Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 20., szombat Adnak és elvesznek Az a bizonyos jobb és bal Járda-, park-, böicsödefelújítás, csatornázás Társadalmi munka a falvakban Olyan szépen hangzik, hogy érdemes megismételni a tiszteletet parancsoló számot: — Bükkábrány fejlesztéséhez ötmilliárd forintot kapunk. Ezt a megállapítást dr. Győry Sándor, állami díjas, a Mátraalji Szénbányák vezérigazgatója közölte. De a következő mondat olyan furcsán hangzik, hogy alig lehet felfogni az értelmét. — A beruházás miatt 750 millió forint adót kell befizetnünk. Így jutunk el a végkövetkeztetéshez, amely szerint az egyik kéz, a jobb, ad ötmil- liárdot, ugyanakkor a másik. a bal elvesz 750 milliót. Hogyan lehet ez? Miért van ez? Ki érti ezt? — Emlékeztetőül csak any- nyit, hogy a Gagarin Hőerőmű rekonstrukciójával egy időben mi is hozzáfogtunk a Thorez felújításához. Érthető ez az egybeesés, hiszen akkor kell nekünk is a gépeinket rendbe hoznunk, amikor az erőműnek kevesebb lignitre van szüksége. Igen ám, de a legutóbbi tárgyaláskor bejelentette az erőmű, hogy neki a tervezetthez képest további tonnákra van szüksége. Mit tehettem? Közöltem, rendben van. A Thoreznak az a feladata. hogy a Gagarint kiszolgálja. Ezt vállaltuk, meg is tesszük, ha még akkora gondot is veszünk a vállunk- ra. A rekonstrukcióval együtt emelni a termelés mennyiségét? Olyan ellentmondás ez, amit nehéz elfogadni. De a bányászok már csak ilyen emberek. Kell a lignit? Jó, adjuk. Még nem tudjuk pontosan, hogyan, de ... adjuk. Igen ám, más azonban valamit elhatározni és megint más a végrehajtáshoz a feltételeket előteremteni. A ,.feltételek” pedig légióként egyetlen szó körül forognak: a pénz körül. — Az Állami Tervbizottság döntött úgy, hogy Bükkábrány fejlesztésére ötmilliárd forintot kapunk, amit a vállalati eredményből kell törlesztenünk. Ezt a pénzt azért kapjuk, hogy a borsodi üzemünkben évenként két és fél millió tonna lignitet termeljünk. Itt megint meg kell állnunk. Annak idején, jó tíz évvel ezelőtt már előterjesztette a tervét a vállalat arra, hogy a Mezőkövesd környékén lévő lignitvagyont hasznosítsa. Ezt a tervet el is fogadták. Majd váratlan ■elhatározással mégis visszavonták a jóváhagyást. Szinte „titokban” újból hozzáfogtak a bükkábrányi külfejtés előkészítéséhez ezelőtt két évvel. Majd tavaly a bányásznap tiszteletére megkezdték a fejtést. Szerény számokat említettek, de hozzátették. fokozatosan fejlesztik a bányát annyira, hogy minden lakossági igényt ki tudjanak elégíteni és a közelii erőműveknek is a segítségére lehessenek. De ezt az évi két és fél millió tonnát nem emlegették. Ekkor jött a tervbizottsági döntés: A megadott teljesítményt 1990-re el kell érni! Ha el kell érni, akkor el is érik. Így fogtak hozzá a tervezéshez. Igen ám, de a döntés úgy szólt, hogy az állami juttatás évi összege attól függ, hogyan alakul az ország teherbíró-képessége. — Ami azt is magával vonhatja — mondta dr. Urban. Gábor, vezérigazgatóhelyettes —, hogy a pénz egy része átcsúszhat az 1991- es vagy 92-es évre is. De a két és fél millió tonna szenet akkor is adnunk kell. Mit lehet ebben a helyzetben csinálni? Ismét végiggondolni mindent. Mi az, amit későbbre lehet halasztani a beruházásból? Ezt kellett felmérni. De volt itt még más is. Mert először úgy mondták, hogy 1987-re 1,9 milliárd forinttal számolhatnak. Ennek megfelelően tervezték a fejlesztést. — A számok azonban időközben megváltoztak —közli a vezérigazgató-helyettes. — Mondhatnám azt is, hogy hónapról hónapra, de utóbb már szinte hétről hétre. Pillanatnyilag 1,3 milli- árdnál tartunk. Ez éppen 600 millióval kevesebb, mint az eredeti ösz- szeg. A baj azonban ott van, hogy a megrendelést időben fel kell adni. — Legalább fél évvel hamarabb kell az igényünket közölni a gyártó cégekkel. Ha közben kiderül, hogy még sincs annyi pénzünk, mint amennyire számítottunk a korábbi közlés alapján, akkor...? Jöhet a kötbér. De az egész rendelést is vissza lehet vonni. Hogy ebben az esetben mit gondolna a gyártó cég a Mátraalji Szénbányák szavahihetőségéről? És a legközelebbi tárgyalásnál milyen előítéletekkel ülne le? Ajaj...! — Nincs más megoldás, a megrendelést álljuk, a gépeket fogadjuk, csak arra nem lesz pénzünk, hogy összeszereljük azokat. Milyen szépen is mutatnak majd a ládák, az olajos papírba csomagolt alkatrészek. ahogy ott sorakoznak majd á bánya szélén hónapokig. Mert. . . nincs pénz az összeszerelésükhöz. Mert mi már csak ilyenek vagyunk: amit egyszer jól átgondoltunk, azon nem változtatunk, hiszen jól felfogott érdekünk, hogy a beruházás minél gyorsabban befejeződjék és a gépek minél előbb termeljenek. Igen, így kellene lennie. Ezzel szemben . .. ? Ha már ilyen kutyaszorítóba kerültek, miért nem törik magukat a pénzösszegek átcsoportosításáért ? — Már tízszer végiggondoltunk mindent. Nincs tovább. Amit lehetett, már el- spóröltunk. Enyhén szólva is „kellemetlen” szituáció. Mit — kellemetlen ...?! Szinte elviselhetetlen. — Az sem mellékes azonban, hogy a mi üzemeink közül azok, amelyek nem bányászkodással foglalkoztak. 400 millió forint értékben számítottak a szerelés következtében megrendelésre. Ez a 400 millió most szertefosztott. Ennyi hiányzik nekik az éves tervből. Járhatjuk az országot, hogy sikerüljön ilyen nagyságú megrendelést találnunk. Pedig találnunk kell. Miután nincs annyi gép Bükkábrányban, mint ameny- nyi kellene, kénytelenek onnan bérelni, ahol van. — De ez sem csak eny- nyiből áll. Ha idegen vállalkozónak kell fizetnünk, akkor köbméterenként 50 forintot kell számítanunk. Ugyanez a mennyiség nekünk 17 forintba kerülne. Nem kell hozzá nagy képzelőerő. hogy kiderítsük, mehnyit veszítenek a bérmunka miatt is. De még mindig nem értünk a gondok végére. Bükkábrány miatt a kötelezettségük meghaladja a kétmilliárdot. Ezzel szemben a képződő alap alig valamivel több az 1,9 milliárdnál. A különbözet honnan teremthető elő? Ha nem lenne az a bizonyos 750 milliós felhalmozási adó, jutna a gépek felújítására és beszerzésére is. De az adóval együtt a négymilliárd fölötti értékű termelési eszközök pótlását nem tudják elvégezni. A korábbi műszaki szintet sem tudják tartani. a berendezések leromlanak. Kellett nekik Bükkábrány? Kellett. Magának a fejlesztésnek nagyon örülnek. — Egyedül ezt a 750 milliós fejlesztési adót nem értjük. A tervbizottság előírja a feladatot, megszabja a kereteket, de más rendelkezések a végrehajtást nehezítik. Miért nem lehet az előírásokat szinkronba hozni ? A kérdés nagyon reális. Ha meggondoljuk, az állam érdekében elrendelnek egy jelentős értékű beruházást, és a pénzügyi szervek ezt azonnal megadóztatják. De az adót a beruházási összegből nem lehet fizetni. Furcsa ellentmondások korszakát éljük. Jó ez nekünk? Kiadunk egy parancsot, aztán mindjárt „megbüntetjük” azt. aki a parancsot teljesíti ... ? G. Molnár Ferenc Hogy mikor és hol és éppen hány forintos feladatra vállalkoznak az igen változó. Egyik évben több járda készül, másik évben fásításra jelentkeznek, néha gépeket is beindítanak, máskor csak a lapátot fogják meg. Egy dolog azonban bizonyos, hogy a falvak aligha fejlődhetnének látványosan, a társadalmi munkában végzettek nélkül. Körkérdésünkben arra kerestük a választ, hogy a ki- sebb-nagyobb községekben mit tettek önként a lakosok a község érdekében. ★ Erdőtelken az idén bőven van mivel dicsekedni. A népfront illetékese szinte nem győzi sorolni forintokra is lebontva, hogyan kapcsolódtak az elképzelésekhez a gazdasági egységek is és az egyéni vállalkozók. A Ramona helyi üzemegysége például kommunista műszakot ajánlott föl az óvoda és az iskola támogatására. Az apróságoknak pizsamát is varrtak, ballagási tarisznyával, játékokkal kedveskedtek. A tsz és az áfész szintén szívén viseli a jövendő nemzedék sorsát, készpénzt is utaltak különböző taneszközökre, felszerelésekre. de emellett például az előbbi cég a kirándulásokat is segíti, busszal. A községben idén került sor piac építésére. A lakosság . 20 ezer forint értékű tereprendezést végzett, s alig marad el ettől az, amit az ifjúsági park kialakításakor, avagy a temető kerítésének, kertjének rendbetételekor teljesítettek. Az árkok, járdák tisztántartása, a virágosítás természetes. De az iskolaudvar rendezéséhez sem kellett sokat ku- nyerálni a KISZ-eseknek. Pélyen, az idén elsősorban járdafelújításokkal, útépítéssel. vízvezeték-hálózat bővítéssel foglalkoztak társadalmi munkában. De besegítettek az áfész által fölhúzott korszerű presszó alapjának kialakításában is. összességében 250—300 ezer forintnyi értéket termeltek. Ez megfelel a tavalyinak, és az eredetileg tervezettnek. A helybéliek azonban úgy vélik, ennél lenne nagyobb kapacitás is. így valószínű nem lesz akadálya annak, hogy ha néhány év múlva hozzákezdenek az új iskola építéséhez, még hatható- sabban segítsenek. Átányban szintén az iskola volt az. ami idén elsősorban lekötötte az erőket. Ezen kívül megépítettek még 200 méternyi járdát, virágos! tottak, facsemetéket telepítettek, az 500 ezer forint összérték valamivel kevesebb a tavalyinál. A kömlőiek még nem zárták le az évet. A korábbi 230 ezer forint értékben végzett vízhálózat-bővítés, illetve árokkarbantartás mellett decemberben még szeretnének egy ezer -négyzetméteres parkot is kialakítani községük szépítésére A szervezés itt .sem jeleni túl nagy gondot, a lakosságtól még mintegy 80 ezer forintnyi önkéntes munkát várnak az esztendő végére. Kisköre érthető, hogy az idén alaposan kimagaslik a mezőnyből, hisz nem kevés feladatot adott az új szabadvizű strand tereprendezése, fásítása. Lelkesedésben nem volt hiány, így jövőre a für- dőzőket már 65 darab „koros”. tehát nagylombú fából álló park várja. De elkelt más,útit is a segítség. Fölújították a bölcsődét, megépítettek 2300 méter járdát — úgy kellett leapasztani a buzgalmat —, festették az iskola lábazatát. Mindez azt jelenti, hogy mintegy három és fél millió forint értéket hoztak létre társadalmi munkában. Elismerés illeti őket! Németi Zsuzsa Hevesről: indul az utolsó export Pneumatikus hajlítógépen készülnek a vázszerkezet egyes elemei A Mezőgép Vállalat Hevesi Gyáregységének kollektívája mér teljesítette idei exporttervét. A franciaországi Kuhn céggel évek óta eredményes munkakapcsolatban vannak a hevesiek. Ugyanis az általuk biztosított lioenc alapján speciális vázszerkezeteket gyártanák itt. amelyekre ' különböző típusú munkagépek szerelhetők, többek között rendkezelő stb. Az idén mintegy három típusban tizenegyezer darabot készítettek tőkés exportra. Jövőre bővíteni kívánják termékeiket, sőt a mennyiséget is növelni szeretnék. ★ Lassan megtelik a kamion (jobbra) (Fotó: Perl Márton) Az utolsó simítások ...
