Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-23 / 301. szám
4.1 . »11 NÉPÚJSÁG, 1986. december 23., Jredd „Barátságban” a citerások Évek óta működik a Megyei Művelődési Központban a Barátság citerazenekar. Az együttes a megye legjobb muzsikusvezetőiből tevődik össze. Idén ősszel vendégszerepeitek Szovjetunióban az Egerrel testvérkapcsolatot tartó városban, Csebokszári- ban. Helyi dallamokkal is szórakoztatták a szép számmal összegyűlt ottani közönséget. Ahogy mondják, köztük mindenki megtalálja a helyét, aki szeret közösségben zenélni. Nemrégen a horti művelődési ház Kismenyecs- ke csoportjából három kislány csatlakozott hozzájuk. Remélik, hogy példájukat követni fogják mások is, bár a zenészeknek szabadidejüket kell feláldozni, fáradtságot nem ismerve. „Szünidei olvasmányélményem” Az ünnepi gyermekkönyvhét keretében a közelmúltban került sor a Megyei Könyvtár gyermekrészlegének szervezésében a Szünidei olvasmányélményem című országos pályázat megyei döntőjére. A sikeres lebonyolításhoz a megyei úttörőelnökség és a Hámán Kató Megyei Űttörőház nyújtott segítséget. A kisdiákok közül első helyezettként Dányi Péter, a Hatvani 2-es Számú Általános Iskola tanulója jutott be az országos döntőbe. Erre 1987. májusában Budapesten kerül sor, s a rádió is közvetíti. Az országos rendezőszervek második és harmadik helyezésben Máté Csillát és Veréb Katalint, a Hatvani 2-es Számú Általános Iskola tanulóit részesítették. Vers- és prózamondó verseny „Zengő, r I 'ff ekes szó Szép hagyományai vannak megyénkben a Közalkalmazottak Szakszervezete vers- és prózamondó versenyének Innen indult el az a kezdeményezés is, amelynek eredményeként már országos vetélkedővé duzzad 1987-re az esemény. Jövő évben először rendezik meg valameny- .nyi megyében a viadalt „Zengő ékes szó" címmel. A pályázók Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag című költeményével mutatkoznak be, valamint Arany János, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Garai Gábor, Juhász Gyula vagy Mikszáth Kálmán műveiből választhatnak egyet. Jelentkezni az alapszervezeteknél lehet. Büki Attila: Szélfútta szavak »OKI ATTILA Szélfútta szavak Büki Attila Szombathelyen született 1948-ban. Esz- mélkedésének színterei: Bük. Szombathely, Kapuvár és Győr. 1984 óta él Budapesten. Verseivel szerepel a Pannóniái ének (1977), a Radnóti koszorúja (1979), a Hétköznapok és a Soproni füzetek című antológiákban. Megjelentek versei a Balaton hulláma című ukrán antológiában is. Első önálló verseskötete 1978-ban jelent meg Arcomon szél söpör címmel, majd 1986-ban a második, amely a Szélfútta szavak címet viseli. Alig több mint ötven költemény kapott helyet a kötetben hét fejezetcím alatt. Versei a gyermekkorról, a szülőkről, a szülői házról vallanak, majd a felnőttkor élményeit tükrözik. Büki Attila kifejezetten lírai alkat. Megkapó képekben fejezi ki mondanivalóját, még a társadalmi mondanivalót hordozó költeményeiben is. Otthonosan mozog a természet, a csend világában, igaz szavakban szól az emberi érzésekről, a barátságról, a szerelemről, a hitről, az egymásért érzett felelősségvállalásról. Karácsony című verse is « lírai alkatáról árulkodik: „ma csillag csöndjét árasztja a völgy este az árvákért szól a harang megfogja kezünket a szeretet és kirajzolódnak az emlékezések egymást kereső szívtükreinkben . (kaposi) Úton az Omega Szilveszterre alkalmi zenészekkel bővül az együttes — Huszonnégy év alatt 12 önálló zenei anyagot tartalmazó nagylemezt készített a nagy múltra visszatekintő magyar rockegyüttes, az Omega. A tizenkettedik a tavasszal jelent meg, s a nem éppen optimista A Föld árnyékos oldalán címet kapta. Mostanában válságban van a rockzene nálunk, szűkülnek a koncertezés lehetőségei, sekélyesedik a közízlés, egyre kevesebb rockzenész tud megélni a muzsikálásból. Hosszabb kihagyás után az Omega ilyen körülmények között tért vissza a koncertpódiumra és szép sikerrel mutatja be új lemezanyagát a nyár eleje óta. A sorozat befejezéseként november 19. és 28. között vidéki nagyvárosok sportcsarnokaiban lépett fel az együttes. A veszprémi előadáson jelen volt Peter Hauke, a WEA nevű lemezcég producere is, aki tárgyalásokat folytat új Ómega- lemez külföldi megjelentetéséről. A mostani előadássorozat egy hosszabb felkészülés első állomása. Jövőre ünnepli az együttes fennállásának negyedszázados jubileumát. Az új műsor mellett új nagylemezzel, az együttes életét bemutató könyvvel és öt archív lemezes albummal is szeretne a jubileumi évben jelentkezni. Utóbbi a Trombitás Frédi és a Rettenetes emberek, a 10 ezer lépés, az Éjszaka országúton, az Élő Omega és az Omega 5. című korai lemezeket tartalmazza, korszerűsített hangtechnikával. Még az idei esztendő eseménye lesz az Omega háza táján, hogy az együttes szerepel a televízió szilveszteri kívánságműsorában, amikor bemutatkoznak az alkalmi új zenészek is. Az omegások vállalták, hogy egy-egy dal erejéig bárki beszállhat hozzájuk zenélni, ha megfelel egy minimális feltételnek. Bárki jelentkezhet tehát a mostani koncertek színhelyén, a próbák után kiderül, hogy kiket hívnak majd meg a szilveszteri televíziós fellépésre. Játék, korhatár nélkül A rádiós újságírók, szerkesztők, rendezők sok szempontból lekörözték tévés kollégáikat. Ez egyébként érthető, hiszen a műfaj, a vállalkozás régebbi keletű, vagyis elkötelezettjei — de csak ők! —, kedvükre válogathatnak elődeik tapasztalatainak gazdag tárházából. Az is tény, hogy a változatos kínálatban bőven akad ismétlésre méltó. Méghozzá szombat délelőtt. amikor több százezren kapcsolják be készüléküket. Ekkor kifejezetten ajándéknak. figyelmességnek tekintik, ha ízelítőt kapnak a korábbi hét legnívósabbnak tartott programjaiból. Ilyesmivel örvendeztetett meg mindnyájunkat december 20-án, az Ismét — a javából című, egyértelmű igényességre valló összeállítás. Csak dicsérhetem Katona Terézia hozzáértését, stílus- és arányérzékét. Voltaképpen minden rétegre gondolt, arra törekedve — buzgólko- dását siker koronázta —, hogy senkinek se okozzon csalódást. A teljes ajánlat felkeltette érdeklődésemet, lebilincselte figyelmemet, egy azonban különösképpen megragadott. A kétségkívül talpraesett riporter talált egy tizenéves fiút, akit először különös hobbijáról faggatott. Megtudhattuk, hogy ez a szimpatikus kamasz — nevezhetnénk máris egyéniségnek — konyhai edényekből, lábasokból, tepsikből „kényszerít ki" sajátos hangvételű zenét, muzsikát. A történet önmagában jó téma, a hamarosan ifjúvá serdülő gyerek mégsem ezzel, hanem hamvasán friss nyíltságával, lebilincselő „filozófiájával" bűvölte el a hallgatókat. Azt bizonygatta, hogy az önfeledt, a megújító, a megtisztító játék nincs, nem lehet korhatárhoz kötve. Hangsúlyozta: az idősebbek is vágynak rá, sóvárogják, de bensőjükből fakadó óhajukat letagadják, titkolják, megtanult, ellesett, unalmas. fárasztó, csak azért is pózok, kedélyzsibbasztó komolykodás, elutasító ridegség mögé rejtik, megfosztva magukat a fiatalosság katarzisától, holott ezt nem száműzhetik a múló évtizedek. Arra intett, hogy ne ko- pírozzunk hibás viselkedés- normákat, ne legyünk csukaszürkék, a másokhoz igazodás miatt ne tékozoljuk el személyiségünk gazdagságát, hanem ezzel is lepjünk meg mindenkit. Ha így lenne, akkor a mosoly, a hamisítatlan derű nem csak ritka ünnepnapokon lopózna szűkebb és tá- gabb környezetünkbe. Mennyire igaz! Ugye, megszívleljük ... ? Pécsi István Ünneplőben L Az elmúlt héten a rádióműsor összeállításában is érződött a készülődés a békesség és szeretet ünnepére. Olyan témát válogáttak a szerkesztők, ismételtek évekkel előbbi műsorokat, melyeknek mondanivalója, egyéni sorsok bemutatásával is, a legkisebb közösségnek, a családnak, ezen belül az egyes ember érzelemvilágának fontosságát hangsúlyozta. Mindezt több esetben az irodalom és a zene stílusos alkalmazásával, mely a műsorok alaphangját adta meg, célját szolgálta. Számvetést végzett az ország, nem kerülheti el ezt az egyes ember sem. Ha majd elnéptelenednek az utcák, az ajándékok mellé felsorakoznak kinek-kinek lelkiismerete szerint azok a gondolatok is, melyeket a jövőben szívesen elkerülnek. Mint azok a szülők. akiknek gyermekei — Ünneplőben című műsor — “ nevelőotthonban kénytelenek tölteni legszebb napjaikat is. Várnak a jó szóra, a levélre, a látogatásra, sokszor hiába. Felnőtt módon tervezik leendő családjuk életét, melyben nem fedezhető majd fel saját sorsuk világa. Szülői gondoskodás nélküli napjaikat — a legjobb ellátás sem pótolhatja a családot — a maguk módján próbálják alakítani, nevelői segítséggel. Élmény, érzelem. A szavakat ismerik, de ki tölti meg tartalommal azokat? A legtöbb szülő azonban mindent megtesz gyermekéért, viszonzást nem is várva fáradozásaiért. Az élet rendje szerint a gondozásra szoruló, idős szülők felnőtt gyermekeiket támogatják. Az örökség fejében című dokumentumműsor ennek ellenkezőjét mutatja be. Amikor az eltartók emberhez méltatlan módon bántak el szüleikkel. Kemény figyelmeztetés volt az adás, sok szemtanú megszólaltatásával. Arra intett, hogy a sok lóerős motorok gázpedáljai helyett érinteni kell a fékeket is. Az indulatok fékeit. Nemcsak az év utolsó napjaiban. Különben a gyertya melege csak fizikailag lesz érezhető. Lövei Gyula Ráspoly Ede és a gejzír Ráspoly Ede okleveles vízvezeték-szerelő barátságosan, ámde határozottan a szemembe nézett és azt mondta: — Az én jelszavam, akár a Hiltoné: a lehetetlent azonnal megcsinálom, a csodákra néhány percig várni kell. Aztán hajókoffer méretű szerszámos ládájából előszedte a legkülönbözőbb szerkezeteket és a javításhoz látott. Először egy fúróval három lyukat készített egymás alá a falba a konyhába a vízcsap mellett, majd azokat kóccal betömte és pecsétviaszt csepegtetett rájuk. Aztán elővett egy hatvan centiméter hosszúságú vésőt iés gondosan a csempe alá illesztette. — De Mester! — hebegtem ... az istenért .... hiszen csak egy alátét kellene .. . — Azt maga csak hiszi uram. De hát imit gondol, ha a tömítés elkopik, akkor mi lehet ott belül? ... — és rejtélyes mozdulattal a téglák mögé mutatott. Aztán erélyesen a vésőre koppintott tízkilós kalapácsával és máris hullott a vakolat, a téglatörmelék és nemsokára hallatszott a szomszédok élénk tiltakozása is. A mestert azonban ez mit sem zavarta. — Na, most elforgatjuk ezt a csapocskát... — mondta, és máris a kezében csillogott a díszes alkatrész. — Hát ez a régi, jó világban meg nem történhetett volna — elmélkedett, de akkor már a második csap is a kezében volt. — Gyorsan egy rongyot, egy lavórt, meg egy vödröt — adta ki az utasítást, miközben a víz szépen gyülekezett a konyhában, a nagyszobában, az erkélyen, illetve onnan már lefelé is folydogált. — Nem gond egy kis viz. úgyis aszályos volt az időjárás heherészett emígy a mester —, s közben már a fürdőszobai vízvezetékcsövet lyukasztotta ki. Közben arra is jutott ideje, hogy néhány kisgyermeknek papírhajókat is készítsen, mert már közben az udvaron is tócsák keletkeztek. Az újabb műveletek következtében a szomszédasz- szonynak átdobott egy mentőövet, maga pedig gumicsónakba ülve evezte végig a nagyszobát. Később esőköpenyt öltött lés a csuklyát is a fejére húzta, mert akkor már a plafonról is ömlött a víz. Éjjel egy óra körül elzárta a főcsapot, javasolta, hogy verjünk fel sátrat a kis szobában, ő pedig majd reggel jön- és befejezi a munkát. Ennek már közel egy hónapja, de a mester azóta sem ér rá. Állítólag az egyik városrészben véletlenül megfúrt egy vízvezetékcsövet, s a helyi hatóságok azt hitték, hogy .forrásra leltek. A rosszmájúnk szerint ez melegvízcső volt, s az illetékesek nem is forrásra, hanem gejzírre gyanakodtak. Hogy mint is történt, azt most már nehéz lenne megállapítani, de némelyek szerint Ráspoly Edét még vízügyi ielőadónak is fel akarták kérni a hivatalban. Ő, azonban kijelentette, hogy marad — továbbra is a területen akarja kamatoztatni a tudását. Nálunk pedig megkezdődött a nagy karbantartás. Kaposi Levente Munkásművelődési vetélkedő (Tudósítónktól): Negyvennégy brigád több mint ezer tagja kapcsolódott be a visontai Gagarin Hőerőmű Vállalat szocialista brigádjai által szervezett hagyományos munka- és művelődésvetélkedésbe. A döntőn, — amelyet a napokban rendeztek — az. eddigi elért összeredmény alapján is az erőmű Magyar—Szovjet Barátság szocialista brigádja lett az első. míg a második, illetve harmadik helyen a Madam Curie és a Dózsa György brigádok végeztek. Korcsog Béla
