Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-19 / 298. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1986. december 19., péntek

Gondolatok a műveltségről

Hadd kezdjem egy izgalmas kérdéssel: ki a művelt? Ha bárkinek azt mondanám — minden bántó szándék nélkül, csupán tényközlés- ként — hogy „uram (hölgyem), ön műveletlen”, valószínűleg nagyon megsértődne, vagy szenvedélyesen igyekezne az ellenkezőjéről meggyőzni.

Az iskolában megkezdődik a gyermekek oktatása, művelése — sajnos, már ott és akkor „szaktárgy és osztályzat mindenek felett” alapon. Ha valaki elvégez például egy főiskolát — kitűnő eredménnyel — művelt lesz-e ettől? Lehet, hogy a legcsekélyebb általános műveltséggel sem rendelkezik. — Ha valaki munkáját jól végzi a műszaki, a gazdasági, a politikai, a tudományos stb. élet bármely területén, feltétlenül, törvényszerűen következik-e ebből, hogy művelt is? — Ez az erény — miszerint jó szakember — még túlságosan egyoldalú és túlságosan kevés ahhoz, hogy valaki művelt embernek vallhassa magát. Ugyanis a műveltség birtoklásához legelsősorban belső indíték szükséges, amely igényessé tesz bennünket, hogy ne csak azt tanuljuk meg, ami a foglalkozásunkhoz, munkavégzésünkhöz fontos, amiből megélünk, hanem sokkal szélesebb körű, mélyebb, állandó érdeklődés, akarás vezethet a műveltséghez. Birtoklása sok mindent feltételez. Többek között eredetiséget, aminek szintén számtalan megnyilvánulása van. Például a művelt ember saját szavaival beszél, nem szakszövegekkel, műszavakkal és közhelyekkel él. Több órán át hallhattuk példáuka Szent- Györgyi Alberttel9 készített interjút. Vitathatatlan, hogy „szakmájában kiváló”, egyedülálló tudományos tevékenységéről mindenki számára érthető módon beszélt — műszavak, sőt idegen szavak használata nélkül! Tehát nála érezhető volt egy széles körű. sokirányú, magas szintű műveltség — a szakmai tudáson kívül, a szakmai tudáson túl. Ezzel szemben igencsak gyakran hallhatjuk rádió-, tv-műsorban megszólalni például a műszaki értelmiséget. Mielőtt benyomásaimat erről elmondanám, megemlíteném: azzal vádolják az angol dokkmunkásokat. hogy műveletlenek, még szókincsük is igen szegényes. Csupán néhány száz szóból álC Többször szomorúan tapasztaltam, hogy a műszaki értelmiség képviselői (ha már példaként őket emeltem ki), sajnos 15—20 szóval beszélnek. Például: infrastruktúra. mintegy, nagyságrendileg, mikroprocesszor, globális modernizáció, komplex komputerizáció, tisztelet a kivételnek — nagy-nagy tisztelet a kivételnek.

Míg az élet számtalan területén a munka jó elvégzéséhez nagyon fontos az érdekeltség, a művelődésnél pontosan fordított a helyzet. Amikor már azt a könyvet olvasom, ami nem feltétlenül szakmai munkámhoz szükséges — „csak” belső világom alakítása, érzelmeim kielégítése miatt fogok könyvet, hallgatok zenét, költészetet, foglalkozhatom tudományokkal, politikával ; igyekszem megismerni és megérteni a műalkotásokat, a természet végtelenségét és védtelenségét. csodáit. Azért, hogy a világot érzelmileg, esztétikailag is képes legyek befogadni, ne csak saját „szakmai szűk utcámon” keresztül.

Ugyanis a magasabb rendű cél, a végcél nem lehet csupán az, hogy jó jövedelmem, ennivalóm, ruhám legyen, megfelelő körülmények között lakjam — mindezek, megteremtése a kezdet, vagyis eszköz ahhoz, hogy kiteljesedhessen egy értékesebb, tartalmasabb élet.

A megoldáshoz tehát nem elég minden szükséges kellék (anyagi javak, tanintézmények, könyvtári hálózat stb.) megteremtése, a műveltség megszerzéséhez való igény felkeltése, gyermekkorban történő kifejlesztése szükséges (netán néhány szaktárgy rovására is!)

Az eddigiekből is érezhető azt hiszem, hogy az értelmi és az érzelmi afapindítékok közül a műveltté válás igényéhez döntően az utóbbi szükséges. Az értelmi fogyatékosság felismerhető vizsgált, kezelt betegség, az „érzelmi fogyatékosság” tömegméretekben létező, általában el nem ítélt dolog, ellenkezője követelrhényként szinte sehol nem szerepel.

Pedig csak ennek birtokában képesek az emberek olyan teljesítményekre,

amelyek túl vannak és kívül esnek az anyagi érdekeltség, az önző ésszerűség, a „megéri” határain. Az önzetlenek, az elhivatottak, a megszállottak.

Korsósné Kékesi Éva

Megújuló

TV-magazin

Januártól megújult formában és gyakrabban jelentkezik a televízió ismeretterjesztő magazinja, a Kalendárium.

A 6 éve született műsor akkor azt a feladatot tűzte maga elé, hogy tanácsot adjon a hétköznapi gondok, egészségügyi és lelki problémák megoldásához, a szabadidő hasznos eltöltéséhez, s gyakorlati ismereteket is .nyújtson a kertben vagy lakásban végzendő munkákhoz. Időközben született meg az egészség védelmével foglalkozó Diagnózis, a praktikus tanácsokat adó ötletek, s az emberek közötti érintkezés kérdéseit boncolgató Kapcsolatok című adás. Az új esztendőben e műsorokat összefogva, az életmód legkülönbözőbb témakörei közötti összefüggéseket hangsúlyozva indítja útjára a művelődési föszer- kesztöség a Kalendárium 1987-et.

Január 6-tól kéthetente láthatják majd az összeállítást a nézők, benne rovatonként a korábbi műsorokat, áttekintve egy-egy téma ter_ mészettudományos, mentális, egészségügyi és kulturális vonatkozásait. Célja, hogy iránytűt adjon az egészséges, kiegyensúlyozott életvitelhez, s tudományos megalapozottságú tanácsokat a testi és lelki bajok megelőzéséhez. A tervek szerint megújul az adás díszlete és képi világa, hangvétele pedig közvetlenebbé, szórakozta- tóbbá válik. Az adás alatt telefonon érkező kérdésekre szakemberek igyekeznek majd válaszolni.

Az első adás Üj év, új élet címmel jelentkezik. Ebben orvosok, pszichológusok, és a szabadidő „specialistái” adnak ötletekét, tanácsokat egyebek között a fogyni szándékozóknak, a téli sportok kedvelőinek.

Hogyan kezdődött a képtáralapítás Szombathelyen?

Makacs hittel, színes jövendőt képzelt álommal. Élt akkoriban Vas megye székvárosában egy tanácselnök. Gonda György, aki Magyar- ország nevezetes gyűjteményei során elképzelt a Nyugat-Dunántúlon is olyan képtárat, amelynek megtekintésére érdemes az utasnak, a turistának, vagy az országot, világot bekalandozó jövevénynek Szombathelyre utaznia. Szeme előtt a XVIII. századi nagy német művészettörténész és archeológus, Winekelmann mondása lebegett: „A festészet a nem érzékelhető dolgokra is kiterjed. Ezek jelentik legfőBb célját..."

S mivel Szombathely már rendelkezett az egyiptomi eredetű Isis-kultuszból származó szentéllyel. a római kori Savaria (Szombathely latin neve) pompázatos köveivel, évezredes leletanyagával, a mai művészetpártoló a város XIX. század végi szülöttének, Derkovits Gyulának hagyatékát kezdte hazahozni. Hamarosan megnyílt az Isis-szentély közelében, az 1934-ben elhunyt festő szülőházában az Emlékmúzeum.

Ma már viszont nem születnek olyan mecénások, mint a római kori, mondhatnék ez esetben a Sava- ria-kori Maecenas. Róma gazdag polgára, a tudományok és művészetek bőkezű pártfogója.

Ám, ha nincsen Maecenas, születtek Szombathelyen mecénások, akik megtakarított forintjaikból nem sajnáltak a képtár céljaira adakozni.

S ma már a képtár él, virul és mindinkább gazdagodik. Erről már Salamon Nándor művészettörténész, a képtár igazgatója beszél.

— Miből állt össze a Szombathelyi Képtár törzsanyaga? — kérdezem Salamon Nándor igazgatót.

— Kezdődött a Derkovils Gyula művészetét reprezentáló emlékkiállítás anyagával, majd folytatódott a Dé- si Huber István özvegye által Szombathelyre „irányított” hagyatékkal. Ehhez csatlakozik mindaz, ami a XX. század magyar baloldali, szocialista művészetéhez tartozik. Ezt követve a negyvenes évek Európai Iskolájának művésztagjai következnek, majd napjaink művészetének legkülönfélébb képviselői, a szilárdan realista hitet vallóktól a kísérletező irányzatok útkeresőnek sok kép, grafika és szobor műalkotásáig.

— Rendeznek időszakos kiállításokat is . ..

— Igen, a nagyméretű kiállítóhelyiségekben erre lehetőség van. Láttuk például, Budapest után egyedül csupán Szombathelyen, a világhírű Thyssen—Bornemisz- sza-gyűjtemény válogatott anyagát. Tavasszal Budapest. Bécs és Graz után megkapjuk a páratlanul érdekes Bíró Aíi/iály-kiállítást. Sikerrel mutatkoztak be az észak-dunántúli festők. és rendszeresen bepillantást

nyerhetünk a vidéki múzeumok különféle különlegességeket magukba rejtő kincseibe is.

— Mennyibe került ez az építmény?

— Az 1976-ban megalakult Szombathelyi Képtár- építő Egyesület eredetileg 264 alapítót mondhatott magáénak. Ma már az egyesületnek több mint háromezer tagja van. 250 szocialista brigád csatlakozott hozzájuk, és 165 üzem, vállalat, intézmény, szövetkezet. A képtár 95 millió forintból épült fel, ebből 40 millió volt az állami támogatás, 15 millió volt a szakszervezetek hozzájárulása — a többi mind-mind a gyűjtés, illetőleg a társadalmi munkákból eredő lakossági hozzájárulás.

— Mennyi volt a látogatók száma?

— Az első évben ötvenezren jöttek el, köztük sokan az ország legkülönbözőbb részeiről, de külföldről is. A helybeliek állandó érdeklődését dicséri, hogy épületünkben különféle szakkörök működnek, hangversenyeket rendezünk, művészfilmeket vetítünk, állandó tárlatvezetésünk van — s szinte minden alkalommal megtelnek termeink a művészetbarátok fiatal meg idősebb korosztályainak tagjaival.

Továbbra is működik a Képtár Baráti Köre, a fáradhatatlan, most már nyugalomba vonult Gonda György vezetésével. Ami a folyamatosságot illeti: dr. Bors Zoltán, a megye jelenlegi tanácselnöke sem feledkezik meg Szombathely büszkeségéről, anyagilag is kap támogatást a megyétől. így a képtár nemcsak „működik”, de állandóan gyarapodik is. legutóbb például a Kassák- hagyaték . egynéhány egyedülálló ritkaságával.

T. A.

Desi tiuber István: Töprengő (önarckép)

Goldman György: Horthy- rendör (1936)

Dési Hubcr István: A dé»i templom (1942)

FRANK DIETRICH:

Végre jönnek a robotok!

Ez az — mondta halkan Hubert művezető, hátradőlve székében. Irodájából egy üvegfalon keresztül rálátott a műhelyre, annak minden pontjára, valamennyi sarkára. Hát igen — fűzte hozzá elégedetten. Bezárta a maga előtt heverő dossziét, amelyen ez állt: A műhely technikai fejlesztésének a terve.

Mintha a történelem valamelyik döntő csatáját nyerte volna meg. Kezeit összekulcsolva büszkén tekintett le a műhelyre, ahol „bá- ránykái” dolgoznak, s ahol hamarosan megváltozik minden. Mégpedig alapvetően.

Ott például, ahol most Heinz és Kurt már két órája semmi másról, csak a tegnap elvesztett válogatott labdarúgó-mérkőzésről beszélnek, igen ott a fúrógép mellett áll majd a robot. S szünet nélkül, precízen dolgozik majd, persze sokkal jobban, mint most Heinz és Kurt. A tervteljesítés így

nem okozhat problémát. S ott jobbra, kedves Weiss- meiier kartás, igen a te helyeden, az esztergagépen is robot dolgozik majd. Ez a munkahely úgyis túl zajos neked.

A szép Gerda pedig ott a köszörűgép mellett. Eddig, ha elkésett, mindig a közlekedésre, a véletlenekre, a rossz ébresztőórájára hivatkozott, soha nem lehetett megbízni benne. Ezentúl munkaidejét kisebb felelősséget igénylő gép mellett töltheti el. A helyette dolgozó robotember viszont a megbízhatóság mintaképe lesz. Huszonnégy órán keresztül.

Az „acélkollégák” minden bizonnyal nem növelik majd a táppénzes napok számát úgy, mint azt Egon teszi a présgép mellett. S egy nap alatt Egon egész havi munkáját végzik, el.

Végre nem lesz senki a műhelyben, aki szabadságát

csak nyáron szeretné kivenni !

Micsoda álom valósul meg — gondolkodott tovább magában a művezető. A robotok nem tartanak cigarettaszüneteket a műszak alatt, szeretni fogják á monoton, piszkos munkákat! Milyen eszményi munkaerők! Egyiket sem kell majd keresni a kantinban, mindig a helyükön lesznek, három műszakban, éjjel-nappal.

Hubert művezető hátán kellemes borzongás futott végig. Hihetetlen jövő előtt áll az általa vezetett műhely. Sugárzó szemmel ült székében az üvegfal előtt, s tekintete a végtelenbe merült. Álmodott.

Hirtelen kopogásra riadt fel. Elli, a mintázógép kezelője lépett be az irodába.

— Főnök, — kezdte köszönés nélkül —, most megyek a henteshez, utána a pékhez és az ABC-áruházba. Mit vegyek magának?

— Igen, igen — tért végre magához Hubert —, mit is irt fel az asszony? Várjon kicsit, Ellikém, nem találom a cédulát, amit reggel a feleségem a kezembe nyomott. Itt van — mondta egy kis idő múlva. — 2 kg hús, 2 kg kenyér, 10 zsemle, de ne olyan szárazát, mint a múltkor — sorolta gépiesen.

Elli elment, Hubert ismét foglalkozhatott a jövő terveivel. Ám, hirtelen eszébe jutott, hogy még kell vennie valamit. Azonnal hivatta Klaust, s Elli után küldte a pótrendeléssel.

Hubert lelki szemei előtt újra megjelentek a robotok. Mindenképpen nagy szükség volna rájuk. De mikor — azt inkább hagyjuk! A következő ötéves tervben, vagy az azt követőben? Ki tudja! Semmi esetre sem szabad elkapkodni a dolgot.

Hiszen, ha jobban meggondoljuk, az itt dolgozók egy része pótolhatatlan!

(Fordította: Szabó Béla)

A művészetpártoló Szombathely