E korszak középpontjában a magyar gregorián zene áll, amely éppen a készülő hatalmas munkához végzett kutatások során nyert — főként Rajeczky Benjamin nagy értékű tudományos tevékenysége révén — a korábbitól eltérő, újfajta megvilágítást. Sokáig uralkodott ugyanis az a felfogás. hogy hazánkban a XVI. századot megelőző időkben nem volt említést érdemlő zenei élet. E felfogás elsősorban arra épült, hogy a középkortól magyar nyelvű zenei emlékünk nincs, a gregorián pedig, amely latin nyelvű — vélték akkoriban — nemzetközi, s ezért nem tartozik a magyar zenetörténet vérkeringésébe. Jelentősek azok a tudományos eredmények is, amelyek a kiadvány következő köteteihez végzett kutatások során kerültek napvilágra. A második kötet, amely a XVI. és VII. századi magyarországi zenemúveléssel foglalkozik. főleg a városok zenei életét, a fejedelmi, főúri zenét és az iskolai nevelést tárgyalja. A levéltári kutatások nyomán feltárult kép alapvetően átformálja a városi zenélésről eddig vallott felfogásunkat, hiszen a második kötet szerkesztője, Bárdos Kornél, számos szlovákiai, horvátországi, erdélyi levéltár anyagát dolgozta fel, amelyek mindeddig — miként a középkor; levéltári anyag is — rejtve maradtak a kutatók és a nagyközönség előtt. Feltáratlan marad azonban még mindig az egykori török hódoltsági terület zenei élete Annyi azonban . bizonyos, hogy az akkori, részekre szakadt Magyarország területén soha nem szűnt meg a zenei élet folytonossága, s hogy hazánk zenetörténete a maga sajátos módján mindig része volt a nagy európai történeti áramlatban zajló eseményeknek. Ugyancsak a városi, valamint a főúri zeneélet a témája a harmadik kötetnek, amely a XVIII. századdal foglalkozik. Esterházy Pállal és persze Haydn korával eddig is sokat foglalkoztak, ám éppen ezek fénye homályosította el azoknak a kismestereknek a tevékenységét, akik a" kor azonos zenei köznyelvét beszélték (ezt a zenetörténeti korszakot szokás gyűjtőnéven a bécsi klasszicizmus korának nevezni), s akiknek a vállán jutottak tovább még az olyan nagy egyéniségek is. amilyen Mozart volt. A legkevesebbet egyelőre a kiadvány negyedik, a romantikát feldolgozó kötetének anyagáról tudunk mondani, mivel itt is a nagy egyéniségek elhomályosító, de egyben ellentmondásosnak is bizonyult kisugárzása sokáig akadályozta a tisz- tánlását. Ezért várható, hogy ezt meg fogja előzni a Magyarország zenetörténete ötödik, XX. századdal foglalkozó kötete, — amely szintén sok új. de — éppen mert mai zenéről van szó — még kiforratlan tudományos anyaggal lesz gazdagabb az eddigi feldolgozásoknál. A készülő munkához hasonlatos, összefoglaló, nemzeti zenetörténet nem any- nyira elterjedt műfaj a zenetörténetírásban. ahol inkább a nagy lexikonokra helyezték a hangsúlyt. Nemzetközi viszonylatban tehát nem késtünk el a kiadványnyal. És ha az említett más hazai kiadványaink sorában a Magyarország zenetörténete egyike lesz is az utolsóknak, végre betölti majd azt a pótolhatatlan űrt, amelyet a zene történetével foglalkozó tudományos szakemberek, főiskolai hallgatók, diá. kok, a magyar zene iránt érdeklődő közönség mindmáig érzett. Sz. Gy. Hatvanban... Mindennapi nyelvünk A Múzsák Gyermekkönyvkiadó az ünnepi gyermekkönyvhét kapcsán kiállítást rendezett a hatvani Ady Endre Könyvtárban, ahol több. mint félszáz müvet tekinthetnek meg az ifjú olvasók (Fotó: Szabó Sándor) JEgy divatos igealak nyomában A figyelmes újságolvasók nap mint nap tapasztalhatják. hogy a szükségeltetik igealak egvre gyakrabban jelentkezik napilapjaink és folyóirataink hasábjain. Horv milyen beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben, arról ez a példatár is bizonykodik: „Egy-egv Háttérben (Kiegészítő olvasmányok iskolásoknak) körülbelül negyven cikk jelenik meg. évenként, tehát majd félezer írás szükségeltetik” (Magyar Nemzet. 1986. nov. 13.) — „Nincsenek birtokában annak az ismeretanyagnak, gyártási kultúrának, ami a tökéletes árucikkhez szükségeltetik" (Népújság. 1986 nov. 18 ). — „A színmű értékeinek néhány találó szóval való értelmezéséhez kritikusi tehetség is szükségeltetik" (Kritika. 1986 11. sz 33. 1.). Nem is olyan régen elsősorban a hivatalos színezetű és jellegű közlésekben tudósításokban és főleg vezércikkekben. illetőleg gazdaságpolitikai természetű vitaírásokban jelentkezett szinte felesleges gyakorisággal. olyannyira, hogy valóban divatszóvá vált és közönségesedéit. S éppen napjainkban az interjúk és riportok szövegrészleteiben is szerephez jut. Persze, nehéz eldönteni, kinek a kezdeményezésére. vajon a riporterek vagy a riportalanyok számlájára írandó-e. hogv a szükségeltetik igealak természetesebb. élőnyelvibb rokon értelmű megfelelői nem kapnak nyelvi szerepet. Ritkábban olvashatjuk pl. ezeket a nyelvi formákat: szükséges. szükség van rá. szükségszerű. kívánatos, nélkülözhetetlen. kell. kelletik stb. Az Eger—Rába ETO mérkőzés előtt nyilatkozó edző így fogalmazott: „Abban bízom. hogy a mieink odaadó, lelkes játékkal a győzelmüket megakadályozhatják. Persze ehhez telt ház és buzdító közönség is szükségeltetik" (Népújság, 1986. nov. 15.). A szenvedő ragozású szükségeltetik igealak az idézett szövegösszefüggésben éppen hivataloskodó színezete és hangulata miatt a személyes jellegű hangvételt is elszürkítette. Azt azonban külön is hangsúlyoznunk kell. hogv a szenvedő alakú és tartalmú szükségeltetik igealakot nem a szigorkodó nvelvvé- dő buzgalom tette rostára annál is inkább nem. mert nekünk is az a véleme nyünk. hogv nincs alapja ennek az iskolás klapancia nak. hogv „a tátik, tetik. a magyarban nem használta tik". Tudomásul kell vennünk. hogy a szenvedő igealakok ősi kifejező eszközei a magyar nyelvnek. Mai mindennapi nyelvhasználatunkban is jelentkeznek. E/ a példatár is erről bizonykodik: méltóztatik, tudatik megadatatik. hitelesíttetik engedtessék meg. elhalasztónk stb. A korszerű monda nivalót megfogalmazó mai költőink is sajátos stíluseszközként élnek a szenvedő igékkel: „Tébolyoghatsz virradatig. míg a látvány megadatik" (Nagy László: Tenyered éle előtt). — „Hatalmát időknek, erőknek. íg\ mértük, helytállva ahogy megszavaztatott" (Illyés Gyula: Hatalmas nagy korszak). S végül, arra a kérdésre is felelnünk kell: mivel magyarázhatjuk a szüksége Hetik igealak felesleges gyakorisággal való elterjedését Elsősorban azzal, hogy egyesek éppen a szenvedő ige- alakkal próbálják érdekesebbé. színesebbé, eredetibbé formálni mondanivalójukat De a jóból is megárt a sok: a felesleges gyakori használatban megkopik a szó sajátos közlő, kifejező értéke, és lassan közhelyszerűséget is példázó divatszóvá szürkül Kár érte! Dr. Bakos József Zsigmond-korabeli töredék. A kotta feletti sorban magyar nyelvemlék: A „Krisztus Feltámada" című népének kezdő sora
