Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 20., szombat f. Szülök és nem szülök jogán Ropszodikus beszélgetés a gyermekvédelemről Faluház Zalaszentlászlón Ügy ültünk le beszélgetni Fodor Lajossal, a Heves Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójával, hogy az örökbefogadás jelenlegi és a jövőben némiképp változó gyakorlatáról tájékoztat majd. Hogy az „eszmecsere” közben más témákra is elkalandoztunk, kizárólag annak köszönhető, hogy olyan nem mindennapi beszélgetőpartnerrel hozott össze a sors, aki az örökbefogadást nem választja el a gyermekvédelem szorosan egymáshoz fonódó egyéb területeitől. Szenvedélyes elszántsággal, időt, energiát nem kímélve dolgozik, érvel a jobbítás szándékával. Mondja, hogy erősen szorít a Burgcrt Róbert, Horváth Ede mentalitású embereknek. A kétórás ismeretség után meggyőződésem, hogy ö is az ilyen típusú egyéniségek közé tartozik. Az örökbefogadásról — A közvélemény megítélése szerint ma sokkal kevesebb gyereket fogadnak örökbe, mint amennyire igény és lehetőség lenne — mondja. — Szakemberként is osztom ezt a nézetet. A jogi szabályozás, illetve ennek félreértelmezése azonban sokszor gátat szab ezeknek a törekvéseknek. A jelenlegi gyakorlat az, ha a szülő írásban nyilatkozik, hogy lemond felügyeleti jogáról, vagy egy éven belül megszakít mindenféle kapcsolatot intézetben nevelkedő gyermekével, a gyámhatóság engedélyével lehetőség nyílik az örökbefogadásra. Ez a gyakorlat az újonnan módosított családjogi törvény szerint változni fog, mégpedig oly módon, hogy kizárólag jogerős bírói ítélet foszthatja meg a szülőket felügyeleti joguktól. őszintén szólva kollégáimmal némi aggodalommal tekintünk erre a változtatásra, mivel félő, hogy időben még inkább elhúzódik az örök- befogadási ügyek intézése. Ez pedig semmiképp nem előnyös, mivel véleményem szerint az optimális örökbefogadási időszak (három-, esetleg négyéves korig) gyorsan eltelik, s az idősebb gyerekek iránt rohamosan csökken az érdeklődés. Ez érthető is, hiszen az igazán erős érzelmi kapcsok annál stabilabbak, minél korábban kötődnek. Térmészetesen maximálisan egyetértünk azzal, hogy a vér szerinti szülőhöz kerüljön vissza a gyermek. de a kérdőjelek ezzel még nem szűnnek meg. Mi történik akkor, ha brutális, részeges, csavargó szülőhöz kerül vissza, vagy mit tehetünk akkor, ha az apa vagy az anya nem hajlandó hozzájárulni az örökbefogadáshoz, de gyermeke továbbra is az intézetben marad? Elképzelhető az is. hogy a kicsit a jogerős ítélet megszületéséig kihelyezik egy családhoz, de a szülő még mindig zaklathatja őt. és az örökbefogadási titok is veszélybe kerülhet. Nekünk pedig nem érdekünk „kaukázusi krétakör”-szituációt teremteni. Szép dolog a szülői jogok mindenáron való megvédése. de a kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermek jogainak védelme ennél fontosabb. Ezek tények, amiket nem szabad szépíteni. Azt reméljük, hogy a még most születőben lévő családjogi törvény végrehajtására vonatkozó alacsonyabb szintű jogszabályok (amelyek jövő év júliusában lépnek érvénybe) biztosítják az örök- befogadási eljárás gyorsítását. Helyi szinten minden tőlünk telhetőt megteszünk. Intézetünket bízták meg azzal, hogy létrehozzon egy olyan információs központot, amelynek segítségével az országra kiterjedő' adatbankot alakíthatunk ki. Ez ugyancsak hozzájárul az örökbefogadás gyorsabb lebonyolításához. Már birtokunkban van egy korszerű, nagy teljesítményű számítógép, amely az információk tárolása mellett egyéb hasznos kezdeményezésekre is lehetőséget nyújt majd. A gyermekvédelemről általában A bevezetőben is említettem, hogy az örökbefogadást nem lehet az általános gyermekvédelemtől elszigetelten kezelni. A további beszélgetésünkből egyértelműen kiderült, hogy az intézet belső életét, gondjait, erőfeszítéseit csak felszínesen ismeri a kívülálló. — Akárhogy is nézzük, a mi intézetünk a megye egyik legnagyobb oktatási-nevelési intézménye. Több mint háromezer gyerekkel tartunk valamilyen formában kapcsolatot, s ebből 1100 állami gondozott. Az itt dolgozó 160 ember felelőssége hatalmas. Ezt a munkakört elhivatottság nélkül aligha lehet ellátni. Erre a területre kellenének a legrátermettebb, felkészültebb pedagógusok. Ez vitathatatlan, hiszen olyan gyerekekkel foglalkozunk, akiket az élet megsütött, arcul ütött alig néhány esztendős korukban. Olyan gyerekekről van szó, akikről nem szoktak az újságok címoldalán írni. Mégis a gyermekvédelem területén tevékenykedők a pedagógustársadalom perifériájára szorulnak, sokan lenézik őket, hogy „nem vitték többre”. Sajnos, az a tapasztalat, hogy sok nevelési intézményben szabadulni szeretnének a problémás gyerekektől, holott épp az óvodák, iskolák elemi fcö-, telessége lenne jobban odafigyelni rájuk. S akkor most néhány szót a nevelőotthonokról. Ma sok ember tudatában úgy él, hogy ezek az intézmények modern lelencek. A mi dolgunk az. hogy feloldjuk, eloszlassuk ezeket a nézeteket. Ehhez természetesen sok mindenre szükség van. El kell érnünk, hogy otthonosabbá váljanak ezek az intézetek. Ennek egyik alapja, hogy az itt dolgozók törekedjenek a nevelési módszerek megújítására, arra. hogy differenciáltabban bánjanak a gyerekekkel. Mihamarabb enyhítenünk kell az intézeti túlzsúfoltságon, nyitottabbá kell válnunk. Sorolhatnám még a tennivalókat, ' de inkább cselekvésre van szükség. Az a célunk, hogy a társadalom számára hasznos, becsületes embereket neveljünk, akik IS. életévüket betöltve magabiztosabban, bátrabban vállalják a feladatokat, könnyebben illeszkedjenek be egy- egy új közösségbe. Az elsők között ismertük fel. hogy a szőkébb család szerepe pótolhatatlan. így kiépítettük a budapesti után a második legszéleseb b hivatásos nevelőszülői hálózatot, aminek eredményeként több mint 200 gyerek talált otthonra az elmúlt 1,5—2 év alatt az országban. Hallgatva az igazgatót, óhatatlanul is eszembe jut az S. O. S. Gyermekfalu. Amíg újságcikkek halmaza jelent meg a szép és költséges törekvésről, addig arról kevesen tudtak, bogy megyénkben egy fillér beruházás nélkül időközben sok-sok gyerek ismerte mór meg az otthon melegét.. . Hallgatok, már régen nem’ jegyzetelek. Űgv terveztem, karácsony előtt ellátogatok valamelyik nevelőotthonba, hogy magányos gyerekekkel beszélgessek a szeretet ünnepéről. Meglehet, felrázna egykét szülőt, felébresztene néhány lelki ismeretet, de be kell látni, ez kevés. A hétköznapok alakította sorsokról nem elég egy szép ünnep alkalmával megható képet festeni. Álhumánus dolog lenne megírni és egy pillanatra elérzékenyülni, ha nem követjük folyamatosan figyelemmel és kellő segíteni akarással ezeket az életeket. Barta Katalin Emlékezés Szervánszky Énére zeneszerzőre Hetvenöt éves lenne . . . Az utóbbi évtizedben mind kevesebb alkalommal hangzanak fel a Bartók utáni zeneszerző nemzedék kiváló képviselőjének, Szervánszky Endrének művei. A zárkózott természetű, csöndes, finom modorú muzsikus december 27-én töltené be hetvenötödik életévét, de már 1977 óta nincs köztünk, és nem tanítja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzésre, a komponálás titkaira, az elméletre és a gyakorlatra a fiatalokat. Kistétényben született 1911-ben. A zene szeretettre már a szülői házban beoltották, ahogy fivéreit is. Három testvére később jeles hangszer mű vész lett. Szervánszky tizenegy éves korában iratkozott be a Zeneakadémiára. Förster Ferencnek, az Operaház klarinétművészének lett a tanítványa, s mellékesen természetesen iskolába is járt. Hangszerével sok koncerten működött közre, de húszévesen másodszor is felvételét kérte a Zeneművészeti Szervánszky Endre portréja (MTI-fotó — KS) Főiskolára. a zeneszerzői szakra. Ott Siklós Albert csiszolgatta tehetségét, és 1936-ban nyert diplomáit. Különböző iskolákban tanított. Művészetére mind Bartók Béla, mind Kodály Zoltán alkotásai hatottak. A harmincas években részt vett az illegális kommunista mozgalomban. Mint komponista. 1959-től fordult alkotói munkássága új irányba: megismerkedett a tizenkét- fokú kompoziciós technikával, s attól kezdve Alban Berg lett az eszményképe. Mai értékelés szerint 1959ben írt Hat zenekari darab című műve egyik a dodeka- fon technika első magyar- országi alkalmazásainak. Szervánszky első ppntos pedagógusi tevékenysége a Nemzeti Zenedében zajlott, utóbb pedig Siklós Albert örökébe lépve a Zeneművészeti Főiskolán, haláláig tanított zeneszerzést. Számos fiatal művészünk neki köszönheti tehetsége kibontakozását. Munkásságát először Erkel-díjjal jutalmaz- ' ták 1953-ban. Egy évvel később Kossuth-díjas lett, 1972-ben a Magyar Népköz- társaság Érdemes Művésze, majd halála évében elnyerte a Kiváló Művész kitüntetést. Gazdag zenei hagyatékából csak néhányat sorolunk fel. Színpadi művei közül Napkeleti mese című balettje aratott szép sikert. Ez a balett arról is nevezetes, hogy meséjét Szabolcsi Bence írta a számára. A közönség nagyon szerette színdarabokhoz. illetve filmekhez írt kísérőzenéit. Ki ne emlékezne a Légy jó mindhalálig, a Megöltek egy leányt vagy a Csontváry-film és Shakespeare Macbeth-jéhez komponált muzsikájára? Zenekari müvei közül Diverti- mentója. Szerenádja, Rapszódiája és kedvenc hangszerének felhasználásával írt Klarinét Szerenádja nyert kedvező fogadtatást. 1955- ben csendül fel Concerto József Attila emlékére című munkája a Zeneakadémia nagytermében, de sokszor dirigálta más műveit is Ferencsik János éppen úgy, mint Somogyi László. A kamarazene terén sok finom hangzású munkája került a közönség elé a Tátrai vonósnégyes és a Végh-kvartett tolmácsolásában. Külön említésre méltók dalai, mint például Petőfi-sorozata, vagy Tóth Árpád és Juhász Gyula verseire komponált szerzeményei. A munkát illetően igényes volt. akár sajátja- ról, akár kollégáiéról volt szó. Ezt bizonyítják zenekritikái, amelyek két esztendőn át a Szabad Nép hasábjain láttak napvilágot. A nagy gondolatokat felvető megnyitók, a víziószerfi lassúk, a bájos vagy groteszk scherzók és az erőteljes zárótételek a jellemzői Szervánszky minden stílusperiódusának. megállapítja viszont őróla a kritika. s így méltánytalan, ha művei nem szerepelnek gyakrabban koncerttermeinkben s a rádióban. amelynek egykor sokat dolgozott. Kristóf Károly Nyugat-Dunántúl egyik legfiatalabb falusi kulturális intézménye a Makovecz Imre tervezte, népi építészeti elemeket viselő épületet már „belakták” — naponta több százan látogatják a könyvtárat, a klubszobát és a különböző előadásokat. A nagyteremben a déli órákban ebédet is felszolgálnak (MTI-fotó: Czika László felv.) Mindennapi nyelvünk Zárójelezés többszörös terheléssel Az újságok, a folyóiratok olvasói nap mint nap azt tapasztalhatják, hogy a leírt szöveget tagoló írásjelek közül a zárójelek feltűnő gyakorisággal jelentkeznek egészen újszerű szerepkörben, különösen járványszerű a zárójelezés a címekben. Hogy miért? Erre a kérdésre kívánt választ adni a Népszabadság cikkírója ebben a szövegrészletben: „Mostanában, ha egy újságíró csak egy kicsit is ad magára, a cikke címében egy-két betűt zárójelbe tesz. Amitől megváltozik, más hangsúlyt kap ji cím: szellemes lesz, érdekes és magvas” (1983. aug. 7.). Az 1980-as évek, elejétől fogva napjainkig egyre sűrűbben olvashatók újságjaink hasábjain a többszörös terheléssel felruházott zárójelekkel formált címadások. A „többszörös terhelés” nyelvi formával elsősorban arra utalunk, hogy sajátosan mai írásjelhasználati jelenségként a zárójelek máir nemcsak arra hívják fel az olvasók figyelmét, mit tart az író kevésbé fontosnak, mellékesnek, hanem önálló és újszerű szerepet vállalnak a szövegalkotásban. Figyeljük meg ebből a szempontból példatárunkat: „Köztünk (ne) maradjon” (A Népszabadság állandó rovatának címe). — „Ha (nem) számít a gép ...” (Magyar Nemzet, 1986. nov. 17.) — „Elúszott a köd(ösítés)ben a Ford Granada” (Népújság. 1986. nov. 10.) — „A tanácsok (taposó)malmai (Magyar Nemzet, 1986. nov. 20.) — „Kell a jó (iskola-) tanács (Vasárnapi Hírek, 1986. nov. 23.) stb. A fenti példák arról bizonykodnak, hogy a címek megfogalmazói a zárójelekkel többszörös terhelést bíznak a címadásra: többféle információt közölnek és a' sűrítés és kiemelés szándékával többféle közlési lehetőségre hívják fel a' figyelmet. A zárójelekbe tett szavak, vagy szórészek, toldalékok sajátosan önálló szerepre is vállalkoznak, s ugyanakkor az egymást karoló, az egymásba fonódó fogalmi értékek felerősödése révén a címek felhívó szerepe is felerősödik, s a címadás hatása megsokszorozódik: „Torkodban késlekedik) a szó” (Nagy Gáspár: Kés(lekedik) a szó). Legújabban már a szövegek nyelvi szövetében is elszaporodnak a zárójelek: „Árkus József csöndes (ön)iro- nizálással nyugtázta a Parabola legutóbbi adásában, hogy műsorának nincs állandó adásideje” (Magyar Nemzet, 1986. nov. 12.) — „Bányász, légtornász, bohóc leheti n)ék" (Bettes István: Kettőspontjaim). A humor, a gunyorkodás, a csípős irónia kifejezésére, felerősítésére is felhasználják, éppen napjainkban a zárójelezést. Ugyanakkor nemcsak a meghökikentés eszközeként vállal szerepet egv-egy szokatlan beszéd- helyzetet is kialakító zárójel. hanem az olvasó képzetkapcsolási készségét is megmozgatja, s vele és általa szellemes nyelvi leleményekre is ránevelődik. Ezzel a meghökkentő címmel jelent meg pl. az a cikk, amely Petőfi Arany Lacinak című verse számítógépes folyamatábráját mutatja be: „Chip(ős) Iroda-(Lom) (Képírás, 1986. 1. sz.) Az ifjúság ismeretanyagának bővítése mellett, képzeletét is szellemes nyelvi leleménnyel működésre készteti. A számítástechnikai angol szakszó, a chip (-\-morzsa), s a csípős köznyelvi szóalak fogalmi és használati értékének egymással való összejátszása ad a zárójelezésnek sajátos közlő értéket. Ezt az összejátszást példázza ez a cím is: „Ujjéfg) a Ligetben... (Vasárnapi Hírek, 1986. nov. 9.) De a zárójel kettős terhelését csak az tudja érzékelni, aki azonnal társítani tudja hozzá az XJjjé a ligetben jó ... valamikori közkedvelt kuplédal kezdő sorait is. Dr. Bakos József
