Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

2. 0 NÉPÚJSÁG, 1986. december 20., szombat Megkezdődött az Országgyűlés téli ülésszaka Barta Alajos és Gáspár Sándor (Folytatás az 1. oldalról) nagymértékben eladósodott üzemek adósságterheit, ame­lyek jövedelmező gazdálko­dást tudnak elérni. A vállalatok önállóságát segítő tényezők tovább erő­södnek. 1987-től szélesebb és szabadabb lehetőség lesz vállalatközi társulásokra. Adókedvezménnyel ösztö­nözzük az új, kisebb mére­tű szocialista vállalatok ala­pítását. Korszakos lépés lesz a már említett kétszintű bank- rendszer, az önálló kereske­delmi bankok létrehozása. E bankok újszerű üzletpoli­tikájának egyik záloga, hogy több száz vállalat tulajdono­si részvételével fognak mű­ködni. Megtörténnek az első lé­pések a KGST-tagországok felső szintű megállapodásai­ban elhatározott együttes fejlesztésekben, közös vál­lalkozások létrehozásában. Ennek kiemelkedő távlati jelentőséget tulajdonítunk és elősegítésére eszközöket csoportosítunk át. 1987-re nem lehetett elte­kinteni a keresetszabályozás módosításától, mert meg kel­lett akadályozni, hogy a munkajövedelem továbbra is gyorsabban nőjön, mint a tisztajövedelem. A teljesítmé­nyekkel alá nem támasztott idei jövedelemkiáramlás máris erős inflációs hatást jelent. Ezért elkerülhetetlen­né vált, hogy az ez évinél nagyobb, 7 százalékos fo­gyasztói áremelkedéssel szá­moljunk, ami egyben azt is jelenti, hogy az év folya­mán kénytelenek leszünk né­hány fogyasztási cikk ható­sági árát is emelni. Alap­ellátást jelentő cikkek ható­sági árának emelése esetén az eddigi gyakorlatot követ­ve, az arra rászorultak kö­rében gondoskodni kívánunk a megfelelő kompenzálásról. A fogyasztói árak 7 szá­zalékos és a bérek tervezett 5—5,5 százalékos átlagos nö­velése azt is jelenti, hogy a reálbérek országos átlagban nem fogják elérni az idei — a tervet meghaladó és a tel­jesítményekkel össze nem hangolt — szintet. Hangsú­lyozom, hogy országos át­lagról van szó, amihez ké­pest a teljesítményektől füg­gően felfelé és lefelé is lesz­nek eltérések. A bérek és teljesítmények szoros kap­csolatát hangsúlyozza a Ké- reskedelmi Kamara, a SZOT és más érdekképviseleti szer­vek megállapodása arról, hogy addig vállalati bér­emelést sehol sem valósíta­nak meg, amíg annak fe­dezete biztonsággal nem lát­ható. Ez a felhívás azonban egyetlen fillérrel nem csök­kenti az egész éves kerese­ti lehetőséget, kizárólag a józan gazdálkodás igényét erősíti meg. A népgazdasági teljesítmények eléréséhez to­vábbra is számolunk a ki­segítő gazdaságok tevékeny­ségével. Ezzel nincs ellent­mondásban az, hogy a kere­setszabályozás bizonyos szi­gorodásával összhangban emeljük a kisvállalkozások­nál a társasági adó mérté­két, általában 4 százalékpont­tal, s az úgynevezett ellenér- tékadó 5 százalékpontos eme­lésével reálisabbá tesszük a választást a vállalatok szá­mára saját teljesítményük növelése, illetve a társas kisgazdaságok teljesítmé­nyének igénybevétele közt. Tisztelt Országgyűlés! Mint az elmondottakból kiderül, a gazdasági egyen­súly erősítését nem a pénz­ügyi terhek általános növe­lésével, hanem ösztönző jel­legük erősítésével kíván­juk elérni. Ez azonban fo­kozott hangsúlyt ad a költ­ségvetési kiadásokkal való takarékoskodásnak. Áttérve a kiadásokra: ezek több, mint fele társadalom- biztosítási és intézményi cé­lokra szolgál. A költségveté­si intézményed támogatását átlagosan 7 százalékkal — de differenciáltan — növel­jük. Ezen belül a védelem, a fegyveres testületek kiadá­sai 6 százalékkal emelked­nek. Á központi költségve­tési intézmények kiadásai 118 milliárd forintra rúgnak. A tanácsok saját ,bevételeit az állami költségvetés 80 mil­liárd forint támogatással egé­szíti ki. Az előirányzatok biztosítják a fedezetet tár­sadalmi programjaink foly­tatásához. Ezek közül né­gyet emelek ki: a szociálpo­litikát, az egészségügyet, az oktatást és a lakáskörülmé­nyeket. A lakással kezdem. A jövő évi terv szerint 61 ezer lakás épül. A leginkább rászoruló és a lakáshoz jutás érdekében takarékoskodást' vállaló f ia­tal családok támogatását fo­kozzuk. A tanácsi helyi tá­mogatást szolgáló kedvezmé­nyes hitelkeret összege 900 millió forintról 1600 millió forintra emelkedik. A fiata­lok lakáscélú megtakarításai értékének megőrzése érde­kében a KISZ javaslatára a takarékoskodás időtarta­mától függően évi 1—3 szá­zalékkal emeljük az ifjúsági takarékbetétre fizethető pré­miumot és az ehhez kapcso­lódó különkölcsön maximu­mát, százalékos mértékét és abszolút összegét. A 30 éven aluli fiatalok az állami köl­csön terhét az első három évben a kamatra korlátoz­hatják. Ezen felül jogsza­bályban rögzítettük, hogy azokban az években, ame­lyekben a lakásárak emel­kedése meghaladná a 10 szá­zalékot, tovább kiegészítjük az ifjúsági takarékbetét pré­miumát. Itt említem meg, hogy 1987-től korszerűsítjük a ház­adó már elavult rendszerét. A személyi tulajdonú laká­sok és lakóépületek nagyobb része adómentessé válik; fi­gyelembe vesszük, hogy ezek fenntartási költségei az ott- lakókat terhelik. Ugyancsak mentes az adó alól az a la­kástulajdon. ahol a laksűrű­ség magas. A nagyobb va­gyont reprezentáló egyéb háztulajdon után viszont ál­talában nagyobb adót kell fizetni. A szociálpolitikát szolgá­ló társadalombiztosítási ki­adások 8 százalékkal nőnek. Fedezetet nyújtanak a szo- 'kásos évi ' nyugdíjemelésre, valamint a már említett kompenzációkra. A tanácsi szociális segélyeket is je­lentősen bővítjük. Az eddigi kedvezmények fenntartása mellett 1987-től a vállalatoknak a megválto­zott munkaképességű dol­gozókra vonatkozó foglal­koztatási kvótát ír elő. Ame. lyik vállalat ezt nem teljesí­ti, az meghatározott összeg­gel fog hozzájárulni egy most létrehozandó rehabilitációs alaphoz. A befolyt összeg további munkahelyek meg­teremtését . szolgálja e réteg számára. A szakszervezetek kezdeményezésére a vállala­tok 1987-től jóléti alapot ké­pezhetnek évi 300 forintos összegben a gyermekgondo­zási segélyen lévők és a gyermekgondozási díjat igénybe vevők után is. Az intézményhálózatban nagy szerepet betöltő egész­ségügyi kiadások tervezése­kor két célt követtünk: egy­felől javítani szükséges az intézmények műszerellátott­ságát, modernizálni kell azo­kat, még annak árán is, hogy jövőre az ideinél kevesebb, de azért 1100 új kórházi ágy létesül. Másfelől: a kiemelt orvosi programokra, elsősor­ban a szív. és érrendszeri megbetegedések, a dagana­tos megbetegedések, a bal­eseti ellátás, a pszichiátriai és alkohológiai ellátás és az AIDS megbetegedés elleni küzdelemhez biztosítunk többletforrásokat. Az oktatásban: enyhíteni kívánjuk az általános isko­lák felső tagozatában a zsú­foltságot és felkészülünk a következő években ugrássze­rűen megnövekvő középisko­lai tanulólétszám fogadására. Ezért 1987-ben 800 általános iskolai tanteremmel, 500 kö­zépfokú osztályteremmel gya­rapodik az iskolahálózat. A költségvetési feladatok színvonalas ellátásához pénz kelll, de nemcsak az, hanem a feladathoz mért ésszerű gazdálkodás is. 1987-ben cél­ratörőbben kell vizsgálni az irányító-igazgatási tevékeny­ség, a háttérintézmények, a költségviselés, a szervezeti- finanszírozási rend ésszerű­sítését, és már gyakorlati eredményeket is fel kell mu. tatni. Ezért is kívánjuk a mi­nisztériumok, országos ha­táskörű szervek támogatásá­nak 3 százalékát, összesen 1,4 milliárd forintot, a tanácsok támogatásának 1 százalékát, 800 millió forintot zárolt tartaléknak minősíteni, ame­lyet — mérlegelésen alapu­ló differenoiáltsággal — év közben csak külön kormány­zati döntés esetén szabad felhasználni. Az Országgyűlés az elmúlt évben tárgyalt a terület- és településfejlesztés hosszú tá­vú feladatairól. Ennek so­rán foglalkozott elmaradott. hátrányos helyzetű kisebb összefüggő térségek gondjai­val. E kedvezőtlen adottsá­gú területek termelési szer­kezetének átalakítására 1987. évre 360 millió forint tá­mogatást biztosítunk. A ta­nácsok sokat tehetnek, hogy ezt a pénzt vállalati, társa-: dalmi összefogással bővítsék, A jövő évre megszabott célok megvalósításához igen kemény munkára, alapos gondolkodásra és rugalmas alkalmazkodásra, helyenként a súrlódások, feszültségek tudatosabb vállalására és azok előremutatóbb feloldá­sára van szükség. Ehhez a költségvetés az előterjesztett módon késztetést és segítsé­get kíván adni — mondotta végezetül Hetényi István. Bognár József (országos A vitában felszólalt Lázár György (országos lista), a Minisztertanács elnöke. Elöl­járóban arról szólt, hogy közvéleményünk egy része a kormányt — és nemcsak a kormányt — olykor azzal a bírálattal illeti, hogy túl sokat foglalkozik a gazda­sággal, s emiatt az irányí­tómunkában háttérbe szorul­nak más fontos társadalmi kérdések. A kormány elnöke utalt arra a meggyőző min. dennapi tapasztalatra, amely szerint a társadalom igényei­nek kielégítésében csak ak­kor és csak olyan ütemben tudunk előrelépni, ami­kor és amilyen mértékben megoldjuk a gazdasági fel­adatokat és ennek révén elő­teremtjük a szükséges anya­gi alapokat. S mert éppen az anyagi alapok bővítésé­ben egyre nagyobb szerepe van a hatékonyságnak, a műszaki fejlődésnek, a munkakultúrának, elemi ér­dekünk fűződik ■ ahhoz, hogy növekvő figyelmet fordít­sunk az emberi képességek lista), az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságá­nak elnöke, a törvényterve­zet bizottsági előadója, elő­ször az 1985. december 20-i Országgyűlésen elhatáro- zottak alapján létrehozott, az export növelésének feltétel­rendszerével foglalkozó Ad Hoc , Bizottság munkájáról számolt be a képviselőknek. Ezután a következő kép­viselők szólaltak fel: Gajdó- csi István (Bács-Kiskun me­gye, 13. vk.), Kovács Károly (Budapest, 40. vk.), Takács Imréné (Csongrád megye, 4. vk.), Fodor István (Pest m., 15. vk.), Sütő Kálmán (Vas. m., 9. vk.), Tóth Ká- rolyné (Hajdú-Bihar megye, 9. vk.), Elek József (Borsod- Abaúj-Zemplén megye, 23. vk.). kibontakozását, a tudás, a műveltség gyarapodását szolgáló feltételek biztosítá­sára. Így kapcsolódnak egy­másba, alkotnak szerves egy­séget a politikai, társadalmi, gazdasági érdekek. Lázár György szólt azok­ról a nemzetközi és hazai viszonyokról, amelyek között a gazdasági munkát végez­zük, majd így folytatta: mint az Önök előtt ismert, ami­kor a Központi Bizottság át­tekintette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresz- szus óta végzett gazdasági munka tapasztalatait, az eredmények számbavétele és elismerése mellett nagy fi­gyelmet fordított gazdasági nehézségeink külső és belső okainak feltárására. Az objektív és a szubjek­tív okokat sorra véve, meg­állapította, hogy a kedve­zőtlen folyamatok kialaku­lásában felelősség terheli a kormányt is. A kritika jo­gosságát elismerve a magunk felelősségét elsősorban ab­ban látjuk, hogy az irá­nyítás eszközeit és a válla­lati magatartást meghatáro­zó közgazdasági feltételeket nem tudtuk kellő időben .és a szükséges mértékben a XIII. kongresszuson elhatá­rozott gazdaságpolitika szol­gálatába állítani. Ez az egyik oka annak, hogy az egyensúly javításában elért pozíciók megszilárdításához szükséges hatékonyságjavu­lást és az erre épülő gondo­san megalapozott gazdasági élénkülés elmaradt, ami ön­magában is komoly gondokat okozott. Ezt még csak tetézte, hogy ugyanebben az idő­szakban a külpiaci változá­sok és természeti okok mi­att is súlyos veszteségek ér­tek bennünket. S miközben a források közel sem érték el a tervezett mértéket, az elosztás terén — mint ko­rábban annyiszor — most is teljesítettük, sőt valame­lyest túl is haladtuk az eredeti előirányzatokat. En­nek is része van abban, hogy az utóbbi két évben ismét egyensúlyi problémá­ink keletkeztek. Beható és felelős elem­zés alapján ismét kitűnt, hogy ebből a helyzetből egyetlen kivezető út van: a XIII. kongresszuson' megfo­galmazott gazdaságpolitika és a VII. ötéves tervben konkretizált követelmények következetes érvényesítése. A gazdaságpolitikai köve­telmények érvényre jutta­tásában, a VII. ötéves terv végrehajtásához szükséges feltételek megteremtésé­ben a kormánvnak megha­tározott felelőssége és ten­nivalói vannak. Erre néz­ve a Központi Bizottság ha­tározata pontos és világos eligazítást ad, amit a ma­gunk részére természetesen kötelezőnek tartunk és azon leszünk, hogy a követelmé­nyeknek megfeleljünk. En­nek szellemében — folytatva a már korábban elhatározott intézkedések végrehajtását — további konkrét lépéseket készítünk elő a testületi munka és a személyi fele­lősség erősítésére; a fő fo­lyamatok, valamint a napi és a távlati feladatok össze­hangolásának megjavításá­ra; az átfogó — országos — feladatok konkrétabb meg­határozására, végrehajtá­sának megszervezésére és ellenőrzésére; a szervezeti, a jogi és az intézményi rend­szer egyszerűsítésére. Kü­lön is nagy figyelmet fordí­tunk a termelési szerkezet javítását, a hatékonyság nö­velését. a ráfordítások csök­kentését szolgáló — szám szerint hat — központi gaz­daságfejlesztési program, köztük az elektronikai al­katrészek és részegységek gyártásfejlesztésének, az energiagazdálkodási, az anyagtakarékosságot előse­gítő technológiák elterjesz­tésének, a melléktermékek és hulladékok hasznosításá­(Folytatás a 3. oldalon) Vezetőink az ülésteremben LÁZÁR GYÖRGY HOZZÁSZÓLÁSA Megyénk képviselői a szünetben; balról Zsidei Istvánná, Csongrádi Csaba, Kovács ' András és Kócza Imre

Next

/
Thumbnails
Contents