Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

4 NÉPÚJSÁG, 1986. december 20., szombat JÓ TAPASZTALATOK HEVES MEGYÉBEN IS ... A lakossági kötvények sikere Több mint három esztendeje, hogy napvilágot láttak a jogszabályok, amelyek lehetővé tették, hogy a gazdálkodó szervezetek és pénzintézetek kötvényeket bocsáthassanak ki saját pénzeszköze­ik kiegészítésére. Gazdasági életünkben az eltelt idő alatt ez jól érzé­kelhető pezsgést eredménye­zett. Segítségével jó néhány cég olyan bevételhez jutott, mellyel lehetővé vált sürge­tő beruházásainak megva­lósítása. Másfelől pedig a lakossági megtakarítások je­lentős részét sikerült bevon­ni a pénzforgalomba. A köt­vényvásárló is jól járt, mert viszonylag magas kamattal járó értékpapír birtokába ju­tott. amelynek emellett más egyéb előnyei is vannak. Pél­dául az adómentesség, illet­ve bizonyos „naturális ked­vezményhez”, például tele­fonhoz, gázbekötéshez, fű­téskorszerűsítéshez stb. való hozzájutás. Konkrét célokért A kötvény kibocsátására — a rendelkezések értelmé­ben — jogosultak gazdálko­dó szervezetek (vállalatok és szövetkezetek) tanácsok, ban­kok, pénzintézetek. Az el­múlt időszak gyakorlati ta­pasztalatai mégis azt mu­tatják. hogy erre többnyire a gazdálkodó egységeik vállal­koztak. Jó befektetés ese­tén ugyanis jobban megvan a lehetőségük az ily mó­don szerzett „hitelnek” és kamatainak minél gyorsabb megtermelésére. A tanácsok által kibocsátott kötvények viszont többnyire az infra­struktúra bővítését céloz­zák, így megtérülésük több időt vesz igénybe. Ezeknek az értékpapírok­nak a hátterében, tehát min­den esetben jól körvonala­zott gazdasági célok állnak, s az így szerzett pénz, csak­is e célok megvalósítására fordítható. A kötvények elő­készítésének, eladásának és értékesítésének feladatait minden esetben a kibocsátó által megbízott pénzintézetek’ végzik. Ezt az ott felhalmo­zott pénzügyi tapasztalatok és a szakembergárda is indo­kolja. Gyarapodó betétek A lakossági kötvény az állampolgárok szemszögé­ből előnyös befektetési for­maként jelentkezik. A vi­szonylag magas, többnyire 11 százalékos kamat jól tük­rözi az árszínvonal-változás jelenlegi mértékét, s lehető­vé teszi a magántőke tartós és biztonságos elhelyezését. A visszafizetés időtartama, tehát az átfutási idő vi­szonylag hosszú, öt-kilenc év között mozog, nem mellékes, hogy a kötvény időközben is eladható. Létezik tehát a másodlagos piac, amikor mindig a napi árfolyamon (amelyet a kamatfizetés ide­jének közelsége, a lejárati idő. s egyéb tényezők be­folyásolnak) gazdát cserél, így a tulajdonosok szükség esetén azonnal hozzájuthat­nak lekötött pénzükhöz. Ter­mészetesen ez némi kocká­zatvállalással jár. Megjegyzendő még, hogy a kötvényekben elhelyezett magánvagyon az eddigi ta­pasztalatok alapján döntő­en nem érinti a hagyomá­nyos takarékossági formá­kat. bankbetéteket. Több­nyire olyan pénzeket köt le, amelyet más célokra fordí­tottak volna a vásárlók, pél­dául építkezésre, tartós fo­gyasztási cikkek vásárlására, úgynevezett „túlzó” fogyasz­tásra. Az elmúlt három esz­tendőben évről évre meghá­romszorozódott a lakossági kötvénybetét országosan, s ma már hozzávetőlegesen meghaladja az ötmilliárd fo- • r intőt. Mi a helyzet Hevesben? Bár megyénkben az orszá­gos vállalkozókedvhez mér­ten kissé megkésve kezdtek ennek a lehetőségnek a ki­használásához, de mindazok, akik megpróbálkoztak vele, nem bánták meg! A Nagyré- dei Szőlöskert Termelőszö­vetkezet úttörő szerepet vál­lalt. amikor 1983-ban mint­egy tízmillió forint érték­ben adott ki kötvényt. A he­lyi takarékszövetkezet vál­lalta az ügylet lebonyolítását. A borászati üzem korszerű­sítésére és új palackozó épí­tésére szánt összeg hamar befutott, mert a kötvénye­ket nagyrészt a község lako­sai vették meg. A beruházás tavaly júliusban meg is va­lósult, s azóta már az évi kilencszázalékos kamatot is fizeti a tulajdonosoknak a közös gazdaság. A jó tapasz­talatokon felbuzdulva a tsz tervezi újabb kötvény kibo­csátását, ezúttal bortároló létesítésére és a hűtőház bő­vítésére. Hasonlóan fontos cél ér­dekében adott ki kötvényt 1986 első negyedévében Eger Város Tanácsa. Az OTP kör­zeti fiókja által árult érték­papírok ellenértékét, tízmil­lió forintot a megyeszékhely tanuszodájának építésére szánják. Szintén ez év ele­jén volt előjegyezhető a Mátra Volán Vállalat ötven­millió forintos kötvénye — amely hála a gondos előké­szítésnek és jó propagandá­nak — napok alatt elfogyott, s így a jelentős pénzforrás­ból autóbuszokat vásárolhat­tak. A konkrét példákból is kitűnik, hogy e pénzügyi le­hetőség előnyeit közvetett módon sokan élvezhetjük. A jövőben egyébként a Heves Megyei Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat fog . hason­ló kezdeményezésbe, hogy árualapjait bővítse. A legnagyobb érdeklődés persze az ÁMFB és a Ma­gyar Posta kötvényeit kí­séri, hiszen birtoklásuk egy­ben a telefonhoz jutás le­hetőségét is jelenti. Me­gyénkben az esztendő folya­mán a (közületek és magá­nosok által) megvásárolható telefonkötvények értéke meg­haladja a hetvenmillió fo­rintot. Ez azonban még min­dig csak töredéke annak, amire igény lenne. Remélhetően a kezdeti lé­pések után egyre több válla­lat követi e sikeres kezde­ményezéseket Heves megyé­ben. J. I. Nem szeretetpótló . .. ! Fantáziaország — mesebeli áron Meseországban abrakol- tatja, s patkoltatja paripá- ját az ajándékhozó lovas A valóságban azonban már jó néhány hete „karácsony van”. Országszerte kitárt aj­tókkal várják at üzletek a játékkölteményeket. Nem is kell tágra nyílt szemű gyer­meknek lenni, hogy észre­vegyük: az idei kínálat ta­lán a leggazdagabb hosszú évek óta. Ám van egy szép­séghibája: az áraik! S ho­vatovább ez már nemcsak, hogy megszokott, hanem reklámozandó is. A televí­zió például bagatell három darab ezresért kínál távirá­nyítós játékautót, s elraga­dó a kínai, érces hangon gá- gogó tas-tas is, lenyűgöző- ek a fecskefarkú autók „égi másai” is, akárcsak a sze­met gyönyörködtető másfél ezer forintos versenyautó­pályák. így aztán nem csoda, ha legtöbb kisgyermekes szülő mesebeli szurtos arcú utca­gyereknek képzeli magát, aki a kirakatüveghez tapad­va bámulja a bolti fenyőfa- díszes, csillagszórós tarkasá­got. Ezek után — azt hinné az újságíró, hogy — elég kevesen teszik fel a pompás ünnepi, ékes fa alatt majd Kosztolányi kérdését: „Mondd játszótársam akarsz-e lenni...” Azonban a valóság — amint azt be­szélgetőpartnereim, L énárt Lajosné, a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat osztályvezetője, a Centrum Áruház igazgatónő­je Kovács Lászióné, és Ka­kukk Miklósné vegyesosz- tály-vezető elárulják — leg­hamarabb a több ezer fo­rintos játékcsodák találnak vevőre. Hogy ezeket az ap­róságok mennyire szeretik, az már más kérdés ... ? Idén arra voltunk kíván­csiak, hogy végre lesznek-e olyan játékok, amelyekkel együtt játszhat kicsi és nagy, öreg és fiatal, s közös öröm és szórakozás tartja majd össze legalább a fenyőfail­latú ünnepnapokon a csalá­dokat. — Amint arról meggyő­ződtünk. valóban „mesés” a választék. Lesz-e azonban elegendő olcsóbb játékcikk is? Lénárt Lajosné: — Lesz. Ügy tűnik, a T.riál JátékkereskedeLmi Vál­lalat abszolút hatalma meg­dőlt a kínálati piacon. Na­gyon sok olyan tetszetős, szép játékhoz jutunk a íme néhány a drágaságok közül Szövker-kirendeltségek jó­voltából is, és a kishatái- menti forgalom is segít a választékbővítésen. Sajnos, egy helytelen vásárlói szo­kás, beidegződés alakult ki, mindenki karácsonykor akar meglepetést szerezni. így aztán ezekben a hónapok­ban háromszorosát áruljuk az egész évi forgalmunknak. — Az előbb - említették, hogy leghamarabb a legdrá­gább holmik kelnek el. Ér­vényesül-e a kereskedők jó­tékony ízlésformálása ? Az­az lesz-e elegendő társasjá­ték, s milyen áron? Lénárt Lajosné: — Én mint anya, azt hi­szem, a vastag bukszájú szülők szeretetpótlónak hasz­nálják a luxusajándékokat. Pedig ezek legtöbbje először csodát kelt, aztán megko­pott, fakó kis lakója lesz a gyermekszoba sarkának. Személy szerint én is a tár­sasjáték híve vagyok, s eb­ből most idén végre bősé­ges a kínálat. Vegyünk pél­dának kettőt: a Holiday címűből megtanulhatjuk az európai országok rövid tör­ténetét és azt. hogy hogyan utazhatunk oda. Az Ezüst tó kincse népszerű indián- regényből készült játékból felfrissítheti kicsi és nagy vadnyugati ismereteit. De lehet piramist is építeni 9- től 99 éves korigK — Lehet, hogy mániám­má vált, de magam harmad­fél évtizede élek a Földön és azóta vágyok most már fiamnak egy kisvasútkész- letre. A felszerelése, a vál­tók állítása, a terepasztal kialakítása, a kis szerelvé­nyek, mozdonyok karbantar­tása mind megannyi öröm forrása lehetne. De azt hi­szem, idén is hiába keres­sük a játékvásár polcain. Kovács Lászlóné: — Egyetértek önnel telje­sen. Játékkereskedelmünk nagy hiánya ez. Eltűnt a polcokról a népszerű, NDK- ban gyártott Picco Merklin készlet. Nem sok biztatót mond a gyártó ország sem. Nem győzik az igények ki­elégítését, pedig magam is emlékszem milyen örömmel (Fotó: Tóth Gizella) alakítottunk ki otthon jó néhány évvel ezelőtt pályát a szerelvényeknek. Ez iga­zán családias játék. Kakukk Miklósné: — Megpróbáltunk rendel­ni instruktoraink révén az idén is. Sajnos, csak alkat­részeket szállítottak és azok sem egységesek. Más és más méretű a sínek nyomtáva. Egyébként, ha már közös örömről és játékról van szó, örömmel mondhatjuk, hogy feltámadt régi „Csipkerózsi­ka-álmából” a fakocka épí­tő, Az igazat megvallva, ez­zel a készlettel kívánunk se­gíteni a 0-tól 3 éves korú gyermekeken. Sajnos, ezek­nél a leggyengébb a kínálat A Monori Ke f egy ár vállal­ta. hogy négyféle kiszerelés­ben feltölti karácsonyi pol­cainkat. így nem kötelező megvásárolni a drága Legó építőket. — Mennyi pénzt kell rá­szánni egy kétgyerekes csa­ládnak játékvásárlásra véle­ményük szerint? — Ezerötszáz-kétezer fo­rintot. De ebben már benne van a rokongyerekek meg­ajándékozása is — hangzott a válasz. Egy szuszra ennyit a játék- portyáról, de mivel az új­ságíró is vásárol, elmondja észrevételeit. Az igaz, hogy helytelenek a magyar ün­nepi és vásárszokások. de pontosan a kereskedelem szoktatott rá minket erre. Jó néhány évvei ezelőtt, hq mondjuk májusban érdek­lődtünk valami után, azt hallottuk, majd karácsony­ra ... Akkor „ide nekem az oroszlánt is” mozgalom in­dult be. És úgy tűnik, kí­sért a társországokra jellem­ző kereskedelmi megálla­podások be nem tartósa, il­letve pontatlansága. Jó vol­na viszontlátni legalább na­gyobb városaink meseváro­saiban akár egy-két ver­senyautó kárára is a Merk­lin vonatokat. Ajándéknak számít még a mesekönyv is. Kíváncsi volnék, hány kis­fiú és kislány kap korához, érdeklődéséhez méltó olvas­mányt?! De ez már egy másik riportra tartozik. ’ Soós Tamás AZ INTERPOL HOZTA HAZA ŐKET Elemző merengés a „kóterban” — Mi egyáltalán nem voltunk benne a balhéban! — A 26 éves egri fiatalem­ber nem emeli fel a hang­ját, pusztán tényszerűen közli az általa ismerteket. — Mégis, mióta ismeri Tihamérit? — Gyerekkorom óta. — Ö magával ellentétben azt vallotta, hogy a tippet magától kapta. A fiatalember a rendőrsé­gi fogda, a „kóter” kiihaiil- gatószobájámak mennyeze­tére szegezi a tekintetét, mint aki .megint csak nem akar hinni a fülének. — Nevetséges. Különben a szembesítéskor azt mondta, ón nem tudhattam az ő be­törési szándékáról. Nemi hittem volna ezt róla. Azt sem, amit hallattam, hogy ■játékautomatákat fosztott ki... — De hát fél órával a betörés után maga és a felesége Tihamérivál együtt mentek .taxin a fővárosba! — Az én kocsimmal nem mehettünk, mert a szerelő­nél volt. S úgy gondoltam, csinálunk még egy utolsó görbe utat Magyarországon. — Utolsót? — Hát igen ... Palit Csizmadia László r. százados segíti ki rövid ma­gyarázattal. — Feleségével tavaly októberben utaztak az Eger Tourist szervezésében Auszt­riába. Akkor már eltökélt szándékúk volt, hogy nem térnek haza. ★ A vaskos aktában talál­ható jegyzőkönyvek, tanú­vallomások szerint 1985. ok­tóber 17-én kora este, ponto­sabban öt óra tájban isme­retlen tettes behatolt özv. Fügedi Tiborné Vécsey- völgy utca 8/b. alatti laká­sába. A vaskapu nyitva ma­radt. az elkövető az udvar felőli részen ment föl a lép­csőn. Az ajtót vállal be­nyomta, majd a szoba egyik szekrényében kutatott. Meg is lelte a páncélkazettát. Abban takaréklevelekre, il­letve s gépkocsi-nyeremény- betétkönyvre jegyezve 650 ezer forint, valamint 350 ezer forint értékű aranyék­szer lapult.’ A szó ismét Csizmadia László r. századosé: — Alapos nyomozás után kiderült, a betörő nem volt más, mint a 20 esztendős, büntetett előéletű Tihaméri István. Ö találkozott a Ka­zamata előtt „hősünkkel” és nejével. Taxit fogtak, azonnal a fővárosba hajtattak. A kiürített kazettát Kerecsend környékén kihajították az autóból. Másnap már segítőtársaik is akadtak: az orgazdák kö­zül Tihanyi János vásá­rolta meg tőlük az ara­nyat, természetesen — érté­ken alul. Egy kapualja volt a gazdacsere színhelye, az összeg 100 ezer forintra rú­gott. A közvetítő az ugyan­csak budapesti Dómján Sán­dor volt. Tihaméri és a fiatalember — párjaikkal együtt — alig két nap alatt költötték el ezt a pénzt! Később a ház­kutatáskor még ugyanilyen értékben találtak Tihanyi­nál aranyat. A takarékleve­lek beváltásában nem volt ekkora szerencséjük. Az egyetlen megbízható idegen egyszerűen átverte a társu­latot: lelépett a takarékle­velekkel. Igaz, az OTP-be ő sem mert elmenni ... A nágy lábon élésnek azon­ban meglett a következmé­nye, Tihaméri gyanússá vált. Március 13-án őrizet­be vették, amikor igazol­tatták a XIII. kerületben. Ezzel sem fejeződött be a vizsgálat, hiszen — mint már szó volt róla — Tiha­méri az egri fiút is bevon­ta a főszereplők közé. — Pali, annyira rossz dol­ga volt nálunk? — Nem, ezt nem mondha­tom. Volt egy kis teherau­tóm, azzal vállaltam fuva­rokat. — Megtudhatom, mennyit keresett? — Átlagban havi 25 ezret. De nagyon sok elment be­lőle. Az az igazság, hogy nagy lábon éltem. Jártam szórakozni, nem tagadtam meg magamtól semmit. Tudja, az volt a gond, hogy én nem egyszerre kaptam a fizetést, mint mások, ha­nem naponta... — Akkor mégiscsak ért­hetetlen előttem, miért akart távozni az országból. — Kalandvágyból. Vilá­got akartam látni. — Nem gondolja, hogy az is furcsa: annak másnapján utaztak, amikor a betörési ügyben tanúként meghall­gatták? — Szó sincs róla! Nekünk már korábban megvolt er­re az osztrák útra minden papírunk. — No és odakint? — Először a lágerben lak­tunk. Aztán sikerült mun­kát találni. Közben intéz­tük, hogy kimehessünk Ka­nadába. El is fogadtak ben­nünket, már csak a kiuta­zás napjára vártunk, amikor jöttek az Interpol emberei. Ezután négy hónapos vizsgá­lati fogság következett. — Úgy látom, megviselte a dolog. Karjaira pillant akaratla­nul. Mindkettőn pengevágás okozta éles seb. — Legalább harminc ki­lót fogytam. Aztán volt egy idő, amikor azt mondtam magamban: elég! — Ha lezárul ez az ügy? Széttárja a kezeit. — Megpróbálok megint rendesen élni. S a nagy lá­bon élésnek is vége! ★ Több, mint egy évig tar­tott a vizsgálat. Olyan rész­letek is előkerültek a bűn- cselekményről, amelyek az alapos gyanúhoz elegendő­ek. Tihaméri viszont — aki ellen előzetes letartóztatása me Llett különösen nagy kárt akozó lopás miatt tant az eljárás — az ügyész előtt visszavonta korábbi terhelő vallomását. Pali és felesége már szabadlábon várják az ügy befejezését. Szalay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents