Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-23 / 301. szám

4.­1 . »11 NÉPÚJSÁG, 1986. december 23., Jredd „Barátságban” a citerások Évek óta működik a Me­gyei Művelődési Központban a Barátság citerazenekar. Az együttes a megye legjobb muzsikusvezetőiből tevődik össze. Idén ősszel vendég­szerepeitek Szovjetunióban az Egerrel testvérkapcsolatot tartó városban, Csebokszári- ban. Helyi dallamokkal is szórakoztatták a szép szám­mal összegyűlt ottani kö­zönséget. Ahogy mondják, köztük mindenki megtalálja a he­lyét, aki szeret közösségben zenélni. Nemrégen a horti művelődési ház Kismenyecs- ke csoportjából három kis­lány csatlakozott hozzájuk. Remélik, hogy példájukat követni fogják mások is, bár a zenészeknek szabad­idejüket kell feláldozni, fá­radtságot nem ismerve. „Szünidei olvasmány­élményem” Az ünnepi gyermekkönyv­hét keretében a közelmúlt­ban került sor a Megyei Könyvtár gyermekrészlegé­nek szervezésében a Szün­idei olvasmányélményem cí­mű országos pályázat me­gyei döntőjére. A sikeres le­bonyolításhoz a megyei út­törőelnökség és a Hámán Kató Megyei Űttörőház nyúj­tott segítséget. A kisdiákok közül első helyezettként Dányi Péter, a Hatvani 2-es Számú Ál­talános Iskola tanulója ju­tott be az országos döntőbe. Erre 1987. májusában Bu­dapesten kerül sor, s a rá­dió is közvetíti. Az országos rendezőszervek második és harmadik helyezésben Má­té Csillát és Veréb Katalint, a Hatvani 2-es Számú Ál­talános Iskola tanulóit ré­szesítették. Vers- és prózamondó verseny „Zengő, r I 'ff ekes szó Szép hagyományai vannak megyénkben a Közalkalma­zottak Szakszervezete vers- és prózamondó versenyének Innen indult el az a kezde­ményezés is, amelynek ered­ményeként már országos ve­télkedővé duzzad 1987-re az esemény. Jövő évben elő­ször rendezik meg valameny- .nyi megyében a viadalt „Zengő ékes szó" címmel. A pályázók Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag című köl­teményével mutatkoznak be, valamint Arany János, Ka­rinthy Frigyes, Kassák La­jos, Garai Gábor, Juhász Gyula vagy Mikszáth Kál­mán műveiből választhatnak egyet. Jelentkezni az alap­szervezeteknél lehet. Büki Attila: Szélfútta szavak »OKI ATTILA Szélfútta szavak Büki Attila Szombathe­lyen született 1948-ban. Esz- mélkedésének színterei: Bük. Szombathely, Kapuvár és Győr. 1984 óta él Budapes­ten. Verseivel szerepel a Pannóniái ének (1977), a Radnóti koszorúja (1979), a Hétköznapok és a Soproni füzetek című antológiákban. Megjelentek versei a Bala­ton hulláma című ukrán an­tológiában is. Első önálló verseskötete 1978-ban jelent meg Arcomon szél söpör címmel, majd 1986-ban a második, amely a Szélfútta szavak címet viseli. Alig több mint ötven köl­temény kapott helyet a kö­tetben hét fejezetcím alatt. Versei a gyermekkorról, a szülőkről, a szülői házról vallanak, majd a felnőttkor élményeit tükrözik. Büki Attila kifejezetten lí­rai alkat. Megkapó képek­ben fejezi ki mondanivaló­ját, még a társadalmi mon­danivalót hordozó költemé­nyeiben is. Otthonosan mo­zog a természet, a csend vi­lágában, igaz szavakban szól az emberi érzésekről, a ba­rátságról, a szerelemről, a hitről, az egymásért érzett felelősségvállalásról. Karácsony című verse is « lírai alkatáról árulkodik: „ma csillag csöndjét árasztja a völgy este az árvákért szól a harang megfogja kezünket a szeretet és kirajzolódnak az emlékezések egymást kereső szív­tükreinkben . (kaposi) Úton az Omega Szilveszterre alkalmi zenészekkel bővül az együttes — Huszonnégy év alatt 12 önálló zenei anyagot tartal­mazó nagylemezt készített a nagy múltra visszatekintő magyar rockegyüttes, az Omega. A tizenkettedik a tavasszal jelent meg, s a nem éppen optimista A Föld ár­nyékos oldalán címet kapta. Mostanában válságban van a rockzene nálunk, szűkül­nek a koncertezés lehetősé­gei, sekélyesedik a közízlés, egyre kevesebb rockzenész tud megélni a muzsikálás­ból. Hosszabb kihagyás után az Omega ilyen körülmé­nyek között tért vissza a koncertpódiumra és szép si­kerrel mutatja be új lemez­anyagát a nyár eleje óta. A sorozat befejezéseként no­vember 19. és 28. között vi­déki nagyvárosok sportcsar­nokaiban lépett fel az együttes. A veszprémi elő­adáson jelen volt Peter Hauke, a WEA nevű lemez­cég producere is, aki tár­gyalásokat folytat új Ómega- lemez külföldi megjelenteté­séről. A mostani előadássorozat egy hosszabb felkészülés el­ső állomása. Jövőre ünnep­li az együttes fennállásának negyedszázados jubileumát. Az új műsor mellett új nagylemezzel, az együttes életét bemutató könyvvel és öt archív lemezes album­mal is szeretne a jubileumi évben jelentkezni. Utóbbi a Trombitás Frédi és a Ret­tenetes emberek, a 10 ezer lépés, az Éjszaka ország­úton, az Élő Omega és az Omega 5. című korai leme­zeket tartalmazza, korszerű­sített hangtechnikával. Még az idei esztendő ese­ménye lesz az Omega háza táján, hogy az együttes sze­repel a televízió szilveszte­ri kívánságműsorában, ami­kor bemutatkoznak az al­kalmi új zenészek is. Az omegások vállalták, hogy egy-egy dal erejéig bárki be­szállhat hozzájuk zenélni, ha megfelel egy minimális feltételnek. Bárki jelentkez­het tehát a mostani koncer­tek színhelyén, a próbák után kiderül, hogy kiket hív­nak majd meg a szilveszteri televíziós fellépésre. Játék, korhatár nélkül A rádiós újságírók, szer­kesztők, rendezők sok szem­pontból lekörözték tévés kol­légáikat. Ez egyébként ért­hető, hiszen a műfaj, a vál­lalkozás régebbi keletű, vagy­is elkötelezettjei — de csak ők! —, kedvükre válogathat­nak elődeik tapasztalatainak gazdag tárházából. Az is tény, hogy a válto­zatos kínálatban bőven akad ismétlésre méltó. Méghozzá szombat délelőtt. amikor több százezren kapcsolják be készüléküket. Ekkor ki­fejezetten ajándéknak. fi­gyelmességnek tekintik, ha ízelítőt kapnak a korábbi hét legnívósabbnak tartott prog­ramjaiból. Ilyesmivel örvendeztetett meg mindnyájunkat decem­ber 20-án, az Ismét — a ja­vából című, egyértelmű igé­nyességre valló összeállítás. Csak dicsérhetem Katona Terézia hozzáértését, stílus- és arányérzékét. Voltakép­pen minden rétegre gondolt, arra törekedve — buzgólko- dását siker koronázta —, hogy senkinek se okozzon csalódást. A teljes ajánlat felkeltet­te érdeklődésemet, lebilin­cselte figyelmemet, egy azonban különösképpen meg­ragadott. A kétségkívül talpraesett riporter talált egy tizenéves fiút, akit először különös hobbijáról faggatott. Meg­tudhattuk, hogy ez a szim­patikus kamasz — nevezhet­nénk máris egyéniségnek — konyhai edényekből, lábasok­ból, tepsikből „kényszerít ki" sajátos hangvételű zenét, muzsikát. A történet önma­gában jó téma, a hamaro­san ifjúvá serdülő gyerek mégsem ezzel, hanem ham­vasán friss nyíltságával, le­bilincselő „filozófiájával" bű­völte el a hallgatókat. Azt bizonygatta, hogy az önfeledt, a megújító, a meg­tisztító játék nincs, nem le­het korhatárhoz kötve. Hangsúlyozta: az idősebbek is vágynak rá, sóvárog­ják, de bensőjükből fakadó óhajukat letagadják, titkol­ják, megtanult, ellesett, unal­mas. fárasztó, csak azért is pózok, kedélyzsibbasztó ko­molykodás, elutasító ridegség mögé rejtik, megfosztva ma­gukat a fiatalosság katarzi­sától, holott ezt nem szám­űzhetik a múló évtizedek. Arra intett, hogy ne ko- pírozzunk hibás viselkedés- normákat, ne legyünk csuka­szürkék, a másokhoz igazo­dás miatt ne tékozoljuk el személyiségünk gazdagságát, hanem ezzel is lepjünk meg mindenkit. Ha így lenne, akkor a mo­soly, a hamisítatlan derű nem csak ritka ünnepnapo­kon lopózna szűkebb és tá- gabb környezetünkbe. Mennyire igaz! Ugye, meg­szívleljük ... ? Pécsi István Ünneplőben L Az elmúlt héten a rádió­műsor összeállításában is ér­ződött a készülődés a békes­ség és szeretet ünnepére. Olyan témát válogáttak a szerkesztők, ismételtek évek­kel előbbi műsorokat, me­lyeknek mondanivalója, egyé­ni sorsok bemutatásával is, a legkisebb közösségnek, a családnak, ezen belül az egyes ember érzelemvilágá­nak fontosságát hangsúlyoz­ta. Mindezt több esetben az irodalom és a zene stílusos alkalmazásával, mely a mű­sorok alaphangját adta meg, célját szolgálta. Számvetést végzett az ország, nem ke­rülheti el ezt az egyes em­ber sem. Ha majd elnépte­lenednek az utcák, az aján­dékok mellé felsorakoznak kinek-kinek lelkiismerete szerint azok a gondolatok is, melyeket a jövőben szívesen elkerülnek. Mint azok a szü­lők. akiknek gyermekei — Ünneplőben című műsor — “ nevelőotthonban kénytele­nek tölteni legszebb napjai­kat is. Várnak a jó szóra, a levélre, a látogatásra, sok­szor hiába. Felnőtt módon tervezik leendő családjuk életét, melyben nem fedez­hető majd fel saját sorsuk világa. Szülői gondoskodás nélküli napjaikat — a leg­jobb ellátás sem pótolhatja a családot — a maguk mód­ján próbálják alakítani, ne­velői segítséggel. Élmény, ér­zelem. A szavakat ismerik, de ki tölti meg tartalommal azokat? A legtöbb szülő azonban mindent megtesz gyermekéért, viszonzást nem is várva fáradozásaiért. Az élet rendje szerint a gondo­zásra szoruló, idős szülők felnőtt gyermekeiket támo­gatják. Az örökség fejében című dokumentumműsor en­nek ellenkezőjét mutatja be. Amikor az eltartók ember­hez méltatlan módon bán­tak el szüleikkel. Kemény fi­gyelmeztetés volt az adás, sok szemtanú megszólaltatá­sával. Arra intett, hogy a sok lóerős motorok gázpe­dáljai helyett érinteni kell a fékeket is. Az indulatok fé­keit. Nemcsak az év utolsó napjaiban. Különben a gyer­tya melege csak fizikailag lesz érezhető. Lövei Gyula Ráspoly Ede és a gejzír Ráspoly Ede okleveles vízvezeték-szerelő barátsá­gosan, ámde határozottan a szemembe nézett és azt mondta: — Az én jelszavam, akár a Hiltoné: a lehetetlent azonnal megcsinálom, a cso­dákra néhány percig várni kell. Aztán hajókoffer méretű szerszámos ládájából elő­szedte a legkülönbözőbb szerkezeteket és a javítás­hoz látott. Először egy fúró­val három lyukat készített egymás alá a falba a kony­hába a vízcsap mellett, majd azokat kóccal betömte és pecsétviaszt csepegtetett rájuk. Aztán elővett egy hatvan centiméter hosszú­ságú vésőt iés gondosan a csempe alá illesztette. — De Mester! — hebeg­tem ... az istenért .... hi­szen csak egy alátét kelle­ne .. . — Azt maga csak hiszi uram. De hát imit gondol, ha a tömítés elkopik, akkor mi lehet ott belül? ... — és rejtélyes mozdulattal a tég­lák mögé mutatott. Aztán erélyesen a vésőre koppintott tízkilós kalapá­csával és máris hullott a vakolat, a téglatörmelék és nemsokára hallatszott a szomszédok élénk tiltakozá­sa is. A mestert azonban ez mit sem zavarta. — Na, most elforgatjuk ezt a csapocskát... — mond­ta, és máris a kezében csil­logott a díszes alkatrész. — Hát ez a régi, jó világ­ban meg nem történhetett volna — elmélkedett, de ak­kor már a második csap is a kezében volt. — Gyorsan egy rongyot, egy lavórt, meg egy vödröt — adta ki az utasítást, mi­közben a víz szépen gyüle­kezett a konyhában, a nagy­szobában, az erkélyen, il­letve onnan már lefelé is folydogált. — Nem gond egy kis viz. úgyis aszályos volt az idő­járás heherészett emígy a mester —, s közben már a fürdőszobai vízvezetékcsövet lyukasztotta ki. Közben ar­ra is jutott ideje, hogy né­hány kisgyermeknek papír­hajókat is készítsen, mert már közben az udvaron is tócsák keletkeztek. Az újabb műveletek kö­vetkeztében a szomszédasz- szonynak átdobott egy men­tőövet, maga pedig gumicsó­nakba ülve evezte végig a nagyszobát. Később esőkö­penyt öltött lés a csuklyát is a fejére húzta, mert ak­kor már a plafonról is öm­lött a víz. Éjjel egy óra körül elzár­ta a főcsapot, javasolta, hogy verjünk fel sátrat a kis szobában, ő pedig majd reggel jön- és befejezi a munkát. Ennek már közel egy hó­napja, de a mester azóta sem ér rá. Állítólag az egyik városrészben véletlenül megfúrt egy vízvezetékcsövet, s a helyi hatóságok azt hit­ték, hogy .forrásra leltek. A rosszmájúnk szerint ez me­legvízcső volt, s az illetéke­sek nem is forrásra, hanem gejzírre gyanakodtak. Hogy mint is történt, azt most már nehéz lenne meg­állapítani, de némelyek sze­rint Ráspoly Edét még víz­ügyi ielőadónak is fel akar­ták kérni a hivatalban. Ő, azonban kijelentette, hogy marad — továbbra is a területen akarja kamatoz­tatni a tudását. Nálunk pedig megkezdő­dött a nagy karbantartás. Kaposi Levente Munkás­művelődési vetélkedő (Tudósítónktól): Negyvennégy brigád több mint ezer tagja kapcsoló­dott be a visontai Gagarin Hőerőmű Vállalat szocialis­ta brigádjai által szervezett hagyományos munka- és művelődésvetélkedésbe. A döntőn, — amelyet a napokban rendeztek — az. eddigi elért összeredmény alapján is az erőmű Ma­gyar—Szovjet Barátság szo­cialista brigádja lett az első. míg a második, illetve har­madik helyen a Madam Curie és a Dózsa György brigádok végeztek. Korcsog Béla

Next

/
Thumbnails
Contents