Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-19 / 298. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. december 19., péntek Mi rejlik emögött? Napi másfél óra veszteség Mozgalom indult Visontáról Egy bányászbrigád versenyre hív Idézel a SZOT Titkárságának abból a leveléből, amelyet a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére induló munkamozgalmak kezdeményezőihez intéztek: „A Mátraalji Szénbányák Thorez Bányaüzemének Szeptember 6. szocialista brigádja, a Taurus Gumiipari Vállalat Műszaki Gumigyárának Bánki Donát szocialista brigádja, a Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi telepének kollektívája, valamint a Komáromi Mezőgazdasági Kombinát dolgozói jelezték, hogy a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére munkaverseny-fel ajánlásokat tesznek. Kifejezték szándékukat, hogy a nemzetközi munkás- mozgalom, 1987. évi nagy jelentőségű jubileuma méltó megünnepléséhez hatékonyabb munkával, a növekvő gazdálkodási, termelési feladatok sikeres megvalósításával kívánnak hozzájárulni." (Fotó: Perl Márton) Sürgetően fontos, hogy a népgazdaság fejlődését gátló tényezőket felszámoljuk, ezért van folyamatban a korábbinál szigorúbb intézkedések foganatosítása a munkafegyelem javítása érdekében. Mégpedig az a cél, hogy komplex módon biztosítsák mindenütt a munkaidő hatékony kihasználását. Tehát nem lehet leegyszerűsíteni a dolgot, mondván:, sokat „lógnak” a munkahelyeken. Meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen a szervezettség, egyenletes-e a munkaellátás. és érdekeltek-e a dolgozók a jó eredmény elérésében? Tény, hogy a jelenlegi közgazdasági szabályozás nem ösztönöz, és nem kényszerít mindenütt a következetes fegyelmezésre, arra, hogy a vezetők vállalják a felelősségre vonás népszerűtlen feladatát. Kiesések Ám, mindenképpen változtatni kell azon a helyzeten, hogy jelenleg a teljesíthető munkaidőalap egyharmad részében nem végeznek munkát a dolgozók. Igaz, hogy ebbe a kieső egyharmad részbe tartozik a törvényesen biztosított fizetett szabadság és a betegállomány is, de hozzájuk társul az igazolatlan hiányzás, és a törtnapi veszteség is. Nemcsak a késés és a napközbeni eltávozás adja a törtnapi veszteséget, hanem a munka szünetelése például anyaghiány vagy valamilyen munkaidő alatti rendezvény miatt. A napi nyolcórás munkaidőből így csak mintegy 6,5 óra a tényleges munkával töltött idő. A nemzetközi összehasonlítás tükrében az * látható, hogy az 1984-ig bevezetett munkaidő-csökkentések után Magyarország nem minősíthető „elmaradottnak" a munkaidő hosszát tekintve más fejlett országokhoz képest. a gazdaság átlagában, valamint az ágazatok többségében. A magyar átlagból is kiugrik azonban a közlekedés és a kereskedelem dolgozóinak munkaidőhossza a sok túlóra miatt. Az Európai Közös Piac országai közül például Belgiumban heti 39,3 óra volt 1981-ben a közlekedési ágazatban a tényleges munkaidő. Magyar- országon (1984-ben) túlórákkal együtt 46,5 órát dolgoztak heti átlagban a közlekedésiek. Az adatokból az is kiolvasható, hogy a tényleges munkaidő a nálunk gazdaságilag fejlettebb országok egy részében viszonylag magas, egy-két ország esetében még magasabb, mint Magyarországon. Például az építőiparban Franciaországban, az NSZK-ban és Olaszországban hosszabb a műszak, mint idehaza. Japánban 1980-ban 114 órával volt több az egy főre jutó teljesített évi munkaórák száma, a gazdaság átlagában, mint Magyarországon ugyanebben az évben, tehát a munkaidő-csökkentés előtt. Mit mond a bíróság? Figyelemre méltó azonban, hogy például az NSZK-ban a magyarországinál valamivel rövidebb munkahét, és hosszabb fizetett szabadság ellenére is elérik azt a munkaidő-teljesítményt, amit a magyar ipar, mivel ott jóval kisebb a betegség és egyéb okok miatt kieső munkaidő. Nyilvánvaló, hogy hazánk társadalmi, gazdasági problémája nem a munkaidő hosszában fennálló különbségből, vagy „lemaradásból” ered, hanem a műszaki-gazdasági fejlődésben. a versenyképességben és a hatékonyságban mutatkozó kétségtelen elmaradásból, amelynek behozása — egyebek között — jobb és több munkát követel. Fontos teendő a gazdasági szabályozórendszer következetes továbbfejlesztése annak érdekében, hogy a munkaidő lényegesen jobb kihasználása, a magas "színvonalú szervezés, a pontos és fegyelmezett munka a gazdálkodás szükségszerű velejárója legyen. E cél érdekében alkotta meg új irányelvét a közelmúltban a Legfelsőbb Bíróság is a munkafegyelemmel összefüggő Ítélkezési feladatokról. A kölcsönös kötelezettségek hangsúlyozása jellemzi az irányelvet: a dolgozótól is számon kell kérni kötelességei teljesítését, de a munkáltatónak is meg kell tennie mindazt, ami a munka- viszonyból rá hárul. Olyan esetben például, ha ésszerű gazdasági kockázat vállalása végül is kárt okozott a munkáltatónak, az új irányelv szerint azt kell vizsgálni, hogy a dolgozó megtette-e azokat az intézkedéseket, amelyek az adott esetben szükségesek és elvárhatók. A felelősségre vonásnak csak az e körben észlelhető mulasztásoknál van helye, a kockázat további következményei a munkáltatóra hárulnak. A munkahely nem kocsma A fegyelmi vétségek sorában kiemelt figyelmet kell fordítani a mérhetetlen károkat okozó munkahelyi italozásra, amellyel arányban áll a legsúlyosabb fegyelmi büntetés is. De indokolt a szigorú fellépés azokkal a vezetőkkel szemben is. akik eltűrik a lazaságokat, a munkaidőalap rossz kihasználását, és nem tesznek meg mindent a jól szervezett munka feltételeinek megteremtéséért —, hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság irányelve. Társadalmi érdek, hogy a munkával kapcsolatos jogok és kötelezettségek együttesen jussanak érvényre. (—t.—) Amint a fenti sorokból kitűnik, a vállalás elindítói között egy megyebeli gárda is található. Visontai látogatásunk alkalmávál arra kértük Lipkovics Györgyöt, e csapat vezetőjét, hogy mutassa be ezt a társaságot, s vázolja fel a felhívás megszületésének körülményeit, hátterét. — Mindenekelőtt arra kérném, néhány szót szóljon önmagáról . .. — Nos — mondja —, al- debrői lakos vagyok. Feleségem a helybeli öregek napközi otthonának a vezetője. Két gyermekem van, egy tízesztendős leány, valamint egy ötéves fiú. Jelenleg még a szüleimnél lakunk, ám az az elképzelésünk, hogy a jövő évben hozzáfogunk önálló otthonunk megteremtéséhez, azaz belevágunk az építkezésbe. Valamikor még azt terveztük, hogy Gyöngyösre megyünk lakni, de ez felesleges, hiszen — a terjeszkedést látva —, a bánya amúgy is hozzánk „jön”. Az eredeti szakmám elektroműszerész, később azonban villanyszerelői képesítést is szereztem. 1971 óta vagyok a bányánál, de a munka mellett a tanulásról sem feledkeztem meg, ugyanis 1977- től bányaipari technikumba jártam. Ennek eredményeképpen már egy évre rá termelésirányítóként dolgoztam. — Ügy tudom, a brigádjuk a 70-es évek elején alakult. — Ügy van, s — ahogyan mi mondjuk — az F—1-es szakban tevékenykedünk. Lényegében a legelejétől fogva a széntermeléssel foglalatoskodunk. Minthogy az alapító tagok zöme még most is nálunk van, az átlagéletkor — negyvenöt év — elég — Minek tulajdonítható, hogy ennek a rangos összejövetelnek a létrehozásában ilyen jelentős feladatokat kapott? — Mindenképpen elismerésnek számít ez. Főként pedig saját munkahelyem tevékenységének köszönhető. — Mégis mit tart a legnagyobb érdemként számon? — Kiváltképpen azt, hogy olyan gárda dolgozik nálunk, akik megértették a kor adta kihívást. Nevezetesen azt, hogy egy-egy pozitívum önmagában kevés. Mindig a holnapért, a következő nap, hónap, esztendő céljait kell úgy megoldani, hogy abban csak minimális kivetnivaló legyen. Alapvető tehát a közösség ereje. A tényeket azonban leginkább a számok tükrözik. Már az esztendő második felében elértük a kétmilliárdos nagymagas. Természetesen a jövőben gondoskodnunk kell majd a megfelelő utánpótlásról is. A kollektívánkban negyvenhat ember van, zömmel segédmunkások, de van szakmunkás és technikus is. Sőt, több mint tíz leány és asszony is közöttünk van, s ők is egytől egyig fizikai munkát végeznek. Jómagam két éve állok a csapat élén, de azt megelőzően hat-hét esztendeig vezetőhelyettesként tettem a dolgom. — Azt hallottam, hogy az elismertségükre igazán nem panaszkodhatnak ... — Ez tényleg így van, s különösképpen a tavalyi év hozott sok sikert. Ekkor nyertük el ugyanis a Szénbányászat Kiváló Brigádja, a Vállalat Kiváló Brigádja címet, valamint a Magyar Szénbányászat Igazgató Tanácsának Dicsérő Oklevelét, illetve az aranykoszorút. Nemrégiben pedig a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségétől kaptunk dicsérő oklevelet a szovjet—magyar barátság ápolásáért, valamint az MSZBT tevékenységének hathatós elősegítéséért. Ez utóbbit egyébként Zinaida Kruglova, az SZKP KB tagja, az SZBTSZ Elnökségének elnöke nyújtotta át nekünk. — Vajon mi a titka ennek a jó sorozatnak? — Nézze, az tény, hogy egy nagyszerűen összeszokott, összekovácsolódott kollektíva a miénk. Ám, arról sem feledkezhetünk meg — s ez rendkívül fontos —, hogy remek kapcsolatban állunk a többi brigáddal is. Tudjuk és érezzük, hogy a mi eredményességünkhöz nélkülözhetetlen az ő megfelelő hozzáállásuk, hiszen az egymásrautaltság náságrendet. Sőt. — úgy tűnik — az idén még túl is szárnyaljuk. Ez azért nagy dolog, mert ennek elérését csak 1988-ra terveztük. — Tudomásom szerint nagy szerepük volt abban is. hogy szűkebb hazánk szövetkezetei az országos rangsor élére kerültek ... — 1986-ban 26 százalékos forgalomemelést produkáltunk. Ez egyedülálló valami. Ilyen módon juthattunk az említett lista élére. Mindez úgy következett be, hogy számos beruházást, rekonstrukciót hajtottunk végre. Egyebek mellett Egerszólá- ton és Tarnaszentmárián presszót, Makiáron AßC-t, Mónosbélben háziboltot, Egerben böngészdét nyitottunk, de a sort még sokáig folytathatnám. — Az előbb már szóltunk a kongresszusról... Az idei lünk mindennél jobban érvényesül. Magyarán: ha ők lazítanának, mi sem tudnánk kiválót produkálni. Egyébiránt a szabad időnk tetemes részét is együtt töltjük. Jó anyagi lehetőségekkel rendelkezünk, mert a brigádmunkáért kapott különféle pénzeket, jutalmakat nem osztjuk szét, hanem kirándulásokra, közös utazásokra fordítjuk. Jártunk már Csehszlovákiában. Lengyelországban, s egy sor más helyen. — Hogyan született meg a döntés, hogy útjára indítják ezt a felhívást? — A munkaverse nyékben való részvétel nálunk már hagyomány. Csak egy példát említenék ... A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére hirdetett akcióba is bekapcsolódtunk. s akkor elnyertük a .megyei pártbizottság dicsérő oklevelét. Nagyon régen készültünk már arra, hogy egy országos verseny kibontakoztatásával „rukkoljunk” ki. Most végre megtörtént, azaz versenyre hívtuk a bányászatban dolgozó brigádokat. Lényegesnek tartom megjegyezni, hogy nem csupán a meghirdetést vállaltuk, hanem azt is, hogy ebbe a nemes „vetélkedésbe” mi is bekapcsolódunk, s elérjük a magunk elé kitűzött célokat. A dolog egyébiránt úgy zajlott, hogy ötletünkkel megkerestük a vállalati munkaverseny-felelőst. A későbbiek során aztán már a cég intézte a dolgokat. — Pontosan mik is azok a célok, amelyeket önök megfogalmaztak a maguk számára? tevékenységük hogyan csatlakozott ehhez? — Például úgy, hogy ennek tiszteletére munkaversenyt indítottunk, amely kedvezően hatott az ipari „vonalunkra”. Az élelmiszerüzemből pedig hat új termék került piacra. Az Agria lekvárcsalád, a majonéz, s rövidesen kapható lesz a gulyáskrém is. A Kiváló Aruk Fóruma verseny nemrégiben Kecskeméten ünnepelte húszéves fennállását. Ezen a rendezvényen vehettük át azt a jutalmat. amivel a mogyorós és sajtos ropinkat tüntették ki. Ezek a jövőben viselhetik a KÁF-emblémát. — Kiváló gyártmányaikat ismerik-er már külföldön is? — Az év első tiz hónapjában negyven százalékkal nőtt a tőkés exportunk, s a rubelelszámolású üzleteink sem megvetendőek. Itt viszont még vannak kiaknázatlan lehetőségek. Ezt egyébiránt felszólalásomban is érintettem. Nem külkereskedelmi jogot igénylünk mi, hanem azt a rendszert szeretnénk kialakítani, amelyben a ter, meló és a külkereskedelmi vállalat olyan arányban szólhat bele egy-egy üzlet meg— Vállaltuk — az üzemi igények ismeretében —, hogy a szakunkra jutó szénmeny- nyiséget három százalékkal túlteljesítjük, a minőségben pedig ötszázalékos javulást érünk el. ugyanakkor a ráfordításokat egy-két százalékkal csökkentjük, azaz energiát takarítunk meg. Ezen túlmenően azt is, hogy újításokat adunk be, illetve, hogy a munkahelyünket tisztán tartjuk, a hulladékokat rendszeresen eltávolítjuk. Ez utóbbi régebben is megvolt, csakhogy korántsem ilyen rendszerességgel. Mi most havonta — kommunista vagy társadalmi műszakok keretében — végezzük ezt el. S még valami . .. Azt is megígértük, hogy a Szovjetunióból vendégül látunk két-há- rom olyan dolgozót, akik valamelyik ottani külszíni fej- téses bányaüzemben tevékenykednek. Ez amolyan egy- kéthetes tapasztalatcsere lenne. — Végezetül egy utolsó kérdés ... Milyen visszhangja volt a kezdeményezésüknek? — Pozitív. A vállalat és az üzem vezetése is örült, hiszen ez összhangban áll a gazdálkodási elképzelésekkel, nem is beszélve arról, hogy népgazdasági érdekeket is szolgál. A felhívásunk nyomán körlevelet juttattak el az egyes brigádokhoz, remélve, hogy ók is csatlakoznak. Meggyőződésem, hogy nincs szükség különösebb propagandára, mert a nagy többség tudja: ebben a versenyben mindenki csak nyerhet. kötésébe vagy elvetésébe. amilyen arányban ennek kockázatát vállalja. — Ha már a felszólalását említi... Abból az is kiderült, hogy önök nemcsak az új létesítmények létrehozásában. vagy a meglévők felújításával akarnak a kistelepülések helyzetén javítani... — A rekonstrukciós program mellett nagyon sokat vállalunk és teszünk ezen helységek lakosságmegtartó szerepének biztosításáért. Évente több mint egymillió forintot fordítunk a vízműfejlesztési hozzájárulásokra. több százezret a posta, a villanyhálózat korszerűsítésére, a sport- és kulturális terület támogatására. Ezt a jövőben is folytatjuk. Hozzátenném ugyanakkor, hogy némi szemléletváltoztatásra is szükség van annak érdekében, hogy ezt az akciót úgy hajtsák végre, hogy az hosszabb távon szolgálja a lakóhelyek áruellátását. Beszélgetésünk elején utaltunk rá, hogy korántsem a teljes kép „felrajzolására” törekszünk. Ám, talán az elhangzottak önmagukban is elegendőek annak igazolására. Az egri áfésznél nem kell szégyenkezni, ha erre az esztendőre tekintenek vissza. Kis Szabó Ervin Itt a papír! Hol a papír?! A cím második részében feltett kérdés csupán költői, hiszen a válasz csak annyi: sehol. Megszoktuk már. hogy ilyenkor télviz idején az emberek a banán-, narancs- és fiigehalmok után kutatnak — hiába. Most viszont egy sokkal profánabb cikk került az érdeklődés homlokterébe, nevezetesen a WC-papir. Tétova arcok, bizonytalan mozdulatok, felesleges turkálások az egri boltokban, mert a drapp, rózsaszín, stb. tekercsnek nyoma veszett. Ügy tűnik tehát, a kurrens áruk száma tovább gyarapodott. Az illetékesek persze szolgálnak különféle — jobbnál jobb — magyarázatokkal, ám ez vajmi kevés az üdvösséghez. Mert ugye a szavak azért mindenre nem alkalmasak... Tanácsot adni, módszereket ajánlani — sajnos — nem áll módomban. Annyit azonban elárulok: úgy hallottam, a Csebokszáriban megnyílt új ABC-ben még kapható ez a termék. Ha sietnek, talán szerencséjük lesz... (sárhegyi) Sárhegyi István Kongresszus utón, évzárás előtt Az egri áfész sikerei Mint arról lapunkban részletesen beszámoltunk, a közelmúltban rendezték meg a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének kongresszusát. Az ezt előkészítő bizottságnak tagja volt Harmati László, az egri áfész elnöke, aki egyben az ebből alakult öttagú jelölőbizottságban is az esemény sikeréért fáradozott. Emellett képviselte a cégét is. s felszólalásában felhívta a figyelmet az eredményes kollektívára. Most, az évzárás előtt — természetesen nem a teljességre törekedve — egyfajta mérleg megvonására kértük.
