Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-23 / 301. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 23., kedd 3? MAGYAR-OSZTRÁK VISZONY TEGNAP ÉS MA Példa is lehet Balról jobbra: Lippai Istvánná, Gulyás Imre, Lőrincz Mihály. Fehér István és Csipe Imre (Fotó: Perl Márton) Megújulni — gyorsított ütemben Munkások az MSZMP novemberi határozatairól Közismert, hogy az MSZMP Központi Bizottsága november végi ülésén határozatot hozott — többek között — a gazdasági munka megjavításának feladatairól. Visontai látogatásunkkor arra voltunk kíváncsiak, vajon a Thorez Bányaüzem dolgozóiban milyen benyomások alakultak ki a dokumentum olvastakor. s hogyan „fordították" le az abban foglaltakat a saját területükre, tevékenységükre vonatkozóan. Beszélgetőtársaink voltak: Lippai Istvánné marós. Adamik István aknász. Lőrincz Mihály gépmester, Fehér István géplakatos. csoportvezető. Gulyás Imre lakatos, valamint Csipe Imre osztályvezető. Magyarország és Ausztria közép-európai szomszédsága olyan földrajzi és történelmi tény, amely nemcsak történelmileg befolyásolta mindkét országban a köz- gondolkodást, de napjainkban is eleven politikai hatosa van. E hatásmechanizmus 1945-ben mindkét országban átalakult. Ausztria, megszabadulva a fasizmustól, és visszanyerve függetlenségét, utat keresett a II. világháború után Európában kialakult kapcsolatrendszerbe. Magyarország pedig történelmi fejlődésének gyökeres irányváltásával indult el — egy formálódó kelet-európai szövetségi rendszer tagjaként — az új társadalmi- gazdasági viszonyok létrehozásának útján. Mindez azonban azt is jelentette, hogy történelmileg először a két ország határa két különböző társadalmi berendezkedésű ország határává is vált. A nemzetközi körülmények hatására e határ nemcsak két ország, de két világrendszer elválasztó vonala volt, ekkor még „hidegháborús" határt is jelentett. így Magyarország és Ausztria 1945 utáni kapcsolatainak első időszakát a különböző társadalmi rendszerek megszületésének problémái, a születés nemzetközi körülményei határozták meg. Az új társadalmi berendezkedés nehéz külső feltételek közötti konszolidálása Magyarországon, s Ausztria nemzetközi helyzetének rendezetlensége gyakorolt nagy befolyást a kétoldalú kapcsolatok körülményeire. A hidegháború viszonyai között a határon időnként lejátszódó incidensek, s a magyarországi államosítások vagyonjogi problémái jelezték az említett társadalmi rendszerhatárok kialakulásából, az új társadalmi-gazdasági feltételek létrejöttéből fakadó nehézségeket. Az osztrák államszerződés megkötése 1955-ben a kapcsolatépítés fontos feltételét teremtette meg, és mindkét országban kitapintható volt a viszony rendezéséhez szükséges politikai szándék is. Az 1955-os ellenforradalom azonban Magyarországot olyan időleges nemzetközi elszigeteltségbe taszította, amely megakadályozta a most már nagyon is esedékes kapcsolatrendezést. Az 1956 utáni sikeres és gyors magyarországi konszolidáció, az általános nemzetközi légkör bizonyos javulása végül megteremtette az 1945 óta függő kérdések — elsősorban a határkérdések és a vagyonjogi problémák — rendezésének lehetőségét, ami 1964-ben meg is történt. Ezzel egyidejűleg Ausztria hosszabb ideje formálódó — s az államszerződés megszületése óta belső osztrák törvénnyel is garantált — semlegesség-felfogása egyre inkább pozitív, aktív tartalmat kapott. Mindezek a fejlemények az 1960-as évek közepére a kétoldalú viszony normalizálásával, az egyezményes kapcsolatok kiépülésével, annak Jellendítéséhez vezettek. A nemzetközi enyhülés ekkor kezdődő kibontakozása sajátos módon támogatta a kétoldalú kapcsolatok e fellendülését. így olyan, egymást erősítő folyamatok játszottak rendkívül kedvező szerepet á „történelmi" magyar—osztrák viszonyban, ami hosszabb távon stabilizálta e kapcsolatok politikai és szerződéses alapjait. Az enyhülés eredményeinek alkalmazása ekkor került először egyszerre mindkét ország nemzetközi tevékenységének tengelyébe, ami rendkívül kedvező körülménynek bizonyult. A világgazdasági problémák felerősödése, az enyhülési politika deffenzívája. a nemzetközi feszültség fokozódása a 70-es évek közepé- től-végétől már bizonyos értelemben egyformán érintette mindkét ország helyzetét. Így a feszültség csökkentésében, az enyhülés eredményeinek megőrzésében való érdekeltség jelentette ebben az időszakban a magyar—osztrák viszony alapjait. A vezető politikusok között még az enyhülés időszakában kiépült személyes kapcsolatok, az így megszerzett bizalom nemcsak enyhültebb időszakban, hanem éppen a feszültségek fokozódása idején is jó szolgálatot tett. A magas szintű látogatások folyamata, a gazdasági, kulturális kapcsolatok egyre erősödő hálója lehetővé tette, hogy a kelet—nyugati viszonyban a 70-es évek közepétől bekövetkezett megtorpanás, majd romlás ne terjedjen ki a magyar—osztrák kapcsolatokra, így azok először szakadhattak el a nemzetközi helyzet általános mozgásirányától, sőt — a maguk szerény eszközeivel — megkíséreltük azt a pozitív irányba befolyásolni. A ma példaszerűnek mondott magyar—osztrák viszony leginkább általánosítható tanulsága a két ország több évszázados együttélése során kitermelődött kompromisszumos problémakezelési módban rejlik, amely sokszor fájdalmas történelmi tapasztalatok után valójában csak az elmúlt 20—25 évben jutott teljes érvényre. H. A. L. I.: — Jónak, főleg pedig szükségesnek ítélem az egészet. Kiváltképpen azt a részt, amely a főmunkaidő jobb kihasználásáról, védelméről szól. Nyilvánvaló, hogy a dolgozóknak nem a gyári idő alatt kell egyéb ügyes-bajos dőlgaikat elintézniük. Ehhez persze, az kell. hogy egy sor hivatal ügyfélfogadási rendje igazodjon, az állampolgárok műszakjaihoz. Valahogy úgy. mint azt a lányom általános iskolájában tették, ahová szerdai napon este 7 óráig mehetek. A. I.: — Vártam az újságok ezzel kapcsolatos híradását, ugyanis tudtuk, hogy valami fontos van készülőben. Másfél éve vagyok közvetlen termelésirányító, így azóta találkozom azokkal a gondokkal, amelyek más vezetőket is foglalkoztatnak. Mi ugyanis egyfajta „harapófogóban” vagyunk, A beosztottjaimnak is elégedettnek kell lenniük velem és a főnökeimnek is. Ez olykor nehezen fneg- valósítható. Főleg azért, mert egy-egy hibázásnak ritkán vannak meg a személyi konzekvenciái, azaz nem nevezzük meg azt. aki vétett. Hiszek benne, hogy ezután másként lesz, s a munkamorált rontóktól könynyebben meg lehet szabadulni. A felelősségrevonás most még hosszadalmas, rengeteg procedúrát igényel. A főmunkaidő becsületének' helyreállítása tényleg súlyponti kérdés . . . Bár. szerintem az emberek tisztában vannak azzal, hogy csak az itteni — jól végzett — tevékenységük révén boldogulhatnak. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy azért voltak jelentős előre, lépések a termelés területén. Ezeket a pozitívumokat kell tóvá bbf e j les zteni. L. M.: — A megítélésem az. hogy a határozat nyílt volt, őszinte, és rámutatott a hiányosságokra. Az aggályom csak az, hogy ezt a szemléletet a végrehajtás során is láthatjuk-e, mert az igazi fordulatot ott kellene produkálni. De képesek leszünk-e erre a jelenlegi gárdával? A veszteséges cégeket fel kell számolni hangoztatják. De mondanék egy példát... Teszem azt, mi azért leszünk veszteségesek, mert az erőmű nem tud akkora mennyiségű lignitet átvenni, amennyit mi kitermelhetnénk. Akkor mi van? Más kérdés, hogy a bányászat elismertsége igencsak hibádzik. Várjuk, hogy talán a bérfejlesztés révén valamit pótolnak ebből. Ellenkező esetben sokan elmennek majd tőlünk olyan helyre, ahol kevesebb erőfeszítéssel többet kereshetnek. F. I.: — A határozatoknak különösen a konkrétságát emelném ki. A főmunkaidő védelmével kapcsolatosan viszont vannak fenntartásaim. Minthogy a keresetek növekedése elmarad az árak emelkedése mögött, következésképpen — ha az ember a saját életszínvonalát valamiképpen meg akarja őrizni — valamilyen mellékállás után kell nézni. így viszont a főmunka szenved csorbát. Véleményem szerint döntő lesz, hogy a tisztességtelen módon szerzett jövedelmeket mennyire sikerül visszaszorítani. A bérrendezéseket illetően . . . Az a tapasztalatom, hogy a régebbi dolgozók keresete nem áll arányban az újonnan felvéttekével. pedig a törzsgárdáról abszolút nem szabad elfelejtkezni. G. I.: — Annyiban -talán ellentmondanék — minthogy itt a fiatalokat képviselem —, hogy azért az ifjakat is meg kell tartani. Ők azok, akik még keresik a helyüket. s a forintokra fokozottan szükségük van. Ez a másik oldala az ügynek . . . Jó. jó. az sem helyes. ha egy pályakezdő borítékja lényegesen vastagabb, mint azé. aki mondjuk már tíz éve ott dolgozik. Megcáfolhatatlan, hogy a munkaidőt nagyon jól kell kihasználni .. . Csak ehhez eszközök, kifogástalanul működő be* rendezések szükségeltetnek. Hiába állunk mi lelkesen a dologhoz, ha a műszaki bázis korszerűtlen. Nekünk pillanatnyilag is vannak olyan gépeink. amelyeket lépten-nyomon javítgatnunk kell, ez pedig a nyolc órából vesz el értékes perceket. Cs. I.: — Akárcsak a társadalom nagy többsége, én is sokat reméltem a határozatoktól. Rendkívül új volt számomra az, hogy megfogalmazták: a feladatok teljesítésének elmaradásáért a magas szintű végrehajtó szerveket is felelősség terheli. Ez jelzi azt is, hogy itt nemcsak kritikus, hanem önkritikus hangról van szó. Szerettem volna, ha ideológiával kapcsolatos rész is bekerül. Arra gondolok, hogy az értékek terén ad valami biztos támpontot, fogódzót. Gazdasági vonalon hiszem, hogy a műszaki fejlesztéseket és a műszaki értelmiség helyzetét magasabb „polcra” teszik majd, azaz átértékelik. A szocialista demokrácia további kibontakoztatásával elejét lehetne venni annak, hogy a hatalommal való élés esetenként ne vezessen visszaéléshez. Ha a mi cégünket nézem . . . Energiaimportői ország vagyunk, mégsem látom azt, hogy teljes erővel segítenék például a kül- fejtéses bányászatot. Fontosnak tartanám továbbá a szerződéses fegyelem erősítését, igaz, ez nehéz, hiszen sok termelési egység monopolhelyzetben van. Legalább ennyire lényeges lenne egy időt álló szabályozórendszer kidolgozása, hiszen egy-egy vállalat csak így képes hosz- szú távra érvényes stratégiát kidolgozni. Bízom benne, hogy a dokumentumban foglaltakról nem kell majd azt megállapítanunk, hogy ezek sem teljesülitek. Jóllehet, egyik napról a másikra nem következhet be döntő áttörés, alapvető változás, ám a végletekig való elodázás is komoly következményekkel járhat. Csak azt mondhatom, hogy minden szinten, minden régióban gyors megújulás szükséges. Megújulás, magasabb fokon . .. (sárhegyi) TÁVOL-KELETRŐL ÉRKEZETT Influenzajárvány előtt állunk Az egészségügy vihar előtti sárga jelzése ismét felröppeni a napokban: influenzajárvány veszélyével kell szembenéznünk. Még nem általános jelenség, de az országban — Budapesten, a Jászságban és Tolna megyében — már kialakult gócok jelzik, hogy nem kerülte el határainkat az új vírustörzs, amely a Távol-Keletről érkezett. Az év eleji járvány I millió 300 ezer embert érintett. így érthető, hogy most a lakosságot számos kérdés foglalkoztatja, többek között: az új világjáró kórokozó megjelenése milyen következményekkel járhat, hogyan lehet védekezni ellene, milyen módon gyógyítható a rag a ly os betegség, kiket érint leginkább? Az Országos Közegészség- ügyi Intézetben Dömök István professzortól, az ÓKI főigazgató-helyettesétől kértünk tájékoztatást. — Idén áprilisban Kínában, Hongkongban és Japánban jelent meg az A- vírus egyik altípusának variánsa, amelyet Singapore- ban azonosítottak először, ezért az új influenzatörzs neve: A Singapore/6 86. A vírustörzsben szerkezeti változás ment végbe, ígv most a világban az A-vírusnak a H,N| és a H:|N, variánsa egyidejűleg van jelen. Általában az első okozza a járványt, amely már elérte Európát: november elején Moszkvára és a Szovjetunió több nagyvárosára kiterjedt és a múlt hónap közepén az NDK-ban is izolálták ezt az influenzatípust. Kétségtelen. a jelek arra mutatnak, hogy mi is járvány előtt állunk eddig az országban öt vírustörzset azonosítottak Budapesten az elmúlt hetekben 30—50 százalékkal emelkedett az influenzás és a heveny légúti megbetegedések száma. A Jászság két községében a hatezer lakos között hárem nap alatt ezer megbetegedés fordult elő. Egyes iskolákban megkétszereződött a hiányzó tanulók száma. A jelenlegi vírustörzsnek bizonyos fokú rokonsága van az előző években járványt okozó A H,N| altí- pusú törzsekkel, ezért azok, akik korábban már átvészelték az influenzát, bizonyos fokú védettséggel rendelkeznek az új variánssal szemben. «> — Kik részesülhetnek védőoltásban? — Elsősorban a veszélyeztetettek a 60 éven felüliek, akik közösségbe rf élnek, például szociális otthonokban. Továbbá az idült betegségekben — szív-, keringési-, légzőszervi, vesebetegségben — szenvedők. Oltást kaphatnak az egészségügyi és közlekedési dolgozók is. akik foglalkozásuknál fogva sok emberrel érintkeznek. Sajnos, az oltóanyag, amelyet erre a szezonra készítettünk, nem tartalmazza az új törzset. Mégsem dolgoztunk feleslegesen, mert a vakcinában levő törzs antigénje rokonságban áll az új kórokozóval. Természetesen nagy erőfeszítéssel megkezdtük az új törzsből készült oltóanyag előállítását. de csak január első felére lesz kész, őrivel az ellenőrzési folyamat is időbe telik. Talán nem késünk el vele, 8—10 hétig tart e<*v influenzajárvány. Sajnos, az A-vírus kaméleontermészete, azaz szerkezetének gyakori változása mindig nehezíti a felkészülést, a védekezést. Ezért is nem tudunk véglegesen megszabadulni a visszatérő kórokozótól. — A védekezésnek más módja is van ... — Feltétlenül. Növelni, erősíteni kell a szervezet ellenállóképességét. fogyasz- szunk vitamindús ételeket, főleg C-vitamint, ha csak lehet, kerüljük az embertömeget, a zsúfoltságot, mivel az influenza cseppfertőzéssel terjed. Elég, ha közelében vagyunk a betegnek vagy annak, akiben csak lappang a kór, már nagy a fertőzés veszélye, mert a levegő továbbítja a vírust. — Milyen tünetekkel jár a jelenlegi influenza, menynyi idő alatt gyógyul meg a beteg? — Magas láz, végtagfájdalom, nagyfokú elesettség a velejárója. Mindenképpen orvoshoz kell fordulni, még annak is, akit nem túlságosan vesz le a lábáról. A vírusokra nem hatnak az antibiotikumok, ezek csak szövődmény esetén segítenek. Az influenzás beteg magas láza priznsiccel. azaz fizikai hűtéssel és gyógyszerrel csillapítható. Igyon sok folyadékot, citromos teát és feltétlen maradjon otthon. töltsön az ágyban 3—6 napot. Ezzel nemcsak a szövődmény eshetőségét csökkenti, hanem a munkahelyi, iskolai környezetét is megóvja a fertőzéstől. A lábon kihordott influenza értelmetlen hősködés, lelkiismeretlen vétség a magunk és a mások egészsége ellen. Évszázadunkban nem egy influenzajárvány — köztük a legnagyobb: az 1957-es. amely bejárta a világot, vagy 1918—19 telén a spanyol nátha, amely több emberéletet követelt, mint az első világháború — figyelmeztet arra, hogy vegyük komolyan és ne becsüljük le az újra és újra támadó, földrészeket lerohanó ellenséget. Horváth Anita
