Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-22 / 300. szám

I NÉPÚJSÁG, 1986. december 22., hétfő 3. SZOVJET-MAGYAR GAZDASÁGI KAPCSOLATOK Üj szakasz— előtörténettel Vajon el tudná-e képzelni egy moszkvai a szovjet fő­várost, vagy más szovjet városokat Ikarus buszok nél­kül? Bajosan. Ha sportese­ményeket néz, vagy gépre várakozik a repülőtéren, ter­mészetesnek veszi, hogy Elektroimpex feliratú ered­ményhirdető és információs tablók tájékoztatják. Ma már hozzátartozik a szovjet em­berek életéhez a magyar al­ma vagy baromfi is, a ma­gyarból kölcsönzött szóval emlegetik a közkedvelt le- csókonzervet, Tanimpex fel­iratú dobozok emlékeztetik a járókelőt a Magyarország­ról importált lábbeli erede­tére, és nem egy gyárban mutatják meg büszkén a magyar vendégnek a Csepel­ről származó precíziós szer­számgépeket. Egyszóval, hazánk ipará­nak, mezőgazdaságának ter­mékei épp úgy népszerűek a nyugati „végeken'’ levő Kalinyingrádtól a távol-ke­leti Szahalin szigetéig, mint ahogyan mi is megkedvel­tük a Lada gépkocsikat, a mérőműszereket, és más kor­szerű szovjet árukat. Van annak már vagy há­rom évtizede, hogy e sorok írója eltölthetett néhány he­tet a Kuznyeck-medence köz­pontjában, Kemerovo váro­sában. Akkoriban az ottani­ak közül leginkább a hábo­rús veteránoknak mondott valamit Magyarország neve. Ma viszont a kemerovóiak számára a legtermészetesebb dolog, hogy félmilliós váro­suk egyik főutcája Nógrád- ról van elnevezve. Nógrád és Kemerovo per­sze korántsem valamiféle kivétel: ma már minden magyar megye és megye- székhely hasonló testvér- kapcsolatokat ápol. Az sem megy ritkaságszámba, hogy a kemerovói területen levő Mariinszkban obeliszk hir­deti a Zalka Máté vezette „vörös magyarok" polgárhá­borús hőstetteit. Tomszkban, Irkutszkban, Habarovszkban és más szibériai városokban is megannyi hősi emlékmű utal a magyar internaciona­listák helytállására, és a két ország barátságának mély gyökereire. Ez az 1948-ban aláírt, és 1967-ben megújított szerző­déssel intézményes formában is rögzített barátság, ame­lyet az MSZMP legutóbbi kongresszusa „elsőrendű nemzeti érdekünknek” mi­nősített, céljaink és elveink közösségén alapul. Együttműködésünket új megvilágításba helyezi az a mindenre kiterjedő átalaku­lás, amely 1985 eleje óta egyre gyorsuló ütemben megy végbe a Szovjetunióban. A gazdasági munka hatékony­ságának növelése, a tervgaz­dálkodás lehetőségeinek jobb kihasználása, a szocialista rendszer vívmányainak tel­jesebb kibontakoztatása, el­veinek következetesebb ér­vényesítése a nemzeti sajá­tosságok figyelembe vétele mellett is közös vonás mind­két országban. „A két párt, a két ország, a két nép kö­zötti kapcsolatok fejlődésé­nek új szakaszába léptünk, új problémákkal találkozunk, s ezek álltak figyelmünk középpontjában” — mondot­ta ez év júniusában, buda­pesti látogatásáról, tárgyalá­sairól nyilatkozva Mihail Gorbacsov. A Kádár János és Mihail Gorbacsov legutóbbi novem­beri moszkvai találkozóján elfogadott célkitűzések is megerősítik, hogy további lehetőségek vannak az együttműködés bővítésére. E szakasz fontos követel­ménye gazdasági együttmű­ködésünk teendőinek újra­értékelése. Tavaly április 1- jén — a hazánk negyven­esztendős fejlődését bemuta­tó reprezentatív kiállítás megnyitása napján — írta alá Moszkvában Lázár György magyar miniszter- elnök és Gejdar Alijev, a szovjet kormányfő első he­lyettese országaink gazdasá­gi és tudományos-műszaki együttműködése fejlesztésé­nek 2000-ig szóló program­ját. E dokumentum alapján korszerűsítik és hosszabbít­ják meg az ezredfordulóig az érvényben levő nagy szá­mú ágazati együttműködési programokat. A kormányfők által a közelmúltban aláírt egyezmények is az együtt­működés elmélyítését szol­gálják, amikor fokozott fi­gyelmet fordítanak az új formák — vállalatközi köz­vetlen kapcsolatok, közös vállalatok létesítésére — be­vezetésére és elterjesztésére. Ma már több mint 30 gyártásszakosítási és koope­rációs egyezmény van ér­vényben a két ország között, és ezek alapján valósul meg gépipari exportunk mintegy kétharmada, importunk 40 százaléka. Különösen kiemel­kedő szerepet játszik gazda­sági kapcsolatainkban a tim­föld-alumínium egyezmény, a petrolkémiai együttműködés, a közúti járműgyártás ága­zati kooperációja. Kapcso­lataink oly módon is egyre szélesednek, hogy néhány év óta az egyes szovjet köztár­saságokkal, sőt az egyes szovjet ipari vagy mezőgaz­dasági termelő üzemekkel is közvetlen együttműködést alakítottunk ki. A Szovjetunióban tapasz­talható megújulás következ­ményeinek megfelelően mi is keressük a változó szovjet igényekkel összhangban levő együttműködési formákat. t) jövőben is a Szovjetunió lesz ugyanis termékeink fő vá­sárlója, főként szovjet for­rásokból biztosítjuk népgaz­daságunk ellátását energia- hordozókkal és nyersanya­gokkal. Az is nyilvánvaló, hogy felzárkózásunkat a vi­lágméretű műszaki haladás­hoz szintén elsősorban a KGST-országokkal, főként a Szovjetunióval való éssze­rűbb és hatékonyabb együtt­működéstől remélhetjük. Hi­szen a nyugati csúcstechno­lógia átvételére a jelenlegi nemzetközi helyzetben alig­ha számíthatunk, sőt, úgy­nevezett „kemény” cikkeink értékesítése is mind kedve­zőtlenebb körülmények kö­zött történik a nyugati pia­cokon. Mindezek a kérdések — a politikaiak épp úgy, mint a gazdaságiak — a Mihail Gorbacsov által említett „új szakasz” követelményeinek megfelelően új megvilágí­tásba kerülnek a magyar kormányfő moszkvai tárgya­lásain. Ezek akkor válnak igazán eredményesekké, ha valóban új lehetőségeket tárnak fel a mindkét fél számára előnyös együttmű­ködésben. Szászi József Kitüntetések a nyári építőtábori munkáért Az 1986. évi nyári építő­táborok szervezésében vál­lalt munkáért, valamint ki­emelkedő építőipari teljesít­ményükért a KISZ Közpon­ti Bizottság Intéző Bizottsá­ga és Titkársága kitünteté­seket és elismeréseket adott át. KISZ Érdemérmet vehe­tett át Sulyokné Domboróczi Zsuzsanna a Szövadat dolgo­zója. Aranykoszorús KISZ- jelvényt kaptak: Kelemenné Oravecz Júlia, az Elger Vá­rosi Pedagógus KISZ-bizott. ság titkára és Darvai László. az egri Dobó István Gimná­zium diákja. A KISZ Köz­ponti Bizottságának Dicsérő Oklevelével jutalmazták Ne- deczey Ruzsák Attilát, az Egri 6-os Számú Általános Iskola tanárát. Felújításokról, rongálásokról „Nagyító alatt” a megyei vasútállomások A Heves Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság nemrégi­ben vizsgálta szűkebb ha­zánk MÁV-állomása inak és megállóhelyeinek közegész­ségügyi helyzetét valamint a tömegközlökedés kulturált­ságát. Ennek során megállapítot. ták. hogy az eltelt öt eszten­dő folyamán nyolc új állo­más. illetve megállóhely épült, és sok területen pedig rekonstrukciós munkák tör­téntek. Mindössze hét olyan pályaudvart találtak, ahol sürgős részleges — esetleg teljes — felújítás szükséges. A szemügyre vett 49 hely környezete — néhány kivé­teltől eltekintve — rendezett volt. Ugyanakkor többször is jelzést kaptak arról, hogy az utóbbi időben megszapo­rodtak a szándékos rongálá­sok. Öröm viszont, hogy a várótermek zöme kulturált­nak mondható. Fűtésük ál­talában megoldott, s ugyan­ez érvényes a takarításukra is. Igaz. problémákat is fel­tártak az ellenőrök. Ezek egyike, hogy az illemhelyek tisztasága sok kívánnivalót hagy maga után. Hatékony intézkedésekre van továbbá szükség a megyei járatokon közlekedő vonatszerelvények tisztaságát, kulturáltságát il­letően is. TESSÉK VÁLASZTANI! Bevásárlószemle Hollandiában Tessék mondani, hogyan fogadnák a hírt, hogy ha­zánk valamelyik gyára meg­hívta az egri vagy a gyön­gyösi vállalat vezetőit: men­jenek el, nézzék meg, mi­lyen gépeket állítanak elő, és ha a masinák megnyerték a tetszésüket, akkor le lehet ülni tárgyalná. A költségek miatt pedig ne fájjon a fejük: ők, már­mint a meghívók, állják a cechet Ebben benne van az utazási költség, .az étkezés és a szállás is. Hogy ez olyan . . . furcsa és ... ? Hallgassuk csak Molnár Gábort, a Heves Megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat igazgatóját! — Felkeresett a DINX- PERLO holland cég magyar- országi képviselője azzal, úgy hallatták, mi be aka­runk szerelni egy sertésvágó vonalat és a környezetvéde­lem végett, tisztítóberende­zésre is szükségünk van. A cég meghívja vállalatunk vezetőit, legyünk a vendé­gei és működés közben néz­zük meg, vizsgáljuk meg azokat a gépeket és beren­dezéseket, amelyekre nekünk szükségünk lenne. fgy kezdődött. Mit lehetett erre válaszolni ? Igaz, az uta­zás nem nyújtott valami nagy élményt, mert a köd veszteglésre és többszöri át­szállásra is kényszerítette a kis. létszámú gyöngyösi de­legációt, amely végül is meg­érkezett a rendeltetési he­lyére. — Mi lett a külföldi szem­le eredménye? — Üzletet nem kötöttünk, de kinyilvánítottuk a hajlan­dóságot erre, attól függően, hogy milyen ajánlatot ka­punk. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a holland cég tervezői eljöjjenek hoz­zánk, megismerkedjenek a helyszínen a feladattal, mert a cég mindig egyedi beren­dezéseket készít, mindig az adott körülményekhez való, megfelelő igazodással. — Milyen megoldást kínál a gyártó cég? — Ami a legkedvezőbb, a vágás és feldolgozás során keletkező szennyeződést nem kémiai eljárással tisztítják. hanem biológiai megoldás­sal. Ennek az a következmé­nye, hogy semmiféle kémiai anyag nem kerülhet ki a fo­lyóvizekbe és azok révén a talajba. Ma nálunk ez a meg­oldás még nem követelmény, de elképzelhető, hogy né­hány év múlva már az lesz. Mi tehát elébe mehetünk a majdani követelményeknek. — Ezek szerint á várako­záson túl is kaptak olyan ajánlatot, ami megérdemli a figyelmet. De milyen pénz­ügyi lehetőségekkel rendel­kezik a vállalat a megvalósí­táshoz? — Arra gondoltam, Gyön­gyösnek is éppen elég gondja van a szennyvíz tisztításá­val. Ezért el tudnám képzel­ni, hogy a városi tanáccsal és a vízművel - fognánk össze, és együttesen rendel­nénk meg egy olyan tisztító, telepet, amely hosszú távon is precíz megoldásnak szá­mítana. Ez még csak ötlet, de szeretnék mielőbb tárgyal­ni róla az előbb megnevezett intézményekkel. — Amit elmondott, arra csak egyetértőén lehet bólin­tani. De mindez hogyan va­lósulhat meg időben? — A holland vendéglátóink azt szeretnék, ha 1987 feb­ruárjában, Gyöngyösön, az ország érintett vállalataival tárgyalóasztalhoz ülhetnének és előadhatnák ajánlatukat a biológiai szennyvíztisztítás ügyében. Azt hiszem, erre minden lehetőség adott. Ami pedig a mi vállalatunk ré­széről a tényleges megren­delést illeti, ehhez segítséget kell kérnünk. Fordulunk majd a Fejlesztési Bankhoz és a Környezetvédelmi Hi­vatalhoz is. Bízunk abban, hogy kérésünket meghallgat­ják és az anyagi segítséget megadják. Ennyi az egész. De megje­gyezhetem még azt is: így kezdődik egy üzlet ott, ahol a cég a nyereségből él. ahol a piacon a vetélytársakkal is meg kell küzdeni. Elébe mennek .a pénznek és nem várják, hogy az ölük­be hulljon. Mert annak a fránya pénznek nem az a szokása, hogy csak úgy po­tyogjon az égből. Bizony! G. Molnár Ferenc ElkészUlt a Csongrád—Szentes vasútvonalon a Tisza fölött átívelő új vasúti híd. A régin műszaki okok miatt meg kel­lett szüntetni a vonatok közlekedését. Az új híd közel hat- százmillió forintos beruházással épült, amelyen a korábbi, óránkénti tiz kilométeres sebességgel szemben hatvan kilomé­teres sebességgel közlekedhetnek a vonatok (MTI-fotó: Stekovics János — KSj Újdonságok a GTE Egri Szervezeténél (Tudósítónktól) A Gépipari Tudományos Egyesület Egri Szervezetének legutóbbi elnökségi ülésén két szakembernek adták át a 25 éves egyesületi emlék­lapot. Kovács Gyulának, az elnökség titkárának tájékoz­tatójából megtudtuk, l^ogy újabban vállalkoznak is. Különböző vállalatok igényé­re. szakértői tevékenységet, tervezést végeznek, s így je­lentősen * hozzájárulnak az egyesület fenntartási költsé­geihez. A dohányipari gépszakosz­tály beszámolóját Balogh Jó­zsef titkár terjesztette elő. A technológiai fejlesztésben és karbantartásban évek óta működik két bizottságuk. Kiemelt fontosságú gyári feladat a kocsányt előállító gépsor megvalósítása. Köz­reműködésükkel, a nemzet­közi szakirodalom eredmé­nyeinek gyors alkalmazásé, val, számos javaslat, újítás révén, már alkalmazzák az igen színvonalas, automati­zált technikát. Az elkészített termékek az előzőnél jobb minőségűek és a technoló­gia gazdaságosabb. Érdekes, újszerű kezdemé­nyezésük a tankönyvírói te­vékenység. A jövő dohány­ipari utánpótlása képzésének megalapozásához a szakkö­zépiskolai tankönyv két kö­tetét már elkészítették. A be­fejező rész jövő év elején lesz kész. Jelentős feladatot végzett a karbantartási mun. Ifebizottság is. Az osztrák do­hánygyáraktól vásárolt ci­garettagyártó gépek üzemel­tetésének, karbantartásának kidolgozásával növelni tud­ták a filtergyártó gépek tel­jesítményét. Megvitatta az elnökség az anyagellátási szakbizottság jelentését is. Dorkó István, szakbizottsági titkár arra hívta fel a figyelmet, hogy több száz telefonálást helyet­tesít. ha a tagvállalatok el­készítik és kölcsönösen ki­cserélik egymás között az anyagválaszték jegyzékét. Vigh Miklós tudományos titkár ismertetéséből kitűnt, hogy az elmúlt másfél év­ben, az 595 tagot számláló egri szervezet jelentős része végzett tudományos tevé­kenységet. Követendő példa­ként említették azokat a vál­lalatokat — köztük a Fi- nomszerelvénygyárat, a Mát- ravidéki Fémmüveket —. amelyek gazdasági gondjaik megoldására pályázatot ír­tak ki. A jó ötletek gyűjté­sének kiszélesítése ajánlatos lenne más termelőterületeken is. Simon Imre ( Elhunyt Kádár László érsek Hosszú szenvedés után, életének 59. évében, december 20-án, elhunyt Kádár László egri érsek, az egyházmegye sorrendben 79. föpásztora, az első, helyi születésű ilyen méltóság. Korábban veszprémi püspök volt, ezt követően állt nyolc esztendeig az egri érsekség élén. Tisztéből eredő mindennapi munkája mellett főleg az egyháztör­ténettel foglalkozott, könyvet is szeretett volna kiadni eddigi legnagyobb elődjéről, Eszterházy püspökről, de a mű — halálával — csak kéziratban maradt. Az érsek temetése deeember 29-én, fél 11 órakor lesz. az Egri Bazilikában.

Next

/
Thumbnails
Contents