Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-22 / 300. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. december 22., hétfő A legnagyobbak ajándéka A búcsú mindig fáj, különösképp, ha kivételes személyiségektől kell megválnunk. Még gyötröbb a veszteség- érzet, ha ismertük, ha azért kerestük meg őket. hogy elkápráztassanak bennünket egyéniségük pótolhatatlan varázsával, karakterük másokra aligha jellemző értékeivel. Többszöri diskurzus, találkozás, egyeztetés után Egerbe vártuk a tündökletes, az emberségével is megbabonázó Dajka Margitot. ígéretét nem teljesíthette, mert közbeszólt az orgyilkosként közelítő betegség, s a könyö- rületet, a tétovázást tagadó halál. Nem számíthatunk már Páger Antalra sem, aki a napokban ment el közülünk, aki a mágusok titokzatosságával, mindentudásával teremtett a semmiből folyvást valamit, mindig emlékezetest. Sorsuk mégsem az enyészet, hiszen alakításaik révén velünk maradnak, s egyre-másra bizonyítják nekünk és az utánunk következőknek, hogy jövőjük az általunk hirdetett, képviselt, s a későbbiek közreműködésével továbbörökített halhatatlanság. Erről győződtünk meg szerda este, amikor a kegye- letes tisztelgésként újravetített Társkeresés ... című produkcióban ismét láttuk őket. Az,t hiszem bocsánatos bűn, hogy — színlap híján — nem jegyeztem meg sem a sztori gazdájának, sem a vállalkozás rendezőjének nevét. Talán azért sem bántódnak meg, ha munkájukat középszerű próbálkozásnak minősítem, ha a kétségtelen dramaturgiai bakikat — például a jó néhány képpel feleslegesen elnyújtott befejezést — emlegetem. Nem tehetek másként, hiszen ez a két bámulatos adottságokkal rendelkező színész ebből a szerény alapanyagból formált magas hóEgy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT fokú páros játékot. Csak rájuk figyeltünk, hiszen kizárólag ők izzították fel a soványka konfliktusokat, ők ajándékoztak meg a valóban megtisztító katarzis gyakran hiányzó medicinájával, ők proklamálták a sebzettségé- ben is diadalmas szeretet töretlen hatalmát. Csupán velük törődtünk, nekik voltunk hálásak. De jó lenne még egyszer személyesen megköszönni, de Önök felé már nem vezetnek a telefonkábelek. Ám arra a jelképes hívásra, mégis jelentkeznek. Mint a legutóbb is. Milliók örömére, megint önzetlenül .. . Pécsi István Hétköznapi hősök Aligha van érdekesebb a valóságnál. Erről gyakran eLfelejtkezünk, mert kiagyalt történetek és fordulatok mögé rejtőzik az izgalmas világ. Az igazi alkotó új törvényeket . is tud teremteni, saját szemszögéből ábrázolni a tényeket. De ez is csak azt szolgálja végül is, hogy még jobban kiismerjük mindennapjainkat. Nem köny- nyű a dokumentumfilm-ké- szítő dolga sem. Gondoljuk csak el: ha fölállítunk egy kamerát az utcasarokra, abból semmitmondó képsorok születnek. Sűríteni, nyomozni kell ahhoz, hogy valóban fel tudják mutatni a jelenségek mögött a lényeget. Ez a Megszállottak ’86 című ripc-tfilm alkotóinak sikerült. Portrékat helyeztek egymás mellé, s ebből egy olyan feszült és magával ragadó egy óra állt össze, amelynek minden pillanata lekötötte a néző figyelmét. A szerkesztő, Sebeő Ágnes és a rendező, B. Révész László nem akármilyen igénnyel készítette ezt a művet. Hétköznapi tapasztalataikból bizonyára sejtették, hogy sok olyan ember van körülöttünk, aki nem az anyagiakért hajt, hanem annál jóval több kell neki. Ahogy a megszólaltatottak megfogalmazták: ez is sajátos érdek, mert érdeklődés, érzelem, sőt szenvedély nélkül nem tudják elképzelni sorsukat. Sajátos kényszerpályán mozognak. legyen szó akár oktatásról, gyermekvédelemről, közgazdaságról vagy egészségügyről. Számukra nincs más választás, mint teljes erőbedobással küzdeni a rájuk bízott sorsokért. A felelősség teszi mássá, szokatlanná őket. így egymás mellett ezek az arcok megerősítették a szemlélőt abban, hogy ezek az emberek hordják vállukon életük gondját, nélkülük bizony a magyar társadalom még úgy sem működne, ahogy ma. S még több ilyen karakterre volna szükség, vagy legalábbis megfelelő lehetőségeket kell a meglevők számára adni. Mennyi fantázia volna például abban a divattervezőben, aki helyett franciákat csábítunk hazánkba, milyen sok megfontolandó gondolatot adhatna át a közgazdász, mennyire át tudná lelkesíteni szociálpolitikánkat ez a megszállott gyermekvédő! A film végül is nézőjének azt sugallja, hogy egyéni és közéletünk tartalmát nagyrészt ez a fajta megszállottság adja meg. Érdemes hát segítséget, támogatást adni képviselőinek, vagy legalábbis nem gáncsolni őket lépten-nyomon. Lehet, hogy számukra már ez is elég. Gábor László Mi volt a hatvani kosárban? Pedagóguselismerés Hagyományos ünnepi műsor, hagyományosan táblás ház a Hatvani Galéria évbúcsúztató karácsonyi „kosarán”, amelynek ajándékai ezúttal a hírdetetltnéi is gazdagabban záporoztak a szakmunkásképző nagytermében. Mindjárt Virágh Tibor Szózat-tolmácsolása után lépett közönség elé operakultúránk két jelese, Moldovan Stefánia és Szalma Ferenc, akiknek blokkja átfogta e műfaj szinte valameny- nyi „slágerét”. Mensáros László ezúttal nem a szép dikció. hanem a sanzon könnyed patetikus- ságtól mentes művelöje- ként dalolt egy füzémyit nemrég megjelent lemeze anyagából, amelynek sikerében a mindig kitűnően alkalmazkodó Szentirmai Ákos zongorakísérete joggal osztozott. Majd jött, látott és győzött Mikó István, a mai magyar színpad talán legsokoldalúbb egyénisége! Hatvanban is „bedobta” művészetének teljes arzenálját. Ha valamit külön ki kell emelnünk frenetikus sikerű műsorából: az opera- paródia. Szoprántól tenoron át a basszusig, minden szereplő Mikó volt, de ő feleselt, civódott önmagával cigányprímásként is, kevés sikert jósolva bár e jelenet ironikus alkoholellenes propagan d á j á nak. Az est harmadik részében Fehérvári Márta, Csá- nyi János, Antal István az operett színeivel gazdagították a palettát, mintegy keretbe foglalva a galéria ünnepi eseményét. És ne feledkezzünk meg krónikánk kapcsán Ivády Mihály pedagógusról, a Szálkái utcai 7-es iskola nevelőjéről sem! öt, mint aki az idei esztendőben a leghatékonyabb képzőművészeti ízlésformáló munkát végezte a tanárok, tanítók között, a galéria emlékérmével jutalmazták kis ünnepi aktus keretében. Kínai szőnyeg Szombathelyről Gyermekprogramok szünidőben A Hámán Kató Megyei Űttörőház az idén is több érdekes programmal várja a téli vakációban az iskolásokat. December 22-én, délelőtt 10 órakor. Mesterkedő címmel tartanak találkozót, ahol karácsonyi meglepetéseket tartogatnak a gyerekeknek. December 29-én, ugyancsak délelőtt 10 órakor, kisdobos játékkavalkád- ra hívják az érdeklődőket, 30-án, kedden délelőtt pedig az úttörőknek tartják meg ugyanezt a rendezvényt. „Téli csellengő” — ez a címe annak a sportos játéknak, amelyet január 2-án, pénteken. délután 2 órakor rendeznek meg. Sajtótükör, megyénkről NÉPSZABADSÁG, október 30.: Ha egy bánya kiürül. Gondoskodnak a gyöngyösoroszi dolgozókról. NÉPSZAVA, október 31.: Aki megél az igazából. Sikeremberek — emberi sikerek sorozatban. Sugár István történész-szakíró, a Népújság külső munkatársa, akinek ragyogó tudását és egy jó ügy iránti, szenvedélyes lelkesedését ország-világ meg^ csodálhatta a televízió vártörténeti vetélkedőjén. MUNKÁSÖR, november: Mit tesznek a munkásőrök, hogy a munkahelyi közösségek jó eredménnyel zárják az évet? őrjárat Gyöngyösön, Visontán, Abasáron és másutt. VASAS, november: Halló ..., Fémmű! Riport Fülöp Emmáról, a Mátravi- déki Fémművek Siroki Gyárának telefonközpontosáról. Visontai mozaik. Határidő előtt befejeződött a 2-es blokk generálfelújítása. A munkaidő védelmében, új, számítógépes beléptetőrendszert vezettek be a Gagarin Hőerőműnél. POLGÁRI VÉDELEM november: Légiriadó. A dörrenés, az imitált bombatámadás idején, szinte mindenki védett helyen volt a Szolnoki Mezőgép Vállalat gyöngyösi gyáregységében, a jól előkészített, komplex törzsvezetési és polgári védelmi gyakorlaton. NÉPI ELLENŐR november: Rosszabb a kép az országos átlagtól. Egy vizsgálat tanulságai a tankötelezettségi törvény végrehajtásáról Hevesben. A munkahelyeken a dolgozók 10 százalékának nincs meg az általános iskolai végzettsége. Az 1. és 5. osztályosoknál nagy a bu. kási arány megyénkben. NÉPSZAVA november 5.: Országos randevú. Az egri nyugdíjas-találkozó után Farkas Sándor, az SZMT vezető titkára értékeli a megyeszékhelyünkön első alkalommal megrendezett N épszava-programot. NÉPFRONT, november: — Mit tesz, ha gyermeke nem akar enni? Helyes napirend a családban. Szülői munkaközösségi tagok vetélkedője, Besenyőtelken. NÉPSZABADSÁG november 11.: A tanár úr szerepet játszik ma is Eger kulturális életében. Abkarovits Endre portréja. SZABAD FÖLD november 14.: Egercsehiben új frontot kezdtek. A Mátraalji Szénbányák fantáziát látott a bezárt bányában, s átvette az üzemeltetést. Azóta Egercsehiben nagyot változott a világ ... NÉPSZAVA november 19.: Megrendelések érkeznek hozzá a világ minden tájáról: Indiából, Csádból, Nigériából, Kolumbiából, Kanadából és nem tud mit mondani az elégedetlen feltaláló. Morvái Ferenc kisiparos, gyöngyösi feltaláló függőleges rostélyú kazánja világszabadalom és egyetlen év alatt több publikáció jelent meg róla. A Megamorv kazáncsalád alkotója boldogtalannak érzi magát, pedig tudja, miként lehet megvalósítani a vízzel fűthető kazánt is. MAGYAR MEZŐGAZDASÁG november 19.: Rumos csemege és gyöngyösi paprikás. A választék bővítése a cél, a közelmúltban Egerben megrendezett táj kiállításon kiválóan szerepelt új, mátrai termékek. A Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat 150 millió forintos, új marhavágó csarnoka Gyöngyösön műszakonként 120 szarvas- marhát dolgoz fél. NÉPSZABADSÁG november 20.: Segítsen, elnök elvtárs! Riport Schmidt Rezső, a Heves Megyei Tanács elnökének fogadónapjáról. ESTI HÍRLAP november 25.: Nem engedtek az enyészetnek. A lakosság tégla jegyekkel szavazott, feltámadt a kastély. ifjúsági ház, könyvtár, múzeum. Akik sokat tesznek, hogy Hatvanban élni lehetőség, rang legyen. Simon Imre Három-négyféle mintázattal még az idén 20 ezer négyzetméter kínai szőnyeget gyártanak a Lakástextil Vállalat szombat- helyi gyárában. A különböző méretben készülő szőnyegek ára lényegesen olcsóbb, mindössze negyede a hasonló minőségű, eredeti kínai szőnyegekéhez képest. 1987-ben több mint hatvanezer négyzetméter szőnyeg készítését tervezik. A képen: a szőnyegki varróban Málovics Judit munka közben ADAMECZ KALMAN: Vízállásjelentés A nagyujjamnál árad, máshol apad, hajózóút-szűkület, hajóvonták találkozása tilos — állapítom meg szakszerűen, miközben lábamon egy pár vadonatúj, gyengén vízálló cipővel tapodom a Rákóczi utat, s azon tűnődöm,: a nagy fejedelem bizonyára pellengérre állította volna az olyan mesterembert, aki nem átallja ország-világ előtt hirdetni, . mily kontár munka került ki a keze alól. Visszamegyek az üzletbe és kérdőre vonom az eladót. A bájos hölgy kecses mozdulattal rámutat a kis címkére, mely félreérthetetlenül figyelmeztet: Óvakodj a víztől, mint a fűztől! Szaladok a kereskedőhöz és kérdem tőle, mi okból küldött az üzletbe olyan cipőt, melyet még az afrikai négerek sem húznának a lábukra, mivel hogy ők többnyire úgyis mezítláb járnak. A kereskedő széttárja a kezét, és mutatja az utat, egyenesen a gyárkapuig. Kérdezem az igazgatót, miért adott a kereskedőnek olyan lábbelit, melyet még az örömlányok sem viselnének, lévén, hogy úgyis le kellene vetniük. Az igazgató humoros fiúnak nevez és elküld a bőrgyárba. Kérdezem a bőrgyárban a vezért, miért adta a cipőgyárnak azt a bőrt, amely nemrég még az arcát borította. A vezér a hasát fogja a nevetéstől, és szól a sofőrjének, vigyen el a téesz- be. Kérdezem az elnököt a téeszben. miért adott olyan silány anyagot a bőrgyárnak, hogy az abból készült lábbeliben a gázlómélység 3 cm. Az elnök karon ragad és belök az istállóba. Kérdezem a teheneket az istállóban, miért adtak olyan vacak bőrt az elnöknek, hogy... — de a tehenekkel, ugye, nem lehet olyan értelmesen elbeszélgetni mint az emberekkel, és válasz helyett oldalba rúgtak. Kérdezem az olvasót: mit lehet tenni ilyen helyzetben. Végül, úgy érzem, a lehető legjobb megoldást választottam, és elmentem az úristenhez, tegyen igazságot. A mindenható türelmesen végighallgatott, de, amikor megtudta, mely országból érkeztem-, cikcakkos bárányfelhők futottak végig az arcán. — Már régóta nem tartozik a hatáskörömbe — válaszolta bánatosan. — Szólhatna tán Lucifernek, atyám! — kérleltem szelíden. A mindenható megcsóválta a fejét. — Fiam — felelte — lehetetlent kívánsz. Vagy tán azt akarod, hogy az elkárhozot- tak ne kapják meg méltó büntetésüket? — Nem értem önt, atyám! — válaszoltam, és tényleg nem értettem. A mindenható tekintete villámokat szórt. — Ó, a tudatlan! — fakadt ki. — A bűnös telkeknek újabban egy pár magyar cipővel a lábukon kell álldogálniuk a pokolbéli folyóban! (MTI-fotó: Czika László — KS)
