Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. december 20., szombat JÓ TAPASZTALATOK HEVES MEGYÉBEN IS ... A lakossági kötvények sikere Több mint három esztendeje, hogy napvilágot láttak a jogszabályok, amelyek lehetővé tették, hogy a gazdálkodó szervezetek és pénzintézetek kötvényeket bocsáthassanak ki saját pénzeszközeik kiegészítésére. Gazdasági életünkben az eltelt idő alatt ez jól érzékelhető pezsgést eredményezett. Segítségével jó néhány cég olyan bevételhez jutott, mellyel lehetővé vált sürgető beruházásainak megvalósítása. Másfelől pedig a lakossági megtakarítások jelentős részét sikerült bevonni a pénzforgalomba. A kötvényvásárló is jól járt, mert viszonylag magas kamattal járó értékpapír birtokába jutott. amelynek emellett más egyéb előnyei is vannak. Például az adómentesség, illetve bizonyos „naturális kedvezményhez”, például telefonhoz, gázbekötéshez, fűtéskorszerűsítéshez stb. való hozzájutás. Konkrét célokért A kötvény kibocsátására — a rendelkezések értelmében — jogosultak gazdálkodó szervezetek (vállalatok és szövetkezetek) tanácsok, bankok, pénzintézetek. Az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatai mégis azt mutatják. hogy erre többnyire a gazdálkodó egységeik vállalkoztak. Jó befektetés esetén ugyanis jobban megvan a lehetőségük az ily módon szerzett „hitelnek” és kamatainak minél gyorsabb megtermelésére. A tanácsok által kibocsátott kötvények viszont többnyire az infrastruktúra bővítését célozzák, így megtérülésük több időt vesz igénybe. Ezeknek az értékpapíroknak a hátterében, tehát minden esetben jól körvonalazott gazdasági célok állnak, s az így szerzett pénz, csakis e célok megvalósítására fordítható. A kötvények előkészítésének, eladásának és értékesítésének feladatait minden esetben a kibocsátó által megbízott pénzintézetek’ végzik. Ezt az ott felhalmozott pénzügyi tapasztalatok és a szakembergárda is indokolja. Gyarapodó betétek A lakossági kötvény az állampolgárok szemszögéből előnyös befektetési formaként jelentkezik. A viszonylag magas, többnyire 11 százalékos kamat jól tükrözi az árszínvonal-változás jelenlegi mértékét, s lehetővé teszi a magántőke tartós és biztonságos elhelyezését. A visszafizetés időtartama, tehát az átfutási idő viszonylag hosszú, öt-kilenc év között mozog, nem mellékes, hogy a kötvény időközben is eladható. Létezik tehát a másodlagos piac, amikor mindig a napi árfolyamon (amelyet a kamatfizetés idejének közelsége, a lejárati idő. s egyéb tényezők befolyásolnak) gazdát cserél, így a tulajdonosok szükség esetén azonnal hozzájuthatnak lekötött pénzükhöz. Természetesen ez némi kockázatvállalással jár. Megjegyzendő még, hogy a kötvényekben elhelyezett magánvagyon az eddigi tapasztalatok alapján döntően nem érinti a hagyományos takarékossági formákat. bankbetéteket. Többnyire olyan pénzeket köt le, amelyet más célokra fordítottak volna a vásárlók, például építkezésre, tartós fogyasztási cikkek vásárlására, úgynevezett „túlzó” fogyasztásra. Az elmúlt három esztendőben évről évre megháromszorozódott a lakossági kötvénybetét országosan, s ma már hozzávetőlegesen meghaladja az ötmilliárd fo- • r intőt. Mi a helyzet Hevesben? Bár megyénkben az országos vállalkozókedvhez mérten kissé megkésve kezdtek ennek a lehetőségnek a kihasználásához, de mindazok, akik megpróbálkoztak vele, nem bánták meg! A Nagyré- dei Szőlöskert Termelőszövetkezet úttörő szerepet vállalt. amikor 1983-ban mintegy tízmillió forint értékben adott ki kötvényt. A helyi takarékszövetkezet vállalta az ügylet lebonyolítását. A borászati üzem korszerűsítésére és új palackozó építésére szánt összeg hamar befutott, mert a kötvényeket nagyrészt a község lakosai vették meg. A beruházás tavaly júliusban meg is valósult, s azóta már az évi kilencszázalékos kamatot is fizeti a tulajdonosoknak a közös gazdaság. A jó tapasztalatokon felbuzdulva a tsz tervezi újabb kötvény kibocsátását, ezúttal bortároló létesítésére és a hűtőház bővítésére. Hasonlóan fontos cél érdekében adott ki kötvényt 1986 első negyedévében Eger Város Tanácsa. Az OTP körzeti fiókja által árult értékpapírok ellenértékét, tízmillió forintot a megyeszékhely tanuszodájának építésére szánják. Szintén ez év elején volt előjegyezhető a Mátra Volán Vállalat ötvenmillió forintos kötvénye — amely hála a gondos előkészítésnek és jó propagandának — napok alatt elfogyott, s így a jelentős pénzforrásból autóbuszokat vásárolhattak. A konkrét példákból is kitűnik, hogy e pénzügyi lehetőség előnyeit közvetett módon sokan élvezhetjük. A jövőben egyébként a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat fog . hasonló kezdeményezésbe, hogy árualapjait bővítse. A legnagyobb érdeklődés persze az ÁMFB és a Magyar Posta kötvényeit kíséri, hiszen birtoklásuk egyben a telefonhoz jutás lehetőségét is jelenti. Megyénkben az esztendő folyamán a (közületek és magánosok által) megvásárolható telefonkötvények értéke meghaladja a hetvenmillió forintot. Ez azonban még mindig csak töredéke annak, amire igény lenne. Remélhetően a kezdeti lépések után egyre több vállalat követi e sikeres kezdeményezéseket Heves megyében. J. I. Nem szeretetpótló . .. ! Fantáziaország — mesebeli áron Meseországban abrakol- tatja, s patkoltatja paripá- ját az ajándékhozó lovas A valóságban azonban már jó néhány hete „karácsony van”. Országszerte kitárt ajtókkal várják at üzletek a játékkölteményeket. Nem is kell tágra nyílt szemű gyermeknek lenni, hogy észrevegyük: az idei kínálat talán a leggazdagabb hosszú évek óta. Ám van egy szépséghibája: az áraik! S hovatovább ez már nemcsak, hogy megszokott, hanem reklámozandó is. A televízió például bagatell három darab ezresért kínál távirányítós játékautót, s elragadó a kínai, érces hangon gá- gogó tas-tas is, lenyűgöző- ek a fecskefarkú autók „égi másai” is, akárcsak a szemet gyönyörködtető másfél ezer forintos versenyautópályák. így aztán nem csoda, ha legtöbb kisgyermekes szülő mesebeli szurtos arcú utcagyereknek képzeli magát, aki a kirakatüveghez tapadva bámulja a bolti fenyőfa- díszes, csillagszórós tarkaságot. Ezek után — azt hinné az újságíró, hogy — elég kevesen teszik fel a pompás ünnepi, ékes fa alatt majd Kosztolányi kérdését: „Mondd játszótársam akarsz-e lenni...” Azonban a valóság — amint azt beszélgetőpartnereim, L énárt Lajosné, a Heves Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat osztályvezetője, a Centrum Áruház igazgatónője Kovács Lászióné, és Kakukk Miklósné vegyesosz- tály-vezető elárulják — leghamarabb a több ezer forintos játékcsodák találnak vevőre. Hogy ezeket az apróságok mennyire szeretik, az már más kérdés ... ? Idén arra voltunk kíváncsiak, hogy végre lesznek-e olyan játékok, amelyekkel együtt játszhat kicsi és nagy, öreg és fiatal, s közös öröm és szórakozás tartja majd össze legalább a fenyőfaillatú ünnepnapokon a családokat. — Amint arról meggyőződtünk. valóban „mesés” a választék. Lesz-e azonban elegendő olcsóbb játékcikk is? Lénárt Lajosné: — Lesz. Ügy tűnik, a T.riál JátékkereskedeLmi Vállalat abszolút hatalma megdőlt a kínálati piacon. Nagyon sok olyan tetszetős, szép játékhoz jutunk a íme néhány a drágaságok közül Szövker-kirendeltségek jóvoltából is, és a kishatái- menti forgalom is segít a választékbővítésen. Sajnos, egy helytelen vásárlói szokás, beidegződés alakult ki, mindenki karácsonykor akar meglepetést szerezni. így aztán ezekben a hónapokban háromszorosát áruljuk az egész évi forgalmunknak. — Az előbb - említették, hogy leghamarabb a legdrágább holmik kelnek el. Érvényesül-e a kereskedők jótékony ízlésformálása ? Azaz lesz-e elegendő társasjáték, s milyen áron? Lénárt Lajosné: — Én mint anya, azt hiszem, a vastag bukszájú szülők szeretetpótlónak használják a luxusajándékokat. Pedig ezek legtöbbje először csodát kelt, aztán megkopott, fakó kis lakója lesz a gyermekszoba sarkának. Személy szerint én is a társasjáték híve vagyok, s ebből most idén végre bőséges a kínálat. Vegyünk példának kettőt: a Holiday címűből megtanulhatjuk az európai országok rövid történetét és azt. hogy hogyan utazhatunk oda. Az Ezüst tó kincse népszerű indián- regényből készült játékból felfrissítheti kicsi és nagy vadnyugati ismereteit. De lehet piramist is építeni 9- től 99 éves korigK — Lehet, hogy mániámmá vált, de magam harmadfél évtizede élek a Földön és azóta vágyok most már fiamnak egy kisvasútkész- letre. A felszerelése, a váltók állítása, a terepasztal kialakítása, a kis szerelvények, mozdonyok karbantartása mind megannyi öröm forrása lehetne. De azt hiszem, idén is hiába keressük a játékvásár polcain. Kovács Lászlóné: — Egyetértek önnel teljesen. Játékkereskedelmünk nagy hiánya ez. Eltűnt a polcokról a népszerű, NDK- ban gyártott Picco Merklin készlet. Nem sok biztatót mond a gyártó ország sem. Nem győzik az igények kielégítését, pedig magam is emlékszem milyen örömmel (Fotó: Tóth Gizella) alakítottunk ki otthon jó néhány évvel ezelőtt pályát a szerelvényeknek. Ez igazán családias játék. Kakukk Miklósné: — Megpróbáltunk rendelni instruktoraink révén az idén is. Sajnos, csak alkatrészeket szállítottak és azok sem egységesek. Más és más méretű a sínek nyomtáva. Egyébként, ha már közös örömről és játékról van szó, örömmel mondhatjuk, hogy feltámadt régi „Csipkerózsika-álmából” a fakocka építő, Az igazat megvallva, ezzel a készlettel kívánunk segíteni a 0-tól 3 éves korú gyermekeken. Sajnos, ezeknél a leggyengébb a kínálat A Monori Ke f egy ár vállalta. hogy négyféle kiszerelésben feltölti karácsonyi polcainkat. így nem kötelező megvásárolni a drága Legó építőket. — Mennyi pénzt kell rászánni egy kétgyerekes családnak játékvásárlásra véleményük szerint? — Ezerötszáz-kétezer forintot. De ebben már benne van a rokongyerekek megajándékozása is — hangzott a válasz. Egy szuszra ennyit a játék- portyáról, de mivel az újságíró is vásárol, elmondja észrevételeit. Az igaz, hogy helytelenek a magyar ünnepi és vásárszokások. de pontosan a kereskedelem szoktatott rá minket erre. Jó néhány évvei ezelőtt, hq mondjuk májusban érdeklődtünk valami után, azt hallottuk, majd karácsonyra ... Akkor „ide nekem az oroszlánt is” mozgalom indult be. És úgy tűnik, kísért a társországokra jellemző kereskedelmi megállapodások be nem tartósa, illetve pontatlansága. Jó volna viszontlátni legalább nagyobb városaink mesevárosaiban akár egy-két versenyautó kárára is a Merklin vonatokat. Ajándéknak számít még a mesekönyv is. Kíváncsi volnék, hány kisfiú és kislány kap korához, érdeklődéséhez méltó olvasmányt?! De ez már egy másik riportra tartozik. ’ Soós Tamás AZ INTERPOL HOZTA HAZA ŐKET Elemző merengés a „kóterban” — Mi egyáltalán nem voltunk benne a balhéban! — A 26 éves egri fiatalember nem emeli fel a hangját, pusztán tényszerűen közli az általa ismerteket. — Mégis, mióta ismeri Tihamérit? — Gyerekkorom óta. — Ö magával ellentétben azt vallotta, hogy a tippet magától kapta. A fiatalember a rendőrségi fogda, a „kóter” kiihaiil- gatószobájámak mennyezetére szegezi a tekintetét, mint aki .megint csak nem akar hinni a fülének. — Nevetséges. Különben a szembesítéskor azt mondta, ón nem tudhattam az ő betörési szándékáról. Nemi hittem volna ezt róla. Azt sem, amit hallattam, hogy ■játékautomatákat fosztott ki... — De hát fél órával a betörés után maga és a felesége Tihamérivál együtt mentek .taxin a fővárosba! — Az én kocsimmal nem mehettünk, mert a szerelőnél volt. S úgy gondoltam, csinálunk még egy utolsó görbe utat Magyarországon. — Utolsót? — Hát igen ... Palit Csizmadia László r. százados segíti ki rövid magyarázattal. — Feleségével tavaly októberben utaztak az Eger Tourist szervezésében Ausztriába. Akkor már eltökélt szándékúk volt, hogy nem térnek haza. ★ A vaskos aktában található jegyzőkönyvek, tanúvallomások szerint 1985. október 17-én kora este, pontosabban öt óra tájban ismeretlen tettes behatolt özv. Fügedi Tiborné Vécsey- völgy utca 8/b. alatti lakásába. A vaskapu nyitva maradt. az elkövető az udvar felőli részen ment föl a lépcsőn. Az ajtót vállal benyomta, majd a szoba egyik szekrényében kutatott. Meg is lelte a páncélkazettát. Abban takaréklevelekre, illetve s gépkocsi-nyeremény- betétkönyvre jegyezve 650 ezer forint, valamint 350 ezer forint értékű aranyékszer lapult.’ A szó ismét Csizmadia László r. századosé: — Alapos nyomozás után kiderült, a betörő nem volt más, mint a 20 esztendős, büntetett előéletű Tihaméri István. Ö találkozott a Kazamata előtt „hősünkkel” és nejével. Taxit fogtak, azonnal a fővárosba hajtattak. A kiürített kazettát Kerecsend környékén kihajították az autóból. Másnap már segítőtársaik is akadtak: az orgazdák közül Tihanyi János vásárolta meg tőlük az aranyat, természetesen — értéken alul. Egy kapualja volt a gazdacsere színhelye, az összeg 100 ezer forintra rúgott. A közvetítő az ugyancsak budapesti Dómján Sándor volt. Tihaméri és a fiatalember — párjaikkal együtt — alig két nap alatt költötték el ezt a pénzt! Később a házkutatáskor még ugyanilyen értékben találtak Tihanyinál aranyat. A takaréklevelek beváltásában nem volt ekkora szerencséjük. Az egyetlen megbízható idegen egyszerűen átverte a társulatot: lelépett a takaréklevelekkel. Igaz, az OTP-be ő sem mert elmenni ... A nágy lábon élésnek azonban meglett a következménye, Tihaméri gyanússá vált. Március 13-án őrizetbe vették, amikor igazoltatták a XIII. kerületben. Ezzel sem fejeződött be a vizsgálat, hiszen — mint már szó volt róla — Tihaméri az egri fiút is bevonta a főszereplők közé. — Pali, annyira rossz dolga volt nálunk? — Nem, ezt nem mondhatom. Volt egy kis teherautóm, azzal vállaltam fuvarokat. — Megtudhatom, mennyit keresett? — Átlagban havi 25 ezret. De nagyon sok elment belőle. Az az igazság, hogy nagy lábon éltem. Jártam szórakozni, nem tagadtam meg magamtól semmit. Tudja, az volt a gond, hogy én nem egyszerre kaptam a fizetést, mint mások, hanem naponta... — Akkor mégiscsak érthetetlen előttem, miért akart távozni az országból. — Kalandvágyból. Világot akartam látni. — Nem gondolja, hogy az is furcsa: annak másnapján utaztak, amikor a betörési ügyben tanúként meghallgatták? — Szó sincs róla! Nekünk már korábban megvolt erre az osztrák útra minden papírunk. — No és odakint? — Először a lágerben laktunk. Aztán sikerült munkát találni. Közben intéztük, hogy kimehessünk Kanadába. El is fogadtak bennünket, már csak a kiutazás napjára vártunk, amikor jöttek az Interpol emberei. Ezután négy hónapos vizsgálati fogság következett. — Úgy látom, megviselte a dolog. Karjaira pillant akaratlanul. Mindkettőn pengevágás okozta éles seb. — Legalább harminc kilót fogytam. Aztán volt egy idő, amikor azt mondtam magamban: elég! — Ha lezárul ez az ügy? Széttárja a kezeit. — Megpróbálok megint rendesen élni. S a nagy lábon élésnek is vége! ★ Több, mint egy évig tartott a vizsgálat. Olyan részletek is előkerültek a bűn- cselekményről, amelyek az alapos gyanúhoz elegendőek. Tihaméri viszont — aki ellen előzetes letartóztatása me Llett különösen nagy kárt akozó lopás miatt tant az eljárás — az ügyész előtt visszavonta korábbi terhelő vallomását. Pali és felesége már szabadlábon várják az ügy befejezését. Szalay Zoltán
